Wenger legjobb igazolása (Burnley-Arsenal 0-1)

Amikor már mindenki elkönyvelte magának az 1 pontot a kellemetlen kiscsapat otthonában, és már szisszentek a búfelejtő sörök, a tálcán pedig már érkeztek volna a búfelejtő rövidek, akkor jött az a pillanat amire aligha számított már bárki is. Laurent Koscielny gólja az utolsó utáni pillanatban olyan szinten komikus volt, hogy aki örömében nem kezdett el rögtön mindent körbeugrálni, az akár azt is hihette, hogy mi vagyunk a jelenetsor szenvedő alanyai. Az Arsenal idén már másodszor húzott be úgy az utolsó pillanatban meccset, hogy a valódi átütőerő valójában hiányzott a játékukból, és a bíró is tevékeny részese volt az eseményeknek.

Legyünk őszinték, a Stoke identitásvesztésével ebben a szezonban előzetesen a Burnley elleni idegenbeli meccsre lehetett volna tutibiztosra egy pontvesztést. Sean Dyche együttese egy valódi szívós gárda, akik amellett, hogy a klasszikus rúgd és fuss elvét követik, egy kifejezetten szervezett védekezést is képesek bemutatni. Ezt leginkább a 2. fordulóban lejátszott Liverpool elleni meccsükkel lehet demonstrálni, ahol úgy nyertek 2-0-ra, hogy szinte hajszál pontosan ugyanazokat az eszközöket vetették be, mint most az Arsenal ellen. A Burnley labda nélküli játékát érdemes két részletre bontani. Először nézzük meg hogyan próbálják megakadályozni az Arsenal labdakihozatalait, majd azt, hogy miképp védekeznek a saját térfelükön.

burnleypress

Amint a labda hátrakerül a kapushoz, a Burnley játékosai emberfogást alkalmazva akadályozzák meg, hogy az Arsenal játékosai hátulról tudjanak támadást építeni. Lehetséges passzopciók hiányában így Cechnek nincs más választása, mint előreívelni a labdát, ami egyértelműen előnyt jelent a hazai csapat számára a fizikai fölényüket figyelembe véve.

burnleydefending

Ha az Arsenal eljutott az ellenfél térfelére, akkor egy nagyon kompakt a pálya közepét szinte teljesen elzáró Burnley fallal kellett szembenézniük. A játékosok között horizontálisan és vertikálisan is nagyon kicsi a távolság, miközben a széleket teljesen üresen hagyják, hiszen oldalról belőtt labdák után az Arsenalnak aligha lett volna esélye veszélyeztetni. Ráadásul a Burnley védekezése közel sem volt passzív. Amint egy Arsenal játékos hátat fordított a kapunak, azonnal megindultak kifelé, hogy a vendégeket egészen a saját tizenhatosukig kergessék vissza.

Az Arsenal részéről hiába voltak meg sokszor a jó beindulások, mivel a Burnley nagyon jól szűkítette a területet, az indítások nagyon sokszor pontatlanok voltak. Ezen az sem segített, hogy az Arséne Wenger lényegében már harmadik meccse ugyanazt a csapatot küldi pályára, így néhány ember közel sem volt olyan éles, mint a Chelsea vagy a Basel elleni gálák alkalmával. Az Ágyúsok legtöbbször az átrendeződés szakaszaiban tudtak igazán veszélyes lehetőségeket kidolgozni, amelyek ugyan nem végződtek mindig lövéssel, de egy megfelelő utolsó passzal komoly bajba kerülhetett volna a Burnley.

Dyche csapata a támadásépítést meglepő módon nem cifrázta túl. Labdaszerzés esetén a legtöbbször minél hamarabb próbálták megtalálni Sam Vokest, akit viszont Mustafi a meccs nagy részében fantasztikusan semlegesített. A német egyértelműen az Arsenal legjobbja volt 6 szereléssel, 2 labdaszerzéssel, 5 megnyert légi párharccal, és mindemellett 13 felszabadítással. Nagyon üdvözítő, hogy az Arsenal védelmében immár egyszerre találhatunk két olyan védőt, akik egyrészt jól olvassák a játékot, másrészt kellőképp gyorsak és agresszívak is. Nem utolsó sorban pedig sokkal nehezebbé teszi az ellenfelek dolgát, hogy Koscielny mellett Mustafi is képes egymaga felvinni a labdát a pálya utolsó harmadába.

Wenger a cserékkel ugyan érdemben nem tudott belenyúlni a meccsbe, de a Burnley az utolsó 10 percben így is alig tudott kijönni a saját tizenhatosának előteréből. Már mindenki temethette a meccset amikor egy okosan és gyorsan elvégezett kis szögletet a hazai védelem nem tudott érdemben lereagálni, majd Walcott csúsztatását követően Koscielny igencsak szerencsés módon juttatta a kapuba a labdát. Wenger látszólag hiába húzott nagyot mind Mustafi mind pedig Xhaka leigazolásával, most tényleg úgy tűnik, hogy a nyár legnagyobb részét azzal töltötte, hogy felvásárolja a bírói kart, mert jelenleg ők tűnnek a legnagyobb igazolásnak. Nyilvános ironikus túlzás azt állítani, hogy az FA idén az Arsenalt akarja tolni, de mindenképp meglepő, hogy az előző szezonnal ellentétben most végre megkapjuk a jogos tizenegyeseinket, és meccset befolyásoló igencsak kétes szituációban az idény során már másodjára dönt az Arsenal javára a bíró és a segítői. Már ahhoz hihetetlen sasszem kellett, hogy kiszúrják, Oxlade-Chamberlain nem ért bele a labdába a csúsztatást követően, de Koscielny egyértelműen a saját kezére rúgta rá a labdát, és tízből kilenc esetben biztosan a Burnley jöhetett volna szabadrúgással. Habár ehhez érdemes hozzátenni, hogy nem sokkal korábban Keane kezezése miatt már fújhatott volna büntetőt a bíró.

Az Arsenal végig fölényben játszott a meccsen, de azon ritka pillanatokban mikor a Burnley képes volt eljutni a kapuig, ők is veszélyesek tudtak lenni. Az első félidőben Vokes fejelt teljesen magára hagyva a kapu mellé, a szünet után pedig először Cechnek kellett védenie, majd Keane fejese csattant a kapufán. Persze ne feledjük, hogy a másik oldalon Walcott lövésénél vagy éppen Alexis kapufájánál csak a szerencse mentette meg a kapott góltól Dyche csapatát, de így mindent egybevetve ez a meccs közelebb állt a döntetlenhez. Az Arsenal dominált, de különösebben nem játszott jól, és bizony kellett az a bírói jóindulat is a végén. Nincs kétségem afelől, hogy ezeket a kedvező ítéleteket a szezon során még bőven vissza fogjuk kapni, de most inkább örüljünk annak, hogy egy brusztolós meccsen sikerült begyűjteni a három pontot, és már csak 2 ponttal állunk a listavezető Manchester City mögött.

 burnleyxg