Valaki van a levegőben (Arsenal – West Brom 1-0)

Ha valaki Tony Pulis csapatától várta volna az év karácsonyi meglepetését, akkor közölnöm kell vele, hogy kicsit vissza kellene venni a kábsziból. A West Brom ugyanis pontosan azt játszotta amit várni lehetett tőlük. A támadások lehetőségét szinte teljesen feladták, miközben 6 védővel, 3 középpályással és egy szem csatárral beásták magukat a kapujuk elő. Kétségtelen, hogy az öreg baseball sapkás ebből már évek óta meg tud élni, és ezzel valóban meg lehet nehezíteni még a legnagyobb csapatok dolgát is. Nem tudom, hogy épp emiatt, vagy csak Oxlade-Chamberlain és Walcott sérülései miatt, de Wenger úgy döntött, hogy a szezon során először a kezdőcsapatba teszi Olivier Giroud-t. Végül ez bizonyult nyerőnek, de az Arsenal jó darabig szinte egyáltalán nem játszott a francia erényeinek megfelelően.

Az Arsenal teljes mértékben dominálta a meccset, amit a számok is kiválóan megmutatnak. 76 százalékos labdabirtoklás, 26 lövési kísérlet amiből 11 kaput is talált (3/1 a másik oldalon), valamint 728 sikeres passz 166-tal szemben. Mindent elmond arról, hogy mennyit akart kihozni a West Brom a meccsből, hogy Ben Foster 44 passzal a legaktívabb volt a csapatából. A vendégek még kontrákból sem igazán tudtak helyzetet kialakítani, hála Koscielny és Gabriel kiváló játékának. A legnagyobb helyzetük egy szöglet után adódott a második félidőben, amikor Yacob az ötös sarkáról lőtt csúnyán fölé. Persze az első félidőben az óriási mezőnybeli dominancia ellenére az Arsenal sem tudott valódi ziccereket kidolgozni. Hiába sikerült a fullbekkek révén néhányszor betörni a védelem mögé, a kapu előtt így is rendszeresen létszámfölényben voltak Pulis játékosai, és a középre tett labdákat könnyedén takarították el. Néhány kapura a legkevésbé sem veszélyes kísérlet után egy Sanchez szóló után sikerült először eltalálni Foster kapuját. Egyébként is sokszor visszatérő jelenet volt, hogy Alexis egymaga akarta a vállára venni az egész csapatot, hogy egyéni megoldásokkal törje fel a WBA védelmét. A chilei eddig a szezon során meccsenként átlagban 3.2 kapura lövéssel próbálkozott, de ezúttal 9 alkalommal kísérletezett.

Amit leginkább hiányolni lehetett az Arsenal játékából, az a játékosok mélységből való beindulása a védelem mögé. Bellerin és Gibbs kivételével a többiek szinte állóháborút folytattak a WBA védőivel ha nem volt nálunk a labda. Egyetlen alkalomra emlékszek, amikor Xhaka a tizenhatoson kívülről indulva megérkezett az ötösön belülre, és ha Alexis labdája pontosabb, akkor komoly helyzet is kialakulhatott volna. Épp ezért hiányzott Walcott vagy akár Ramsey játéka is. Utóbbi beállása nem keveset dobott is a támadójátékunkon az utolsó negyed órában. Ismét csak el kell mondanom, hogy Coquelin bár nem játszott rosszul, de egy olyan West Brom ellen amely jóformán középpálya nélkül állt ki, az ő szereplése teljesen fölösleges volt. Ha Ramsey még nem volt alkalmas 90 percnyi játékra, akkor nyugodtan be lehetett volna dobi Elnenyt, akinek legalább az átlövéseiben ott van az extra veszély. Ezt a Coquelin jelenséget pedig az alábbi tweetnél semmi sem foglalja össze jobban:

 

Ahogy azt már az első bekezdésben is említettem; Giroud ugyan kezdett, de az Arsenal sokáig mintha ignorálta volna az ő jelenlétéből fakadó potenciális előnyt. Az első félidőben szinte alig-alig próbálkoztak magasan belőtt labdákkal, viszont a szünet után az ilyen megoldásokból egyre veszélyesebb helyzetek alakultak ki közvetlenül, vagy a lepattanókat követően.

Az Arsenal az első félidőben a szögleteket leszámítva ötször próbálkozott beadással, amiből kettő volt sikeres, míg a félidő után 10 kísérletből 4 volt pontos, de ezekből három kapuralövést is sikerült elérni, amikből egy gól született.

Az előző szezonban a Premier League egyik leggyümölcsözőbb kapcsolata volt ami Olivier Giroud és Mesut Özil között alakult ki. Özil a gólpasszainak a nagy részét a franciának adta, ami máris megcáfolja azt a teóriát, mely szerint Giroud helyett egy másik, vagy más típusú támadóval a német is eredményesebb lenne az előkészítések terén. Ezúttal is a kettejük összjátéka hozta meg az áttörést az Arsenal számára, miután Özil remek ívelése után Giroud parádésan fejelte át Foster fölött a labdát. Érdekes megfigyelni, mennyit változik Özil szerepköre azzal, hogy nem Alexis, hanem Giroud szerepel a középcsatár helyén. Amíg Sanchezzel centerben Özil meccsenként átlagban csak 2,6 kulcspasszt szokott kiosztani, ez a szám a West Brom ellen 7 volt. Mivel Alexis szinte hamis kilencesként visszalépve papíron ugyanabban a zónában játszana, mint Özil, így az Arsenal irányítója ilyenkor inkább szinte második csatárként a védelem mögött megnyíló területet támadja, ahelyett, hogy a lábára kérné a labdát. Épp emiatt, a szerepkörök felcserélődtek, és Özil eddigi összes bajnoki gólját Sanchez készítette elő. Most viszont a tavalyi formula volt érvényes, amit a számok is igazolnak.

A meccs lefújását követően érdekes vita alakult ki a pályán Gabriel és Lucas között, mert a spanyol támadó a vezetés megszerzése után nem volt hajlandó teljes intenzitással visszazárni a szélen, ami miatt az Arsenal védőinek egy az egyben kellett védekeznie. A kritika valóban jogos, hiszen borzasztóan látványos volt, ahogy Lucas könnyed tempóban kocog visszafelé, miközben a West Brom játékosai teljes sebességgel vezetik rá a labdát az Arsenal védőire. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy Lucas Perez eddig jóval kevesebb lehetőséget kapott a vártnál, hiába jó kombinációs játékban, és a kapu előtt is.

Nem meglepetés, hogy az Arsenal az egész meccses dominanciát követően megérdemelten nyerte meg a meccset. Eleve borzasztó nehéz ennyire mélyen és sok emberrel védekező csapatok ellen helyzeteket kialakítani, de az Ágyúsok a második félidőben többször is megtornásztatták Fostert, hogy aztán Giroud révén sikerüljön megszerezni a győztes gólt is. Az előző két meccs negatív eredményei után létfontosságú volt kiharcolni a három pontot ezen a türelmet és kitartást is igénylő meccsen, hogy legalább szépen tudjuk búcsúztatni az évet. A következő pár fordulóban szintén verhető ellenfelek jönnek, úgyhogy minden adott, hogy kicsit megerősítsük a helyünket a tabellán, és ha lehet zárkózzunk a jelenleg megállíthatatlannak tűnő Chelseare.