Un certain regard

Az “Un certain regard” (magyarul: egyfajta szemszög; egy bizonyos nézőpont) a Cannes-i Filmfesztivál hivatalos válogatásának versenyprogramon kívüli, önálló szekciója, melyen a legkülönfélébb, a filmművészethez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó, vagy kevésbé ismert filmrendezők gyakran atipikus alkotásait gyűjti össze és mutatja be. (Wiki)

Eszem ágában sincs még búcsúztatni Arséne Wengert. A kemény tényeket ismerem, rettentően zavar is a kialakult helyzet, ezért szeretném a napokban az Arsenalra zúdult paradicsomokat magas nyomásúval megtisztítani, megnézni, valójában mi romlott el és felvázolni, milyen kimenetelek várnak ránk a következő hónapokban.

Semmit nem akarok elvenni az Öregtől, ahogy hozzáadni sem. De az utóbbi időben olyan részinformációk és hamis stílusjegyek röppentek fel, amit az elmémesedett netes kultúra indokolatlanul ragasztott rá.

Az egyik ilyen közvélekedés az, amely az Arsenalt a 4-es számmal azonosítja. Az Arsenal tavaly az angol bajnokság második helyezettje volt. Tavalyelőtt a harmadik. 2016-ban egyetlen edző ért el több pontszámot Wengernél a bajnokságban, ez pedig Claudio Ranieri. Mögötte zárt Slaven Bilic, Jürgen Klopp, Mauircio Pochettino, de ugyanúgy José Mourinho és Manuel Pellegrini is. Akkor ők most gyengébb képességű edzők? Francokat.

Mert ez a másik kedvenc tévhitem, a parttalan vita-sziget, amelyen kontinensnyi ember lakik: amikor edzők között olyan rangsorokat állítunk fel, amelyek összehasonlíthatatlanok egymással, cserébe jól összeugrasztják az embereket, félbevágva barátságokat és kölcsönös szimpátiákat.

Legyen az én bajom, de nem tudom az edzőket egy “jó/nem jó” palettán elhelyezni. Méltatlannak érzem, hogy egy háromszoros BL-győztes Carlo Ancelottiról azt mondjam, micsoda csicska gyász, amiért csak ennyi pontszámmal vezeti a bajnokságot. Szintén zavar, amikor Zinedine Zidane-t alkalmatlan emberként pecsételik meg egy Real Madrid élén, miközben ilyen eredményeket szállít. Szimpátia, rendben. Bizonyos vetületek összehasonlítása? Oké. De rangsor? Hagyjuk már. Az edzői munka komplex, soktényezős feladat, amit nem lehet 1-2 mutatószám mögé tenni. A dolgok összetettsége miatt bizonyos helyzetekben jól érvényesülnek, másokban alulmaradnak.

A koponya körül

A hideg kiráz, amikor Wengert egy bukott, lúzer, megfáradt és szenilis öregként állítják be. Meg tudom érteni, de fel nem tudom fogni, hogy miért tart a párbeszéd ezen a szinten, és miért nem próbálnak meg ezen keresztüllátni. A jelenlegi helyzetben ugyanis nagyon könnyű így beállítani az öreget, sőt, még könnyebb a korábbi sérelmekre jogalapot találni, hogy miért nem spendelte azt a fucking money-t és miért nem igazolta le Kantét.

Wenger ugyanis nem változott és pont emiatt tartunk ott, ahol. Ha be lehetne nézni hajkoronája alá, akkor a hitvallását az alábbi tétel mondatokkal lehetne megragadni:

  • “A fociban az a sikeres csapat, aki a több gólt lövi.” (Wenger a 70-es brazil válogatottat hozza fel mindig példaként.)

  • “Törekedj arra, hogy az életed olyan magas szinten kultiváld, hogy az már művészet legyen.”

  • “A labdarúgás az egyéni önkifejezés terepe, ahol az egyénnek egyszerre kell a saját képességeinek csúcsára jutnia úgy, hogy része legyen egy kollektív dinamikának.”

  • “A leginkább alulértékelt tulajdonság a konzisztencia.”

  • “Nem az számít, hogy hányszor esel el, hanem, hogy hányszor vagy képes újra felállni.”

Nem túlzok, ha azt mondom, a Google találatok 24. oldaláig bezárólag minden Wengerrel készült videót láttam már életemben, legalább egyszer. Ezek egy részében a fenti tételekről vall, néhol a tehetségek neveléséről magyaráz, hangyányi részében pedig gyermekkori élményekig ás le. Viszonylag kevés olyan van, ahol egy taktikai mágnestábla előtt ácsorog, vagy egy statisztikai elemzőszoftver forradalmi moduljairól mesél – teszem hozzá: mindkettőre van példa.

Minden megnyilvánulása a játékról egy olyan csomagot képez, amely nem feltétlenül tér ki egy 50 oldalas PowerPoint prezentációra arról, hogy hányféleképp lehet Salida Lavolpianát játszani. Ugyanakkor megérteti a mögöttes szándékokat, érti a játékot, át is tudja adni a játékosainak, de mindabban, amit átad, a szorosan vett játék egy kisebb szeletet tesz ki.

Nem tudom, hogy ennek a gondolkodás-csomagnak – ami túlmutat a foci keretein – valóban érezzük-e a súlyát. Ez segített Wengernek abban, hogy 20 év alatt minden hullámvölgyből kiszörfözzön, minden felhevült sajtótájékoztatót lehűtsön. Ezért vagyunk jelenleg is negyedikek (nem pedig tizenkettedikek), ezért van jelenleg több pontunk, mint tavaly 25 forduló után. Soha egy játékos nem piszmogott rá nyilvánosan, minden konfliktust belsőleg oldottak meg, nem kellett hozzá se postagalamb, se média. Ez a gondolkodásmód olvasztotta egybe az Invincibles kanjait, nevelt férfit Cescből és Robinból, és hajtott ki egy Alex Iwobit. Bármekkora szarban is voltak egy vereség után, ez segítette fel a csapatot. Nem számított, hogy 10 évig zrikálták azzal, hogy hol van a trófea, ő csak behúzta ’14-ben és ’15-ben. És holnap London Colney-ban ezzel a hozzáállással fog rendet teremteni a fejekben.

Nem az én hasonlatom, de nagyon kifejezőnek találom: Wenger egy alkimista. Kotyvasztja a fémeket, napról-napra, egyre jobban, újra és újra. Mivel makacs, addig nem nyugszik, amíg egy nap nem lesz a fémből arany. Ha elakad n-szer, folytatja n+1-edszerre. Több éve tűnik úgy, hogy halad a megoldás felé: a keret vastagodott, az eredmények (pontszámban, helyezésben, kupákban) javultak. Az egészben ott van a lean-management, a Kaizen, a progresszív hozzáállás, mint egy szakács kétujjas fűszerezése. Még egy csipetnyit. Össze fog ez állni. Már majdnem jó.

De mint minden hitvallásnak, ennek is vannak fonákjai. Ha az alkimista rossz receptet követ, próbálkozhat, míg bele nem őszül. Ha nincs meg minden hozzávaló, szintén cseszheti. Egy kémikusnak nincs is helye a labdarúgásban, mert ott nem létezik olyan, hogy távlati perspektíva. Ha a szombati rangadón lemeccsel egy olasz sárkányszelidítő, arra nehéz mentséget találni. Wenger játékosokba helyezett bizalmától gyönyörű bábból-pillangó sztori íveket lehetne sorolni, de egy Walcott, Coquelin és időnként Ramsey is eszembe juttatja, hogy micsoda feneketlen kútból merítkezik az öreg. Wenger hozzáállása évtizedekre ad kapaszkodót az önérvényesüléshez, de nem biztos, hogy egy tehetetlen 65. percben megadja a választ arra, mit csinálj egy előretolt szárnyvédővel. Mert ő bízik benned, hogy a választ megtalálod magadban.

Ahol tartunk

Talán a legnagyobb felismerés, hogy az, ahol vagyunk, nem annak köszönhető, hogy valami elromlott, eltört, vagy elkúródott. Ugyanazon okból tartunk ott, amely a korábbi sikereinket biztosította. Wenger nem felejtett el focizni: a hitvallása, a személyisége mindig is ilyen volt.

Annyi történt, hogy 2017-re megváltozott a versenykörnyezet, olyan edzőkkel, akik másképp közelítik meg a játékot. Az egyik megszállott pozíciós játékmester, a másik az utolsó csavarig tudja, hogyan kell egy ellentámadást elindítani, a harmadik a diagonális passzok híve. Ők olyan csomagot cipelnek magukkal, amelyben a szűken vett játékban mesterek, de nem biztos, hogy hosszú távon ez nem hatna ki az emberi kapcsolataikra, az ambíciójukra, az önérvényesülésükre.

Ezért történhet meg az, hogy Wengert a rangadókon lemeccselik, a BL kieséses körének sorsolására pedig röhögve megy ki. A készségpalettáján ennél a kupacnál kevesebb az összetevő. De bárki, aki azt mondja, Wenger out, gondoljon arra, hogy távozásával a komplett csomagot veszítenénk el. Lehet, hogy megszabadulunk a fonáktól, de a másik felétől is, ami lehet, hogy felbecsülhetetlenül jól jönne a közeljövőben, amikor az ötödik vereség után benyelünk egy hatodikat.

Szurkolóként és fociszeretőként nem tudom megtagadni: szeretném, ha az Arsenal nyerne, de legalább annyira szeretném, ha az Arsenal fejlődne. És igenis szeretném, ha a klub megmaradna az eddigi értékeinél: a tehetségbe vetett bizalomnál, a szolidáris öltözőnél, az átgondolt átigazolás-politikánál, a támadójátéknál és az állhatatosságnál. Én ezek miatt szerettem meg ezt a klubot, Wenger pedig mindig ezt fogja képviselni: a munkához való progresszív hozzáállást. A boldogság keresésének egyfajta módját. Egy, a világról alkotott bizonyos nézőpontot.

Ezt a bizonyos nézőpontot teljesen megtagadná egy olyan kimenetel, ahol Wengertől egyik pillanatról a másikra megszakadna minden kapcsolat. Téveszme azt hinni, hogy ha lecseréljük Wengert, akkor Özil végre többet fog futni, ahogy az is délibáb, hogy ha ebben a helyzetben maradunk, még jobbak lehetünk. Felvázolok 5 lehetséges forgatókönyvet, ami az Arsenallal történhet a következő hónapokban és azt is, melyikre szavaznék, ha lenne ilyen jogom, és ha egyáltalán ilyen kérdésekben szavazással lehetne dönteni.

1. Marad Wenger és nem változik semmi

Az elmúlt évek tendenciáját látva, ezen a helyzeten az javíthat, ha olyan játékosok érkeznek, akik már fél kézzel az edzői diplomájukat fogják, vagy a Premier League edzői felhozatalában beütne egy 7 éves éhínség. A játék minősége nagy eséllyel pont ilyen hektikus maradna, a játékosok megnyugodnának, hogy a jól bevált ösvényen haladnak. Csakhogy ebben a közegben semmi jel nem mutat afelé, hogy ezen maradva újabb csúcsokat lehetne meghódítani.

2. Marad Wenger és változtat

Hadd legyek egészen konkrét: engem ez az opció érdekelne a legjobban. Több okból.

Az egyik ok, hogy Wenger az elmúlt években csendben toldozgatta-foltozgatta stábját, amivel fokozatosan jobb eredményeket tudott elérni. Shad Forsythe, aki a német válogatottól érkezett, olyan tudományos alapon közelíti meg a fizikai felkészítést, hogy azóta a sérülések száma (vagy sérülésben eltöltött napok száma) csökkenő tendenciát mutat. Mindezt egy olyan klubnál, ahol About Diaby kategóriát teremtett, mint Makelele a 6-os poziban. Ben Wrigglesworth, a Leicester korábbi játékosmegfigyelője ugyan rövid ideje van a klubnál, de Rob Holding leigazolása szinte a semmiből egy kiváló vételnek tűnik, még ha kevés lehetőséget is kapott idén.

A gond csak az, hogy Wenger eddig a közvetlen környezetét csak évtizedenként változtatta meg. 20 év alatt összesen 2 másodedzőt alkalmazott maga mellett (Pat Rice, ill. jelenleg Steve Bould). Összehasonlításképp: Alex Ferguson manchesteri karrierje során 7-et fogyasztott el és nyíltan vállalta, hogy ezzel a lépéssel magára akarta erőltetni, hogy lépjen ki a saját komfortzónájából, kérdőjelezze meg a saját gondolkodásmódját és hozzon be új impulzusokat.

A másik indok, hogy ezzel Wenger egy progresszív utódlási folyamatot tudna elindítani. Az egyik kedvenc példám a francia férfi kézilabda válogatott, ahol szinte fel sem tűnt a világnak, hogy 17 év után nem Claude Onesta foglalja el a szövetségi kapitányi pozíciót. Onesta ugyanis amellett, hogy egy sajátos klubmodellt épített ki a válogatottban (játékos és edző együtt alakítják a taktikát), a menedzsment feladatokból évről-évre fokozatosan kihátrált és volt játékosainak kezébe adta a coaching feladatokat. Az idei EB-t már úgy nyerték meg, hogy egy tandem állt a csapat élén: Didier Dinart a védelmi, Guillaume Gille pedig a támadó stratégiák kidolgozásáért felel, a szószólói feladatok Dinart-ra hárulnak. Mindeközben Onesta? A lelátón ücsörög és a szponzorokkal bájcseveg.

Egyáltalán nem tartom valóságtól elrugaszkodott ötletnek, hogy Wenger maga mellé állítson akár egy volt klubjátékost, vagy egy edzői ambíciókkal rendelkező és a jelenlegi taktikai trendeket kiválóan ismerő, és leoktatni képes szakembert. Patrick Vieira az elmondások szerint csakis erre vár, Robert Pires pedig sportigazgatói feladatokkal is szívesen foglalkozna. Wenger elkezdhetné delegálni az edzések szervezését, a taktikai repertoár szélesítését, a videóelemzéseket, neki megmaradna a klub mindennapjainak menedzselése, rajta hagyhatná az ujját az öltöző pulzusán és visszarendelhetne bárkit, ha úgy érzi, hogy kezd letérni az útról. A váltóbot 1-2 év alatt gazdát cserélne, Wenger pedig úgy távozhatna, hogy nem csuklana össze a klub, amint becsukja az ajtót.

Wishful thinking vagy sem, nincs garancia arra, hogy az öreg hajlandó lenne megtenni ezt a lépést. Viszont ez a kimenetel megadná a lehetőségét, hogy a klub tovább fejlődjön, Wenger pedig méltó módon adja át hagyatékát.

3. Elmegy Wenger, és átadják még időben a helyet egy új edzőnek

Láttunk már példát arra, amikor egy edző még bőven a klub alkalmazásában állt, de már tudta, ki örökli az öltözőszekrényét: a Bayern München 2013. január 16-án jelentette be Pep Guardiola szerződtetését. Jupp Heynces becsületére legyen mondva, az összes lehetséges sérelmét lenyelte és mindent behúzott, amit abban az évben lehetett. Guardiola eközben megtanult németül, megismerkedett a klub infrastruktúrájával és volt ideje gondolkodni azon, milyen éves tervet rakjon össze csapatának. Függetlenül attól, hogy Guardiola mérlege hogyan alakult a bajoroknál, azon év szeptemberében nyugodt lelkiismerettel vághatott neki a szezonnak.

Szögezzük le gyorsan: Arséne Wenger sorsa nem holnap fog eldőlni. Jelenleg 2017. február közepét írjuk, a BL-ből a visszapillantó tükörből integetünk, a bajnokságot pedig csak a Chelsea bukhatja el. Wenger így nyilatkozott a minap:

– Elmondta már bárkinek is azt, hogy a jövőjéről márciusban vagy áprilisban fog dönteni?
– Igen.
– Ez márciusban, vagy áprilisban fog eldőlni?
– Nem tudom. Ha azt mondom március vagy április, az azért van, mert nem tudom.

Az idő most nem Wenger javára dolgozik: minden egyes nap, ami bizonytalanságban lebeg, további bizonytalanságot szül. A médiahiénák szüntelenül gyárthatják fantazmagóriáikat és tehetnek fel végtelen számú idegesítő kérdést meccsek előtt, közben és után. A játékosok egyre többen súgnak össze, hogy van-e valami fejlemény. A játékosügynökök gyakrabban nyúlnak telefonjaikért, mint eddig. A teáskanna biztonsági szelepe egyre hangosabban süvít.

4. Elmegy Wenger a szezon végén, és jön a szakadék

Az ég óvjon minket attól, amit a manchesteriek megéltek az utóbbi években. Alex Ferguson hasonló módon intézménnyé duzzadt a saját munkahelyén, mint jelenleg Wenger, de a távozását követő vízözöntől igazán megkímélhette volna a klub polgárait. Londonban viszont furcsa helyzet állt elő: a tulajdonos elégedett Wengerrel, a számokat és a célkitűzéseket hozza, így a szerződéshosszabbítás már ott hever az asztalon. Wenger – makacsságból, bizonyítási kényszerből – meglépheti, hogy kihúzza magának ezt az évet, a sorsa viszont nagyban fog függeni attól, hogy BL-induló helyen végez-e a klub.

Ha kedvezőtlenül alakul és jön a népharag, Wenger távozása és az utána várható 24/7 zuhanyhíradó hatására mindenki azt fogja nézni, hogy az Emirates felett mikor száll fel a fehér füst. A kapkodás következtében kineveznek egy zöldfülűt, aki a feladat súlya alatt megroppan, gyorsan szétszedi az öltözőt és elhozza a belga másodosztályban jártas játékosmegfigyelői kapcsolatrendszerét. 2 havonta belebegtetik az esetleges utódok nevét és ki tudja, talán végső megoldásként még egy Rafael Benitez is kiköthet az Emirates-ben.

Egyébként a legjelesebb utódlási baklövés, amit klub mostanában elkövetett, a francia Lorient csapata, ahol egy egész ütőképes keret éléről távozó Christian Gourcuff-öt egy segédedzővel pótoltak, aki alig egy évig bírta a gyűrődést, majd sikerült a helyére igazolni egy bizonyos Bernard Casonit. A Lorient jelenleg tökutolsó és szinte biztos, hogy ki fognak esni az első osztályból.

5. Elmegy Wenger a szezon végén, a helyét egy “nagy név” veszi át a nyáron

A személy most mindegy, a következmény a fontos: az új embernek Wenger eddigi szerepkörét (edző, nyilatkozó, menedzser, szakmai igazgató) és hagyatékát kell átvennie, ami nem kis teher, bárkire nézve is. Benne van a pakliban, hogy ez jól sülhet el, de – ahogy a fenti írás is taglalja – ez csak egy opció a sokból. Ne értékeljük túl azt az eshetőséget, hogy bárki is érkezik, az biztosan jobbat, stabilabbat és eredményesebbet fog szállítani.


  • Charlie Mops

    Köszönöm.

    • Kiko

      Sziasztok.en meg anno a Grahamas korszakban lettem Arsenal drukker, nem is tudom miert, hiszem akkor meg javaban a boring boring ARsenal dult, 1:0 es mas semmi. AZota oylan atalakulason ment at az angol bajnoksag, hogy szinte leirhatatlan. Amikor Wenger jott, csak pislogtam, ki ez a fazon? De ahogy megvaltoztatta a csapatot, ahogyan reaktivalta a leirt Overmarst, Bergkamp, Henry. Pires, ma is visszasirom, micsoda jatekos volt. az a mennyorszag volt, kupak, a veretlen evad. El voltunk kenyeztetve. Szamomra, nem a kupak a fontosak, persze ezt latja mindenki, de mennyi nagy multu klub van, melyek sehol sincsenek most. Az Arsenal mindig fogalom marad a PL-ben. Senki sem mondhatja ra, hogy olajpenzen lett felturbozva. A sikerek sok uj drukkert szereztek a klubbnak. Most foleg ok kiaballnak, de nem azonosultak a klubbal. Voltam a muzeumban. Eppen kihuztak valamiert az egyik FA trofeat, sikerult egy foto elejeig magamhoz dedelgetnem. Es buszke voltam, hogy ezt anno megnyertek. En szeretem a klubot, nem varok csodat, mert ma mar sokkal nagyott a konkurencia. Ha nyernek orulok, de nem Wenger outozok. HA elmegy akkora urt hagy maga utan, hogy azt el sem tudom kepzelni. Akkor majd elvalik a korpa a magjatol es kiderul, ki all igazan a klub mellett, es ki csak egy nyamvadt divatdrukker.
      bocs, ha kicsit hosszu lett, de ez most ugy kikivankozott belolem.

  • Ifjú Titán

    “Szurkolóként és fociszeretőként nem tudom megtagadni: szeretném, ha az Arsenal nyerne, de legalább annyira szeretném, ha az Arsenal fejlődne. És igenis szeretném, ha a klub megmaradna az eddigi értékeinél: a tehetségbe vetett bizalomnál, a szolidáris öltözőnél, az átgondolt átigazolás-politikánál, a támadójátéknál és az állhatatosságnál. Én ezek miatt szerettem meg ezt a klubot, Wenger pedig mindig ezt fogja képviselni: a munkához való progresszív hozzáállást. A boldogság keresésének egyfajta módját. Egy, a világról alkotott bizonyos nézőpontot.”

    love

    • Nekem is ez a kedvenc részem, főként a befejező két mondat.

      • Ifjú Titán

        Egy kis nyál: egyszer egy magyar író – aki szintén imádta a focit – azt mondta, hogy csak azokkal tudja a legjobban megértetni magát, akikkel ugyanazokat a könyveket olvasták.
        Jó érzés tudni, hogy veletek ugyanazokat a “könyveket olvastuk” 🙂

        • titok84

          RiP EP!

  • zsiru

    De szép is lenne, ha a 2. pont következne be…

  • Woolwich

    A 2. verzió nekem is tetszett volna, DE:
    Vieira Wenger hívására vár? Már azóta mióta visszavonult. Elmondása szerint mégsem csörgött a mobilja egyszer sem…
    Pires szívesen lenne sportigazgató? 1-2 éve pletykálnak erről, de az edzéslátogatásoknál tovább még mindig nem jutott.
    Henry? Egy ideig úgy tűnt, hogy talán ő lehet a befutó, aztán tudjuk mi lett belőle.
    Ljungberg asszem valamilyen hasonló szerepet tölt be jelenleg az utánpótlás csapatban, mint Henry a távozása előtt. Igazán ő sincs Wenger közelében jelenleg.
    Bergkamp lenne még Amszterdamban, mondjuk róla sem nagyon hallani, hogy minden áron vissza akarnánk hozni az edzői stábba.
    Elméletben teljesen jó lenne ez a megoldás, de én már lemondtam erről.

    A ’04-es generáció gyakorlatilag már 10 éve elhagyta a csapatot, eddig nem történt meg a beépítésük az edzői stábba, meglepne, ha most hirtelen vissza akarná hozni őket.

    • Bergkamp eleve lenyilatkozta egy éve körülbelül,h nem is akar vezetőedző, azaz menedzser lenni. Neki jobban tetszik a másodhegedűs szerep, ha többet foglalkozhat a játékosokkal.

      • Woolwich

        “edzői stábba” = nem csak vezetőedző.
        “The best thing for me is being on the pitch [in training], especially with the strikers. That’s my kind of thing, to really teach
        them things that are the details of football, How to control a ball, how to shoot a ball, how to pass it, how to look for other players.
        That’s my main thing.
        Therefore my ambition is not really to be a head coach, to be the top coach. I give my opinion and tell [the other coaches] how I feel about it.
        But in the end there’s a head coach who decides what is happening. My part is more on the pitch with the players, especially with the strikers.”

        Szerintem szarul nem járnánk, ha a mi támadóinkat oktatná.
        TO-t rögtön beíratnám a ‘how to shoot’ mellett a ‘how to controll a ball’ kurzusra is, de Oxot is nyugodtan kezelésbe vehetné…

        • Triviális, én megerősítésként írtam,h őt speciel el lehetne csábítani a stábba, pont amiatt, amit idéztél is nyilatkozat. Csak hát valamiért nem történik meg.

        • titok84

          Zseniális lenne. Viszont minden percet sajnálnék, amit TO-ra szánna… Már késő.

  • Ádám Schweininger

    Nem vagyok Wenger ellenes, de az utóbbi időben, főleg úgy egy hete én is talán sokszor többet gondolkodtam a kelleténél arról, hogy mi lenne a jó megoldás vele kapcsolatban ÉS hát arra jutottam, hogy ugyan van rizikó valóban abban, hogy ha elmegy, akkor még rosszabb sorsra jutunk és annyi örömünk se lesz egy év során, mint ami most van, de ha soha nem próbálunk meg egy új megoldást, egy másik TOP edzőt, akkor nem tudjuk ezt meg. Az elmúlt években én is láttam vmiféle fejlődést/összeérést elképzelést, de sajnos kirivó az, hogy 70%-ban mennyire indiszponáltak vagyunk a rangadókon. Mintha 3 gondolattal előrébb járnának azok a bizonyos TOP edzők előtte. Nyilván ugye itt mindenki eszébe jut, hogy akkor év elején mi volt az, amikor 3:0-ra aláztuk a Chelsea-t?! De ott Conte egyből átállt egy új játékrendszer és 10-en vhány meccsig pontot se nagyon vesztettek azt hiszem. Szóval nekem a legfőbb bajom az, hogy ha egyénileg nem villan vmelyik Sztárunk egy nagyot, akkor nem tud semmi olyan pluszt kitalálni a Papa az utóbbi időben amiben leiskoláznánk vmelyik riválisunkat, hasonló módon mint a PSG tette azt a Barcával.
    Szívem szerint arra vágynék, hogy bajnoki címmel búcsúzzon, mert nagyon kijárna neki, de erre idén megint ugye borzalmasan kevés esélyünk van, viszont az FA-kupa győzelem a végére még jól mutatna.

  • Ez nagyon szép Chris, a mondandód nagy részével egyet is értek, a megoldási javaslatok nagy része viszont szerintem az önámítás kategória.

    Jól ismerjük Wenger, tudjuk milyen. Már amennyire a különféle interjúkból és meccsekből megismerhetünk valakit. Nem hiszem, hogy akár részben is hajlandó lenne kiadni a kezéből a csapat feletti irányítást. Arról a Wengerről beszélünk, aki a mai napig minden egyes edzést maga vezényel le. A klubnak nem szabad elszakadnia azoktól az elvektől, amiket Wenger képvisel, de -bármennyire is szeretném – teljesen utópisztikusnak hangzik, hogy a Papa majd hirtelen változtat azon ahogy a dolgokat eddig intézte.

    Konzisztencia, igen. Utoljára 70 pont alatt 2011-ben végeztünk, azóta rendre 70 és 80 közé lőjjük be a végső pontszámot, fölé viszont nem megyünk. Így nekem tulajdonképpen az jön le, hogy csupán a riválisok teljesítményétől függ, hogy ezzel a folyamatos eredménnyel hol végzünk a tabellán. Ahogy az idei szezont elnézem, maximum nagyon szűkösen lehet meg a biztonságos melegséget nyújtó BL indulás is.

  • ZERO_L

    Bármennyire is szeretjük az öreget, ő is csak ember és így természeténél fogva nem szereti a változást…

    Szerintem totál naivitás azt gondolni, hogy AW bármin is fog változtatni, ha hosszabbít. Chris tökéletesen körülírta, milyen is a francia játékról alkotott világképe és ezeknek megvannak pozitív és negatív hozadékai. Őt egyszerűen így kell szeretni/elfogadni.

    Végignézve az elmúlt jó pár évet, nagyítóval kell keresni azokat a pontokat, ahol komoly változtatásokon mentünk át, segédedző csere is Pat Rice egészsége miatt történt meg, a taktikai felállásunkat meg szinte egy az egyben ugyan az mint volt a kétezres évek elején. Háttér munkások cseréje meg annyit nem tesz hozzá a pályán mutatott teljesítményhez, hogy az szignifikánsan mutatkozzon az eredményeken (örülök a német szakember érkezésének, de a sérültjeink így sem tudnak időben visszatérni, BFG több mint fél év, Welbeck dettó, Santi az isten sem tudja mikor játszat).

    És most kicsit AW fejével gondolkodva… Miért is kéne változtatni?
    Most őszintén, mennyire volt a hétközi 5-1 demoralizálóbb, mint bármelyik hasonló csúfos vereség az elmúlt 10 évből? Volt bármi következménye azoknak?
    Ez a mostani is csak egy vereségként lesz elkönyvelve (mert ügye nem lehet minden meccset megnyerni…), de kompenzálásul ott van a rengeteg pozitív visszacsatolás (általában az őszi forma, de lehetne mondani a két FA cup run-t is). Összességében, pozitívan vannak elkönyvelve a szezonjaink, ezért az irányt, a filozófiát nem kell kétségbe vonni, csak mindig kicsit alakítani rajta (lsd idén Alexis csatárként való játszatása, szélsők és Özil bevonása a végjátékba) és bízunk abban, hogy egyszer majd összejön, kevésbé leszünk szerencsétlenek, nem lesz annyi sérült vagy nem tudom miben bízunk jelenleg.

    Egy ember a szokásait (főleg a rosszakat) még csak-csak meg tudja változtatni, a meggyőződését, világnézetét már kevésbé.
    Egyáltalán elvárható mindez egy pályafutása csúcsán már túlhaladó, 67 éves embertől? Biztos olyan egyszerű ez, mint ahogy azt mi kvázi megköveteljük? Majd azért emlékezzünk vissza mikor mi megéljük ezt a szép kort, mennyire leszünk rugalmasak, akár csak a mindennapi rutinunkban…

    Szóval én személy szerint a kettes verziót kizárnám, és a BM párhuzam is kicsit sántít, mivel akkor Pep alkotói szabadságon volt. Jelenleg nincs egy olyan minőségi(!) edző, aki ne lenne valamelyik klubcsapat alkalmazásában, így senkit nem tudunk “körbevezetni”.

    A vezetőségnek hatalmas erőpróba lesz ezt a helyzetet kezelni. Sok mindenre választ fog adni ki lesz a klub managere augusztusban…

    • titok84

      Pont azért kell új edző, mert a 2-es verzió elképzelhetetlen. Az egyes pedig nem visz sehova.

  • ZERO_L

    Welbeck ma 69 percet játszott a ifiknél, holnap ne nagyon számítsunk rá… It’s TO time!

    • Amilyen ötödosztályú pályán leszünk, csak kitörné a bokáját, jobb így.

      • titok84

        Akkor TO fog megsérülni.

      • Trollséne

        tán műfüves, ott még a krumpliföld feelingnél is hamarabb le lehet sérülni

  • changemynamekukac

    ‘Az egyik ilyen közvélekedés az, amely az Arsenalt a 4-es számmal azonosítja. Az Arsenal tavaly az angol bajnokság második helyezettje volt. Tavalyelőtt a harmadik. 2016-ban egyetlen edző ért el több pontszámot Wengernél a bajnokságban, ez pedig Claudio Ranieri. Mögötte zárt Slaven Bilic, Jürgen Klopp, Mauircio Pochettino, de ugyanúgy José Mourinho és Manuel Pellegrini is. Akkor ők most gyengébb képességű edzők? Francokat.’

    Lufi, nem az a baj, hogy Wenger 2 lett tavaly, hanem hogy 71 ponttal, a Leszter 81et szerzett. Cripple fight. Tavalyelőtt 3. hellyel, megint 12 ponttal voltunk Chelsea mögött, 3 éve az álomősz után, megint 9 pont lemaradás a Citytől. Persze ez még mindig jobb, mint mikor 19-20 ponttal vagyunk lemaradva az elsőtől, de na bőven lemaradtunk. A papa időtlen idők óta nem szerzett 80 pont fölött a szezont tekintve (legutóbb 2008ban). És mostanság ez a minimum, a bajnokság leginkább 85-90 pont között dől el, elvétve vannak 85 pont alatt megnyert bajnokságok, mi meg jobb esetben év végére összekotrunk 75 pontot. Ez a probléma. Ez nem mentesíti a többi edzőt, meg a negatív jelzőket a tavalyi szezonra, de sokat elmond azért az egész szezonról, hogy 71ponttal, ami normális esetben a 4. helyre is csak nyögvenyelősen lenne elég, mi másodikok lettünk. Idén 25 forduló után van 50 pontunk, ez sem éppen olyan amire büszkének lehetünk, és nem vígasztal, hogy a második helytől alig vagyunk lemaradva, nagy valószínűség szerint év végén megint bőven 80 pont alatt leszünk. És mindezt úgy hogy minden nyáron az utóbbi 4 évben hozott valakit, és elviekben erősödött a keret, mégsem látszik, hogy bárhogy is a relatív helyzetünk a többi versenytárshoz képest javulna, dolgoznánk le a hátrányt. Wenger filozófiája baromira jó lenne, ha az Arsenal egy Soton féle ifinevelde lenne, nem egy bajnoki címre hajtó egyesület. Vagy ha ez a cél, akkor ne mondjon olyanokat, hogy 2017ig bajnok leszek.

    ‘Az edzői munka komplex, soktényezős feladat, amit nem lehet 1-2 mutatószám mögé tenni. A dolgok összetettsége miatt bizonyos helyzetekben jól érvényesülnek, másokban alulmaradnak.’
    De lehet. Pl, hogy mennyit cserél egy szezonban, mennyire van kőbe vésve az alapkezdő, mennyi a sérülés a keze alatt (nem az agyatlan lábattörők becsúszásokra gondolok, hanem húzódás ilyenek)

    • OK, a pontszámot szánom-bánom, a dinamikára értettem. Viszont a kérdés: kiegyeznél egy olyan teljesítménnyel, mint mondjuk a Chelsea-é? Tavaly 50 pontjuk lett adott keret mellett, idén meg jó eséllyel elérik azt a sávot, amit írsz. Engem ez nem érdekel.
      Ha lehet folytatni azt, amit eddig, hogy a játékterv fejlesztésével egyre több és több pontot érünk el, azt ott helyben aláírnám. Nyilván ez tök elméleti, és lehet semmi nem jön össze belőle, de *lehetséges* alternatíva.

      • changemynamekukac

        Én is aláírnám, de pont a Wenger értékekkel ez nem fenntartható. A papa simán azt mondja, hogy rendben állj fel a hibából, majd kijavítod. De ezen mennek el a pontok, és mindennek össze kell állni, hogy egy szezon rendesen összejöjjön.
        10xéve nem volt ennyi szereplős a piac, nem volt ennyi pénz benne, a PLben volt pár nagy meccs, a többi azért hozható majdhogynem rutinból, belefér ez, sőt még a lépés is kijöhet úgy, hogy van egy veretlen szezon. Most ha csak a veretlen szezonos bandát hoznánk vissza, az is vért izzadna a jelenlegi környezetben, mert sokkal több a kritikus meccs, nem lehet lazsálni, itt tényleg minden héten háború van. Nem örülök neki, hogy a sport kbre ennyire lóversenyszerűvé vált, kiveszett a szépség belőle, de ha az öregnek ez a fontos, akkor álljon rá a fiatalokra, foglalkozzon velük, Holding ne csak 3 meccset kapjon a szezonban, ne menjen el Gnabry foglalkozzon velük, viszont ezzel nem fog PLt nyerni. Valamit valamiért. Azzal a set-uppal, ahogy az öreg nekifut valami istentelenül nagy máksorozat, és többiek általi földbeállás kell, hogy a végén sikeres legyen. Ez volt tavaly, cripple fight, hagyta elúszni. Idén már jóval izzadságszagúbb az egész szezon, és jövőre még rosszabb lesz.

        Chelsea. Mióta Jose visszajött, utóbbi 3,5 év. Volt BL elődöntő, BL8, egy bajnoki 3. hely, egy bajnoki 1. egy majdnem kiesés, és most valszeg megint behúzzák. Kiegyeznék ezzel? Igen. Főleg úgy hogy a keretet is kbre kicserélték, és egy új edző a ratyi mentális szintből megint egy bajnokaspiránst faragott.

  • Trollséne

    “amikor Wengert egy bukott, lúzer, megfáradt és szenilis öregként állítják be” – ezt pár hete talán pont ugyan ezekkel a szavakkal boncolgattam itt a kommentek között.

    Kicsit sarkosítva ez annak a klasszikus esete, amikor a munkahelyeden rengeteget teszel/tettél be a közösbe (első 10 év sikerei + stadion), viszont ha egy alkalommal elkövetsz egy nagyobb hibát (Wenger esetében ez most legyen az idei és a tavalyi szezon), akkor a többség (ez legyen az Arsenal szurkolók egy bizonyos rétege + más csapatok szurkolói, laikus szemlélők) szinte azonnal elfelejti az addigi értékeidet és az utóbbival fog együtt emlegetni. (Mindenki döntse el, hogy mennyire mérvadó, ami a ‘zinterneten folyik, de sajnos látjuk, hogy inkább ez a jellemző.)

    Ez a 4. helyes dolog meg most kb. az ami 2005-2013 között ez volt: http://www.sincearsenallastwonatrophy.co.uk/
    Bár olykor kurva izzadtságszagú ez a négyezés, de most ez a sikk. (Ami viszont számomra rémisztő, hogy amíg ezt egy fórumon nicknévvel / facebook oldal adminjaként jópofizásból nyomod az odáig oké, de amikor már valaki másból sem áll ki, minthogy minden egyes FB bejegyzés alatt (legyen az pl. egy Peet féle több órás melót igénylő elemzés) az arcát is felvállalva tolja ezt a fost, ott azért tényleg el kell gondolkodni, hogy jó dolog-e, hogy mindenki mindenhová beokádhatja a faszságait ezen a csodás webkettőn. Feltételezem se nem kommentbot az illető, sőt még Soros Gyuri bácsi sem utal neki havi X dollárt ezért a tevékenységéért.)

    (És ez most nem picsogás, az én szervezetem jól bírja a zrikát, de aki ezt rendszeresen csinálja nyugodtan elmehet a kurva anyjába, milyen szinten kell szaréletűnek lenni, hogy valaki ezzel bassza el az idejét. Megjegyzem, biztos sok arsenalos is előszeretettel csinálja ezt, mielőtt valaki hozzám vágná, hogy hisztizek.)

    Összességében az írásért +1, ha véletlen Jardim lesz Wenger utódja, remélem írsz róla egy monstre bejegyzést. 🙂 (Bár a felvázolt 5 pontból, ha fogadnom kéne még mindig az 1-re tolnám fel az összvagyonomat.)

  • Donát Csabai

    Már nem először érzem úgy az elmúlt napokban, hogy úgy kerül szételemzésre a jelenlegi szituáció, mintha egy nem várt hirtelenségből előbukkanó dilemmával szembesülne az Arsenal: Úristen, mi lesz ha évtizedek után bele kell ugrani az ismeretlenbe? Megteheti-e azt egy futballcsapat, hogy egy ilyen hosszú, és mindenképpen minőségi időszak után elindulnak valamilyen más úton, és ha igen, mi lesz szegény Wengerrel?

    Bár lehet, hogy a futballban meglehetősen ritka, hogy egy menedzser évtizedekig irányítson egy csapatot, maga köré szervezve szinte a klub összes kulcsfolyamatát, meghatározva annak értékeit és az alaptermékhez (futball) való hozzáállását, de az üzleti életben ez igencsak gyakori. Egy kis cégből naggyá nőtt vállalkozásban annak emblematikus vezetőjének nemcsak abban merül ki a felelőssége, hogy minden egyes negyedévben, vagy beszámoló időszakban, megfelelően elvégezze a feladatát és lehetőség szerint sikereket érjen el a csapatával, cégével, hanem abban is, hogy hosszú távon, akár évtizedes tervekben is gondolkodjon, és gondoskodjon megfelelő utánpótlásról. Ez a problémakör teljesen evidens a legtöbb centralizált struktúrában működő cég életében, és így szakirodalmak tucatjai foglalkozik az utánpótlás nevelés kérdéskörével, illetve azzal, miként lehet a legzökkenőmentesebben átadni a stafétabotot egy olyan utódnak, aki középtávon újfent tudja hozni a céggel (csapattal), a korábbi szintet, vagy épp többet is annál.

    Jelen cikk hoz is példát pro és kontra a staféta átadásra, vagy épp annak hiányára, csak épp úgy érzem, hogy a megfelelő tanulság levonása hiányzik a végéről: miközben Wenger mellett és filozófiája mellett minden jel szerint sikeresség és hatékonyság szempontjából elrepült az idő, Wenger és a klub elfelejtett gondoskodni arról a kezdetben még vész-, mostanra már egyre aktuálisabb és relevánsabb forgatókönyvről, ami azt tisztázná, mi lesz Wenger után. Ahogy a kommentekben is megjelent már, bőven lett volna lehetősége Wengernek korábbi ikonokat, és ezáltal frissességet, fiatal generációt becsempészni maga köré, akik alkalomadtán a szurkolók felé maximális hitelességgel tudnák garantálni az átmenetet. Ehelyett Wenger maradt az évtizedes másodedzői állásoknál és a változatlanság mantrájánál.

    Egyetértve Peettel, Wengert “ismerve” meglehetősen nehéz elképzelni, hogy ilyen alapfelállásból 67 évesen hirtelen megváltozik és – miközben egyre jobban szorít az idő és egyre nagyobb rajta a nyomás – el kezdi delegálni a feladatait a fiatalságnak. Már évek óta ráléphetett volna erre az útra, mégsem tette. És sajnos egyre kevesebb ideje van rá, hogy megtegye.

    Ami a jelenlegi helyzetet illeti, egy nagyon nehéz döntést kell meghozni az Arsenalnak, ez viszont független Wenger személyétől. A) opcióként követhetik jelenlegi filozófiájukat, ami kiterjed a játékospolitikára (“Jelenleg nincs elérhető versenyképes játékos a piacon” vs. “Mi diktáljuk, kit igazolunk le és mikor, nem a piac”), a futballról alkotott hitvallásra (improvizációs művészet kontra fogaskerék elmélet) és elfogadják, hogy a megváltozott futballkörnyezetben ez jelenleg jóval kevésbé versenyképes vagy B) kompromisszumos megoldást hozva feladhatnak – vagy kvázi feláldozhatnak – bizonyos elemeket az értékrendszerükből a sikeresség oltárán. A B) opció már csak azért is rögös, mert az átállási periódus rendkívül nehéz lehet mind a sikeresség mind a rajongók szempontjából. Viszont ez a fundamentális döntés alapjaiban befolyásolja majd az elkövetkező évtizedek Arsenaljának sikerességét.

  • ZERO_L
    • Woolwich

      A helyzetkihasználásával már beférne az első csapatba is. 🙂

      Viccet félretéve, szép volt.

    • ARSNL

      Te vagy az, Oxlade?

  • Gordon Cole

    Nagyon jo poszt, aminek legalabb az 50℅-aval nem ertek egyet, de erdekes erveket hoz fel a “be careful what you wish for” allaspont mellett.

    Ami viszont a preferalt 2. opcio realitasat illeti, semmi, de semmi evidencia az elmult 20 evbol nem szol emellett. Wenger csak Pat Rice kora, egeszsegi problemai miatt valtott masodedzoi poszton. Kozben az edzoi stabban tartotta Primoracot (mi az inputja ennek az embernek?) vagy Peytont (dokumentaltan kozepszeru). Az is sokatmondo, hogy amikor a 2012/13 szezon elejen volt nehany clean sheet-unk es a jatekosok is meltattak a Bould-dal folytatott munkat a felkeszulesi idoszakban, AW irritaltan reagalt a Bould erdemeit firtato ujsagiroi kerdesekre.

    Aztan ott van az ex-jatekosok feltuno mellozese, amit tenyleg nehez megerteni. En ugy latom, hogy az utobbi 10 evben semmi nem tortent ami a 2. opcio iranyaba mutatna, es ez dontoen Wenger egoja miatt van igy. Ebben pedig nem lesz valtozas.

    • Ez simán benne van. De az is lehet, hogy a jelenlegi helyzet arra készteti, hogy félretegye azt az egót.

  • penito

    Jó vitaindító az írás, én egy gondolattal folytatnám tovább:

    Én a jövő szempontjából azt tartom aggasztónak, hogy nincs a boardban egy olyan ember sem, akinek komoly víziója lenne a futballról, gyakorlatilag Wenger önmagában egy intézmény, aki lényegében a elvégzi a munkát a board helyett is. Ebből következik az, hogy a Wenger korszak után könnyen jöhet egy olyan vezetési válság, mint amilyen most Woodward ámokfutása a Unitednél, csak nálunk sokkal gyengébb pénzügyi alapokon. Én szívesen látnék egy olyan verziót, amit már többen felvetettünk itt, azaz hogy Wenger lenne a DoF, és kineveznénk alá egy taktikailag képzettebb, innovatívabb edzőt, míg Papa vezetné tovább a klubot. DE, ezzel csak az a baj, hogy Wengernek az edzőpálya az élete, és nem hiszem, hogy ezt fel is adná adni jelenleg. Szerintem a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Wenger már aláírta a szerződéshosszabbítást, csak a kedvező eredményekre várnak, hogy bejelentsék. (Erre rímel az a reddites sztori is, hogy az ifjú Kroenke kicsit becsiccsentve ki is kotyogta az egy éves szerződéshosszabbítás tényét.)

    Sajnos Wenger lesz olyan makacs, hogy ne ismerje be a váltás szükségességét, a board pedig nem teheti meg, hogy nem rak elé egy szerződést. Viszont egy ennyire kompetitív ligában nagyon veszélyes játékot űzünk ezzel, mert jövőre még nagyon jó alapokról építkezhetne tovább az új edző, míg később szerintem csak romlani fog a pozíciónk, mert Papa sem tudja már eladni a projektet az új Özileknek, Sánchezeknek.

  • BVick

    Es meg az FA is velunk szorakozik a mai huzason:
    Sutton or Arsenal – ball nr 4

  • Auréliano Buendia ezredes

    Szerintem a legfontosabb az idő: akármilyen döntés is lesz, annak 1-2 hónapon belül meg kell születnie. Én szinte 100%-ra veszem Özil és Sanchez távozását a nyáron, akkor pedig egy egészen új Arsenalt kell építeni – hogy Wengernek vagy valaki másnak, az ebből a szempontból mindegy, minél előbb neki kell állni. Ha a Papa megy, akkor pedig még nagyobb játékosmozgás várható, nem kéne augusztusig várni vele.

    Én személy szerint azt az opciót tartanám a legjobbnak, hogy Wenger 1-2 héten belül bejelenti, hogy nem folytatja, és akkor ennek a keretnek még lenne pár hónapja, hogy meghaljon érte a pályán és mondjuk egy FA-kupa győzelemmel széppé tegye a búcsút. Megnyugodna az Emirates is, ünnep lenne minden meccs májusig. Bőgnénk a sok megható pillanattól minden hétvégén.

    Ne értékeljük túl azt az eshetőséget, hogy bárki is érkezik, az biztosan jobbat, stabilabbat és eredményesebbet fog szállítani.

    Az már majdnem mindegy, hogy jobb lesz-e, vagy rosszabb. Ki kell lépni ebből a langyos lábvízből, amiben vagyunk jó pár éve, mert nagyon rossz irányba vezet. A szurkolók a csapat ellen fordulnak egyre inkább, a játékosok frusztráltak, a nézők bojkottálják a meccset, stb. Hosszú távon az Arsenal piaci értéke is veszélybe kerül, az pedig katasztrófa lenne.

    • ZERO_L

      azért az barokkos túlzás, hogy egészen újat kell építeni

      simán lehet rendszert váltani, mondjuk 4-3-3-ra egy dinamikus játékfelfogással, sztárokat természetesen pótolni kell, de az alap most is adott

      védelemben kell egy balbekk kezdőnek, meg Bellerin mögé valami értelmes alternatíva, egyébként a védelemmel nincs gond, kapus adott (polákért imádkozunk, ha Pina megy talán helyére jöhetne is), kp-t is valahogy meg kéne oldani a Santi-Rambo-Jack-Xhaka-Elneny-Koksz anyagból valami értelmeset gyúrni, de ide jöhetne egy név
      támadóknál meg végre a Welbeck-TO kettősből min egyet el kéne küldeni, Lucasnak több játékidőt adni, szélre vagy csatár posztra egy nevet igazolni és kb ennyi

      ez azért messze van a totális rebuildtől

  • BojoG78

    Fasza sorsolás Lincoln otthon

    • BojoG78

      Chelsea vs Man United

      Middlesbrough vs Man City/Huddersfield

      Tottenham v Millwall

      Sutton/Arsenal v Lincoln

      • Frimpong

        Hát ha így nem jutunk el a Wembleybe, akkor sehogy

      • BVick

        Kemeny lenne egy Sutton-Lincoln elodonto

  • Milan

    Én teljesen kívülállóként követem az angol csapatokat, így az Arsenalt is, és a következőt látom: éveken keresztül egy biztos melegséget nyújtott minden ágyús szimpatizásnak, hogy fizetni kell a lakás törlesztőt, ezért nincs lóvé játékosokra, de Wenger istenkirály módon menedzseli a dolgot, és az ínséges éveket is úgy sikerül átvészelni, hogy a BL főtábla és a legjobb 16 mindig megvan. Aztán ahogy egyre több pénz lett, az eredmény nem változott. Az utóbbi 2-3 év viszonylatában pedig konkrétan kijelenthető, hogy ugyanúgy költi a pénzt az Arsenal, mint bármelyik európai nagycsapat. Hol többet, hol kevesebbet. Néha több pénz jön be játékoseladásból, néha kevesebb. Xhaka, Özil, Chech, Sánchez, Mustafi, mindegyik rahedli nagy pénzért érkezett. Ehhez képest én különösebb előrelépést nem látok az Arsenalnál, sem a keret mélységét illetően, sem a stabilitást illetően. Különösen a közvetlen riválisok elleni meccsek a látványosak. De eddig mindig lehetett mondani, hogy kikaphat a csapat, nem szégyen, hiszen a Dinamó 200 millió fontot költ egy délután, mi meg nem, és mégis ott vagyunk a sarkukban! Csak most már az Arsenal is költ, és tulajdonképpen semmi eredménye. És higgyétek el, ha még 150 millió fontot költene Wenger, akkor sem lenne. Ha valami x ideig csinálsz és ugyanaz az eredménye, miért reméled, hogy x+1 időpillantban más eredményt hoz? Nem akarok abba a mocsárba belelépni, hogy Wenger meg tud-e újulni vagy sem. Azt viszont tudom, és hosszú évek óta látni, hogy pl. Carlo Ancelotti meg tud. Minden csapatánál teljesen más focit játszott. Persze van egy klasszikus stílusa, mint a “leginkább támadószellemű olasz edző”, de rendszeresen a kerethez, a játékosaihoz igazítja a taktikáját. Ezért is ilyen sikeres. Wengernél én nem láttam személy szerint ennek komoly jelét korábban, meg eddig se. Ezzel kapcsolatban bőven elég volt látnom, amikor azt képzelte, hogy Mertesacker fog egy-egyben lerendezni párharcokat 35 méterre a saját kapujától. Vagy ahogy Walcottot képtelen használni, aztán villámcsapásszerűen egyszer-egyszer mégis érti, hol a helye, aztán megint elfelejti. És ezt nem egyszer, nem kétszer, nem felkészülési meccseken. Ancelotti pl. soha nem követne el ilyen hibát, még akkor se ha ég a ház. Még egy végszó az igazolásokhoz: eléggé rombolja a Wengerrel kapcsolatban kialakult “hozom a 15 éves négert és 3 év múlva tanít a PL-ben” képet, hogy én nem is nagyon tudnék most fejből mondani valakit, aki az utóbbi években topfutball mércével nézve kitűnt volna a fiatalok közül. De 20 éves csodaigazolások sincsenek. Pedig ma Angliában ez nem lenne nagy cucc, többszörös fizut tudnak megadni egy játékosnak, mint egy spanyol vagy német csapat, amivel a “nyomorból” jövő dél-amerikai vagy afrikai srácokat el lehetne csábítani. Óriási versenyelőny ez. Ehhez képest pl. a Celta Vigo az, aki 6-7 millió euró elköltésével összerak egy olyan csapatot, ami most már rendszeresnek mondható módon négyet gurít a barcának (akár a nou camp-ban). Nem tudom, hogy egy átlag Arsenal szurkoló a saját csapatán, vagy a PL-en kívül mennyire követi a többi tradícionálisan nagyobb csapat, nagyobb bajnokság meccseit, de csak javasolni tudom. Sokkal tisztábban lát olyankor az ember, sokkal könnyebben el tudja helyezni a csapatát, a játékosait, az edzőjét a futballtérképen. És nem csak egy BL nyolcaddöntőben jön a felismerés.

  • Frimpong
    • changemynamekukac

      A példa sántítani fog.

      Első ‘igazi’ kutyám egy félig németjuhász, félig tacskó keverék volt. Nem tudom hogy hozták össze a szülők, de 2 hetes korától élete végéig nálunk volt. Ok mikor már suliba kellett járni, akkor tanulni is kellett és nem lehetett vele annyit fetrengeni a kertbe, de akkor is első kutya, az ember szívéhez nő.
      Az egyik legrosszabb döntés volt a részemről, hogy halála előtt 3 nappal mikor vitte apám állatorvoshoz, önző érdekből nem engedtem elaltatni, hogy hátha meggyógyul, azok a belső szervi bajok így 10x évesen kutyaként úgysem komolyak. 3 nap múlva nem találtuk, csak fél napra rá, a palák alá bújt be egyedül elmenni. Az emlék így nem az hogy láttam még szaladgálni, hanem hogy a megmerevedett kutyák kell kihalászni a palák alól, apám felemeli a farkánál fogva, olyan mint mikor télen jéggé fagy valami, a beállt hullamerevségtől, majd bőgve áshattuk a lyukat neki.

      Kbre így érzem magam most Wengerrel kapcsolatban. Most még el tudnám engedni szép elmékkel, de ezt ha húzzuk, ennek nagyon cudar vége lesz.

  • athlon29

    Nem kell ezt túlgondolni, Allegri egy kézenfekvő megoldás lehet a nyáron. Alexis távozása ellenére azért MA-nek nem kellene mélyreható keretátalakítást végezni, a mostani egy igen jó csapat, fiatal és formálható, ahogy már Peet vagy a Britannián említették, egy az egyben a taktikára vezethető vissza a mostani hányattatott helyzet, ezt MA szerintem meg tudná oldani, és nem kellene radikálisan megformálni az egészet. Éppen úgy, mint ahogyan Contétól átvette a stafétát a Juve-nál.

  • először is WengerOut. szezon végén, méltósággal, de legyen itt és most vége. 20 év kerek szám.
    értem a kettes pontot, de az elmúlt 3 szezon pontosan erről szólt: Wenger változtatott és a végeredmény ugyanaz, mint amikor Denilson, Squilacci, Chamakh játszott Arsenal szerelésben. Sánchez biztos menni fog nyáron, Özilt pedig remélem elviszik, mert jobb, ha nem marad. Cech felett is eljárt az idő. ugyanígy vannak Wenger-lieblingek, akik nem teljesítenek egy ideje. Steve Bouldnak sincs itt maradása, a védekezés nem lett acélosabb az elmúlt években. a keret többi tagja pedig átlagos/jó képességű játékos (=bármikor cserélhető).

    de a fő probléma a Boardnál van: nincs egyértelmű és világos, számunkra is érthető víziójuk a klubbal. mi az Arsenal célja mostanában? bajnokságot vagy kupát nyerni? európai porondon előre jutni? egyáltalán nem tiszta, csak utólag az tűnik valószínűnek, hogy a biztos top4 elegendő. 10+ év után pedig szurkolóként ez édeskevés, akkor inkább követem a Sutton Unitedet, legalább ott tiszta, mire szeretnének jutni, honnan és hová tartanak.

  • Woolwich

    “Ideally we would like to play on a normal pitch but it has been accepted and the competition is to deal with what you face. We will face an unusual pitch and we will have to deal with it.
    Megye I-ben anno mi is szerettünk a pályával foglalkozni – nyilván sokkal könnyebb a körülményekre fogni egy esetleges gyengébb meccset, mint az egyéni/csapat teljesítményre – azonban ezen a szinten szvsz ez már nem lehet kifogás.
    Egy Premier League azért illene lelépnie egy ötödosztályú csapatot, ha csúszik a műfű, ha nem.

    • BVick

      Egyreszt le fogjuk lepni (knock-knock) meg ebben a mentalis godorben is, ez a nyilatkozat vesztes meccs utan nez ki rosszul az edzo altal elorangatott ervkent, elotte szerintem nem. Tudtommal megkerdeztek, valaszolt, nem gondolom hogy o hozta fel magatol.

      Masreszt furcsa hogy az FA engedi ezt, en nem sokat jatszottam gyepen, csak mufuvon (es ott is csak kispalyan), de szamomra eg es fold. Ha nincsenek hozzaszokva (mitol lennenek), akkor azert kiverni a fejbol pl. a becsuszas reflexet nem lehet egyszeru a meccs heveben. Szerintem.

      u.i.: azert az megvan mindenkinek hogy kb. BL-donto szintu fontossagu meccs elott allunk? Itt egy botlas utan meg a becsuletet is nehez lenne vedeni a Papusnak. Meg jo hogy azert a PL nem egy UTE-Vaduz szintu kultura, edzobuktatassal meg Tippmix-el fuszerezve 🙂

  • Wengernek ugyanúgy fáj minden egyes bekapott gól, mint egy kapusnak. A vereség még jobban. Amúgy az out-osoknak nem lehet már mit írni, felesleges. Amúgy Henry idejében is volt, hogy az utolsó pillanatban biztosítottuk be a negyedik helyet, szóval ott is az ellenfelek teljesítményén múlott, mire elég a megszerzett pont. Ahogy az Emiratest is be kellett laknunk, az új edzőt is meg kell majd szoknunk. Hogy milyen áron? – azt sajnos nem tudjuk felmérni, mert nem tudjuk megmondani, hogy Wenger menesztésével mit vesztünk. Amúgy végre valaki leírt pár dolgot az érem másik oldaláról is.

  • Woolwich

    Tény, hogy több játéklehetőséget is kaphatna, de ezért a ‘sajtón keresztül helyezünk nyomást a menedzserre’ módszerért biztos elbeszélget majd Perezzel az öreg.
    https://twitter.com/arseblognews/status/833659283099222016