Újra a régi lemez (Arsenal – Southampton 2-1)

Ha rám kötöttek volna egy vérnyomásmérőt abban a néhány percben ami a hajrában befújt büntető és annak elvégzése között lepörgött, akkor az alighanem nagyon durván kiakadt volna. Kevés dolog tud annyi energiát felszabadítani az emberben, mint egy utolsó percekben szerzett győztes gól, de az a várakozás egész egyszerűen gyilkos volt. Minden elismerésem Santi Cazorlának, aki mindvégig nyugodt tudott maradni, és a magabiztosan elvégzett tizenegyesével megnyert nekünk egy olyan meccset, ahol a jónak nevezhető játék csak momentumokra ütötte fel a fejét.

Mivel jelenleg szokatlanul bő kerettel számolhat Wenger, a hétközi válogatott meccsekre és a keddi Bajnokok Ligája összecsapásra való tekintettel jó pár helyen belenyúlt a kezdőcsapatba. Debütált a védelemben Mustafi, a csatársorban pedig Lucas. Így Giroud és Alexis csak a padon kaptak helyet, de ami a leginkább befolyásolta a meccset, az ismét Xhaka hiánya volt. Az Arsenal a meccs elején egyáltalán nem találta a ritmust. Rengeteg pontatlanság és eladott labda jellemezte a játékukat. Ennek is köszönhetően az első 20 perc elég csapongó és kiegyenlített összecsapás képét mutatta. Ebben az időszakban az Arsenal 98, míg a Southampton játékosai 102 sikeres passzt hajtottak végre. A támadóharmadban viszont a vendégeknek volt nagyobb jelenléte. A Szentek 37, míg az Arsenal játékosai csak 25 passzt produkáltak a pálya utolsó harmadában. Ennek ellenére a Southampton sem tudott jelentős helyzeteket kialakítani. A góljuk egy ordas nagy műesést követő nagyon szerencsés szabadrúgásból született, amivel igazából nem nagyon lehet mit kezdeni.

A Soton játékosai leginkább a jobb oldalon veszélyeztettek, ahova Tadic rendszeresen kihúzódott, illetve Oxlade-Chamberlain is pocsék védőmunkát végzett Soaresszel szemben. Oxnak összességében sem volt jó meccse. A legalapvetőbb passzokat megcsinálta, de ezen felül vagy teljesen észrevehetetlen volt, vagy rém rossz megoldásokat választott. A lecserélésekor mindent le lehetett olvasni az arcáról. Kapott három fordulót kezdőként, de egyáltalán nem tudott élni a lehetőséggel. Most pedig azzal, hogy érkezett Lucas és Giroud is 100%-os állapotban van, aligha fogja kiszorítani Alexist a bal oldalról. A másik szélen Walcott is messze a leggyengébb meccsét produkálta a szezonban. Szinte alig avatkozott játékba, a csereként beálló Iwobi jóval aktívabb volt abban a kevés időben amit kapott.

passmap

A labda ugyan eljutott a szélsőkig, de ott rendre elhaltak a támadásaink. Ráadásul Walcott olyan ritkán avatkozott játékba, hogy szinte alig látszik a passztérképen.

Ez volt a negyedik meccsünk a szezonban, és már harmadjára kell kitérni az Arsenal pozíciós struktúrájára, illetve annak hibáira. Kétségtelen, hogy ezen a meccsen közel sem volt olyan súlyos a helyzet, mint a Liverpool vagy épp a Leicester ellen, de ez is bőven szerepet játszott abban, hogy szinte alig tudtunk értelmezhető helyzetet kialakítani a meccsen. Továbbá ne feledjük, hogy mindkét gólunk pontrúgás után esett, és ezeken kívül egyetlen alkalommal sem sikerült eltalálni Forster kapuját. Ezek pedig rendkívül aggasztó tények. Wenger úgy döntött pihenteti Xhakát erre a meccsre, és az elmúlt 1,5 évben jól bevált Cazorla-Coquelin párost jelöli a középpályára. Kétségtelen, hogy ez a duó jól működött 2015 tavaszán és őszén, viszont akkor még egy extra középpályás is helyet kapott a csapatban Ramsey személyében, most viszont két valódi szélsővel vágtunk neki a meccsnek. Ez pedig bőven megnehezítette a labdakihozatalainkat, ami sokszor ahhoz vezetett, hogy Özilnek kellett nagyon mélyre visszalépnie, miközben tudjuk, ő a pálya utolsó harmadában igazán veszélyes.

spacing

Özilnek vissza kell lépnie labdáért, ezzel az eredeti pozíciója teljesen üresen marad, miközben Cazorla és Walcott egymás sarkát tapossa, nagyban megkönnyítve ezzel a Southampton védőinek a dolgot. Özilnek nincs más választása, mint visszafordulni.

spacing2

Özilnek ismét nagyon mélyre, a kezdőkörig kell visszalépnie labdáért, miközben az első két védelmi vonal közötti üres területbe senki nem lép be. Optimáis esetben Özilnek Coquelin képen elfoglalt helyéről kellene belépni az üres területbe, de így csak oldalirányba folytatódhat a játék.

Xhaka szerepének fontossága továbbra is kiválóan látszik amikor nincs a pályán. Mivel ő képes a védelemtől felvett labdákat pontosan megjátszani, és több embert is kivenni a játékból, Özilnek nem kell ennyire mélyen visszahúzódnia, és olyan helyen kaphatja a labdát, ahol a legtöbb kár tudja tenni az ellenfélben. Stefan Reinart egykori Bundesliga játékos dolgozott ki egy modellt , amely azt méri, egy játékos a passzaival hány ellenfelet tud kivenni a játékból meccsenként. A ‘packing’ névre elkeresztelt formula mérései szerint Granit Xhaka az előző Bundesliga szezonban meccsenként átlagosan 55 ellenfelet semlegesített a passzaival, és csak Xabi Alonso ért el nála jobb számokat. A modell emellett értékeli a passzokat kapó játékosok helyezkedését is azzal, hogy az általuk megkapott labdák szintén hány ellenfelet tudtak semlegesíteni. Az eddig is tudtuk, hogy Mesut Özil rendszerint kiválóan helyezkedik, és találja meg az üres területeket, ez modell viszont ezt a hatékonyságot a számokra is lefordítja. A nyári Európa bajnokságon az Özil által megkapott labdák mérkőzésenként átlagosan 63 játékost vettek ki a játékból. Ennél jobban semmi sem bizonyítja, hogy mekkora jelentőséggel bír az Arsenal vertikális játéka szempontjából, hogy Xhaka és Özil egyszerre tartózkodjon a pályán. Coquelin a maga nemében ismét jó meccset hozott, hiszen végig energikus volt, sok labdát szerzett, illetve a második félidőben a visszatámadásai rendre labdaszerzéshez vezettek. Viszont nem rendelkezik sem Xhaka, sem pedig Özil kvalitásaival, aminek az Arsenal támadójátéka látja kárát.

A második félidőben a Southampton még mélyebben védekezett, az Arsenal pedig még feljebb tolta a védelmét, ezzel szűkítve az ellenfél rendelkezésére álló területet. Így jóval könnyebben tudtak labdaszerzés után visszatámadni, aminek köszönhetően egyre nagyobb nyomás alakult ki a Southampton kapuja előtt, ami főleg Alexis és Giroud beállásával helyzetekben is megmutatkozott. Ennek ellenére nem lehetne ráfogni az Arsenalra ebben a periódusban sem, hogy kifejezetten jól játszott volna, de egyértelműen nagyobb nyomás alá sikerült helyezni az ellenfelet a második félidő nagyobb részében. A győztes gólhoz vezető játékvezetői ítéletek is megérnek továbbá egy misét. A tizenegyes szituációt megelőző szöglethez egy olyan kontratámadás vezetett, amit Monreal egyértelmű szabálytalansága előzött meg. A partjelző közelről láthatta az esetet, mégsem jelzett. A szöglet után Koscielny a földre került, de mivel az Arsenalnál maradt a labda, a spori úgy döntött nem szakítja meg a játékot. Mustafi beemelt labdája után pedig Fonte egyértelműen és látványosan megrángatta Giroud mezét, és ehhez hasonló szabálytalanságokért idén már jó pár büntetőt befújtak a Premier League meccsein. 

Az új igazolásaink közül egyértelműen Mustafi teljesített jobban. Még nem volt tökéletes, és szoknia kell a játékrendszert valamint a csapattársakat, de agresszív volt és határozott, a labdával pedig bátor. Ezek az erények pedig mindenféleképpen szükségesek ahhoz, hogy egy Premier League élcsapatban egy védő érvényesülni tudjon. Lucas még nagyon kereste a helyét, de a mozgása és néhány megoldása elég biztató volt a jövőre nézve. Viszont jóval agresszívabban kell támadnia a labdát a tizenhatoson belül, különben az ilyen védelmek ellen nem sok sót fog megenni. A régi motorosok közül külön dicséretet érdemel a két gólszerző. Koscielny védő létére parádés gólt szerzett, a meccs végén pedig még a fejsérülésével is hősiesen helytállt. Cazorla pedig ezen a meccsen egyértelműen a játékunk mozgatórugója volt. Nélküle alighanem elveszítettük volna ezt a meccset.

Érdekes lesz, hogy a PSG elleni Bajnokok Ligája meccsen milyen taktikával és középpályás összetétellel szándékozik pályára küldeni a csapatát Wenger. Xhaka és Alexis visszatérése szinte borítékolható. A kérdés már csak az, hogy a center pozíciójában Giroudnak, vagy a kontráknál papíron használhatóbb Lucas kap majd bizalmat.


  • penito

    Úgy tűnik, egyenlőre nem találja a balanszot a középpályán, érthető okokból nem akar Cazorla jelenlétéről lemondani a pálya közepén, de fél Xhakával pivotban egyszerre játszatni (a Watford ellen is kényszerűségből tette). Szerintem adná magát egy Xhaka-Ramsey-Cazorla hármas, Özillel egy sorral előrébb. remélhetőleg Ramsey visszatérésével rá is talál Wenger, mert ha sokáig keresi az ideális középpályát, elmehet rajta a szezonunk.

    • Miért játszott kényszerűségből a Watford ellen Xhaka és Cazorla? Ott volt a padon Coq és Elneny is.

      • athlon29

        Mert Coq állítólag lesérült a warm-upon.

        • Én ezzel mondjuk az égvilágon sehol nem találkoztam, de még az utózöngéjével sem. Valami forrás esetleg?

          • penito

            twitteren láttam meccsnapon

          • Jó, hát akkor valószínűleg nem sok valóságalapja van. 🙂

          • athlon29

            Miért ne lehetne? Elvileg a hétvégén sem Xhaka játszott. Egyébként az NBC kommentátorai mondták, hogy a Watford elleni meccs hivatalos kezdőjében még Coq szerepelt, de az utolsó pillanatban Xhakát jelölte Wenger.

    • BojoG78

      Nem hiszem hogy Coq tartósan a kezdőben lesz.Xhaka-t a PSG-re jegelte az öreg.Idén sokat fog rotálni,főleg a középpályánkon,mert Elneny sem érdemli meg hogy csak a kispadot koptassa…

  • A remek elemzésen túl egy kiegészítés: az idejét nem tudom annak, mikor láttam a Papát a szezon ezen szakaszában rotálni.

  • Trollséne

    Santi valóban mentally strong volt, tavaly hasonló szituációban kilőtte a labdát a stadionból a WBA elleni idegenbeli meccsen. Ami viszont még nagy szívfájdalom a tegnapi nappal kapcsolatban és a kommentek közt meccs közben esett is róla szó, azok a teljesen homály lövések, még a boxon belülről is. A statisztika alapján a Sotonnak mindössze 2 blokkolása volt, pedig 17 alkalommal rászúrtuk a labdát a kapujukra…

  • ZERO_L

    https://twitter.com/hem_arsenal/status/775256344991440896

    most akkor ott tartunk, hogy Koksz-t csak akkor tudjuk játszatni (=elbujtatni támadásban), ha Rambo hamis szélső szerepkörében kezdetjük?

    mert ezzel megint nem lenne probléma (kvázi egy alternatív taktika), ha védekezésben főleg a kp-n, nem azt látná az ember, hogy szinte csak a francia buldog szaladgál fel s alá
    egyedül ő akarja visszaszerezni a labdát, a többieknek meg abból áll a letámadás, hogy egy-egy ember mindig oda fut a legközelebbi labdás ellenfélhez

    remélem holnap vagy az agresszív letámadást választjuk, vagy visszaállunk stabil védekezésre és abból kontrázunk, de semmiképpen sem vállaljuk fel hosszútávon a labdabirtoklást