Újabb végtelen történet: a Sanchez-saga

Jelenleg úgy állunk, hogy akár egészen az átigazolási időszak végéig elhúzódhatnak a találgatások Alexis Sanchez jövője kapcsán, de leghamarabb is augusztus elején kerülhet pont az ügy végére, a chileinek ugyanis akkor kell először edzésre jelentkeznie Londonban.

Az Arsenal álláspontja az ügyben világos: semmiképp sem akarják eladni legnagyobb értéküket, és reménykednek abban, hogy legkésőbb a szezon közben aláfirkant egy új szerződést. Ezt Arséne Wenger is többször kihangsúlyozta, de ezt illik a helyén kezelni. Wenger nyilatkozatai saját játékosai jövőjét illetően is inkább a vágyait szokták kifejezni, és nem a realitást. Mindenesetre most minden eddiginél jobban köti az ebet a karóhoz, és nyilván ő is tudja, hogy a szurkolók tavaszi elégedetlensége után valami nagyot kell virítani ahhoz, hogy az Ágyúsok következő idénye ne forduljon át teljes katasztrófába. Ha ezt azzal szeretnék megalapozni, hogy a csapat legjobbját eladják a Manchester City-nek, akkor máris elég komoly hendikeppel indul az Arsenal hiába az eddigi okos igazolások.

Igazából négyféle forgatókönyv képzelhető el az ügy végkimenetelét illetően:

  1. Sanchez nyíltan kijelenti, hogy távozni szeretne és az Arsenal eladja őt a legtöbb pénzt kínáló csapatnak. Ez minden valószínűség szerint a Manchester City lenne, és ez több szempontból is a lehető legrosszabb verzió. Egyrészt így nem csak úgy vágnánk neki a szezonnak, hogy a legjobb játékost kell valahogy pótolni – ami miatt előrelépésről beszélni értelmezhetetlen – hanem egy komoly riválisnak adunk egy igencsak fajsúlyos fegyvert a kezébe. Ezt megint csak elég nehéz lenne lenyomni a szurkolók torkán, ami csak ahhoz vezethet, hogy már az első meccstől kezdve a tavaszihoz hasonlóan mérgező környezetben kellene valami komolyat virítani. Ugyan az érte kapott pénzből már lehetne egy igazán nagy kaliberű játékos leigazolásában gondolkodni, de az Arsenal számára jelenleg egy olyan játékos sem elérhető, aki megütné a jelenlegi Alexis Sanchez szintjét.
  2. Egyszer csak bejelentkezik egy pénzes külföldi csapat – gyaníthatóan a PSG – akik fizetnének annyit, hogy megérje nekik eladni Alexist, tudván, hogy így legalább nem riválishoz kerül, és az érte kapott pénzt is fel lehet használni. A probléma azonban itt is fenn áll, miszerint Sanchezt egy az egyben nem lehet pótolni, és bár Thomas Lemar valóban nagyszerű játékos, de ő és Lacazette valószínűleg együtt tudnák csak hozni azokat a számokat gólok és gólpasszok terén amiket Alexis egymaga produkált. Így ismét lutri lenne a TOP4-es helyezés, a bajnoki címről pedig kár is lenne álmodozni.
  3. Alexis kitölti a maradék egy évét a szerződéséből, majd jövő nyáron ingyen távozik. Jelenleg ez tűnik a legvalószínűbbnek. Wenger nagyon határozott azzal kapcsolatban, hogy Sanchez a következő idényt nálunk kezdi még akkor is, ha jövőre egy fityinget nem kapunk érte. Ezzel a húzással kimondva-kimondatlanul az Arsenal all-in-t nyomna a következő szezonra. Az Alexis-Özil-Lacazette hármas már elég ütőképesnek tűnik ahhoz, hogy az esetlegesen fellépő taktikai deficitek ellenére is az Arsenal komolyan bele tudjon szólni a bajnoki címbe. Pláne, ha még a resztli kiszórása után összegyűlne annyi pénz, hogy Lemar is beessen az ablakon, akivel tovább bővülnének a variációs lehetőségek

    Ezzel Sanchez sem járna feltétlenül rosszul, hiszen így jövőre még nagyobb fizetést és egy igen komoly aláírási pénz is kiharcolhat magának, hiszen az új csapata megspórolná azt a nem kicsi összeget amit most kellene kifizetni érte. Attól nem igazán kellene tartani, hogy a teljesítménye a körülmények miatt visszaesne. Sanchez a karakteréből adódóan minden meccsen győzni akar, ezért a henyélést nem engedheti meg magának, ráadásul jó teljesítménnyel még előnyösebb szerződést tud kiharcolni magának az új csapatánál.

    Ennek a kockázata, hogy nem ő az egyedüli, akinek kérdéses a sorsa. Bár Özil kijelentette, maradni szeretne az Arsenalnál, még ő sem írt alá új szerződést, és könnyen lehet, hogy ő is arra számít, a lejáró szerződése után új csapatánál kedvezőbb feltételeket tud majd kiharcolni. Aztán persze ott van még a fontosabb játékosok közül Oxlade-Chamberlain esete, aki úgy tűnik szintén marad még legalább egy szezont, de ha mindhárom játékost úgy veszítené el az Arsenal, hogy nem kap értük semmit, akkor érdemes átgondolni megéri-e a kockázatot.

  4. Alexis marad a csapatnál, majd a szezon közben aláírja az új szerződését. Mind közül erre van talán a legkevesebb esély. Sanchez valószínűleg már nem tervez hosszú távra az Arsenallal, és ezt már aligha tudja bármi megváltoztatni. Talán ha január-február környékén a csapat nagyon jól áll a bajnokságban, és most nyáron még érkezik 1-2 komoly erősítés, akkor változhat a véleménye, de valószínűleg az is kevés lenne. A hosszú távú maradása mellett talán még az szólhat, hogy egy 30-hoz közelítő játékosnak még úgy sem adna óriási fizetést egy sztárcsapat sem, hogy átigazolási díjat már nem kellene érte fizetniük. Emellett ne feledjük, hogy Sanchez jövő nyáron ismét nagy tornán vesz részt, zsinórban negyedik nyáron. Nincs az a játékos akin ez előbb-vagy utóbb ne ütközne ki. Ezt persze nem csak a kérőknek, hanem az Arsenalnak is figyelembe kell majd vennie.

 

Annyi biztos, hogy az Arsenal nyarát, és a következő szezon nagy részét az fogja meghatározni, hogy miként kezelik az Alexis Sanchez körül kialakult helyzetet. Amennyiben tartják magukat az elképzelésekhez, és semmi pénzért nem válnak meg a legjobb játékosuktól, úgy egy igen komoly üzenetet küldenek a riválisoknak, hogy igenis számolni kell velük. Ez pedig az Arsenal jelenlegi helyzetében talán mindennél fontosabb. Ne feledjük, az Arsenal jelenleg nem szorul rá a Sanchezért kapható pénzre, és ha Wenger is úgy számolt, hogy a legjobb eredményt a chilei -akár csak rövidtávú – megtartásával tudják elérni, akkor vállalniuk kell a kockázatot. Elvégre az elmúlt években pont ezt hiányolták sokan az Arsenalból, és most talán Wenger is úgy érzi, hogy eljött az esély egy utolsó nagy dobásra. Teljesen új csapatot építeni pedig már nincsen ideje.