Új remény (Arsenal – West Ham 3-0)

Ha a Manchester City elleni meccs után elmondhattuk, hogy megnyomtuk a stop gombot a meredek lejtőn, akkor most ha csak pár lépéssel is, de talán megindultunk fölfelé. Az Arsenal emberemlékezet óta először nyert komolyan vehető meccset, és a három pont viszonylagosan sima begyűjtése mellett a játékban is felfedezhető volt a javulás. Emiatt ezúttal mindenképp jár az elismerés Arséne Wengernek, aki már a legutóbbi FA kupa meccsen is próbálkozott a tegnap este látottakkal, de most egy valamivel komolyabb meccsen is siker koronázta a haditervet.

A kezdőket látva különösebben nagy meglepetést nem vehettünk észre. Slaven Bilic a biztonságra fogadott, és egy 4-5-1/4-1-4-1 hibridben küldte fel a pályára csapatát, ahol Kouyate feladata első sorban Özil semlegesítése lett volna, de ez a lentebb taglalt okok miatt végül nem jött össze neki. Az Arsenal kezdőjéből pedig tükörsimán kirajzolódhatott volna az unalomig ismert 4-2-3-1, ám Wenger az elmúlt hetekben egyre többször feltűnő és eredményes 4-3-3 mellett döntött, ahol Özil a Lincoln elleni meccshez hasonlóan a szokásosnál hátrébb szerepelt. A Manchester City elleni rangadón – na meg a szezon legtöbb találkozóján – komoly problémát okozott az Arsenalnak a hátulról középen való építkezés. A hétvégén, ahogy az elemzésben is szerepelt, a City játékosai gyakran könnyedén kivették a játékból a pálya közepén magányosan álldogáló Granit Xhakát, de ez a fajta jelenetsor szerda este egyáltalán nem volt jellemző. Mivel a rendre okosan helyezkedő Elneny mellett Özil is sokkal mélyebbre lépett vissza, az Ágyúsoknak mindig volt legalább kettő, de legtöbbször három lehetséges opciója a pálya közepén, így jóval könnyebben tudták járatni a labdát, és juttatták el azt az ellenfél tizenhatosa elé.

A 3 belső középpályás folyamatosan közel helyezkedett egymáshoz, és bár általában Xhaka volt a leghátsó ember, folyamatosan cserélték a helyüket. Elneny szerepe különösen fontos volt, hiszen az egyiptomi mindegyik pozícióban feltűnt a meccs folyamán. Mivel Özil mélyebb játékával a csatár mögötti terület könnyen üresen maradhatott volna, a két szélső támadó a félterületben helyezkedett, miközben a szélső hátvédek biztosították a csapat számára a szélességet.

Wenger a meccs után kiemelte Elneny szerepét, aki játékintelligenciájának köszönhetően mindig tudta, hol kell feltűnnie, és mindig biztosította a játék folytonosságát.

Remek példa Elneny rugalmas helyezkedésére a meccs 68. percében: Özil mélyen Xhaka mellett, így a pálya közepén a védelmi vonalak között légüres tér keletkezett, ezt felismerve Elneny egyből feljebb lépett, lekötve ezzel a West Ham játékosok figyelmét, és esetleges passzopciót nyújtva a két védelmi vonal között.

Az idén sokszor látott sokszor döcögős támadásépítésben való előrelépésben mindenképp ki kell emelni az Arsenal letámadását és a kontrapresszinget, amellyel lényegében semlegesíteni tudták Andy Carrollt. Labdavesztés után az Arsenal játékosok gyorsan leszűkítették a területet a vendégek elől, elzárva a legközelebbi megjátszható társakat, és nem hagytak időt pontos hosszú labdák kivitelezésére.

Labdaszerzés után Masuaku indul meg a pálya közepe felé, de pár másodpercen belül 5 Arsenal játékos is körülveszi őt, akik mindeközben folyamatosan elzárják a hozzá legközelebb eső társakat. A vége hazai labdaszerzés. 

Ezúttal hátulról próbál támadást építeni a West Ham, ám ennek a hatékony kivitelezésére jóformán esélyük sincs. Xhaka, Welbeck és Walcott figyelnek a legközelebbi társakra, miközben Özil letámadás közben végig a fedezőárnyékában tartja Kouyatét. Végül Welbeck csípi el Collins passzát, ami után Walcott került helyzetbe.

A West Ham ellen tehát az Arsenal a játék azon területein mutatott látványos előrelépést, amelyben sokszor a leggyengébb volt az idei szezon során. A sikeresen és hatékonyan megszervezett letámadás mellett a középpályások is jól kombináltak egymással. Özil remekül játszott 4-3-3-ban egy kicsit mélyebb szerepkörben, ráadásul mind támadásban, mind védekezésben nagyszerű teljesítményt nyújtott. Emellett ki kell emelni a két középhátvédet is, akik tökéletesen kordában tartották a West Ham támadóit, Gabriel talán a legjobb meccsét játszotta az idei szezonban.

Ugyan a West Ham valóban nem a legveretesebb ellenfél, és a Crystal Palace valamint a Middlesbrough elleni meccsek is nagyobb kihívásnak tűnnek előzetesen, de jólesett vége egy jól, taktikusan, és eredményen játszó Arsenalt látni a pályán.