The Hand of Dog (Arsenal – Hull City 2-0)

Az előző két vereség után csupán egyetlen dolog vált fontossá a Hull City elleni mérkőzés előtt: a győzelem. Nyilván minden alkalommal ez a cél, de most egy újabb csalódást keltő eredmény egy olyan negatív spirálba sodorhatta volna a csapatot, ami után az amúgy sem betonbiztosnak tekinthető Bajnokok Ligája indulás is csodaszámba ment volna. A célt sikerült elérni, még ha nem is túl szemkápráztató játékkal. Marco Silva az érkezése óta új életet lehelt a szinte biztos kiesőnek számító Hull együttesébe. Ahogy csak tudta, a saját képére formálta az együttest, és nem ragaszkodott minden áron a csapat húzóneveihez, így Snodgrass és Livermore is távozott a januári átigazolási ablakban. A mélyrepülés helyett viszont látványos felemelkedés következett. A Ligakupa elődöntő visszavágóján nyerni tudtak a Manchester United ellen, majd a bajnokságban pontot szereztek Mourinho csapata ellen, míg a Liverpoolt idegenben sikerült megverni. Volt tehát félnivalója Arséne Wengernek, de szerencséjére a Hull az újabb nagy megmérettetésen már nem tudott maradandót alkotni.

Marco Silva 4-1-4-1-es felállásban küldte pályára a csapatát, ahol a középpálya és a védők között Huddlestone feladata elsősorban a labdaszerzés, valamint a támadások súlypontjának áthelyezése lett volna, de egyik feladatkörben sem villogott. Az angol középpályás 11 hosszú labdával kísérletezett, de ezek közül csak 5 talált csapattársat. A Hull City legtöbb ígéretes támadása a bal oldalon futott, ahol a középhátvéd Maguire, a balhátvéd Robertson, valamint Clucas, a bal oldali belső középpályás rendszeresen jól kombinált.

Habár sokan azt várták, hogy a Chelsea elleni vereség után Wenger majd több helyen változtat a csapatán, a francia menedzser egy kivétellel a múlt heti kezdőt küldte ki a pályára. Az egyetlen változtatást a védelemben húzta meg, ahol Gibbs váltotta a Chelsea ellen viszonylag jól játszó Monrealt. A döntés mögött valószínűleg Lazar Markovic játéka állt, akinek a sebessége ellen az angol védő jobb esélyekkel indult.

Az Arsenal kifejezetten erősen kezdte a mérkőzést, és főleg az ellenfél térfelén megszerzett labdák után vezettek gyors akciókat. Egy ilyen lehetőség után került ígéretes helyzetbe Mesut Özil, de Alexis Sanchez kapufa mellett elguruló lövésére is egy hazai labdavesztés után került sor. Az első játékrészben kulcsszerep hárult Francis Coquelinre, aki rendszeresen nyomást helyezett Huddlestonra, aminek következtében az angol középpályás többször is rossz megoldást választott. 

Coquelin egyik legnagyobb erőssége a gyors visszatámadások kivitelezése, aminek sikere esetén az Arsenal jó esetben egy rendezetlen védelem ellen vezethet támadást, és ennek az előnyeit élvezték az első félidőben. Erre remek példa a Sanchez helyzetét megelőző jelenetsor:

A középpályán nincs elérhető passzopció, Huddlestone pedig a két védelmi vonal mögött biztosít, hogy Mustafi hosszú labdával próbálja játékba hozni a beinduló Özilt és Sanchezt.

A védelem sikeresen elhárítja a veszélyt, majd a labda Huddlestone elé kerül. A középpályás hatalmas hibát követ el azzal, hogy maga elé engedi a játékszert, hiszen Coquelin azonnal nyomást helyez rá, aminek labdavesztés a vége.

A labda végül Oxlade-Chamberlain elé kerül, aki lendületből vezetheti rá azt az ellenfél védőire, akik létszámhátrányba kerülnek az Arsenal öt támadójával szemben.

Coquelin ugyan nagy segítségre volt a csapatának a magasan megszerzett labdákkal, de amint felállt védelem ellen kellett volna teljesíteni, ismét megállt a tudomány. Az Arsenal a meccs során egyszer sem tudott felépített akció után komoly helyzetet kialakítani.

Az Arsenal a meccs néhány periódusában képes volt ugyan mezőnyfölényt kialakítani, de a találkozó javarészt leginkább egy kosárlabda mérkőzéshez hasonlított, ahol a labda rendre gyorsan gazdát cserélt, és mindkét csapat nagyon gyorsan próbált eljutni a másik kapujáig, ami rengeteg hibalehetőséget hordozott magában. A meccs végére az Arsenal csupán 49 százalékban birtokolta a labdát, ám ennél is bántóbb a megjátszott passzok pontatlansága. Különösen Mesut Özil gyenge megoldásai voltak látványosak; a német középpályás idén átlagban 85,6 százalékos arányban passzol, ezen a találkozón viszont az átadásainak csupán 75,6 százaléka ment jó helyre, ami egy elég drasztikus visszaesés. Rajta kívül is csak Oxlade-Chamberlain, Coquelin jutottak 85% fölé.

Épp a fentiek miatt Wenger első cseréje az Afrika kupa szereplés után visszatérő Mohamed Elneny volt, aki a lefújásig minden passzt pontosan játszott meg. Mivel a Hull City szélső védői egyre bátrabban kalandoztak előre, a hajrára Wenger Lucas és Welbeck személyében beküldött két támadót is, hogy egyrészt próbálják visszaszorítani az ellenfél szélsőit, valamint növeljék a csapat veszélyességét az ellenakcióknál. A széleken egyébként is végig nagyon veszélyes volt a Hull. Főleg Markovic használta ki előzékenyen, a Gibbs felfutásai után előtte felszabaduló területet.

A meccs kosárlabda jellegét tovább erősítette a két gólt megelőző megmozdulás, ahol a kezek kulcsszerepet kaptak. Alexis Sanchez találata előtt a labda Jakupovicról nagyon látványosan rápattant a magasba tartott kezére, de mivel szándékosságról itt aligha beszélhetünk, így védhető Clattenburg döntése aki az asszisztensével is konzultált az esetet követően. A második gól előtt Clucas viszont egyértelműen blokkolni próbálta a kezével Lucas kapuba tartó fejesét, így egyértelműen jogos volt a büntető, valamint a kiállítás.

Amiről még mindenképp érdemes beszélni a meccs kapcsán, az Oxlade-Chamberlain újabb jó meccs a pálya közepén. Az ellenfél tizenhatosánál rendre jó megoldásokat választott, védekezésben pedig nagy hasznát veszi az átlag fölötti sebességének, valamint az erős testfelépítésének. Talán a későbbiekben érdemes lenne kipróbálni Granit Xhaka mellett. A svájci mellett mindenképp szükség van egy mozgékonyabb középpályásra, Ox pedig valószínűleg még jobb teljesítményt tudna nyújtani egy olyan játékos mellett, aki kézben tudja tartani a meccs ritmusát. Utóbbi tulajdonság a Hull ellen is nagyon hiányzott, szinte egy percre sem tudtuk tudatosan lassítani a mérkőzést, vagy épp eldugni a labdát az ellenfél elől.

A Hull City ugyan mezőnyben kiválóan felvette a versenyt az Arsenallal, de Niasse két helyzetén kívül nem sokat tudtak felmutatni az Arsenal kapuja előtt, így Wenger csapata megérdemelten nyerte meg ezt a kulcsfontosságú mérkőzést, pláne az első félidőben elpuskázott helyzeteket figyelembe véve.