Bejegyzés

Háromvédős rendszer, avagy a szükséges rossz

Az alábbiakban ZERO_L törzskommentelőnk írását olvashatjátok, a sokak által már pokolba kívánt háromvédős felállásunkról.

Sajnos az adott meccseken kívül nincs nagyon miről beszélni az Arsenallal kapcsolatban. Most mégis annyira unalmas ez a válogatott szünet, hogy van elég időm kicsit terjedelmesebben kifejteni, miért érzem úgy, a háromvédős rendszer az ideális a jelenlegi legjobb kezdő tizenegyünknek.

Alapvetően én sem szeretem ezt a formációt. Legfőképpen azért mert az esetek nagy százalékában nekünk kellene dominálni a meccset egy kvázi visszahúzódó csapat ellen, az ilyen esetekben meg teljesen felesleges három belső védőt fennhagyni a pályán, mikor az ellenfél egy csatárral játszik. Most mégis mellette érvelek, mert úgy hiszem a keretünk egyes fontos elemeit csak ezzel a felállással lehet használni.

Védelem

A keretben elég sok belső védőnk van, így értelemszerűen egy három belsővédős rendszert optimálisan fent tudunk tartani, persze nem mi lennénk, ha egy City elleni rangadón a sérülések miatt nem Coquelin-nek kellene kezdeni a védelem közepében (na mintha ezen múlott volna). A két fiatal tehetségünknek, Chambers-nek és Holding-nak is biztosítani kell a játékperceket, ezt is könnyebb ezzel a rendszerrel megoldani, mint a szokásos négyvédőssel. A két szélső védőnk főleg Kolašinac nagyon érzi a wingback posztot. A legjobban mégis Nacho Monrealnak fekszik ez a rendszer. Két éve még úgy tartottuk számon, mint a bajnokság egyik legjobb bal bekkjét, azóta rajta is meglátszott az idő vasfoga és sokat romlott a teljesítménye. Viszont amióta átálltunk a háromvédős rendszerre megtaláltuk a tökéletes posztját. A mostani baloldali belső védőként, nem kell fel s alá rohangálnia pályán, mint a szélen, ezzel szemben mégis elég közel tud helyezkedni az ellenfél tizenhatosához, hogy még az ő térfelükön meg tudjon akadályozni egy labdakihozatalt. Ebben mindig is az egyik, ha nem a legjobb volt a csapaton belül. A régi rendszerben, nem lenne fix kezdő, azért sima belső védőként ő sem lehetne hosszú távú megoldás, így maximum a csere bal bekk lehet, de az utóbbi egy évben láttuk, ő már ezen a szinten szinte használhatatlan ezen a poszton.

A védelem szempontjából azért is a háromvédős rendszer mellett tenném le a voksomat, mert Koscielny mellett nincs egy magabiztos társ. Az egyik angol fiatalt kéne erre a posztra felépíteni, de ügye ehhez megint csak súlyos perceket kellene nekik adni. És most őszintén egy négyvédős felállásban nyugodt szívvel kit tennénk a francia mellé, Mustafi-t, aki szerelései nagy százalékát becsúszásokkal oldja meg, vagy Mertesackert aki inkább kanyarodik, mint fordul. Egyik sem egy életbiztosítás, a mostani rendszerben legalább a szerkezetnek köszönhetően legalább egy biztosító ember van mögöttük.

Középpálya

Itt ütközik ki legjobban, hogy mennyire rá vagyunk kényszerítve erre felállásra. Ahogy már párszor leírtam a kommentek között, Xhaka, Ramsey párost egyszerűen más taktikával nem lehet egyszerre pályán tartani, főleg nem a korábbi 4-2-3-1-ben. Egyik játékos sem tudja olyan hatékonyan szerelni illetve visszaszerezni a labdát, mint pl. arra Coquelin képes, akinek helyet kéne találni a kezdőben. Viszont a francia bulldog totálisan használhatatlan támadásban, így bár számszakilag a négyvédős rendszerben többen lennénk a középpályán, támadásban így sem lennénk előrébb, ez a mi 22-es csapdánk. A háromvédős rendszernek (középső védő mindig fellép szerelni, zavarni a középpályára) köszönhetően valamelyest legalább meg tudjuk oldani a klasszikus DM nélküli játékot védekezésben úgy, hogy támadásban ne legyen mínuszos emberünk a pályán.

A középpályán áll vagy bukik az egész, ha itt tudnánk találni egy olyan rendszert, aminek köszönhetően egy kontra révén nem fut át rajtunk már egy másodosztályú csapat is, és támadásban is elég hatékonyak tudnánk maradni, akkor én is a váltás mellett lennék, viszont ezzel a kerettel ezt most nem igazán látom.

(Én személy szerint egy 4-3-3-at megnéznék, Ramsey-Xhaka-Cazorla(?)/Iwobi/Wilshere felállással a középpályán. De ügye ebben az esetben is túlságosan rá lennék kényszerítve Xhaka nem elég hatékony szereléseire, labdaszerzéseire, kérdés mennyi idő alatt szokna át erre a mélyebb szerepkörre és egyáltalán ezzel nem csak elpazarolnánk a tehetségét)

Támadók

Ahogy Peet leírta a rangadó utáni elemzésében, támadásban sokkal több potenciál nyílt meg azáltal, hogy Lacazette bejött Coquelin helyére és Iwobi mélyebben visszajött a középpályára kvázi plusz egy emberként. Ezt nagyon jó volna megtartani (ezért is írtam előbb, a 4-3-3-mal talán ezt lehetne rendszeresíteni), de egyszerűen nem tudok elmenni amellett, hogy a középpályás védekezésünk mennyire nem létező fogalom volt a cserét követően. Természetesen lehet azt mondani, hogy 2-0-nál illetve a gólunk után már minden mindegy alapon álltunk a meccshez, de az utóbbi jó pár évben elég sok olyan Arsenal meccset láttunk, ahol klasszikus védekező középpályás nélkül próbáltunk játszani és ez sosem vezetett jóra.

Szerintem a támadójátékunkra van a legkisebb hatással, hogy adott meccsen milyen taktikai felállásban játszunk. A hatékonyságunk inkább az ellenfél hozzáállásától függ, ha hagynak területet a támadóinknak, akkor rutinból, ösztönből bőven meg tudják oldani a klasszisok (lásd Everton meccs), viszont ha egy jól felkészített csapat ellen lépünk pályára (Swansea első félidő), akkor a komoly helyzetek kialakításához is vért kell pisálnunk.

És el is érkeztünk a probléma gyökeréhez…

Fő probléma

Sajnos, muszáj beszélni a hatalmas elefántról a szobában. Okoskodhatunk, vitatkozhatunk órák hosszát az optimális felállásról, de ha az egész képet akarjuk vizsgálni akkor tulajdonképpen nem ezen van a hangsúly, mert bármilyen felállásban is játszunk, a szervezettség, a tudatosabb játék az, ami igazán hiányzik a csapatból. A múlt hétvégén is láthattuk, hogy lehetne hatékonyabb letámadást is játszatni, de olykor még a mi esetleges pressingükkel is sikerült zavarba hozni a City labdakihozatalát, viszont a megszerzett labdával megint csak a szokásos ad hoc módon tudtunk visszatámadni, nem voltak előre leosztva a szerepek ki hova helyezkedik a labdával és anélkül, aminek köszönhetően ezekből a lehetőségekből komoly ziccert nem tudtunk kialakítani. Ezért kéne kicsit kötöttebb szerepekben játszatni a játékosokat és kevésbé az ösztöneikre hagyatkozni. Egy ideig ez biztos nem fog változni, sajnos AW-t már ilyennek kell elfogadnunk, olyan mintha azért mérgelődnénk, mert nyáron meleg van télen meg fázunk…

 

A tél és vele a november pedig már megint itt van

Ülj le, egyes!

Bezárt a nyári átigazolási bazár, az alábbiakban ZERO_L sporttárs összegzőjét és esélylatolgatását olvashatjátok.

Igazából teljesen felesleges a billentyűzetet koptatni, mert erről a nyárról nem sok mindent lehet írni és értékelni is csak egyféleképpen lehet.

Ezért építettük a stadiont, ezért vannak nálunk a világ legdrágább jegyárai, százmillió font a párnába varrva, növekszik a bevételünk évről évre, hogy pluszos szezonnal zárjuk az átigazolási piacot. Tényleg, csak gratulálni lehet a klubvezetésnek. Itt jegyezném meg ezt a Kroenke féle „töke átmozgásos” hiszti keltést majd, akkor kell komolyan venni, ha benne lesz a könyvekben. Viszont ha ez bebizonyosodik, akkor megint totálisan felesleges edzői kérdésről beszélni/vitázni. Amíg a legfelsőbb szinten, nincs meg a PL és BL megnyerésének kínzó vágya, addig felesleges olyan jelentéktelen dolgokkal foglalkozni, mint hogy az edző a posztján játszatja a játékosokat vagy mennyire tüzeli fel őket egy rangadóra, na pláne kiket igazolunk…

Vissza a nyári eseményekre, igazából nem is az eladásokkal van a probléma, mert senki olyat nem vesztettünk, aki nálunk világklasszis szinten játszott volna vagy komolyan meghatározta volna a csapatjátékunkat. Az érkező oldal viszont vérszegény. Igaz, hogy két olyan játékos jött, akik hiányposztra érkeztek, ettől még ha átnézünk a többi riválishoz ez az erősítés édeskevés. Csak szemléltetés gyanánt, Guardiola két év alatt 300 millió fontot költött a kerete megerősítésére, mi 70 millió fontot. És még arról sem lehet szó, hogy jobb keretünk lett volna 2 éve a Man city-nél. Kérdezem én, mégis mi a francban reménykedünk?

És akkor még lehetne folytatni a fejfogós történeteket. Itt van Chamberlain esete is, akit jobb wingback-ként játszatunk, Bellerin helyett, akinek ez a valódi posztja, de emiatt a spanyolt át tesszük bal oldalra, ami miatt Kolasinac, aki szintén bizonyította már nálunk és tavaly egész idényben, a Bundesligában mennyire jól bejátssza az egész baloldalt, na őt vagy LCB-ben vagy a padon hagyjunk. Ahogy a kifinomult angol mondja: Fails on so many levels. Az okokat megint csak találgatni tudjuk. Hosszú évek óta követve Wenger munkásságát az első tippem az lenne, hogy ezzel megint csak a szerződéshosszabbítást akarta kiharcolni a játékosnál (lásd anno Walcott és a középcsatár kérdésköre), simán kinézem az öregből, hogy ezért képesek voltunk beáldozni 3 meccset. De a legjobb az egészben, hogy ez még a jobbik eset. Mert ha így van, akkor végre normálisan felállhat a hátsó ötös (de már vannak olyan szurkolói vélemények, akik váltig állítják, hogy megint jön a 4 védős rendszer) és szeptember elején hat pontos hátrányban végre elkezdhetjük az idényt. Ha nem így van, akkor tovább pöröghet ez az őrület, amit augusztusban láthattunk és akkor talán egyszer szemtanúi lehetünk annak, hogy egy Elneny-Xhaka CB duóval védekezünk egy PL meccsen, amíg Koscielny-ék a padon üldögélnek.

Személy szerint nem bánom Chamberlain távozását, mert több mint valószínű, hogy vele is csak a Walcott-féle spirálba került volna a csapat (ez a 180k-s heti fizu még rémálmaimban kísérteni szokott), ha ő tényleg úgy gondolja, hogy középen van neki jövője lelke rajta, abból mi már kaptunk elég ízelítőt és nagyon nem ízlett, köszönjük. Magunkhoz képest meglepően jó pénzt kaptunk egy évvel a szerződése lejárta előtt, bár sosem volt ballasztként elkönyvelve (sokkal nagyobb léhűtők vannak még itt), de már lassan két éve várjuk, mikor tesz le olyan teljesítményt, amivel kivívja a fix kezdő státuszt, egyszerűen felesleges volt tovább várni és csak a potenciállal mentegetni egy 24 éves játékost. Mondom ezt úgy mintha elküldtük volna, de igazából teljesítményéhez képest giga fizuval akartuk megtartani, abba már bele sem merek gondolni, hogy ezek után Welbeck, Walcott párosnak mennyit fogunk ajánlani.

“Vajon Wengert is ki tudnánk sergetni 200-ig?”

Alexis viszont maradt, amit elég nehéz megítélni, hogy most örüljünk-e neki vagy sem. Egyik oldalon az állítólagos 60 millió font nagyon is csábító ajánlat (neki is csak egy év volt hátra), de másfelől viszont ha már június elején eladjuk ennyiért, akkor se tudtuk volna pótolni, mert ilyen képességű játékosok nem kerülnek ki a piacra, egy nem olajcsecsen lógó klub számára. A chilei eddigi megnyilvánulásai alapján nem tartom reálisnak, hogy ezután elkezdjen flegmán játszani, sőt kimondottan csalódnék, ha nem az eddig megszokott mindenáron való győzni akarást látnánk tőle, ha mégse lesz semmi köszönet a játékában, akkor viszont nagyon durván ráb*sztunk. Azt viszont már most szeretném leszögezni mindenkinek, aki kicsit többet szeret belelátni egyszerű dolgokba, hogy ha kicsit a kelleténél is többet tartja magánál a labdát Alexis, az nem e miatt a nyár miatt van ez már tavaly is nagyon jellemző volt rá.

Kilátások? Pocsékak, rövidtávon biztos. A naiv kis gyerek bennem kicsit izgatottan várja, hátha összeáll az Özil-Lacazette-Alexis hármas és nagyot durrantanak, de azért összességben komoly illúziókat ne kergessünk, a bajnoki címért a kanyarban sem leszünk. Ehhez az kellene, hogy az előbb említett hármas mindegyik tagjának extrát kéne hoznia (Alexis tavalyi számai), csak a PL-re koncentráljuk a legerősebb kezdőnket és nem utolsó sorban senki ne essen ki hónapokra. Ha ezek mind teljesülnének azt mondom, hogy esetleg, talán-talán kis szerencsével(=körbeverések) a harc közelében lehetünk, de már az is nagy meglepetés lenne, ha a felsorolt három dologból csak egy összejönne. Az oldalvonal mellől érkező extrát is lehetne említeni, de Peet már többször kifejtette hányadán állunk.

A keret igen vékony (szokásos sérülésekkel számolva), a padon az egy szem Giroud van, mint minőség, mellette pedig helyet foglal a megannyi kérdőjel. Iwobi vissza tud-e térni a tavaly szezon eleji formájához, Jack egészségesen le tud-e nálunk játszani 10 meccset, Elneny fejlődik-e vagy megragad a középszerű kategóriában, és akkor a legfájóbb, Cazorla-t látjuk-e még Arsenal mezben. A kezdőben számomra még mindig a Xhaka-Ramsey páros jelenti a legnagyobb fejtörést, három belsővédős rendszerben talán lehet jövőjük, de nem úgy, mint múlthéten. Viszont ha áttérünk megint a 4-2-3-1-re akkor a védekezésünk a téli káoszhoz lesz hasonlítható és Ramsey-nek a kvázi szabad bóklászásával is azonnal fel kell hagynia. Sőőt akkor én ezt a párost nem is engedném fel a pályára, hanem inkább olyan embert kéne betenni a középpályára, aki rendszeresen vissza tudja szerezni a labdát, jelenleg erre egyedül csak Coquelin képes a keretből. Ideje volna már pontot tenni a középpálya jövőjét illetően is, mivel Ramsey-vel szintén vagy hosszabbítanunk kell, vagy el kell adnunk az elkövetkező 12 hónapban.

Szóval, ha reálisak vagyunk, akkor max az EL-ben fogjuk tudni kivívni a jövő évi BL-t, ami megint csak azt a kérdést vetítené elő, hogy azt sikernek könyvelnénk-e el vagy megint csak a jelenlegi helyzetet konzerválná.

Elég sok időnk lesz ezt és az ehhez hasonló kérdésköröket újra meg újra meg újra megvitatni…

“Az örökbecsű 8:24-től”

EL-baszott egy sorozat

Európa Liga és ami mögötte van, átfogó írás ZERO_L sporttárs tollából.

Minket ért az a „megtiszteltetés”, hogy a következő szezonban mi (is?) képviselhetjük az angolokat az európai kupasorozat mostohagyermekének számító Európa Ligában. Ne kerteljünk, szégyen, hogy itt kell szerepelnünk, de a gyalázatos bajnoki teljesítményünkért ez a „jutalom” jár. Ahelyett, hogy BL top8/4 elérésére törekednénk, mehetünk Azerbajdzsánba meg Kazahsztánba libalegelőkön bohóckodni és futballra emlékeztető mozdulatokat végrehajtani, mindezt csütörtökönként, F*ck yeah.

Személy szerint az EL-t leginkább a görög mitológiából jól ismert szirénekhez tudnám hasonlítani. Elhiteti mennyire egyszerű sorozat, hisz alig van komolyan vehető csapat, ráadásul keret erősségét tekintve nem nagyképűség kijelenteni, hogy az Arsenal lesz a főtáblán a legerősebb csapat, de ettől még végig kell szenvedni az egészet (+15 meccs) és bőven elég egy szerencsétlen párharc/döntő (lsd Liverpool-Sevilla finálé két éve), amivel tönkreteszed az egész idényedet. Erre a szirénjelenségre a tavalyi (elég szerencsés sorsolással megáldott) MU menetelés csak hatványozottan ráerősít.

A sorozat hátrányaival mindenkit tisztában van:

  • nulla presztízs, aminek köszönhetően az átigazolási időszakban kőkeményen meg kell győzni a kiszemelteket (főleg fizetés terén), hogy ez csak egy átmeneti időszak
  • felesleges energia ráfordítás, nagyon nem jön jól a csütörtök esti-vasárnap du-i/déli meccsritmus, FA sem segíti a csapatokat, MU tavaly egyszer szerepelt MNF-n és akkor is hátrányt szenvedtek, mert pont EL forduló előtt volt (hétfő-csütörtök-vasárnap játszottak)
  • az UEFA-tól kapott juttatások sem annyira magasak, amiért megérné komolyan venni

Szóval rendesen megszívtuk, de ez ellen nem tudunk már mit tenni és ahelyett, hogy csak rágódnánk ezen a félresikerült szezonon, inkább megpróbálom összeszedni, hogyan tudjuk kihozni ebből a lehetőségből a maximumot.

Koefficiens pontok szinten tartása

Ahhoz, hogy amikor legközelebb a Bajnokok Ligája főtáblára kerülve ne harmadik vagy negyedik kalapos csapat legyünk és ezzel kockáztatva a halálcsoportba való bekerülést, minimális szinten komolyan kell venni az Európa Ligát. Ezért fontos lenne, hogy elég (kb 15-18) koefficiens pontot szerezzünk a következő szezonban. Viszonyításképpen a BL 16 közötti kieséssel körülbelül 21-22 pontokat szereztünk, de volt 17,6-ra is példa két éve, mikor éppen hogy csak sikerült továbbjutni a csoportból két kínos vereséget is begyűjtve a csoportmeccsek alkalmával.

Az UEFA által meghatározott koefficiensek három részből tevődnek össze (plusz van egy negyedik kategória, a selejtezőcsapatoknak is jár pár pont, de ez az élcsapatokat ez nem érinti). Ebbe a háromba a lejátszott meccsek eredménye, bónuszpontok és az adott nemzeti bajnokság erőssége tartozik. Az UEFA nem tesz különbséget Bajnokok Ligája és Európa Liga meccs között (győzelem 2 pontot ér, döntetlen egyet, bárki ellen), így a gyengébb ellenfelek ellen könnyebb több pontot összehozni, ráadásul az EL-ben 32 csapatos a kieséses kör, így ez plusz két meccset jelent. A Bajnokok Ligája nehézségét, csak a bónusz pontokkal kompenzálja az UEFA, míg a BL főtáblára kerülésért (4 pont) és csoportból való továbbjutásért (5pont), majd kieséses szakasz minden egyes köréért (+1 pont) kapnak pontot a csapatok, addig az EL-ben csak a negyeddöntő elérése ér +1 pontot és utána minden egyes továbbjutás plusz 1 pontot jelent.

Ezek után könnyen kiszámolható, hogy a csoportban szerzett négy győzelemmel, két vereséggel és a legjobb 32 között mondjuk egy győzelem, egy döntetlenes továbbjutással plusz a bajnokság erősségéért járó pontokkal (ez körülbelül 2,8-3) már egy pont híján össze is jön a minimálisan elvártó 15 koefficiens pont. Egyébként, akkor sincs tragédia, ha nem sikerül ennyi pontot összegyűjteni, mert van elég előnyünk a biztos BL második kalapos státuszhoz, de nyilván nem lenne okos dolog, ha ezt azonnal egy szezon alatt elherdálnánk.

Bevételek nem drasztikus csökkenése

Talán azzal már mindenki tisztában van, hogy a nemzetközi kupákban az UEFA által kiosztott pénzösszegek a csapatok a teljesítményükért (meccsen elért győzelmek, döntetlenek, majd továbbjutás) és a csapatok adott országuk TV-s bevételeiből tevődnek össze. A teljesítménybérezés előre fixált, mindenki számára azonos, viszont a TV társaságoktól származó bevételt (TV market poll) már befolyásolják, hogy az adott csapat milyen piacról érkezett, az országból hány csapat képviselteti magát és természetesen itt is fontos tényező, hogy a csapat minél tovább jusson a sorozatban.

Két éve az UEFA megemelte a BL és EL pénzdíjakat, ennek összehasonlításáról tavaly a swissramble írt egy terjedelmes posztot. Mindenkinek ajánlom, aki tud angolul, aki viszont nem vagy nincs ideje elmélyedni a kifizetések rendszerében, azoknak nagy vonalakban bemutatom mégis, hogyan tömhetjük meg a zsebünket az EL-ben.

Először is jobb, ha túlessünk a fekete levesen. A koefficiensekkel ellentétben a teljesítménybérezés nagyon is érzékelteti a különbséget az első és második számú nemzetközi sorozat között. A Bajnokok Ligájában egy győzelem több mint négyszer több pénzt ér, mint az Európa Ligában.

A kieséses szakaszra is jellemző ez fajta túlárazás, de valahol ez érthető hisz egy-két kivétellel a kupasorozat ezen szakaszán már tényleg Európa krémjével kell szembenéznie a csapatoknak. Jól látható, hogy az Európa ligás pénzek PL léptékkel számolva még mindig aprópénznek minősülnek, ellenben a TV market pool-ból már rendesen lehet szakítani.

Az, hogy egy adott nemzet klubcsapatai mennyi TV-s pénzen osztoznak, az attól függ milyen piacról érkeztek. Szerencsénkre az angliai piac itt is erősen dominálja a vetélytársakat.

Ezt az összeget is két egyenlő részre osztják fel. A felét automatikusan megkapják azok a csapatok, akik a főtáblán szerepelnek, mindig kedvezve a kupa győztesként kvalifikált csapatoknak, ha éppenséggel a BL-ben szerepel vagy el van tiltva akkor egyenlő arányban osztják el a csapatok között.

Jól látható, minél kevesebb a résztvevő annál nagyobb tortaszelet jut a résztvevőknek. Jelenleg úgy áll az Európa Liga főtáblája, hogy egyedüli angolként csak az Arsenal szerepel rajta. Főtáblás lehet még a Liverpool, ha kiemeltként nem bírja legyűrni ellenfelét a Bajnokok Ligája play-off körében és az Everton, ha kiemeltként két(!) párharcot is nyernek. A liverpooli kékeknek pont a felkészülési programjukba esik bele az első EL selejtezőjük, a második párharcot meg Stoke(o) – EL odavágó – Man city(i) – EL visszavágó – Chelsea(i) ritmusban kell letudniuk, ráadásul ezek után rögtön jön egy Sp*rs és egy MU elleni mérkőzésük is. Kőkemény a PL sorsolásuk, kérdés feladják-e bajnoki meccseiket az EL-ért kockáztatva ezzel, hogy az első öt forduló után max 3-4 ponttal állnak vagy inkább a nemzetközi kupaszereplést dobják el maguktól, ahogy ezt már több angol csapattól láttuk. (Első meccsük után, a kezdő tizenegyüket figyelve leszűrhetjük, hogy komolyan veszik az EL-t, bár otthon így is csak egy megpattanó labdából tudtak minimális előnyt szerezni a párharcban.)

Nekünk azért kell szurkolni, hogy egyedül legyünk angolok a főtáblán, akkor anyagilag rosszul már biztos nem járhatunk, röviden tömören, a selejtezők során a pirosak továbbjutásáért kell szorítani, és azért hogy a kékek kiessenek, szóval csak a szokásos.

Ez a táblázat a két évvel ezelőtti kiírást alapul véve mutat rá mennyire jövedelmező lenne egyedüli angolként szerepelni a sorozatban. Kis túlzással, az egész 44 millió eurós angol TV-s bevételt zsebre tehetnénk, ha eljutnánk a döntőig (és persze ha egy angol csapat sem lenne BL csoport harmadik). Ezek a számok nincsenek kőbe vésve, szóval leginkább csak megközelítőleg lehet előre számolni vele, hisz ha egy nagyobb piacról kiesnek a csapatok, akkor az arról a piacról megmaradt TV-s pénzeket egyenlő arányban osztják el a bennmaradt csapatok között. Megközelítőleg a MU tavaly olyan 45 millió eurót kereshetett az EL-ben, mi valahol 65 millió euró körül a BL-ben. A hivatalos számok majd november eleje körül kerülnek napvilágra.

A teljes képhez természetesen az is hozzátartozik, hogy a klub vélhetően nem fog olyan magas árat kérni az EL meccsjegyekért és csak C kategóriába sorolja majd ezeket a találkozókat, így tavalyhoz képest minimális csökkenéssel kell számolni a jegybevételek terén is. Mérleg másik serpenyőjében viszont ott vannak a BL-ben való szereplés esetén fizetésekben szereplő bónuszok, amit idén nem kell kifizetni a játékosoknak. Ezeknek a mértékeiről viszont még sejtéseink sincsenek.

Egy kis szerencsével (egyedüli angol csapatként) egy normális szereplés (negyeddöntő, elődöntő elérése) mellett pénzügyileg nem tudnánk akkorát bukni az Európa Ligával, mint amivel előzetesen mindenki számol. Nem azt mondom, hogy a (jobb esetben) 20-25 millió euró nem kiesés, de a körülbelül 470 milliós bevételeinkhez képest nem akkora érvágás.

A keretünk és erőforrásaink menedzselése

Már a legelején le kell szögeznünk: a legjobb kezdőnket nem szabad játszatni ebben a sorozatban. Semmilyen koefficiens pont, x tíz millió euró nem tudja ellensúlyozni a csütörtöki játékperceket és utazásokat a térkép szélére. A következő szezonban csakis a bajnokságra kell koncentrálnunk és minden mást beáldozni ennek érdekében. Ha nem ezzel a felfogással indulunk neki a szezonnak, akkor totálisan felesleges bármilyen erőfeszítés.

Bár még azt sem tudjuk milyen csapatokkal (erősség, utazás hossza, stb.) kell szembenézni a csoportban, a PL sorsolását már tudjuk. Így azt is, hogy a hat csütörtöki csoportmeccs után öt(!) idegenbeli bajnoki következik, ráadásul nem is gyenge csapatok ellen (Chelsea, City, Everton, Southampton, Burnley). Keretünk erőssége így augusztus első napjaiban még mindig nem kristályosodott ki, de ha éppen nem pusztít dögvész, akkor azért egy EL szinten erős B keretet ki tudunk állítani. Láttuk az utóbbi két évben mennyit számít a bajnokságban, ha egy csapat csak heti egy meccsre koncentrálja a legjobb 11-13 emberét. Egyszerűen semmi sem szól amellett, hogy a legerősebb kezdő tizenegyet játszassuk csütörtökönként, csak reménykedni tudok, hogy ezt az edzői stábunk is kristálytisztán látja.

Ha mindenképp ragaszkodunk a 3 védős rendszerhez

Személy szerint csak azt a megoldást látom, ha ezeknek a játékosoknak adjuk oda a Ligakupát, az Európa Ligát és a bajnoki szerepléstől függően az FA kupát. Már a szezon elején meg kell értetni a játékosokkal, hogy ezek a sorozatok az övék (azaz egy esetleges döntőben is ők fognak játszani), itt bebizonyíthatják ki érdemes arra, hogy bajnokik alkalmával becseréljük, sérülés esetében átvegye a kezdő helyet, téli hajtás alkalmával rotációban (wut?!) szerepeljen. Ez a kezdő van annyira erős, hogy továbbjusson egy közepes csoportból és menjen a kieséses szakaszban két-három párharcot, ezzel teljesítve a minimális elvárást. Nem szeretném átélni azt a pillanatot, amikor nekünk komolyan kell venni az Európa Ligát, mert az azt jelentené, hogy a bajnokságban totálisan elszállt minden reményünk.

Ha a játékosaink elég intelligensek, akkor felfogják, hogy nekik is érdekük jól szerepelni ezekben a sorozatokban, így minden tekintetben könnyebben át tudjuk vészelni a reményeink szerint csak egy éves BL nélküli szezont.

Átigazolási tervezet 2017

A tavalyi szezonhoz hasonlóan idén sem marad el átigazolási tervezet, amelyet ismét ZERO_L kommentelő sporttárs tollából olvashattok.

Minden nyári átigazolásra úgy tekintünk, mint egy fontos fordulópont a klub történelmében, ahol végre meglépjük azt a bizonyos egy nagy lépést előre, a szurkoló már csak ilyen…

Elnézve a szerződéseket, a viszonylag korlátozott lehetőségeinket és a bajnokságon belüli egyre szorosabb versenyt, az idei nyár fontossága meghatványozódott. A mostani átigazolási időszakot úgy kéne végrehajtani, hogy ne csak az 5. helyről lépjünk előrébb, hanem végre valahára a bajnoki címért is versenyben legyünk még május környékén. Mondanom se kell, ilyen szintű előrelépést egy nyár alatt emberemlékezet óta nem sikerült meglépni, és ez nem csak a keretre költött x tíz millió fontok kérdése. Mivel a háttérmunkára még kevesebb rálátásunk van, így marad az átigazolási időszak, a keret összetételének boncolgatása.

A lehetőségeinket korlátozza, hogy lemaradtunk a Bajnokok Ligájáról, így mind pénzügyileg mind a presztízst illetően hátrányban leszünk, mikor nyáron megkörnyékezzük az általunk kiszemelt játékosokat. Ha ez még nem lenne elég, akkor a jelenlegi keretet illetően is meg kell hozni pár igen fajsúlyos döntést. Az elkövetkező két évben a jelenlegi aktív rotációból 15 (!!!) játékosnak is lejár a szerződése. Ezek között vannak olyan játékosok, mint Sanchez, aki messze a legértékesebb, legfontosabb játékosunk és olyan is, mint Mertesacker, akinek vélhetően a következő szezonja lesz az utolsó profi futballistaként, hisz már olyan híreket olvasni, hogy foglalkoztatja egy „non-playing role” a klubnál.

„Should I stay or should I go”

Az átigazolási időszak legnagyobb kérdése, hogy a két világsztárunkkal, Özil-lel és Sanchez-zel, mi lesz. Az én álláspontom ebben a kérdésben az, hogy ha nem írják alá a szerződéshosszabbítást, akkor is meg kell tartani őket, kvázi all-in-ra menni a következő idényben, mert azt nem látom magam előtt, hogy Európa Ligával ezt a két sztárt pótolni tudjuk, és akkor ügye hol vagyunk még a keret megerősítésétől… Esetleg, ha érkezik értük egy 50 millió fontos ajánlat, akkor érdemes elgondolkodni a külföldre(!) való eladásukon (ez az árcédula inkább csak a chileire vonatkozik), de azért lássuk be, ennek nincs túl sok realitása úgy, hogy a vevő pontosan tudja, jövőre akár ingyen is megszerezheti.

A két sztárunk mellett, jövőre szintén lejár Wilshere, Oxlade-Chamberlain, szerződése, akikkel számomra nem kérdés, hogy hosszabbítani kell. Két év múlva Ramsey szerződése jár le, de állítólag a klub már idén nyáron meghosszabbítaná azt. A walesivel kapcsolatban már lassan két éve ilyen se veled, se nélküled érzésem van. Számomra túl inkonzisztens a játéka és bár az utolsó pár hónapban jól teljesített, köszönhetően a háromvédős rendszernek, mégse érzem azt, hogy Xhaka-val párban a következő öt év meghatározó belső középpályás kettősét tudnák alkotni. Kiegészítő szerepre tökéletes lenne, csak azt meg lehet ő nem akarná bevállalni. Leginkább a homegrown státusza miatt marasztalnám, ha körbe nézünk kevés használható „saját nevelésű” játékost lehetne igazolni a helyére és azért azt is el kell ismerni, hogy amikor elkapja a fonalat, akkor tényleg nagyon hasznos tud lenni. Az a tény meg önmagáért beszél, hogy eddig három döntőben játszott ebből kettőn győztes gólt szerzett. Jenkinson-nak és Gibbs-nek is lejár a szerződése 2018-ban, nem hiszem, hogy bárki is marasztalná őket, mindegyik fél a távozással járna legjobban.

Két év múlva még Giroud-nak, Walcott-nak, Welbeck-nek, Monreal-nak, Gabriel-nek és a két kapusunknak jár le a szerződése. Ospina ha tényleg több játékpercet akar, akkor őt most kell eladni még tisztességes árat lehetne kérni érte (az eddigi pletykák természetesen potom összegekről szólnak). A Walcott-projektről már több éve le kellett volna mondani, bár ősszel tisztességesen termelte a gólokat, de a háromvédős rendszerben totálisan nincs meg helye, még backupként sem. Welbeck-et főleg arra a két, három MU elleni meccsre érdemes keretben tartani, ettől függetlenül tucat angol játékos, aki max kiegészítő szerepre jó. Giroud szerződése lejártakor már 32 éves lesz, addig ki lehet belőle hozni a maximumot, ő sem klasszis játékos, de amiben jó azt magas szinten űzi. Monreal 33 éves lesz, felesleges vele hosszútávon számolni. Gabriel meg kiegészítő szerepre, 4.-5. számú CB-nek bőven megfelelő. Cech is valószínűleg kitölti a szerződését és utána visszavonul vagy levezet még valahol.

Jól látható, hogy a fontosabb játékosokkal most nyáron kell hosszabbítani. Ismerve a klub működési mechanizmusát tartok tőle ez nem fog zökkenőmentesen zajlani, azaz a nyári multitasking során, vagy a hosszabbítások vagy a komoly erősítések fogják a rövidebbet húzni. Mindezek mellett nem ártana végre a felkészülést lezáró Emirates kupára végleges kerettel készülni és nem augusztus utolsó napjaiban még komoly igazolások után koslatni.

Szóval, tavalyhoz hasonlóan megint leírhatnám, szemléletváltásra lenne szükség, például a keret összetételt illetően, kiszórni pár nevet (pl Walcott), és az átigazolásokkal kapcsolatban is határozottabban kéne fellépni, de ez vélhetően még két évig nem fog változni, így túl nagy változásokat (pozitív értelemben) ne várjunk. Talán az erősítések terén meglep minket AW egy Özil-hez hasonló semmiből jövő blockbuster igazolással.

Távozók

A korábban említett Ospina, Jenkinson, Gibbs hármas mellett vélhetően Debuchy is távozni fog, viszont a legnagyobb szívfájdalmunk Lucas Perez távozása miatt lehet. Szégyenletes volt a bajnoki szereplésünk, de ami ezt is űbereli az az, ahogy képtelenek voltunk bármit is kezdeni a tavaly nyáron érkező spanyol csatárral. A történetben az a legszebb, hogy a pályán nyújtott teljesítményével abszolút nem szolgált rá erre. Mikor megkapta a normális perceit, akkor mindig hozzá tudott tenni a játékunkhoz, akár góllal akár gólpasszal, nem lehetett rá panasz, mégis kétszer kezdett a bajnokságban, a maradék kilenc meccsen meg átlagosan kb 15 perceket kapott. Persze, sérült volt 2×1 hónapot (what a surprise…), de ez még nem magyarázza miért nem kapott több bizalmat. Majd biztos erre is fény derül az öreg jövőbeli „egyszer talán majd megírom” könyvében. Szintén nem ártana ha Walcott, Welbeck kettősből egyet értékesítenénk, de mint az előbb mondtam, ne legyenek illúzióink, ha komoly távozónk lesz, az a két világsztár egyike lesz.

Minden nyáron visszatérő probléma, hogy az esetek többségében áron alul szabadulunk meg a játékosainktól, így átnyálazva a vélhetően távozók névsorát, most sem számíthatunk túl sok font millióra, így a BL ellenére is mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha komolyan meg akarjuk erősíteni a keretünket.

It’s time to say goodbye, but thanks for the memories

Erősítések

Idén személy szerint nem látok olyan játékost, mint tavaly Mkhitaryan, akire egyértelműen rá tudtam mondani, hogy tökéletes Arsenal játékos lenne. Természetesen vannak olyanok, akiket szívesen látnék a csapatunkban, de vagy nem látom bennük az azonnali impact játékost vagy kevés realitását látom annak, hogy nálunk kössön ki. Nézzük posztonként:

  • Kapusok

Petr Cech már nem az a „15 pontot hoz a konyhára” kategória, gyakrabban ismétlődnek a gyengébb meccsei, de összességében még mindig megkérdőjelezhetetlen a kezdő státusza. Ospina vélhetően távozik, így a második számú kapus poszt kiadó. Erre a szerepre, a kölcsön szerződéséből visszatérő lengyel „saját nevelésű” kapusunk tökéletesen alkalmas, ezért óriási hiba lenne eladni Szczęsny-t. Elég jó szezont futott az olasz bajnokságban (legtöbb gólnélküli meccs), bár még nincsen a cseh kollégája szintjén (azért az öreg Petr is tudna mit tanulni tőle), úgy érzem, ha fejlődhetne, komolyodhatna mondjuk két évet simán lehetne a bajnokság egyik legjobb hálóőre. Már csak azért is hatalmas hülyeség lenne megválni a lengyeltől, mert mögötte nincs értékelhető kapustehetségünk. Nagyon-nagyon remélem Martinez második számú kapusként való említése az öreg részéről csak smokescreen. Beáraznánk az egész szezonunkat, ha az argentinról tényleg elhinnénk, hogy Cech kiesése/eltiltása esetén képes lenne stabilitást adni a védelmünknek.

  • Hátvédek

Belső hátvédposztra az utóbbi időben eléggé feltankoltunk, szóval még a három belsővédős rendszer továbbvitelével is megvagyunk mind mennyiségben mind minőségben. Chambers és Holding személyében ráadásul fiatal tehetségek is szerepelnek, akik akár a következő 10 évben megoldhatják a belső hátvédpáros kérdéskörét. A szélső védőkben már nem ennyire rózsás a helyzet. Az új igazolás Kolasinac személyében végre meg van a kezdő balbekkünk a következő évekre és reméljük jobb oldalon is sokáig marad még Bellerin, mögöttük viszont nehéz elfogadható backupokat találni. Bal oldalra Monreal még szódával elmegy, bár azt csiripelik a madarak, hogy inkább a belső hármas bal oldalán fogjuk játszatni, de jobboldalra nagyon nincs olyan aki Hectort tudná helyettesíteni, maximum Chambers, de őt már inkább középre kéne beépíteni. Én személy szerint nem tartom jó megoldásnak Oxlade-Chamberlain wingback-ként való játszatását, a védőmunkája egyszerűen kevés oda, technikai tudását és gyorsaságát is több hasznát vehetnénk a támadóharmadban. Túl nagy változásra itt nemigen lehet számítani és a backup RB posztot leszámítva erősítést sem igényel ez az egység.

  • Középpályások

Ahogy az utóbbi években folyamatosan, most is csak az a kérdés, mennyi ideig lesz bevethető Cazorla és megtudjuk-e oldani a helyettesítését. Az utóbbira már lassan két teljes éve egy nagy kövér nem a válasz. Bár a szezon utolsó meccsein a háromvédős rendszernek köszönhetően úgy tűnt legalább minimalizálni tudjuk a hiányát, azért engem még mindig nem győzött meg teljesen, hogy hosszútávon ez lenne a megoldás. A nagyobb gond, hogy az átigazolási piacon se látok olyan reálisan elérhető játékost (tehát nem Verratti kategória), aki képes lenne betölteni a spanyol szerepét. Egy év múlva neki is lejár a szerződése, szóval tényleg itt lenne már az ideje végre megtalálni azt a személyt vagy rendszert akinek/aminek köszönhetően pótolni tudjuk a középpálya agyát.

„Please God, have mercy…”

Ettől függetlenül egy Lemar igazolásnak nagyon tudnék örülni, aki átvehetné mondjuk Alexistől a bal oldalt, így a chilei mehetne fel csatárnak. Őszintén kicsit tartok tőle, hogy a francia esetleg csak mint B tervként szerepel Sanchez távozása esetén. Azt viszont semmiféleképpen sem szeretném, ha Mahrez-t igazolnánk le. Egy olyan játékos, aki az utóbbi két szezon mindegyikét egy új zsíros szerződéshosszabbítással kezdi, majd miután a csoda (bajnoki cím és BL szereplés) elmúltával, csapata visszacsúszik a korábbi szürkületbe, előáll a szezon végén, hogy szeretne távozni, na az ilyen játékos még ingyen sem kéne. E mellett még arról sem győzött meg, hogy egy top4-es, BL-ben rendszeresen játszó csapat szintjét konzisztensen tudja-e hozni. Nálam ő még inkább a one-season wonder kategóriában van.

  • Támadók

Nagyon úgy néz ki, idén nyáron is a csatárkérdés lesz a slágertéma. Állítólag elég komolyan érdeklődünk Mbappé iránt, ezzel a világ legdrágább játékosává téve, de ismerve a klub filozófiáját számomra ez még mindig élet idegennek tűnik. Megkérdőjelezhetetlen a francia tini tehetsége és potenciálja, de nem hiszem, hogy futballszakmailag jobban járunk, ha az egész átigazolási keretünket egy darab játékosra lőjük el, annyira azért nem rendelkezünk mély játékosállománnyal. Mindent összevetve meg kell hagyni elég tökös húzás lenne a megszerzése, egy komoly kockázat vállalás, ami nem igen volt ránk jellemző az utóbbi 10 évben, de komoly üzenet lenne a szurkolók, riválisok, jelenlegi játékosok számára.

A pletykák az utóbbi napokban felerősödtek és most azt mondják, hogy Lacazette megszerzéséhez vagyunk a legközelebb. Az ő leigazolása is már évek óta téma, de így is elég sok kérdést vett fel. Legelőször, mikor fordult elő, hogy egy játékos a válogatott riválisával a klubcsapatában is meg kell harcolnia a kezdő pozícióért? Profitált-e ebből az adott klub, játékos? Giroud ezután távozás mellett döntene a VB évében? 40 millió font feletti összeget (világklasszis árkategória) megér-e egy „csak” a francia ligában bizonyított, bevált játékos? Meg tudná ugrani a PL top4 mércéjét? Minél többet gondolkodok ezen az átigazoláson annál több kérdés merül fel bennem.

Alexandre the Great (balloon?)

Ahogy Peet is írta, komoly veszteség lenne ha Oli úgy döntene, nem harcol meg a kezdőbe kerülésért. Az igazi előrelépést csak az jelentheti, ha Giroud elé és nem helyett hoznánk csatárt. (Természetesen egy tökéletes világban Walcott-on vagy Welbecken adnánk túl és az ő helyükre hoznánk a sztárcsatár igazolást, de mint már mondtam, ne álmodozzunk…). Lacazette más típusú csatár így francia honfitársával badarság lenne összehasonlítani, inkább Welbeckkel kell, aki a mozgékonyabb, papíron(!!!) jobban cselező támadók kategóriájába esik, nála viszont fényévekkel jobb Alex. Szóval lehet lamentálni a kért összegen, de nézzünk szembe a rideg valósággal, Aubameyang, Lewandowski vagy Mbappé féle igazolásokra nem sok esélyünk van, nem vagyunk az a kategória (lehet sosem leszünk), így nem marad más, mint az eggyel lejjebbi polcról válogatni, onnan meg nem biztos, hogy találunk Lacazette-nél jobbat.

De, kell-e nekünk egyáltalán új csatár? Sokak kételkedtek benne (köztük én is), de egy jó rendszerben Alexis igen is képes eredményes, jó csatárteljesítményt lehozni (ha sok másért nem is, ezért elismerés jár az öregnek a tavalyi szezonból). Én egyáltalán nem egy új csatárban látom a megoldást, hanem egy kvality szélsőben. Mondjuk egy Martial érkezésében (csak a legfrissebb pletykákra reagálva) én sokkal több potenciált látok, mint egy olyan csatárban, akivel kapcsolatban még rengeteg a kérdőjel. Nem utolsó sorban, így aztán már tényleg létszámfelettivé válhatna mondjuk Walcott. A csatár kérdéskörét meg Alexis-Giroud-Welbeck hármas egy jó rotációban meg kellene tudnia oldani.

Viszont, ha arra számítunk, hogy Sanchez csak egy évig lesz nálunk, illetve esélyünk sem lesz egy kiváló szélsőt leigazolni, akkor természetesen indokolt lehet egy újabb csatár igazolása.

 

Összegzés:

Nem akarok nagy szavakat használni és kijelenteni, hogy ezen a nyáron múlik az Arsenal jövőjének sorsa, de azt bizton állítom, az utóbbi négy év legfontosabb átigazolási időszaka elé nézünk. Csak reménykedni tudunk a vezetők is átérzik, mennyi minden forog kockán és az eddigiekhez képest határozottabbak lesznek a piacon. Távozóktól függően én körülbelül 4 igazolásra számítok, ebből egy tuti, Kolasinac személyében, a támadókhoz és a középpályára várok egyet-egyet és van egy nagyon rossz megérzésem, hogy a lengyel kapus helyére is hozunk egy második számú hálóőrt. Végezetül, remélem a nyarunk értékélésével  nem kell megvárni az augusztus végét, hanem már a bajnokság rajta előtt számot vethetünk róla.

The first season with 120+ goals in AW era, can you believe it?

A nyári átigazolási #madness

A szerző ne tévesszen meg senkit, ZERO_L sporttárs a tervezet után alább tálalja az átigazolási ablak értékelését.

Most, hogy zajlik a válogatott szünet van időnk kicsit megemészteni a nyári átigazolási időszakot (aka 3 hónapos intenzív click whore-ságot) és kicsit megvizsgálni a keretre költött majdnem 100 millió fonttal milyen esélyeink lehetnek az új szezonban. Újra elolvasva a június elei elvárásaimat azért az elmondható, hogy nagyon naivan álltam ehhez a nyárhoz. Bár szereztünk új csatárt és új belső védőt is (ráadásul ezekre a posztokra fillérekért hoztunk még egy japán és egy angol tehetséget is), de ezzel körülbelül ki is fulladt az általam megálmodott „best-case scenario”. Mkhitaryan-t már nagyon korán elfelejthettük és Ricardo Rodriguez nevét sem sűrűn lehetett olvasni a csapattal kapcsolatban.

Az utóbbi 10 évben sokszor elhangzott már ágyús körökben, hogy „ha 100 millió fontot ráköltenénk a keretre, akkor simán bajnokesélyesek lennénk”. Ezt a kijelentést lassan végleg el kell felejteni. Igaz, hogy nőttek a bevételeink, vagyis bátran költhetünk a keretre, de a közvetlen riválisainké is (például az új TV-s szerződések miatt), és sajnos a piaci árak is növekedtek, még ha nem is egyenes arányban a bevételeinkkel. A mai modern fociban már nem elég egyszer sokat költeni, huzamosabb ideig kell ezt a szemléltet folytatni, amit nyilvánvalóan a mostani vezetés nem akar felvállalni. Az újkori időszakban (Özil-éra), az utóbbi négy nyáron, körülbelül 216 millió fontot költöttünk a keret megerősítésére, ami évi 54 millió fontot jelent. Felesleges ezt összehasonlítani, mondjuk a Manchester United kiadásaival, mert a bevételeket tekintve körülbelül 4 év lemaradásban vagyunk tőlük. Ezzel szemben a Manchester City nálunk csak pár tíz millióval realizál nagyobb bevételt, mégis ugyan ebben az időszakban több mint 400 millió fontot költött a keretére. Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy bár jó pár éve kihevertük azt az időszakot, amikor csak az eladott játékosaink árából tudtunk vásárolni, de az átigazolási piacon még mindig hátrányban vagyunk. A klub vezetősége a lassú építkezés mellett tette le a voksát, kérdés a mostani környezetben mennyire lehet ezzel a stratégiával versenyképesnek lenni, elég-e évi egy sztárigazolás, amikor a riválisok lazán hoznak 3-4-et is nyaranta. Ezt a hátrányt természetesen lehet jó scout, orvosi (ha lenne) és edzői teammel csökkenteni, de most mindenki döntse el magában, hogy azokkal szemben ahol Mourinho és Guardiola dolgozik ezeken a területeken előnyben vagy hátrányban vagyunk. Talán erre is jó lesz az elkövetkező szezon, hogy az igazolások mennyiségének és minőségének(?) ellenére is fel tudjuk-e velük venni a harcot.

Nézzük először az idei nyarat, hogyan sikerült megerősíteni a keretet.

arsenal transfer 16

Áttekinthetném mit csinált a klub az EB döntő és a szezon rajtjáig húzódó időszakban, de tulajdonképpen semmit. Persze, nyílván folytak egyeztetések, tárgyalások a háttérben és olvashattuk, hogy például Lacazette-ért is ment hivatalos ajánlat, de konkrét igazolás megint csak augusztus utolsó hétben történt. A kivárást viszont szinte semmi sem indokolta. Már az amerikai túra előtt tudtuk jól, hogy Mertesacker hónapokra kiesett és Koscielny végigjátszva az EB-t nem lesz ott a Liverpool elleni szezonrajton, mégse igazoltunk minőségi belső védőt. Ezek után Gabriel is lesérült az utolsó felkészülési meccs utolsó percében, a vezetés erre sem reagált. A csatárposzt ekkortájt még rosszabbul nézett ki. Giroud szintén végigjátszotta az EB-t, így az egyetlen klasszikus csatárunk a 20 éves Akpom volt, akit Walcott (és mint utóbb kiderült Alexis) féle félmegoldással volt megsegítve. Tehát se mennyiségben, se minőségben nem voltunk kész a szezonrajtra, aminek természetesen meg is fizettük az árát az első két fordulóban.

Az átigazolási időszak utolsó hétében viszont végre igazoltunk két játékost, a pár nap múlva 28. életévét betöltő spanyol csatárt Lucas Pérez személyében és a 24 éves német válogatott csere hátvédjét Shkodran Mustafi-t. A két igazolásról nem érdemes túl sokat írni. Pérez jó alternatívája lehet Giroud-nak, szinte mindenben az ellentéte, mozgékony, gyors, technikás, de a kora ellenére nem mondható tapasztaltnak és a Premier League fizikalitása mellett még a kilences mezszám átkával is meg kell küzdenie, nem irigylem a srácot. Mustafival kapcsolatban meg szerintem elvárható, hogy Koscielny-vel a bajnokság egyik legjobb (ha nem a legjobb) belső védőpárosát alkossák. Ebben a két igazolásban számomra inkább az a furcsa, hogy a sokkal nagyobb problémára, a helyzetek értékesítésére fordítottuk a legkevesebb erőforrást.

De ezzel és a majd másfél hónapos kivárás miatt elvesztegetett pontokra senki sem fog emlékezni, ha huzamosabb ideig (értsd nem 1-2 hónapig) összeáll a keret és végre tudásához mérten játszik majd.

A keret és a benne lévő potenciál

arsenal 16-17

Ahogy eddig, most sem a kezdőcsapattal van a probléma. A pad is erősnek mondható papíron(!!!), itt is vannak olyan játékosok, akik ellenféltől, taktikától függően simán lehetnek kezdők, leginkább Debuchy lóg ki, de talán őt tudja majd pótolni a lassan visszatérő Jenkinson, aki még mindig nem egy életbiztosítás, de legyünk őszinték a francia sem a tavalyi, sem a felkészülési meccseken mutatott játékával nem tette magasra a lécet. Számomra a legaggasztóbb a mostani keretben, az Özil játékától való függésünk és a támadóink minősége. Az idény első két meccséből azért messze menő következtetések nem szabad levonni, de az nagyon szembetűnő volt, hogy a német assist király nélkül a támadásainkból nemhogy az elképzelés, de még a dinamika sem volt meg. Hasonló helyzetre volt már példa Fabregas-szal, és persze lehetne érvelni azzal, hogy a korábbiakkal ellentétben most ott van Cazorla és Ramsey erre a szerepkörre, de amíg nem látjuk élesben őket játszani, addig ezekkel megint csak magunkat áltatjuk (emlékezzünk vissza tavaly, amikor Cazorla-t nem tudta megfelelően helyettesíteni Ramsey, pedig kvázi erre lett kinevelve). Remélem nem kerül rá sor, de tartok tőle, hogy ha Özil esne ki hosszú hónapokra, akkor azt legalább annyira megsínylenénk, mint tavaly azt az időszakot, amikor a kis spanyolt voltunk kénytelenek nélkülözni.

A támadóinkról meg szerintem sokat elmond, hogy egyedül Sanchez üti meg az úgynevezett bajnok matériát. Csatár poszton legalább alternatívák terén előreléptünk, de ha Giroud lesérül vagy elkapja megint a 2 hónapig nem találok be vírus, akkor az egy szem Lucas Pérez-re vagyunk utalva. A nyár egyik nagy csalódása volt, hogy nem sikerült a francia elé igazolnunk. A szélsők tekintetében a tavalyi szezonhoz képest meg nem, hogy előreléptünk volna még Campbell-t és Wilshere-t (bár nem ez az eredeti posztja, de tud itt is játszani) is elengedtük kölcsönbe. Ezen a poszton úgy indulunk neki a szezonnak, hogy Sanchez másik oldalát (és tehermentesítését) a HomeGrown trionak (Walcott, Oxlade-Chamberlain, Iwobi) kell megoldania. Ebből a hármasból leginkább Jay-Jay Okocha unokaöccsétől várhatjuk a legjobb teljesítményt, azt hiszem ez elegendő kritika a két angolra nézve. Walcott-ot személy szerint én már két éve elengedtem volna. Van az a pont, amikor be kell látni, hogy egy projekt megbukott, mindenki jobban járna a váltással. Ezt valamiért mi még mindig nem látjuk be és Walcott néhány meccsenként megvillanó összeszedett játékába kapaszkodva, párás szemmel, remegő hangon áltatjuk magunkat „hátha, majd most…”. Chamberlain-nek egy éve break out season-t jósoltam, amivel végérvényesen beverekedi magát a kezdőbe, erre pocsék teljesítményt nyújtott egész évben. Az idei szezonra már nem előlegezek meg neki ekkora bizalmat, inkább arra vagyok kíváncsi, a játékával képes-e bebizonyítani, hogy helye van még ebben a keretben. Szörnyű ezt kimondani, de egyre közelebb van a walcotti úthoz, pedig benne anno sokkal, de sokkal több volt. Az adhat okot a bizakodásra, hogy az utóbbi 10 évben több játékosunknak sikerült felállnia ilyen (szerintem mentális) gödörből.

Ne legyen ennyire lehangoló a poszt, azért beszéljünk a pozitívumokról is. Az igazolásokkal megerősítettük a védekezésünket, így joggal bízhatunk abban, hogy az eddig sem rossz egység még jobb lesz. Cech még mindig elit szinten véd, ráadásul lemondta a válogatottságot, így egy kicsit tehermentesítve lett. A védelmünk új belső párosáról már esett szó, a francia-német duó a Campbell-Touré páros óta a legerősebb belső kettősünk. Hamar elszállt ez a 10 év. Már csak azért kell imádkozni, hogy minél többet játszanak együtt. Szélső védőink tavaly az év csapatába is bekerültek, így elvárható tőlük a jó teljesítmény. A középpályás védekezést is sikerült a nyáron Xhaka-val megerősíteni és Coquelin személyében egy más típusú, de biztos tehermentesítőt tudhatunk a padon. Szóval, ha elől nem is lesz gólfesztivál, a meccsenkénti kapott gólátlagot mostantól illene 0,9 alatt tartani.

Összességében megint nincs rossz keretünk, de mivel egy ágyús blogon vagyunk, így muszáj beszélni a szobában tartózkodó hatalmas elefántról. Dekára és centire lemérhetjük mindig az adott keretünket, de amíg rendszeresen előfordul, hogy egyes játékosaink – rendszerint a fontos láncszemek – egész szezonokat illetve fél éveket hagynak ki sérülés miatt, addig hosszabb távon nem leszünk sikeresek.

Kicsit elrugaszkodva a valóságtól, ha nem lesz súlyos sérültünk, és a keret a tudásához mérten teljesít, akkor elvárható lenne, hogy harcban legyünk a bajnoki címért. Reálisan viszont a 3-4. helyért küzdhet ez a keret a két manchesteri mögött várva, hátha valamelyik/mindkettő északi lábon lövi magát a szezon során.
13 forduló után már tisztább képet fogunk kapni a saját csapatunkról, túl leszünk az átkozott novemberen és három rangadón is…