Bejegyzés

Új remény (Arsenal – West Ham 3-0)

Ha a Manchester City elleni meccs után elmondhattuk, hogy megnyomtuk a stop gombot a meredek lejtőn, akkor most ha csak pár lépéssel is, de talán megindultunk fölfelé. Az Arsenal emberemlékezet óta először nyert komolyan vehető meccset, és a három pont viszonylagosan sima begyűjtése mellett a játékban is felfedezhető volt a javulás. Emiatt ezúttal mindenképp jár az elismerés Arséne Wengernek, aki már a legutóbbi FA kupa meccsen is próbálkozott a tegnap este látottakkal, de most egy valamivel komolyabb meccsen is siker koronázta a haditervet.

A kezdőket látva különösebben nagy meglepetést nem vehettünk észre. Slaven Bilic a biztonságra fogadott, és egy 4-5-1/4-1-4-1 hibridben küldte fel a pályára csapatát, ahol Kouyate feladata első sorban Özil semlegesítése lett volna, de ez a lentebb taglalt okok miatt végül nem jött össze neki. Az Arsenal kezdőjéből pedig tükörsimán kirajzolódhatott volna az unalomig ismert 4-2-3-1, ám Wenger az elmúlt hetekben egyre többször feltűnő és eredményes 4-3-3 mellett döntött, ahol Özil a Lincoln elleni meccshez hasonlóan a szokásosnál hátrébb szerepelt. A Manchester City elleni rangadón – na meg a szezon legtöbb találkozóján – komoly problémát okozott az Arsenalnak a hátulról középen való építkezés. A hétvégén, ahogy az elemzésben is szerepelt, a City játékosai gyakran könnyedén kivették a játékból a pálya közepén magányosan álldogáló Granit Xhakát, de ez a fajta jelenetsor szerda este egyáltalán nem volt jellemző. Mivel a rendre okosan helyezkedő Elneny mellett Özil is sokkal mélyebbre lépett vissza, az Ágyúsoknak mindig volt legalább kettő, de legtöbbször három lehetséges opciója a pálya közepén, így jóval könnyebben tudták járatni a labdát, és juttatták el azt az ellenfél tizenhatosa elé.

A 3 belső középpályás folyamatosan közel helyezkedett egymáshoz, és bár általában Xhaka volt a leghátsó ember, folyamatosan cserélték a helyüket. Elneny szerepe különösen fontos volt, hiszen az egyiptomi mindegyik pozícióban feltűnt a meccs folyamán. Mivel Özil mélyebb játékával a csatár mögötti terület könnyen üresen maradhatott volna, a két szélső támadó a félterületben helyezkedett, miközben a szélső hátvédek biztosították a csapat számára a szélességet.

Wenger a meccs után kiemelte Elneny szerepét, aki játékintelligenciájának köszönhetően mindig tudta, hol kell feltűnnie, és mindig biztosította a játék folytonosságát.

Remek példa Elneny rugalmas helyezkedésére a meccs 68. percében: Özil mélyen Xhaka mellett, így a pálya közepén a védelmi vonalak között légüres tér keletkezett, ezt felismerve Elneny egyből feljebb lépett, lekötve ezzel a West Ham játékosok figyelmét, és esetleges passzopciót nyújtva a két védelmi vonal között.

Az idén sokszor látott sokszor döcögős támadásépítésben való előrelépésben mindenképp ki kell emelni az Arsenal letámadását és a kontrapresszinget, amellyel lényegében semlegesíteni tudták Andy Carrollt. Labdavesztés után az Arsenal játékosok gyorsan leszűkítették a területet a vendégek elől, elzárva a legközelebbi megjátszható társakat, és nem hagytak időt pontos hosszú labdák kivitelezésére.

Labdaszerzés után Masuaku indul meg a pálya közepe felé, de pár másodpercen belül 5 Arsenal játékos is körülveszi őt, akik mindeközben folyamatosan elzárják a hozzá legközelebb eső társakat. A vége hazai labdaszerzés. 

Ezúttal hátulról próbál támadást építeni a West Ham, ám ennek a hatékony kivitelezésére jóformán esélyük sincs. Xhaka, Welbeck és Walcott figyelnek a legközelebbi társakra, miközben Özil letámadás közben végig a fedezőárnyékában tartja Kouyatét. Végül Welbeck csípi el Collins passzát, ami után Walcott került helyzetbe.

A West Ham ellen tehát az Arsenal a játék azon területein mutatott látványos előrelépést, amelyben sokszor a leggyengébb volt az idei szezon során. A sikeresen és hatékonyan megszervezett letámadás mellett a középpályások is jól kombináltak egymással. Özil remekül játszott 4-3-3-ban egy kicsit mélyebb szerepkörben, ráadásul mind támadásban, mind védekezésben nagyszerű teljesítményt nyújtott. Emellett ki kell emelni a két középhátvédet is, akik tökéletesen kordában tartották a West Ham támadóit, Gabriel talán a legjobb meccsét játszotta az idei szezonban.

Ugyan a West Ham valóban nem a legveretesebb ellenfél, és a Crystal Palace valamint a Middlesbrough elleni meccsek is nagyobb kihívásnak tűnnek előzetesen, de jólesett vége egy jól, taktikusan, és eredményen játszó Arsenalt látni a pályán.

 

Alexis Sanchez baby! (West Ham United – Arsenal 1-5)

Amíg novemberben összesen 11 alkalommal találta el az ellenfelek kapuját az Arsenal, addig csak a West Ham elleni meccsen 10 alkalommal sikerült megtenni ugyanezt. Tulajdoníthatjuk ezt a novemberi átok tovaszállásának is a december beköszöntével, de az impozáns teljesítmény (különösen az eddigiekhez képest) leginkább két dolognak volt köszönhető. A West Ham teljesen zavarodott és elképzelés nélküli játékának, illetve Alexis Sanchez káprázatos teljesítményének.

Slaven Bilicnek egyáltalán nem volt könnyű dolga a meccs előtt, hiszen több fontos hiányzója is akadt, pedig akkor sem szállították épp a jobbnál jobb eredményeket amíg több kulcsjátékosa is elérhető volt. Ettől függetlenül a szokásos formáció maradt a West Hamnél. Ez persze csak néhány percig volt igaz, hiszen Collins sérülése miatt alig pár perc után át kellett váltaniuk a 3-4-2-1-es formációról 4-2-3-1-re, amihez aztán nem is sikerült alkalmazkodniuk. Wenger nem húzott semmi váratlant. Jenkinson jegeltetését előre beharangozta, a meccs előtti nyilatkozataiból pedig az is világosan kiderült, hogy Xhaka mellett is leginkább Coquelint preferálja. Ez valójában Ramsey-re lehet negatív hatással hosszú távon, aki így középen maximum Özil helyén kaphat néha lehetőséget, de tízes szerepköre nem igazán fekszik a walesinek.

A meccs kulcsmomentuma egyértelműen Collins sérülése volt. Ezzel nem csak egy újabb középhátvédet veszített el a West Ham, de Arbeloa beállásával rendszert is kellett váltaniuk. Ezután viszont mintha a játékosok teljesen összezavarodtak volna, és fogalmuk sem volt kinek mi a szerepe és mit kellene csinálniuk. Arbeloa rendszeresen középre húzódott, ezzel leszűkítve a hátsó négyes vonalát, viszont az általa üresen hagyott területre Fernandes csak elvétve lépett vissza. Mintha a változtatás teljesen ad-hoc jelleggel történt volna, ami miatt senki nem tudta igazán, hogy mit kellene csinálnia.

confusion1

Arbeloa a jobbhátvéd helyére középre húzódik, Noble pedig követi Chamberlain mozgását, de Fernandes teljesen légüres térben mozog. Fogalma sincs kinek a mozgását kellene követnie, így az üres területen álló Monreal indítása után veszélyes helyzetet tudott kialakítani az Arsenal.

Az első félidőben az Arsenal szinte minden bal oldalon vezetett támadása után veszélyes helyzet alakult ki. Oxlade-Chamberlain messze a legjobb meccsét játszotta idén a bajnokságban, a gólja és a gólpassza mellé még további négy helyzetet is kialakított. Persze ehhez kellett a West Ham teljesen rendezetlen védelme is, de az ilyen meccsek mutatják meg igazán, hogy ha igazán éles helyzetekben képes lenne sokkal gyakrabban jó döntéseket hozni, akkor valóban szintet tudna lépni. A fizikális és a technikai tudása is megvan hozzá, ezt már jó pár alkalommal láthattuk. Fejben kell mindenképpen összeraknia magát, mert az ehhez hasonló meccsek után tényleg nehezen hisszük el, hogy a Tottenham ellen például egyetlen értelmes megoldást sem tudott produkálni.

A bal oldalon Nacho Monrealnak is nagy szerepe volt, hiszen a másik szélen Gabriel kezdésével egy támadásban jóval kevésbé hasznos védő került be a csapatba (aki a feladatát hátul viszont kiválóan ellátta), így neki kellett többet vállalnia, és szintén a West Ham gyatra védekezésének köszönhetően a labda nélküli beindulásai szinte mindig veszélyes helyzeteket szültek.

Bilic csapata nem csak a saját kapuja előtt nem tudta hány óra van délben, de a támadásépítések során is komoly problémáik akadtak. Számtalan alkalommal adták el könnyű szerrel a labdát, ha pedig sikerült eljutni az ellenfél térfelére, ott pusztán Payet és Lanzini egyéni képességeitől várták a megváltást. Slaven Bilic a meccs utáni interjúban elmondta, hogy a tavalyi szezonhoz képest leginkább a megfelelő intenzitás hiányzik a West Ham játékából. Ha ezt komolyan is gondolta, akkor már nem sokáig fogja húzni a londoni Vasas kispadján. A csapatának egyértelmű és jól látható szerkezeti problémái vannak, amivel az egész szezonban látványosan nem tud mit kezdeni. Hiába a remek képességekkel rendelkező támadó középpályások, egymaguk a tavalyi szezonnal ellentétben nem tudnak meccseket nyerni, és ez a kényszer egyértelmű fásultság formájában jelentkezik náluk. A West Ham az egész meccs során akcióból kétszer jutott el veszélyes helyzetig az Arsenal kapuja előtt. Egyszer Cech figyelt a rövid saroknál, másodjára pedig Koscielny mentett óriási a középre tett labdánál. Az Arsenal vezetést jelentő találatánál pedig egyértelműen láthattuk mennyire nincs ötlete a West Ham játékosaink, hogyan is kellene előrébb jutniuk a pályán.

passlanes

Az Arsenal játékosai szépen zárják a passzsávokat Ogbonna elől, miközben Alexis úgy támadja le, hogy közben ne kínálja fel a passzlehetőséget a védőtárs felé. Mivel Obiang csak későn kezd el kimozdulni Özil fedezőárnyéke mögül, ezért a védő két lehetőség közül választhat. Vagy hosszan előreíveli a labdát, esetleg megpróbálja játékba hozni a közvetlenül előtte álló Noble-t. Az utóbbi megoldást választja, erre pedig természetesen Coquelin számított, és egy remek megelőző szereléssel indítja az Arsenal ellentámadását.

Az Arsenal az első félidő nagy részében irányította a játékot, de a vezetés megszerzése után nem sajnálták átadni a labdát a West Hamnek. A meccs végére a labdabirtoklás aránya is teljesen kiegyenlített lett. Az Arsenal játékosai közül senki nem jutott 60 passz fölé, a legtöbbször Granit Xhaka hozta játékba a társait, akinek a hosszú labdái is egyértelműen új dimenziót adnak az Arsenal játékának. Egyértelműen ő az, akinek Cazorla hiányában minden fontosabb meccsen kezdenie kell.

Az Arsenal játéka akkor kapott igazán új lendületet, mikor Walcottot Ramsey váltotta a második félidőben, de az egyértelmű főszereplő persze Alexis Sanchez volt. Három gól és egy gólpassz már önmagában is sokat mondana egy játékos teljesítményéről, de azoknak a minősége még egy külön pluszt ad a dolognak. Szemmel láthatóan egyre jobban alkalmazkodik a középcsatár pozíciójához, és ezen a meccsen is számtalanszor jó ütemben indult be a védelem mögé, és sokszor csak az utolsó passz hiányzott ahhoz, hogy ennél is többször kerüljön helyzetbe. Akárcsak Luis Suarez a Liverpoolban, ő is képes saját maga számára helyzetet kialakítani, ezt mi sem példázza jobban a második gólnál, amikor Mustafi passzát követően fantasztikusan fordult le Masuakuról, majd miután egészen a kapuig nem lehetett megállítani, egy pontos és erős lövéssel vette be Randolph kapuját éles szögből. Az utolsó gól előtti finom csele pedig már színtiszta futballpornó.

Sanchez ilyen és ehhez hasonló teljesítmény után már csak azért érez egy picike keserű szájízt az ember, mert közel sem biztos, hogy a következő szezont is nálunk kezdi majd meg. A szerződéshosszabbításával kapcsolatban egyelőre nem keringenek friss pozitív hírek, de mondanom sem kell mennyire kulcsfontosságú lenne magukhoz láncolni azt a klasszis csatárt akire annyira vágytunk. Ugyanez természetesen igaz Mesut Özilre is. Ismét le kell írnom – valószínűleg nem utoljára – hogy az ő megtartásuk mindennél fontosabb, és ha bébielefántok levágott ormányából készült koszorút kérnek, akkor azt is meg kell nekik adni.

Az Arsenal jól játszott a West Ham ellen. Remekül éltek az ellenfél által felkínált lehetőségekkel, és néhány játékos egyéni teljesítménye is bizakodásra adhat okot, és csak reménykedhetünk, hogy a következő meccseken is hasonló jó játékot sikerül majd bemutatni, ennél azért picit komolyabb ellenfelek ellen is. xgwestham