Bejegyzés

Payback time (Arsenal – West Bromwich Albion)

Az csak egy dolog, hogy a márciusi meccs előtt mi már úgy össze voltunk esve, mint egy lyukasra baszott guminő, de még ennek ellenére is elfogadhatatlan volt az a tükörsima vereség, amivel kénytelenek voltunk elhagyni a Hawthorns-t. Ugye a meccsre úgy érkeztünk, hogy nekünk már minden megszerzett pont élet-halál kérdés volt a BL helyekért való versenyfutásban, míg Pulisék nyugisan áztathatták a lábukat a langyos vízben, hisz már a forduló előtt 40 pont állt a nevük mellett, amivel szinte borítékolható volt a bennmaradás. A kegyelem taknyán behúzott 3 pont helyett pedig mintha egy időutazásba csöppentünk volna, kottára úgy szoptunk ki, ahogy jó pár évvel korábban a Britanniában, a mindenkori Pulis foci igazi prototípusa, a Stoke City ellen. Egyedül a bedobás utáni fejes gól hiányzott, de a szögleteknél alkalmazott védekezésünk azóta már az UEFA Pro Licence tananyagának része. (Funfact: a 29. fordulóban találkoztunk velük, ezután már több meccset nem nyertek.)

Lehetőségeikhez képest a szurkolók is kimaxolták a fordulót, ugyanis ekkor adták meg a gépeknek a felszállási engedélyt, így a meccs alatt egyszerre csodálhattuk meg az égben úszó Wenger Out, valamint Wenger In bannert.

A hazai szurkolók pedig 3:1-nél rázendítettek az “Olle, Olle, Arséne Wenger, we want you to stay!”-re, ami azért az ő szájukból a kurvagáz kategória…

A hétközi Mikiegér meccsen sikeresen abszolváltuk a gálakezdő pihentetését (-Alexis, aki Welé kiesésével valószínűleg visszatér a bajnoki kezdő 11-be is), valamint szerencsére újfent láthattuk, hogy ha Wilshere-t sikerülne egészségesen tartani (kopogás x3), akkor azért az Elneny-Coq jó munkás duó mellett némi kvalityit is be lehetne küldeni a kp-ra a padról a komolyabb meccseken. Sérült fronton sajnos lassan, de biztosan elkezdődött a buli, Cazorla majd talán újévkor, Coq-Welé legalább 1 hónapra felejtős, Chambers sem élvezhette sokáig a visszatérését, a következő válogatott szünetig tutira offos. Jó hír viszont, hogy Özil már a csapattal együtt edzett, így legalább a padra leülhet.

Pulisék idén eddig ott folytatják, ahol tavaly abbahagyták. Otthon üzembiztosan hozzák a pontokat a velük egy súlycsoportban lévők ellen, míg idegenben egy Brighton elleni (kissé meglepő) sima vereség mellett, a Burnley-t sikerült lenyomniuk 0:1-re. Hasonló stílus, ahol az “erősebb kutya baszik” tézis érvényesült.

Az est egyik fénypontja lesz, hogy a klubot 13 évig szolgáló és így Ágyús matuzsálemnek nevezhető Kieran Gibbs valószínűleg kezdőként fog pályára lépni az Emiratesben, immár a West Brom szerelésében. Wenger elmondása szerint olyan lesz ez, mint egy nagy családi összeborulása, ha fogadnom kellene én is arra tenném a garast, hogy egy Eduardohoz hasonló fogadtatásban részesül majd, nem pedig az RvP/Nasri-féle korábbi szeretetcsomagban. (Bár ezt ne vegyük készpénznek, mivel a kis köcsögnek volt pofája olyat nyilatkozni, hogy az Arsenaltól való távozásával belőle bizony jobb játékos, jobb védő lesz a jövőben. Wenger ezt azért erősen megkérdőjelezte, de akár meg is erősíthette volna, hisz az ő kaptafája a “faragjunk mindenkiből egy fasza csatárt”.) Ha nagyon izzadunk a busz feltörésével, azért egy öngóllal a pályán mégis jelezhetné, hogy melyik alomból való.

Tipp: 2-0, nem fogják könnyen adni, de valahogy mégis behúzzuk, ha már ennyire rápihenhettünk. Giroud pedig most már tényleg megszerzi azt a kurva 100. ágyús gólt.

A meccset 21:00-tól a Spíler TV élőben közvetíti.

Valaki van a levegőben (Arsenal – West Brom 1-0)

Ha valaki Tony Pulis csapatától várta volna az év karácsonyi meglepetését, akkor közölnöm kell vele, hogy kicsit vissza kellene venni a kábsziból. A West Brom ugyanis pontosan azt játszotta amit várni lehetett tőlük. A támadások lehetőségét szinte teljesen feladták, miközben 6 védővel, 3 középpályással és egy szem csatárral beásták magukat a kapujuk elő. Kétségtelen, hogy az öreg baseball sapkás ebből már évek óta meg tud élni, és ezzel valóban meg lehet nehezíteni még a legnagyobb csapatok dolgát is. Nem tudom, hogy épp emiatt, vagy csak Oxlade-Chamberlain és Walcott sérülései miatt, de Wenger úgy döntött, hogy a szezon során először a kezdőcsapatba teszi Olivier Giroud-t. Végül ez bizonyult nyerőnek, de az Arsenal jó darabig szinte egyáltalán nem játszott a francia erényeinek megfelelően.

Az Arsenal teljes mértékben dominálta a meccset, amit a számok is kiválóan megmutatnak. 76 százalékos labdabirtoklás, 26 lövési kísérlet amiből 11 kaput is talált (3/1 a másik oldalon), valamint 728 sikeres passz 166-tal szemben. Mindent elmond arról, hogy mennyit akart kihozni a West Brom a meccsből, hogy Ben Foster 44 passzal a legaktívabb volt a csapatából. A vendégek még kontrákból sem igazán tudtak helyzetet kialakítani, hála Koscielny és Gabriel kiváló játékának. A legnagyobb helyzetük egy szöglet után adódott a második félidőben, amikor Yacob az ötös sarkáról lőtt csúnyán fölé. Persze az első félidőben az óriási mezőnybeli dominancia ellenére az Arsenal sem tudott valódi ziccereket kidolgozni. Hiába sikerült a fullbekkek révén néhányszor betörni a védelem mögé, a kapu előtt így is rendszeresen létszámfölényben voltak Pulis játékosai, és a középre tett labdákat könnyedén takarították el. Néhány kapura a legkevésbé sem veszélyes kísérlet után egy Sanchez szóló után sikerült először eltalálni Foster kapuját. Egyébként is sokszor visszatérő jelenet volt, hogy Alexis egymaga akarta a vállára venni az egész csapatot, hogy egyéni megoldásokkal törje fel a WBA védelmét. A chilei eddig a szezon során meccsenként átlagban 3.2 kapura lövéssel próbálkozott, de ezúttal 9 alkalommal kísérletezett.

Amit leginkább hiányolni lehetett az Arsenal játékából, az a játékosok mélységből való beindulása a védelem mögé. Bellerin és Gibbs kivételével a többiek szinte állóháborút folytattak a WBA védőivel ha nem volt nálunk a labda. Egyetlen alkalomra emlékszek, amikor Xhaka a tizenhatoson kívülről indulva megérkezett az ötösön belülre, és ha Alexis labdája pontosabb, akkor komoly helyzet is kialakulhatott volna. Épp ezért hiányzott Walcott vagy akár Ramsey játéka is. Utóbbi beállása nem keveset dobott is a támadójátékunkon az utolsó negyed órában. Ismét csak el kell mondanom, hogy Coquelin bár nem játszott rosszul, de egy olyan West Brom ellen amely jóformán középpálya nélkül állt ki, az ő szereplése teljesen fölösleges volt. Ha Ramsey még nem volt alkalmas 90 percnyi játékra, akkor nyugodtan be lehetett volna dobi Elnenyt, akinek legalább az átlövéseiben ott van az extra veszély. Ezt a Coquelin jelenséget pedig az alábbi tweetnél semmi sem foglalja össze jobban:

 

Ahogy azt már az első bekezdésben is említettem; Giroud ugyan kezdett, de az Arsenal sokáig mintha ignorálta volna az ő jelenlétéből fakadó potenciális előnyt. Az első félidőben szinte alig-alig próbálkoztak magasan belőtt labdákkal, viszont a szünet után az ilyen megoldásokból egyre veszélyesebb helyzetek alakultak ki közvetlenül, vagy a lepattanókat követően.

Az Arsenal az első félidőben a szögleteket leszámítva ötször próbálkozott beadással, amiből kettő volt sikeres, míg a félidő után 10 kísérletből 4 volt pontos, de ezekből három kapuralövést is sikerült elérni, amikből egy gól született.

Az előző szezonban a Premier League egyik leggyümölcsözőbb kapcsolata volt ami Olivier Giroud és Mesut Özil között alakult ki. Özil a gólpasszainak a nagy részét a franciának adta, ami máris megcáfolja azt a teóriát, mely szerint Giroud helyett egy másik, vagy más típusú támadóval a német is eredményesebb lenne az előkészítések terén. Ezúttal is a kettejük összjátéka hozta meg az áttörést az Arsenal számára, miután Özil remek ívelése után Giroud parádésan fejelte át Foster fölött a labdát. Érdekes megfigyelni, mennyit változik Özil szerepköre azzal, hogy nem Alexis, hanem Giroud szerepel a középcsatár helyén. Amíg Sanchezzel centerben Özil meccsenként átlagban csak 2,6 kulcspasszt szokott kiosztani, ez a szám a West Brom ellen 7 volt. Mivel Alexis szinte hamis kilencesként visszalépve papíron ugyanabban a zónában játszana, mint Özil, így az Arsenal irányítója ilyenkor inkább szinte második csatárként a védelem mögött megnyíló területet támadja, ahelyett, hogy a lábára kérné a labdát. Épp emiatt, a szerepkörök felcserélődtek, és Özil eddigi összes bajnoki gólját Sanchez készítette elő. Most viszont a tavalyi formula volt érvényes, amit a számok is igazolnak.

A meccs lefújását követően érdekes vita alakult ki a pályán Gabriel és Lucas között, mert a spanyol támadó a vezetés megszerzése után nem volt hajlandó teljes intenzitással visszazárni a szélen, ami miatt az Arsenal védőinek egy az egyben kellett védekeznie. A kritika valóban jogos, hiszen borzasztóan látványos volt, ahogy Lucas könnyed tempóban kocog visszafelé, miközben a West Brom játékosai teljes sebességgel vezetik rá a labdát az Arsenal védőire. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy Lucas Perez eddig jóval kevesebb lehetőséget kapott a vártnál, hiába jó kombinációs játékban, és a kapu előtt is.

Nem meglepetés, hogy az Arsenal az egész meccses dominanciát követően megérdemelten nyerte meg a meccset. Eleve borzasztó nehéz ennyire mélyen és sok emberrel védekező csapatok ellen helyzeteket kialakítani, de az Ágyúsok a második félidőben többször is megtornásztatták Fostert, hogy aztán Giroud révén sikerüljön megszerezni a győztes gólt is. Az előző két meccs negatív eredményei után létfontosságú volt kiharcolni a három pontot ezen a türelmet és kitartást is igénylő meccsen, hogy legalább szépen tudjuk búcsúztatni az évet. A következő pár fordulóban szintén verhető ellenfelek jönnek, úgyhogy minden adott, hogy kicsit megerősítsük a helyünket a tabellán, és ha lehet zárkózzunk a jelenleg megállíthatatlannak tűnő Chelseare.