Bejegyzés

Előre az első idegenben lőtt gólért (Watford – Arsenal)

És ha már sikerül megszerezni, akkor egyúttal az első győzelemért is. A Watford eddig bőven a várakozásokon felül teljesít, hisz a megszerzett 12 pontjukkal mindössze egy egységgel maradnak el tőlünk. (Ha nagyon gecik akarunk lenni, akkor persze azt is mondhatjuk, hogy mi teljesítünk alul.) Mégsem elvitatva a Lódarazsak érdemeit, az eddigi sikeres szereplés fő letéteményese a Hull Citytől elcsaklizott Marco Silva, akiről újfent nem zengenék ódákat, hisz tavaly a Tigrisek elleni hazai szereplésünk előtt már megtettem. IDE kattintva elolvasható.

Ugye a 2017-es év a #Változás szlogenre lett meghirdetve a klubnál, de eddig mégis a megszokott sablon szerint vitézkedünk, így az alulteljesítés helyett a stagnálás a helyes kifejezés.

Sablon a’la Papus:

  • Beragadás a bajnoki rajtnál  (stimm)
  • Legalább 1 vállalhatatlan vereség (stimm)
  • A vereség után egy hosszabb veretlenségi széria, legalább eredmények szintjén talpra állás, még ha a játék nem is sziporkázik (maximálisan stimm)
  • Sérüléshullám, dögrovás (Kis túlzással már egy kezdőcsapatnyi játékosunk túlesett valamilyen kisebb-nagyobb sérülésen)
  • “Váratlan” földbeállás (azért idézőjeles, mert pl. tavaly sem a szar formában lévő, Koeman-átokkal súlyosbított Everton ellen vártuk a hosszú győzelmi szériánk utáni első bajnok zacskót)

Papíron a mai meccs teljes mértékben kompatibilis a váratlan megbaszódáshoz, de egyrészt a WBA után a Watfordnak is jövünk egy büdös nagy lángossal, mivel a tavalyi szezonban szvsz az ellenük elszenvedett hazai 2:1-es vereség volt a szakadékba ugrás pillanata, hisz ezzel a vereséggel együtt, az elkövetkezendő 12 meccsből 7 alkalommal is kikaptunk. Ugye ez volt a lökdösődő Wenger utolsó meccse a kakasülőn, de valószínűleg akkor sem nyertük volna meg, ha a kispadról vezényel.

Nagy sztori volt még a héten, ahogy Wenger bebaszta a gumicsontot a firkászok közé, miszerint nincs kizárva annak a lehetősége, hogy Özil és Sanchez akár már januárban távozzon. Nos, ezen ráérünk majd akkor meditálni, ha valóban bekövetkezik (amennyiben tartjuk az első helyhez mérten ezt a jelenlegi 6 pontos lőtávot, akkor én kizártnak tartom, hogy megtörténne).

Tipp: 1-2

Darázscsípés (Arsenal – Watford 1-2)

Ha a Chelsea és a Liverpool tegnap játszott volna döntetlent, akkor egyértelműen kijelenthetnénk: vége a bajnoki álmoknak. A lelkünk mélyén persze tudjuk, hogy ez a rangadó eredményétől függetlenül is igaz, ráadásul pár nap múlva a Chelsea ellen amúgy is be fog következni az elkerülhetetlen. Ugyanakkor joggal várhattuk, hogy legalább addig képesek leszünk versenyben maradni. A Watford december óta nem nyert bajnoki meccset, így hazai pályán pont ideális ellenfélnek tűntek. Walter Mazzari azonban jó olaszhoz méltóan kiválóan felkészült az ellenfélből, és alaposan meglepte az álmoskás Arsenalt egy nagy iramú, de taktikai szempontból is érdekes mérkőzésen.

A Southampton ellen az Arsenal a sebességet valamint a folyamatos mozgást kihasználva tudott fölényes győzelmet aratni. Ehhez képest Arséne Wenger a Watford ellen egy jóval statikusabb kezdő tizenegyet küldött a pályára, aminek aztán csapata itta meg a levét. Nem elég, hogy Olivier Giroud visszakerült a kezdőcsapatba, Gabriel személyében egy újabb statikus ember is helyet kapott a csapatban, így tökéletesen sikerült a Watford kezére játszani az első 45 percben, akik szűkre szabott, de magasan feltolt védelmi vonallal frusztrálták az Arsenal játékosait.

A Watford négy középhátvéddel, és 5 középpályással szűkítette le a területet a pálya közepén. Ráadásul mivel az Arsenalban egy olyan játékos sem akadt, aki mélységi beindulásokkal veszélyeztetni tudott volna. Mivel a vendégek utolsó védelmi vonal többnyire a térfelük közepén helyezkedett el, Olivier Giroud jelenléte teljesen feleslegessé vált. 

A Mazzari által nevezett kezdőcsapat négy középhátvéddel és Janmaattal a jobb szélen egyértelműen jelezte, hogy a biztonságot tartja leginkább szem előtt. Ennek megfelelően a Watford játékosai nem is dédelgették a labdát, hanem amit lehetőségük volt rá, egyből igyekeztek eljutni a támadó harmadba. Az első játékrészben a vendégek csupán 76 passzkísérletet hajtottak végre, de ezek közül 52 a pálya utolsó harmadában esett. Jelzés értékű, hogy ez a szám az Arsenal részéről 226 kísérletből 55.

A Watford ugyan egy szabadrúgásból, és egy bedobás utáni megindulásból szerezte a góljait, de a hatékony letámadásuknak köszönhetően akár több góllal is vezethettek volna az első félidő végére. Mivel a középpályások sokszor túlságosan távol helyezkedtek a védőktől, emellett pedig rosszul is pozicionálták magukat, a vendégjátékosok könnyedén hozták nehéz helyzetbe az Arsenal a támadásépítés során. Ezen kívül szinte minden apró hiba után keselyűként csaptak le, és vezettek támadásokat a rendezetlen Arsenal védelem ellen. Capoue messze a mezőny legjobbja volt az első félidőben.

“A lelátóról jobban átlátni a meccseket taktikailag, de hiányzik a pálya közelsége.” – nyilatkozta Wenger a Southampton meccs után, és azt kell mondjam a továbbiakban is jobb lenne, ha legalább a meccsek első félidejét nem a kispadról nézné végig. A félidőben ugyanis kiválóan nyúlt bele a meccsbe a francia. Remekül ismerte fel, hogy Giroud játékát könnyedén semlegesíti az ellenfél, továbbá, hogy nincs valódi szélessége a csapatának. Walcott személyében így az Arsenalnak már lett egy olyan játékosa, aki a leshatáron figyelve várta az indításokat, emiatt a vendégeknek jóval hátrébb kellett húzniuk a védelmi vonalukat, ami miatt a nyomás is fokozatosan megnőtt rajtuk. Alex Iwobi áthúzódott a bal oldalra, ahol a helyezkedésével próbálta széthúzni a vendégek védelmét, valamint rendszeresen egy az egyben verte az időközben védelembe visszahúzódó Janmaatot (a Watford 5-4-1-re váltott át, Cleverley húzódott ki a jobb oldalra). A kulcs azonban Mesut Özil helyezkedése volt. A német karmester állandósította a helyét a pálya jobb oldalán, ami 3 a 2 elleni szituáció alakulhatott volna ki Niang és Britos ellen, így Behraminak középről kellett kiváltania, ami a visszalépő Sancheznek nyitott üres területet.

A képen jól látható, hogy Walcott a védelmi vonalban helyezkedik, miközben Niang Gabrielre figyel. Behraminak nincs más választása mint kilépni Özilre, de az általa hagyott üres területen Alexis kapja a labdát, aki máris kapu felé fordulhat.

Az Arsenal hatalmas nyomást fejtett ki az ellenfél védelmére a második félidő első 20 percében. Walcott ziccerét Gomes védte, de Özil és Iwobi lövésénél is résen kellett lennie a brazil kapusnak. Alexis középre tett labdája után viszont már ő sem tudott mit tenni, és Iwobi egy remek befejezéssel szépített. A 67. percben Wenger úgy döntött kihasználja a harmadik cserelehetőségét is: Coquelin helyére érkezett Lucas Perez, de ennél rosszabbul nem is változtathatott volna. Iwobi a szélen rendszeresen szétszedte a Watford védelmét, így viszont be kellett húzódnia Coquelin helyére, ráadásul Özil is elhagyta a jobb oldalt, és középre húzódva egy nagyon szűk 4-3-3-ban játszott tovább az Arsenal. A csapat szélessége ismét megszűnt, a folytatásban pedig már csak egy komoly helyzete akadt az Ágyúsoknak: Gabriel bedobásánál elaludtak a Watford védői, ami után Lucas forgácsolta szét a felső lécet.

Az Arsenal lehetőségei a második félidőben Lucas becserélése előtt…

és után.

Összességében elmondható, hogy megérdemelt a Watford győzelme. Mazzari kiválóan felkészítette a csapatát, és az olasz hagyományokhoz méltóan az ellenfél hibáit szinte maximálisan használták ki. Wenger ugyan először jól nyúlt bele a meccsbe, de az utolsó cseréjével szinte teljesen kivette a lendületet a csapatából. Az Arsenal a szünet után végig odaszögezte a kapujához ellenfelét, és kis szerencsével összejöhetett volna a döntetlen, de a három pontot aligha érdemelték volna meg.

 

Vizsga előtti utolsó feladat (Arsenal-Watford)

A hétvégi gálaelőadást követően, ma este háromnegyed kilenctől a Watford ellen lezárhatjuk az előző bajnoki beharangban emlegetett kötelező 6 meccses szakaszt. Ősszel már íródott róluk egy  poszt, akkor a vártnál jóval simábban 1-3-ra tudtunk nyerni, most pedig a kellemest összekötve a hasznossal, ha már az a mérkőzés is kötelező győzelem kategóriába lett besorolva ill. hasonló módon, szinte pontosan a Deadline Day-re esett, nézzük meg az akkor még bizonytalan dolgokra, valamint kérdésekre kapott választ, megfejelve néhány aktualitással.  (Ha más nem, az ki fog derülni, hogy van-e akkora kókler a cikkíró, mint Zidane vagy Luis Enrique.)

Aktuális forma
Augusztusban sokan már-már Wenger OUT-ért kiálltottak (ez most ugye a Papa és az FA jóvoltából részben megvalósult) a szokásos botrányos szezonrajt miatt. Szerencsére ezúttal nem a gödörből, lógó orral érkezünk, hanem önbizalomtól duzzadó mellkassal, egy mentally strong (durvábbaknak-faszmák, butthurt picsogóknak-elcsalt) győzelem, valamint egy 14 éve nem látott St.Mary’s diadal után. (Ami természetesen a helyén van kezelve a szinte teljesen kicserélt Soton kezdő miatt, de jót tesz az ember szervezetének, amikor hasonló negatív szériákat sikerül megtörni.)

Quique-Flores vs Mazzarri
Bár az olasz keze alatt is megfordult a csapat a felsőházban, Quique irányításával hónapokig ott tanyáztak, míg a kupában a tavalyi elődöntőhöz képest, idén már a 32 között elszálltak. (épp a hétvégén a Millwall jóvoltából) Tavaly tavasszal a spanyollal is bekerültek egy elég komoly negatív spirálba, ami akkor végül a 13. helyet jelentette a Lódarazsaknak. Ebben az évben egy hasonló akár kiesést is eredményezhetne, ami elnézve a Swansea és a Hull egyre biztatóbb játékát, nem feltétlenül sci-fi kategória.

Igazolások; megérte nemet mondani a 30 milliós Deeney ajánlatra?
Terített betli az összes. Igaz mind Pereyra, mind Success, akikért a legtöbb pénzt tették le a nyáron, a sérülések által erőteljesen hátráltatva voltak, de sem róluk, sem a védelmi szekcióba érkezőkről (Kaboul, Janmaat, Zuniga) nem lehet elmondani, hogy masszív előrelépést jelentettek volna tavalyhoz képest. (Szvsz, aki képes Kaboulért pénzt fizetni, az leginkább kiesést érdemel.)

Rátérve a felvezetett kérdésre, nem volt törvényszerű, hogy Ighalo és Deeney is ennyire ki fog fingani a tavalyi szárnyalás után. (Igásnak mindössze 1 bajnoki gólja van a szezonban, míg Deeney holtversenyben házi gólkirály az eddigi 5 találatával) Így annak tükrében, hogy milyen jól költöttek a nyáron, a kapitányuk góljai nélkül jóval közelebb lennének a kieső zónához, így talán kijelenthető, hogy nem volt hülyeség, hogy végül megtartották.
A törekvés megvan a gólaszály felszámolására: két korábban nekünk is sokszor eladott játékos (Mauro Zarate, M’baye Niang) személyében látják a megváltót. (Bold: összetehetik a két kezüket, ha együttesen elérnek 7-8 gólt.)

Mustafi & Perez
Előbbivel még nem buktunk meccset, ami nem azt jelenti, hogy akkora extra-klasszis lenne, továbbra is Kos az alfahím a belső védőink közül. Viszont nem elvitatva az albán-német érdemeit, még ha védelmi mutatókban nem is szárnyalják túl a Merte-Kos duó mutatóit, (ha csak 1-1 szezonra bontjuk, az idei számokat kissé torzítja a sok tizenegyesből bekapott gól) előre játékba legalább annyira jól be tud lépni, mint Kos. (Amit ugye sajnos leggyakrabban a kényszerhelyzet követelt meg Cazorla vagy éppen Xhaka híján)
Valamint a meleg szar sem fagy belénk, amikor lendületből vezetik rá a labdát. (Friss emlék még Merte jól ütemezett, otthon bemutatott belépője Costával szemben, amivel sikerült is megágyazni a tavalyi romhalmaz Chelsea elleni vereségnek.)

Lucasról pedig mit is mondhatnék? Eduardo óta a legjobb játékos, akin a 9-es mez feszült; az elmúlt hetekben a csapból is az folyik, hogy a stabil kezdő szerepre is megérett az eddig letett teljesítményei alapján. Kiválóan lát a pályán, jól olvassa a játékot, remekül mozog be az üres területekre, nem csak magának, a csapattársainak is megteremti a helyzeteket. Jogos volt a korai félelem, hogy vele csak többen teszünk leszünk, ugyanakkor semmit nem mélyül a keret, mert La Corunán kívül mindenütt igen visszafogott volt. Szerencsére eddig csattanós választ kapunk rá, hogy ez nem igaz, legalább ilyen sikeres és sérülésmentes folytatást.

A múltkori nagypofájú tippem után a mai napra ismét tartom a sima 2-0-s eredményt, két egymást követő fordulóban tán csak nem lépünk ugyanabba a folyóba, és remélhetőleg lefújás után már csak 5 pontos hátrányból készülhetünk a hétvégi Chelsea elleni derbire. (Mivel a Spíler TV a Liverpool-Chelseat közvetíti, így streamek majd ITT.)

 

Bromance (Watford – Arsenal 1-3)

Így a harmadik forduló környékén éppen ideje volt, hogy az Arsenal végre behúzza az első győzelmét 2016/17-es szezonban. Már a kezdőcsapatok kihirdetésekor érezni lehetett, hogy támadásszervezésben fejlődés várható az Ágyúsoktól, hiszen Özil visszatérése mellett a védelem előzz ezúttal Xhaka oldalán nem Coquelin, hanem Cazorla kapott lehetőséget. Ez a fajta támadóbb felfogás pedig indokolt is volt, hiszen a Watford a várakozásoknak megfelelően nem épp támadó felfogásban lépett a pályára. Walter Mazzari a tőle megszokott 3-5-2-es felállásban pakolta fel a játékosait a gyepre, így a középpálya közepén a két csapat 3 középpályása papíron egy az egyben nézhetett volna farkasszemet egymással, viszont főleg az első félidőben a pálya minden pontján képes volt emberfölényes szituációkat kialakítani. Mivel Giroud elvileg még mindig nem teljesen fitt, ezért ismét Alexis Sánchez játszott a középcsatár helyén, de ez főleg Özil játékának köszönhetően sokkal jobban működött, mint az előző meccseken.

Utólag teljesen egyértelmű, hogy a Watford az első félidőben mutatott borzalmasan passzív labda nélküli játékával tökéletes öngyilkosságot követett el. Rendszeresen túl sok időt hagytak az Arsenal labdás játékosának, illetve a vonalak között is rendre hatalmas területeket hagytak, így Xhakának és Cazorlának iszonyatosan könnyű dolga volt, hogy megjátssza az ide behúzódó Oxlade-Chamberlaint, a visszalépő Alexist, vagy éppen Özilt. A Watford ezen stratégiája azt is lehetővé tette, hogy szinte laboratóriumi körülmények között csodáljuk meg, hogy mik Granit Xhaka erősségei. Mivel ezen a meccsen rendre jóval több lehetséges passzopció közül választhatott, a svájci albán látványosan demonstrálta, hogy mindenféle távolságra képes hajszálpontosan passzolni, ez pedig a támadásszervezés első harmadában létfontosságú. Xhaka a meccsen 87 százalékos pontossággal passzolt, 9/6 pontos hosszú labdája volt, valamint kialakított egy helyzetet is, ami szintén egy mélységi indításból keletkezett. Ezeken a számokon még lehet javítani, de az Arsenal tavaly ordított egy ilyen típusú játékosért, és most végre megkaptuk. Azonban tegnap nem csak Xhaka próbálkozott hosszú indításokkal. Az egyébként védekezésben is remekül teljesítő Rob Holding 7/4 sikeres átadást jegyez, ami nem rossz egy olyan 20 éves játékostól, akinek ez volt mindössze a harmadik meccse a legmagasabb szinten.

A videó kitűnően demonstrálja, hogy ilyen pontos passzokkal milyen könnyedén lehet akár egyszerre több védelmi vonalon is áthatolni. Xhaka és Holding pedig képes is arra, hogy rendszeresen ilyen labdákat osztogassanak.

Az viszont egyelőre kérdéses, hogy olyan csapatok ellen, amelyek ennél jóval nagyobb nyomást akarnak majd kifejteni a középpályásainkra és a védelmünkre -ennél fogva pedig jóval kevesebb idő lesz kivitelezni ezeket a passzokat – vajon milyen hatékonysággal sikerül majd mindezt kivitelezni? Továbbá azt se felejtsük el, hogy Cazorlának mennyire fontos szerepe volt abban, hogy ezúttal ennyire hatékonyak tudtunk lenni a pálya közepén. Coquelinnek ellentétben sokkal hatékonyabban vett fel jó pozíciót a pályán, a kettejük közötti technikai különbséget pedig nem is kell ecsetelnem.

passing

Az ábrán kiválóan látszik, hogy amíg a Leicester elleni meccsen Coquelin szinte passzív figura volt a labdajáratásban, most a Watford ellen Cazorla ugyanazon a poszton központi figura volt az Arsenal játékában. 

A meccs megnyerésének a kulcsa viszont egyértelműen Özil jelenléte volt, akinek a segítségével Alexis játéka is jelentősen feljavult. Lehet, hogy unalmas minden alkalommal elolvasni, de egyszerűen nem lehet eléggé a fejekbe sulykolni, hogy Mesut Özil az Arsenal legfontosabb játékosa. A német olyan mint a fokhagyma. Egyszerűen mindent jobbá tesz. A jelenléte egész egyszerűen szintlépést jelent bármely csapat számára. A játékintelligenciája és a technikai képzettsége a legtöbb futballista fölé emeli. Ezen a meccsen pedig leginkább az eszére volt szükség, és Alexis profitált belőle a legtöbbet.

özilalexisswitch

A Leicester City elleni meccsen az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy amikor Alexis kihúzódott a bal oldalra, középen senki nem foglalta el a helyét, illetve senki sem érkezett mélységből a középpályáról, akinek be lehetett volna tenni a labdát középre. Itt még csak a meccs elején járunk, de amint Alexis kint van a bal oldalon, Özil azonnal beindul a védelem mögé az üres területre. Itt még ugyan lesen kapja a labdát, de a harmadik gólt is hasonló szituáció előzte meg.

özilalexisswitch2

Alexis ismét a bal oldalon kap labdát, a Watford védője azonban teljesen passzív, még csak meg sem próbálja leszerelni. Özil ahelyett, hogy szintén kihúzódna a szélre, egyből beindul a középen hagyott üres területre. Holebas borzalmasan helyezkedik, így esélye sincs időben odaérnie a berobbanó játékosra, aki teljesen tisztán fejelve szerzi meg az Arsenal harmadik gólját. 

A félidőre tehát jelentős előnnyel vonulhatott el Wenger csapata, míg a Watford helyzete szinte teljesen reménytelennek látszott. Viszont ahogy már rengetegszer úgy a szünet után az Arsenal teljesítménye is jócskán visszaesett. Ebben nyilván lehet egy tudatos döntés is, hiszen három gólos előny birtokában nyugodtan vissza lehet állni védekezni, és keresni a kontratámadások lehetőségét (Pérez leigazolása jelzi, hogy ez Wenger egyértelmű jövőbeli szándéka). Bőven meg is voltak az Arsenal lehetőségei ellentámadások után, hogy újabb 2 vagy akár három gólt is szerezzenek, viszont a védekezés túlságosan is széles volt, a két középpályásnak túlságosan nagy területet kellett levédekeznie. Ebben a helyzetben hiányzott Coquelin, aki a gyorsaságával és energikusságával ilyen helyzetekben is hatékony tud lenni, de egy jóval kompaktabb védekezés is sokat javíthatott volna az Arsenal helyzetén. Szerencsére a Watford hiába váltott szerkezetet is a második félidőben, mindössze egy szépítésre futott tőlük, hála többek között Cech bravúrjainak is. Wenger pedig Elneny pályára küldésével végleg lezárta a meccset. Muszáj azonban felhívni a figyelmet az első és a második félidő közötti óriási különbségekre. 

watars1st

watars2nd

Akit még mindenképpen ki kell emelni, az nem más, mint Theo Walcott. Azon felül, hogy remek gólpasszt adott Alexis Sáncheznek, a mezőnymunkája is kiváló volt.  Ezen a meccsen 1 sikeres szerelés, és két lefülelt passz fűződik a nevéhez, de ezen felül is folyamatosan ott lóg az ellenfelek nyakán, és a zavaró repülései nem egyszer vezettek labdaszerzéshez. Ha pedig az eddigi három meccset összességében nézzük, akkor sem lehet sok panaszunk Walcott játékára, aki jól láthatóan bizonyítani szeretne Wengernek, hogy érdemes rá számítani. Nyilván limitált eszköztárból dolgozik, de 3 meccsen eddig 1 gól és 1 gólpassz a mérlege, miközben a mezőnymunkája is kifejezetten példás. Ugyanilyen jókat már nem mondhatunk el Oxlade-Chamberlainről, aki ezen a meccsen is nagyon szürkén játszott.

Összességében tagadhatatlan, hogy az Arsenal megérdemelten nyerte meg a meccset, és így azért jobb szájízzel várhatjuk a következő fordulót, amire a válogatott meccsek miatt két hét múlva kerül sor. A Southampton ellen pedig talán már a pályán láthatjuk az új igazolásainkat is Mustafi illetve Lucas Pérez személyében.

Must win game (Watford – Arsenal)

Szombaton remek alkalom nyílik az idény első győzelmének megszerzésére, hiszen a Vicarage Road-ra, a Watford otthonába látogat a csapat, akik ellen még soha az életben nem sikerült bajnoki pontot veszteni. (6 meccs 6 győzelem 16-3 gk.) Remélhetőleg ez a tendencia nem holnap fog megszakadni, ugyanis az eddig lejátszott meccsek eredménye alapján 2011 augusztusa már a spájzban van. Akkor hasonlóan 1 döntetlen – 1 verség kombóval sikerült ráfordulni a harmadik körre, sőt még az is stimmel, hogy a pánikigazolások nagy részét csak a transzferablak utolsó hetében sikerült nyélbe ütni.

Ellenfelünk az olasz Pozzo-család ékköve, akik emellett még az Udinese-t is a magukénak tudhatják. (2009 óta a spanyol Granada is a zászlójuk alá tartozott, ám őket idén júniusban elpasszolták egy bizonyos Jiang Lizhang nevű kínai üzletembernek, aki a kosárlabda kedvelőinek ismerős lehet, hiszen a Minnesota Timberwolves résztulajdonosa.)
Jó olaszokhoz hűen, csapataiknál minden nyári átigazolási ablakban jól megfigyelhető, hogy korántsem annyira szívbajosak az igazolásokkal, mint Wenger atyánk. Ami a felnőtt keretüket illeti, 11 távozó játékosuk mellett 8 érkezőt tudnak felmutatni. Továbbá megköszönték a tavaly újoncként ősszel remekül rajtoló, majd a tavaszra alaposan leeresztő, ám a csapatát így is (épp a mi testünkön keresztül) FA kupa elődöntőbe vezető, korábbi EL-győztes mester, Quique Sanchez Flores munkáját. A helyére azt a Walter Mazzarit ültették, aki mellett leginkább a Napoli-nál felmutatott eredményei szólhattak érvként, nem pedig az Interes égése.

Walter-Mazzarri-672505
A nagy játékoskeringő ellenére az értékeiket sikerült megtartaniuk, ami egyben a nyár egyik legnagyobb WTF momentumát is produkálta. Még javában igyekeztünk dűlőre vinni Vardy ügyét, amikor a Leicester, talán még a bajnoki pezsgőtől megbódult fejjel nem kevesebb, mint 30 millió fonttal kopogtatott a Lódarazsak ajtaján kapitányukért, a 28 esztendős Troy Deeney-ért. Tisztánlátás végett: ez csak egy kicsivel kevesebb összeg annál, mint amennyiért idehoztuk Alexist. Ennyire azért nem baszott oda a Brexit a fontnak, valamint Deeney egy darab válogatottsággal sem rendelkezik, amit szokás még emlegetni, mint potenciális árnövelő tényezőt. Mellékesen, amit róla még tudni kell 2009 óta áll a Watford alkalmazásában, tipikus local hero alkat, aki mellett még akkor is kitartott a klub, amikor 2012-ben 10 hónapra sittre vágták (ebből végül 3-at kellett letöltenie), mert egy nightclub-os balhé során fejbe rúgott egy férfit.
Később kamatostul meghálálta, hogy csapata nem mondott le róla, hiszen 2015-ben az ő vezérletével sikerült visszakormányozni a Watfordot az élvonalba. Másfelől, ami még a Leicestert motiválhatta a leigazolásában, az ez a bizonyos momentum, ami talán még a Championshipes ill. PL bajnoki címek ellenére is olyan fájó seb a Rókáknak, hogy bármennyi pénzt megért volna nekik, hogy nyilvánosan húzzák lámpavasra. (A videó nyomokban 2007/2008-as Almuniát is tartalmaz!)

Deeney mellett a csapatnál maradt a másik gólvágójuk, a nigériai Odion Ighalo is, aki tavaly összesen 17 találatig jutott minden sorozatot figyelembe véve, amivel a fentebb már megénekelt angollal holtversenyben az élen zárt házon belül. Kettejükön kívül, aki még kulcsemberként említést érdemel tavalyról, valamint a keretben is maradt: két Spurs reject, a lepkevadász Heurelho Gomes, valamint a korábban nekünk is sokszor eladott ex-toulouse-i Éttiene Capoue, továbbá a védelemük egyik oszlopa, EB-t megjárt észak-ír Craig Cathcart ill. az első fordulóban a Southampton ellen kiszórt, eltiltásából visszatérő, a Wigan-nel FA kupa győztes Ben Watson.

troy-deeney-odion-ighalo_3350473
Az idei szezonban ők is 1 döntetlent ill. 1 vereséget tudnak felmutatni, valamint egy hétközi túlórás Ligakupa kiesést, a harmadosztályú Gillingham FC ellen. A bajnokságban a már Conte által vezényelt faszmákos spirito Chelsea bírta őket szűken legyűrni, amit sikerült elkapnom a meccsből, a látottak alapján legalább olyan masszív csapat benyomását keltették, mint tavaly ősszel Flores alatt. Az akkori látogatásunk eredménye bár egy sima gálát sugall (0-3), csak a második félidő közepén sikerült feltörni őket Sanchez góljával, majd 10 perc alatt pontot tenni a mérkőzés végére Giroud és Ramsey további találataival, miután kénytelenek voltak elhagyni bunkerüket.
Mazzari a háromvédős felállás megszállotja, szélső hátvédjeit inkább wingback-ként használja, s bár mostanság Wenger egy havi juttatásán görcsölő frusztrált magyar nyugdíjas benyomását kelti, tavaly kíméletlenül büntette a rosszul megszervezett fentebbi formációt. Példának okáért ott volt a van Gaal-féle MU, Emirates-beli vizitálása, ahol csak az első félidőben remek alkalmunk lett volna visszafizetni egy korábbi (épp 2011-es) kiütést, de a WHU elleni idegenbeli fellépésen is remekül muzsikált a csapat a 3-5-2 ellen, egészen a félidő végi brainfartig.

Ami minket illet, a helyzet Észak-Londonban bizony változott. (Már ami a bevethető játékosokat ill. igazolásokat illeti…) A KoscielnyÖzilGiroud trióból most már mindenki teljesen match-fit, így végre kezdőként futhatnak ki holnap 16:00-kor. A hosszabb távú sérültjeink listáján továbbra is az Iwobi, Ramsey, Gabriel, Mertesacker, Welbeck ötös szerepel és remélhetőleg a meccs után is csak ők lesznek rajta. Örömteli esemény még, hogy tegnap a BBC is lehozta a twitteren robbanó bombát, miszerint sikerült megegyezni a Valencia német védője, Shkodran Mustafi, és a Deportivo La Coruna spanyol csatára, Lucas Perez átigazolásának ügyében. Előbbi nagyon kellett a sérültlista fényében, utóbbira pedig mit mondjon az ember? Az ágyús szurkoló már olyan szinten van kiéhezve egy szezononként 30 gólt szerző csatárra, mint a börtönből frissen szabaduló rab egy jó szexre. Ehelyett látszatra ugyanott vagyunk, ahol a part szakad és csak reménykedhetünk, hogy a tag nem lesz akkora flop, mint Iago Aspas volt a Liverpoolban, viszont ott az érme másik oldala, hogy ezzel véget ér Sanchez ékként történő vesszőfutása, valamint az eddigi spanyol igazolásaink mindig flottul passzoltak Wenger rendszerébe.

shkodran-mustafi-lucas-perez_irx7ce7c2jyd19a6ed8xb7eit
A Liverpool ellen rendesen pofára estem a tippemmel, így ezt a kört most inkább kihagynám, de gyaníthatóan a játékosok sem virtuális céltáblaként szeretnének elmenni a válogatott szünetre. Illetve talán Wenger is megembereli magát, ami egy működőképes kezdő kiállítását és a meccselést illeti, hiszen nem szeretné újból „Érezni a szív szavát…” egy véletlenül a Sir Elton John Stand-re keveredő, tavaly rengetegszer kifeszített Out molinóról.

Insert Coin To Continue

  • Nagyjából 1 hét múlva megkezdődik a valódi őrület az átigazolási piacon.
  • A 2016-os nyári lehet minden idők legnagyobb pénzmozgású transzfer-időszaka.
  • Kiváltképp igaz lehet ez a megállapítás a Premier League-re.
  • Ezt nagyon jól tudják a játékos-ügynökök is, akik hivatalból tesznek az érzelmekre.
  • Ezúttal rendesen ki kell nyitni a bukszát Arséne Wengernek.

Figyelemmel követve azt, hogy Granit Xhaka miként űzi a játékot az Európa-bajnokságon, mindenféle túlzás nélkül kijelenthetjük azt, hogy nagyjából 20 millió fontot spóroltak azzal, hogy Granit még a torna előtt érkezett meg és fúdekurvajó, hogy az Arsenalhoz, amit természetesen nagyban segített az, hogy már egy éve folytak a tárgyalások a játékos és a klub között, magyarul vélhetően a bajnokságok végezetével már csak a papírmunka maradt hátra.

Mielőtt tovább haladnánk, nézzük meg azt, hogy a pénzen kívül még mi folyik formailag a színfalak mögött egy átigazolás során, illetve hogy milyen kardinális sarokpontjai vannak egy átlagos szerződésnek:

START
Az ajánlatnak mindenképpen valamilyen írásos formában kell megérkeznie az adott klubhoz, amit a klub szándékai szerint vagy azonnal elutasíthat, vagy megkezdődhetnek a tárgyalások a két klub között addig, amíg megállapodás történik az árban.

Az ügynök szerepe
Ha nem érkezik be konkrét ajánlat, klub megkérheti az ügynököt, hogy képviselje őket, és találjon egy vevőt az adott játékosnak, ez a legtöbb esetben akkor történik, amikor a játékos a padon tölti az ideje nagyobb részét. Minden más esetben az ügynöknek először engedélyt kell kapnia a klubtól, hogy tárgyalhasson más klubokkal az általa képviselt játékost érintően, és a legtöbbször a klubok ekkor meghatároznak egy minimális árat, amit az ügynöknek kommunikálnia kell az érdeklődők felé. Csak ezután kezdheti meg az ügynök a munkát és a kapcsolatfelvételt a vezetőedzőkkel, a vezető játékos-megfigyelőkkel vagy az átigazolásokért felelős vezetőkkel a kluboknál.

Mivel a legtöbb ügynöknek nem csak egy ügyfele van, így általában előre bekérik az engedélyeket a kluboktól a tárgyalásokra, és az esetek többségében a munkájuk ezután klasszikus telemarketinges formát ölt, a beszélgetések során leginkább arról érdeklődnek, hogy az adott vásárlónak mire van szüksége (középpályásra, bal szélsőre, középső védőre, csatárra).

Mi történik azután, ha a két klub sikeresen megállapodott az árban?
Az összegben való megállapodás koránt sem jelenti azt, hogy az átigazolás automatikusan végbemegy, valójában ekkor kezdődik meg az ügynök igazi munkája, hogy a személyi igényeket és részleteket átrágva a lehető legjobb üzletet kösse a játékos számára, és valójában ez az, ami egy átigazolás során az ezzel töltött időt elnyújtja. A legfőbb tényezők ebben a játékidő mennyisége, a játékos fizetése és a szerződés hossza.

Fizetések és aláírási pénz
Túl azon a nem túl nagy titkon, hogy az ügynökök szeretnék a lehető legmagasabb fizetést kialkudni a képviselt játékosoknak egy átigazolás során, további okosságokkal is operálhatnak. Ilyen például az évről évre emelkedő fizetés, amit az befolyásolhat, hogy egy játékos hányszor lép pályára egy adott szezonban. Másik fontos pont még az aláírási pénz, ami ligánként eltérhet, és a klubok financiális erejének függvényében más és más lehet, és ezt is nagyban befolyásolja az, hogy a játékosnak mennyi játékpercet garantál egy szezon során az adott klub.

Bónuszok
Ez már a finomhangolása az alkudozási folyamatnak, és továbbra is főként csak pénzről van szó, méghozzá nem kevésről, meg némi pofátlankodásról és baromi sok ezzel töltött időről. Itt szó lehet lojalitási bónuszról, amit a játékos akkor kap, ha kitölti a szerződését a klubnál, tehát nem csak az van ilyenkor, hogy a klub kénytelen ingyen megválni a játékostól, hanem még a szezon utolsó meccsnapján ezt a bónuszt is kifizeti számára. Szó lehet még pályára-lépési bónuszról, amit általában meghatároznak egy X összegben, és ha a játékos kezdőként lép pályára, akkor megkapja az összeg 100%-át, csereként az 50%-át, a padon maradásért pedig a 25%-át.

További bónuszok lehetnek még: bajnoki cím vagy kupagyőzelem után kapott, európai kvalifikáció után vagy meghatározott számú kupaforduló után kapott bónuszról. De van még olyan, hogy gólszerzési bónusz, clean sheet bónusz, válogatottsági bónusz vagy az elnyert személyes díjak utáni bónusz. Egy fiatal játékos esetében szó eshet még a felnőtt csapatban való szereplés utáni bónuszról, sőt, és ez a legjobb, létezik kiesés utáni bónusz is, mikor az adott csapat kiesik a legfelsőbb pontvadászat csapatai közül, ám mégis kénytelen fájdalomdíjat fizetni ezután egy játékosnak.

Reklámjogok
Ez az egyik legfontosabb pontja a szerződésnek, ugyanis itt jönnek elő csak az igazán nagy pénzek, hiszen számtalan esetben van az, főként egy már befutott, jól marketingelt klasszis játékos esetében, hogy a klubbéli éves fizetésének sokszorosát keresi meg a reklámszerződéseivel (amit van, hogy elfelejt leadózni Meseország népének javára). A bevett szokás ezekben az esetekben, hogy a játékos megtartja a reklámjogait, és az ügynöke segítségével felépíti a saját imidzs-cégét, aminek az adott klub egy maghatározott összeget fizet azután, hogy bárhol felhasználja a játékos nevét, fotóját vagy népszerűségét a saját javára.

A játékos szerepe a folyamatban
Ha mindezen fenti dolgokban sikerül is megegyezésre jutni, egy játékos még mindig dönthet úgy, hogy mégsem él az átigazolás lehetőségével (ez történt Jamie Vardy esetében is). Éppen ezért szokta a legtöbb ügynök azt kérni az ügyfelétől, hogy hadd intézzen minden pályán kívüli dolgot egyedül, mert az nem mindig kifizetődő a tárgyaló felek számára, ha egy focista önnön erejétől fogva gondolkodik. Az ügynök természetesen a komplett folyamatról tájékoztatja az ügyfelét, és a financiális részen túl a legtöbb esetben a játékos döntését a klub ambíciói, a klub háttere és infrastrukturális felszereltsége befolyásolja, továbbá az egyik legfontosabb rész itt egy játékos számára az, hogy az adott klub mennyire tudja őt egészségesen és fitten tartani – egy muhahát a részünkről azért mindenképp biggyesszünk be ide, mert nagyon könnyen megeshet, hogy az Arsenalnál ennél a rákfenénél bukik meg a legtöbb komoly átigazolás, nem pedig az ambíciók, a kupák vagy a pénz miatt.

Ha mindezt sikerült megbeszélni a játékossal és annak családjával, akkor általában ezután következhet az orvosi vizsgálat – de még utána is dönthet úgy a játékos, hogy mégsem.

Az ügynök bérezése
Az ügynököt kizárólag egyetlen fél fizetheti az átigazolás során, ez az esetek 99%-ban a vevő klub, és a vételi összegből kapja meg a saját maga százalékát vagy az ügyfelével kötött szerződése, vagy a vevő klubbal történt egyezkedés alapján. Minden más bérezés játékos és ügynök között, főként a reklámszerződések esetében egyéni megállapodáson alapszik.

Véglegesítés
Amennyiben mindenben sikerült megegyezésre jutni a tárgyaló felek között, benyújtásra kerülnek a hivatalos papírok a liga szervezeteihez, és megkezdődik a regisztráció, ami szintén időbe telik. Ez a 2 szervezet az angol bajnokság esetében az FA és a Premier League, a regisztrációhoz benyújtott papíroknak pedig minden a szerződésben foglalt dolgot tartalmaznia kell.

Cuki, nem? Aki profi játékos és olvassa a sorokat, mindazonáltal még nincs ügynöke, nyugodtan keressen meg minket, hiszen nekünk is az lenne a legfontosabb, hogy jól érezd magad az adott klubnál, és az erkélyedről szép legyen a kilátás – az a horribilis pénz, amit a bőrödön keresnénk csak másodlagos.

clash of the titans

Egyelőre elég nagy csend honol az átigazolási piacon az Európa-bajnokság miatt, de a fenti kép sokat elárulhat arról, hogy milyen szezonnak is nézünk elébe a Premier League-et illetően, minden bizonnyal az egyik legkiélezettebb bajnoki versenyfutás következhet a 2016/17-es idényben.

A piacon való masszív költést nem csak a megemelkedett televíziós közvetítési díjak borítékolhatják, hanem annak ténye is, hogy tavaly a legtöbb nagy klub önmagához mérten igencsak alul teljesített – még fontosabb azonban, hogy sok esetben új edzőket üdvözölhetünk a nagy csapatok élén. Az új menedzserek első kérdése pedig minden esetben a mennyit költhetek, és ha történetesen olyan klubokról van szó, mint a Manchester City, a Manchester United és a Chelsea (de nyugodtan idevehetjük a Liverpoolt is), nem nehéz megjósolni, hogy elég komoly összegek fognak gazdát cserélni július 1-től kezdődően.

José Mourinhoról tudjuk, hogy kifejezetten kerüli az olyan klubokat munkavállalás szempontjából, ahol nem verhet el remek üzleti és emberi érzékekkel megáldva pár százmilliót új játékosokra, s ugyan eddig csak egy védőt vett (nahát, nahát) a Villarealtól, de azt is 40 millió fontért. Pep Guardiola előtt vélhetően még a korábbiaknál is újabb távlatok nyílnak meg akkor, ha kap egy bankszámla kivonatot Manszúr sejktől, de Antonio Conténak sem kell majd sokat könyörögnie azért, hogy Abramovics megnyissa a csapot annak érdekében, hogy legalább a 10. helyig eljussanak jövőre is, mielőtt kirúgják az olaszt, és jöhet Hiddink, hogy megtartsa a pozíciót. És az is biztos, hogy amikor Jürgen Klopp döntött arról, hogy érthetetlen módon a Liverpool edzője lesz, nem azzal győzték meg, hogy egyfajta kraut-Kozsóként nem költhet eleget a legújabb heavy metál zenekarára. A Tottenhamnél meg edzőtől függetlenül is csak simán előszeretettel és szarul költenek minden évben, szóval mindezek függvényében valószínűsíthető, hogy drasztikusan megemelkedett árak fognak repkedni a sajtóban akkor, amikor a PL klubok kopogtatnak.

A modern futball történetének egyik legnagyobb sokkját már így is túléltük az elmúlt egy hónapban, mikor is a Watford visszautasította a Leicester City 30 millió fontos ajánlatát Troy Deeneyért, amivel a második helyre szorult az, hogy a Leicester City 30 milliót ajánlott a Watford csatáráért, Troy Deeneyért. Nem állítjuk, hogy nem ér 30 milliót, azt meg végképp nem, hogy igen.

Na most Arséne Wengerrel pénzköltés szempontjából nincs sok baj, azt leszámítva, hogy nem szereti túlkölteni magát, és kifejezetten fázik attól, hogy jóval többet fizessen egy játékosért annál, mint amit közgazdászként gondol az értékéről – ez pedig még akkor is így volt, ha egy Chamakh-kal kellett nekifutni a szezonnak csatárposzton. Ez a hozzáállás nagyon sok esetben indokolt és admirálható is, hiszen te sem fizetsz 8 milliót egy kocsiért, amelyről azt gondolod, hogy csak 4-et ér.

Arsene-Wenger-001

Ez egészen addig működik így, amíg nem találod ott magad, hogy rohadtul kellene egy kocsi, és ezt az autódílerek is pontosan tudják rólad. Egy ideig lehet biciklizni, mert amúgy nagyon egészséges dolog, de ha valóban messzire akarsz jutni, akkor fontolóra kell venned az ajánlatokat, és lépned kell valamit.

Nem kérdés, hogy az Arsenalnak valóban erősítenie kell a keretének több fontos pontján is, és az sem kérdés, hogy ez sokba fog kerülni, már csak azért is, mert jelenleg nem sok klasszis játékos érhető el reális eséllyel Európában, így nagyon valószínű, hogy a legnagyobb klubok ugyanazokért a futballistákért fognak versenyezni, és habár nekünk megvan a BL szerepléssel az az előnyünk, ami a Unitednek, a Chelsea-nek és a Liverpoolnak nincsen, ettől függetlenül a pénz fog beszélni a legtöbb esetben.

Az sem véletlen, hogy eddig talán Granit Xhaka volt az egyetlen komoly érkező ezen a nyáron a bajnokságba, és róla sem állíthatjuk azt, hogy már egy befutott klasszisról van szó, ámbár mégis 30 millió fontot kellett érte fizetni. Ennek ténye, valamint annak, hogy hajlandóak lettünk volna 22 milliót fizetni egy 29 éves játékosért, bizonyos Jamie Vardyért, megkínálva őt egy heti 120 ezres fizetéssel, talán már azt a nagyon üdvözítő dolgot jelzi, hogy ezúttal az Arsenalnál is eldöntötték, hogy mindent megtesznek az előrelépés érdekében, és nem csak azt, ami 100%-ig biztonságos és 100%-ig jövedelmező.

Mindezen folyamatokba azért könnyen lehet, hogy csúnyán belefostak most a britek az EU-s kilépésükkel, és csak egy tipp, de inkább egy kérés: ha profi módon értesz a közokirat hamisításhoz, akkor húzzál Londonba, mert egyrészt komoly pénzek várnak rád, másrészt így most tehetsz valamit a csapatodért, nem beszélve a labdaügyes afrikaiakról, akiknek bizony nem áruk, hanem értékük van.