Bejegyzés

Hattyúvadászat (Arsenal – Swansea City)

Az Everton elleni gála után újabb kötelező feladat megoldása vár ránk, ezúttal a nagy mumus Swansea ellen. Kifejezetten fontos 3 pont lenne ez, hisz a következő fordulóban az Etihadban lesz jelenésünk, ahol így látatlanban egy nehezen kikapart X is hatalmas eredmény lenne a szárnyaló Manchester City ellen. Aktuális ellenfelünkre ugyanakkor korántsem lehet azt mondani, hogy csúcsformában lennének: Paul Clement fiai idén már 5 alkalommal is kapituláltak, bár mentségükre szóljon, hogy a MU elleni hazai 4-es kivételével, csupán 1 gólos vereségeket szenvedtek el. Egyik legnagyobb skalpjuk a Tottenham ellen kiharcolt idegenbeli döntetlen, ahol Clement újfent megvillantotta, hogy Carlo Ancelotti hű fegyverhordozójaként (Chelsea, PSG, Real Madrid, Bayern az olasz mester összes ex-csapatánál ő töltötte be az asszisztens szerepkörét) nem csak az étkezési szokásokból, hanem a taktikai felkészültségből is ragadt rá.

Tavaly a már Clement-féle Swansea ellen a vártnál jóval simábban, 4:0-ra tudtunk nyerni idegenben, mivel két játékosuk látens Ágyúsnak képzelte magát, egy-egy öngóllal kisegítve az akkor már féltérdre rogyó Wenger papát.

Hazai pályán eddig makulátlan a bajnoki mérlegünk, 4/4 győzelem, ráadásul a nyitóforduló óta még gólt sem kaptunk az Emirates-ben, viszont a Swansea ellen jobb óvatos duhajnak lenni, hisz a PL-ben töltött 6 évük alatt már 3 alkalommal is győztesen hagyták el a plázát, ami csupán 1-gyel kevesebb, mint az ebben a mutatóban csúcstartó Chelsea nyertes mérlege.

Mivel a Norwich ellen ismét a teljes gálakezdő pihenhetett, valamint az Everton elleni meccs sem szedett újabb áldozatot, így a rossz emlékek ellenére is egy meggyőző 3:1-es hazai győzelmet várok.

(Magyar csatorna nem közvetíti a mérkőzést, így marad a streamvadászat.)

Minden eszközt bevetve (Arsenal – Swansea City 3-2)

Az elmúlt években a Swansea City egyértelműen a Premier League szimpatikusabb csapatai közé tartozott, bár arról érdemes lett volna elbeszélgetni a szakmai stábbal, hogy miként illik viselkedni vendégségben. A hattyúk a 2011-es feljutást követően öt meccsen csupán egyszer szenvedtek vereséget az Emiratesben, de akkor is egy óriási Vorm hiba kellett a Manchester United elleni 8-2-es vereség után a saját fejét kereső Arsenalnak, hogy begyűjtsék a 2011/12-es szezon első három pontját. Azóta ülhetett a Swansea kispadján bárki, a hazai győzelem mindig elmaradt. Tavaly még az ideiglenesen kinevezett Alan Curtis is képes volt komoly pofont mérni a bajnoki álmokat dédelgető Wengerre. A Swansea nyáron Williams és Ayew eladásával gyakorlatilag felragasztotta magára a biztos kieső címkéjét, és a nyitófordulós győzelem utáni eredmények valóban ezt igazolták, habár a játékuk koránt sem volt reménytelen. Az akkor még Guidolin vezette csapat jó játékkal még a hasító Manchester City-t is képes volt megszorongatni, és erős a gyanúm, hogy idővel a jó játék eredményekkel is párosult volna. Ezzel szemben a tavasszal a bennmaradást simán biztosító edzőt kipicsázták, és érkezett Bob Bradley, aki az első Premier League meccsén nem tudott olyan jó eredményt elérni az Arsenal otthonában, mint az elődei.

Jól ismerjük Arséne Wengert. Ha megtalálja az ideális kezdőjét, akkor azon csak dögvész esetén hajlandó változtatni, így semmilyen változást nem eszközölt a fantasztikus szériában lévő csapatán. Bob Bradley az első meccsén rögtön csatár nélkül állt fel, papíron Sigurdsson volt a legelső emberük, mögötte pedig a kaput idén nagyon érző, de középpályás helyezkedésben leginkább nevetséges jelzőt érdemlő Leroy Fer játszott. A 4-4-2-es rendszerben védekező Swansea ugyan próbálta megzavarni a két támadóval a védők labdakihozatalait, viszont komoly nyomást nem sikerült gyakorolniuk. Ennek megfelelően az Arsenal rendszerint könnyedén tudott hátulról építkezni, és könnyedén használta ki a vendégek horizontális és vertikális védővonala közötti hatalmas távolságokat. Ráadásul sokszor akkor is magasra tolták a védelmüket, amikor nem helyeztek nyomást a labdás játékosra, így pedig az Arsenal villámgyors embereit csak a partjelző állíthatta meg. Az első gólig ugyan valódi ziccere nem volt az Arsenalnak, de végig érződött, hogy ilyen szellős védekezéssel nem húzhatja sokáig Bradley csapata.

Walcott első góljához kellett Amat hatalmas hibája,  majd a másodikhoz egy pocsék szöglet utáni védelmi hiba, de a tavalyi Theo aligha verte volna be ilyen magabiztosan ezeket a helyzeteket. Tavasszal már én is úgy gondoltam, hogy az ő ideje lejárt az Arsenalnál, de idén nagyon látványosan újradefiniálta önmagát. Nyilván sokat profitál abból, hogy olyan játékosokkal van körülvéve, akik rendkívül kreatívak, és képesek nagyon gyorsan játszani, de ez is egy újabb bizonyíték arra, hogy Walcott egy megfelelő játékrendszerben igenis jó futballista. Az angol válogatott meccsein alig akadt hasznos megmozdulása, de az Arsenalba visszatérve a két gólja mellett az összjátékban is remek volt, és kis szerencsével négy találattal is zárhatta volna a meccset.

A meccs másik főszereplője egyértelműen Granit Xhaka volt, aki az első félidőben odaajándékozott egy gólt az ellenfélnek (bár Cech védhette volna Sigurdsson lövését), majd a második félidőben kiállították. Ha csak azt nézzük, akkor simán ráfoghatjuk, hogy a svájcinak pocsék meccse volt. Ezeken kívül viszont tulajdonképpen egészen jól játszott. A támadójátékunkban egyértelműen kulcsszerepe volt.

xhakaforward

Xhaka leggyakoribb passzkombinációi egytől egyig olyan játékosokkal alakultak ki akik előtte játszanak, ez is jól mutatja, hogy amint lehet igyekszik támadást kezdeményezni, és minél hamarabb az ellenfél támadó harmadába juttatni a labdát. A következő videó pedig nagyjából össze is foglalja a tevékenységét a pályán.

 

Xhaka először hosszú passzal indítja Monrealt a bal oldalon, majd labdavesztés után megpróbálja azt visszaszerezni, majd a letámadás segítségével újra az Arsenalhoz kerül a labda, majd lövéssel fejezi be az akciót.

A hatékony letámadás idén egyébként is kulcsfontosságú az Arsenal játékában, és a jelenlegi játékosállománnyal minden adott, hogy ezt sikerüljön fenntartani. Xhaka hasonló szerepkörben futballozik mint a szezon első meccsein Coquelin, de ahogy várható is volt, a támadójátékhoz jóval többet tud hozzátenni. Az ellenfélnek ajándékozott gólon kívül a piros lapjával is felhívta magával a figyelmet, azonban meglepő módon ezt akár pozitív megmozdulásként is lehet értékelni.

xhakared

Az Arsenal mindkét szélső védője magasan helyezkedik, így ha Barrow el tudta volna vinni Xhaka mellett a labdát, akkor 4v2 szituáció alakult volna ki a hazai térfélen. Ekkor 1 gól volt a különbség a két csapat között, Xhaka pedig mindezt számításba véve helyes döntést hozott.

A játékvezetők az eddigi fordulókban finoman fogalmazva kegyesek voltak az Arsenallal, de nagyon úgy tűnik, hogy a mézes hetek véget értek. Xhaka valóban tudatos taktikai szabálytalanságot követett el, de mivel ez még a félpályán túl történt, és az Arsenalnak továbbra is volt két védőjátékosa az ellenfél a és a kapu között, aligha lehet azt mondani, hogy a svájci száz százalékos gólhelyzetet akadályozott volna meg. Jonathan Moss rossz döntést hozott, de akik eddig a keménységet hiányolták az Arsenal játékosaitól, azok most elégedetten csettinthetnek. Granit Xhaka a helyzetet jól felmérve minden lehetséges eszközt hajlandó volt bevetni az eredmény megőrzése érdekében.

A kiállítást követően a Swansea felébredt, különösen Barrow okozott fejfájást az Arsenal védelmének. Főleg Monreal izzadhatott fiatal szélső mellett, aki több alkalommal is mögé került, összesen pedig egymaga három helyzetet alakított ki, valamint egy gólpasszt is jegyzett. Az Arsenal egyébként is szenvedett a beívelt labdákkal, a Swansea szinte csak ilyen helyzetekből tudott helyzetet kialakítani, de olyankor szinte minden alkalommal üres embert találtak a tizenhatoson belül.

swansea-crosses

Ha a Swansea játékosai embert találtak a tizenhatoson belül, akkor szinte mindig tisztán fejelhettek a játékosaik. Ha Llorrente a pályán lett volna, akkor jóval nagyobb bajba is kerülhetett volna az Arsenal.

Az Arsenal harmadik gólját Özil szerezte egy fantasztikus kapáslövéssel, méghozzá Alexis kiváló passza után. Ez is jól mutatja, hogy idén kicsit felcserélődtek, de leginkább megosztódtak a szerepek. Tavaly Mesut Özil a szezon nagy részében szinte egymaga felelt az Arsenal által kialakított helyzetekért, most viszont Iwobi, Cazorla, Xhaka és Alexis is ott van az oldalán, így ilyen szempontból kevesebb felelősség hárul rá. Az Arsenal szinte pontosan ugyanannyi helyzetet alakít ki meccsenként, mint az előző szezonban, de ezek szépen eloszlanak a játékosok között. Alexis Sánchez idén már 6 gólpassznál jár, míg a tavaly csak a bajnokságban 19 gólt előkészítő Özil eddig nullát tudhat a magáénak, viszont lőtt három gólt.

Az Arsenal immár 6 bajnoki meccset nyert zsinórban, a Manchester City és Tottenham botlásával pedig pontszámban sikerült beérni a listavezetőt. Szemre a játék rendben van, a kezdő szépen összeállt. Ilyenkor azonban mindig az a kérdés, mi lesz akkor, ha eljön a rettegett november, és a kulcsjátékosaink között megint dögrovásra kerülnek néhányan?

Törött szárnyú Hattyúk (Arsenal-Swansea City)

A tabellára ill. aktuális formára pillantva a Swansea elleni találkozót egy legyintéssel el lehetne intézni, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nagyítóval kell keresni azokat a csapatokat, akik a walesiekhez hasonló jó győzelmi százalékkal rendelkeznek az Emirates-ben lejátszott bajnoki meccseket figyelembe véve. (5 meccsből 1 győzelem még 2011-ben Arshavin jóvoltából, emellett 1 döntetlen és 3 vereség.) November már a spájzban, sajnos ez a meccs kiváló petting lesz az elkövetkezendő hónap megpróbáltatásaira. (Nem mintha a legutóbbi Burnley elleni találkozó ne lett volna az.)

A Liberty Stadium sem a szívünk csücske, a nem rangadónak számító meccsek közül szorosan ott van a Britannia és a St. Mary’s nyomában, de ezeken a hazai meccseken saját kapu előtti impotenciánk mellett, általában _klasszis_  jelmezbe öltöztettünk boldog boldogtalant a Hattyúk ex-csatárai közül. Ki ne emlékezne egykori spanyol mumusunkra Michura, aki bár napjainkban már a spanyol 2.osztályban vitézkedő Real Oviedo-nál keresi kenyerét, ellenünk mégis rendre betalálva hónapokig a neve mellett tudhatta a #vegyükmeg-et, hasonlóan a párduc imitátor Gomis-hoz vagy a Stoke-kal jelenleg a Champo felé hasító, rövid időn belül sanszosan az ázsiai kultúrába is belekóstoló Bony-hoz.  (Felkészül Borja Baston? A sormintába kiválóan illeszkedne.)

michu
Atyánk valószínűleg verejtékezve riad fel, ha hattyúval álmodik, hisz mióta felkerültek a PL-be a frissen menesztett Guidolin kivételével , mind a 4 korábbi managerük ellen kapitulált. (Brendan Rodgers, Michael Laudrup, Garry Monk, Alan Curtis; utóbbi háromtól az Emiratesben.) Szárnyaló formánk ellenére, a győzelem kiharcolása most sem ígérkezik egyszerűnek, ugyanis ez lesz új mesterük, Bob Bradley debütáló meccse a walesi kispadon. Bradleyt leginkább az USA korábbi szövetségi kapitányaként ismerhettük meg, klubedzőként MLS csapatokon kívül, Európában csak a norvég Stabaek ill. francia Le Havre együtteseit irányította, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy 58 éves korára jutott el karrierje csúcsára, még ha ezt egy szebb napokat is megélt, idén kiesőjelölt PL csapat jelenti. A rossz mérleg ellenére a nyomás mégsem a Papán, hanem Lex Luthor földi helytartóján lesz, akit bizony eléggé keserű szájízzel fogadtak a Hattyúk szurkolói.  Sokan már-már odáig merészkedtek, hogy csak azért nevezte ki a klub új amerikai vezetősége, mert ő maga is amerikai. (Megértem őket, hiszen mit nekik egy szövetségi kapitányként sokat látott, tapasztalt szakember, amikor olyan ászok voltak a kinevezése előtt szabadúszók, mint a friss botrányhős Sam Allardyce, Steve Bruce vagy Steve McClaren.)

skysports-bob-bradley-swansea-city_3803146
Az okot, hogy a Swanseat miért is fenyegeti jelenleg a kiesés réme, nem feltétlenül az edzőik alkalmatlanságában kell keresni. A klub, mely 2013-ban még Ligakupa győzelmet ünnepelhetett, majd az Európa Ligában is megérte a tavaszt, Laudrup távozása után fokozatosan kezdte leépíteni a saját keretét és évről évre engedte el kulcsjátékosait (Ashley Williams idei dobbantása a védelem tengelyéből, könnyen feladhatja nekik az utolsó kenetet), akiknek pótlására bár voltak épkézláb próbálkozások is (Fabianski, Ayew, Bony – akit föntebb lekutyáztam, de Walesben kifejezetten vállalható teljesítményt nyújtott) egy jó igazolásra legalább kettő rossz jutott.  Az idei nyaruk is elég konszolidáltra sikerült, ami az érkező oldalt illeti: értelmesnek tűnő igazolásuk, a már szintén említett spanyol Borja Baston és a kölcsönszerződése után véglegesített Leroy Fer, aki jelenleg 4 találatával vezeti a házi góllövőlistát. (Fontos kiegészítés: Ahol eddig Fer megfordult Angliában (Norwich, QPR) a csapat 1 éven belül a másodosztályban találta magát.) A jenki tulajok Július óta ülnek a walesi volánnál, így kissé érthetetlen miért nem nyomtak egy kis extra tőkét a projektbe, ami az érkező játékosokat illeti. Ha nem is olyan nagyra törő ambíciókkal érkeztek, mint távol és közel-keleti befektető kollégáik, a konstans PL szereplés még mindig jobban jövedelmezne , mint a kiesésért egyszer leszakított búcsúpénz.

130225swansea

Ne legyenek kétségeink, a holnapi meccsen újból mi fogunk dominálni, remélhetőleg átszakítva azt a mentális gátat, amit a Hattyúk elleni hazai nyeretlenség jelent. (Egy ilyet idén már sikerült abszolválni, hisz a Chelsea elleni meccset is hasonló előzményekkel várhattuk.) A győzelem tovább színezhetné a bajnoki címről szövögetett álmokat, hazai pályán kiesőjelöltek ellen egyszerűen nem fér bele a pontvesztés, arról nem is beszélve, hogy Novemberre nem ártana a lehető legnagyobb fórral ráfordulni, akár az élen tanyázva, ugyanis erre a saját ill. riválisaink sorsolásán végigfutva nagyon is reális esély mutatkozik.
Sérültekről hosszabban nem szeretnék nyilatkozni, korábbi beharangban így is sikerült eljinxelnem Giroudt ill. Ramseyt, természetesen egyikük sem lesz holnap bevethető, a hosszútávú sérültek (Mertesacker & Welbeck) mellett. Jó hír ugyanakkor, hogy Coquelin jóval hamarabb felépült a hosszabbra kalkulált sérüléséből, így holnap Wengernek újból lehetősége adódik Xhaka padoztatására.
Tipp: 2-1, a Burnley elleni meccshez hasonló kínkeserves módon, éppen kicsikarva. Az ág is húzza a Swanseat, de a játékuk már Guidolin utolsó hetei alatt sem volt olyan kilátástalanul gyenge, mint pl. amit a Stoke vagy a Sunderland produkál hétről-hétre.
Várható kezdő: Cech-Bellerin, Mustafi, Koscielny, Monreal-Cazorla, Coquelin-Walcott, Özil, Iwobi-Alexis