Bejegyzés

Bírógrád (Burnley – Arsenal)

Aki hisz a Horoszkópban, az tudja, hogy November a Skorpió és Nyilas csillagjegyek hava. Ami viszont a csapatot illeti, lassan a Bíró hónapja lesz, mivel szinte az összes rúgott és kapott gólunk olyan szituációból született, ami változó időtartamú meditálást vont maga után az ítéletek helyes/fals kérdésének eldöntésében.

A cry-sensation a City elleni meccs alatt/után kezdődött, ahol Guardiola kiváló memóriájáról tanúbizonyságot téve kicsit spoilerezett is a mai meccsről, Papus kifakadására válaszolván az alábbi gólt felhozva védte a bírók becsületét.

Pusztán emiatt is pikáns lenne a mai találkozó, de az Emiratesben megvívott “visszavágón” még ezt a végjátékot is sikerült überelni, nyakon öntve egy jó adagnyi drámával. (Mellesleg ez volt az a meccs, ahol Wenger elküldte Anthony Taylor-t a jó édes anyjába, amiért az FA egy 4 meccses lelátós levegőzéssel jutalmazta.)

Xhaka piros lap ad neked erőt és mindent lebíró akaratot

Coq kicsit túllelkesedte

Belövik, de kis híján történelmi pillanat szemtanúi vagyunk, mert Cech legalább beleér

Itt bizony valósággá vált a Wenger Out

Why always Mee? (Volt egy kisebbfajta sírás a leshelyzet miatt)

és végül GÁLA

A cím mindent elmond, az előttünk álló riválisok pontokat hullajtottak, így egy győzelemmel felkapaszkodhatnánk a 4. helyre, vereség esetén azonban a Burnley szurkolók által már lassan Isten státuszba emelt Sean Dyche csapata foglalná el a Vastrónt, előzve a Spurs-Liverpool-Arsenal triót (mi egészen a 7. helyi csúsznánk vissza…). Emire 13 forduló után még a legelvakultabb szimpatizánsaik sem igen gondolhattak.

Tipp: Mivel a gálakezdő testileg és lelkileg is ki van simulva az 1 hetes pihenőtől és a derbigyőzelemtől, így 2-0 nekünk, remélhetőleg stroke és infarktus nélkül.

Magyar csatorna nem közvetít a mérkőzést, így marad a stream, például INNEN.

Mentally Strong? (Arsenal – Burnley 2-1)

Tényleg ennyire pörög a mákdaráló, vagy valóban nagyon összeszedett fejben az igazi Arsenal? Utóbbit az cáfolja, hogy a meccsek nagy részén korán sikerül lábon lőni magunkat, de kétségtelen, hogy utána többször sikerül felállni mint nem. Mentálisan az a csapat mondható igazán erősnek, amely nem engedi ki a meccset a kezéből, és nem kell állandóan még az utolsó percben is futnia az eredmény után. Tagadhatatlan viszont, hogy ha már 2-3 alkalommal sikerül nyerni vagy pontot menteni a meccs hajrájában, akkor a játékosok elhiszik, hogy soha nincs veszve semmi. Elég megnézni, hogy a Burnley egyenlítő gólja után milyen gyorsasággal sikerült még 10 emberrel is nyomás alá helyezni az ellenfelet, mert ott volt a tudat, hogy meg lehet csinálni. És sikerült is.

Nem lehet egyszerű Burnley szurkolóként idegenbe utazni, hiszen Sean Dyche csapatának eddig az otthon melegétől távol kemény 1 pontot sikerült összekaparnia eddig a bajnokságban. Igaz, az pont a Manchester United ellen jött össze.

Az Old Traffordon a háló már szinte feltörte a Burnley játékosok hátát, Heatonnek pedig számos komoly védést kellett bemutatnia, de az Arsenal ellen Dyche azt kérte játékosaitól, hogy a saját kapujuktól jóval távolabb próbálják lassítani az Ágyúsok támadásait.

A Burnley a meccs elejétől kezdve emberorientált presszinggel igyekezett megzavarni az Arsenal támadásszövését. Ennek a hátránya, hogy egy csellel vagy egy pontos összjátékal könnyedén át lehet játszani, és nagy területek nyílnak meg. A képen a Burnley játékosa későn lép ki Gabrielre, akinek így bőven van ideje továbbtenni a labdát.

Ha az Arsenalnak sikerült eljutnia a pálya közepéig, a vendégjátékosok visszahúzódtak a saját térfelükre, és egy 6-3-1-es védvonallal igyekeztek megakadályozni az Ágyúsokat a gólszerzésben. Ugyan már az első félidőben számos lövéssel kísérleteztek a hazai játékosok, de valódi ziccerig nem sikerült eljutni.

Mesut Özil már a Swansea ellen nagy hatással volt az Arsenal játékára gyors gondolkodásával, és gyors passzaival, és ez a Burnley ellen sem változott. Mindemellett rengetegszer próbált a beindulni a védők mögé. Hogy ebből előnyt tudjon kovácsolni az Arsenal, kellettek Mustafi remek hosszú labdái is, aki nem egyszer találta meg válogatottbeli csapattársát. A szünet után apró változás volt észrevehető az Arsenal szerkezetében: Özil és Iwobi számos alkalommal helyet cseréltek, jóval nagyobb mozgásteret adva ezzel a nigériainak, kinek dinamikus megindulásai többször is gondot okoztak az ellenfélnek a pálya közepén.

Erős kapcsolat a két német játékos között.

Nem csak az Arsenal próbálkozott hosszú labdákkal. Sőt, a Burnley szinte az egész támadójátékát erre hegyezte ki. Dyche csapata a mérkőzés során 155 alkalommal kísérelt meg átadást, ezekből 54 volt hosszú labda. Ezek nagy részének célpontja Andre Gray volt, aki legtöbbször a pálya szélei felé kihúzódva próbálta meg kihasználni a sebességét, és egy az egyben megverni Mustafit vagy Koscielnyt. Gray viszont szinte sosem kapott érdemi támogatást, így az Arsenal védői semlegesíteni tudták. Az Arsenal letámadását viszont ismét nem illeti dicséret. Rendre túl sok időt is helyet hagytak az ellenfél játékosainak, hogy pontosan tudják indítani a csatárukat.

A Burnley elsősorban a hosszú indításokra helyezte a hangsúlyt. Célpont: Andre Gray.

Sokszor panaszkodunk arra, hogy az Arsenal szögleteiben gyakran semmilyen veszély nem rejtőzik. Úgyhogy örömmel tapasztalhattuk, hogy több ígéretes szögletvariációt is láthattunk a pályán, melyekből veszélyesnek tűnő szituációk alakultak ki. A sors fintora, hogy a vezetést jelentő gólt Mustafi pont egy hagyományos-egyből középre lőtt sarokrúgás után szerezte.

A gól után úgy tűnt kezünkben van a meccs, Xhaka viszont izgalmasabbá kívánta tenni az addig nem túl emlékezetes találkozót. A svájci középpályás nagyon ostoba módon páros lábbal szállt bele Defourba, és teljesen jogosan kapott piros lapot. Ez a kiállítás tökéletesen beleillik a róla alkotott képbe, mely szerint egy fegyelmezetlen és durva játékos. Az elmúlt években valóban szépen gyűjtögette a piros kártyákat, de az idei szezonban eddig mindössze két sárga lapot gyűjtött össze a bajnokságban, a Swansea elleni piros lapja pedig enyhén szólva véleményes. Az viszont tény, hogy akárhányszor a földre kerülve próbál meg szerelni, szinte teljesen elveszíti a kontrollt a teste felett. Több szabályos becsúszó szerelése kapcsán is néha azt lehet érezni, hogy ha egy ütemet késik, villanhat a piros lap. Mindeközben ha két lábon marad, akkor többnyire remekül tud szerelni, ugyanis remekül használja a felsőtestét. A meccs után Wenger is hasonlóról beszélt: “Nem biztatjuk a játékosainkat becsúszó szerelésekre. Azt szeretnénk, hogy maradjanak a talpukon, és kerüljék az ilyen szabálytalanságokat.”  A kiállítás miatt persze mindenki elfelejti, hogy addig Alexis és Özil mellett ő volt a csapata legjobbja, játéka pedig kulcsfontosságú ahhoz, hogy az Arsenal labdajáratásainak legyen valódi éle.

A védekezésbeli megítélésében sokszor az sem segít, hogy Wenger olyat kér tőle, amire nem igazán használható. Konkrétan nem képes egymaga nagy területet levédekezni, és ezért önhibáján kívül is sokszor bajba kerül. Ezúttal nem ez volt a helyzet, de máskor érdemes figyelembe venni.

Kevés dolog van amiben Coquelin magasabb minőséget képvisel, de azt bátran állíthatjuk, hogy nagyon jól adja elő a szabálytalan megmozdulásait, ezért gyakran szokott megúszni necces szituációkat. Azt pedig mondani sem kell, hogy Xhaka hiányát a következő négy meccsen a támadójátékunk fogja megszenvedni. Ramsey és Coquelin közül egyik sem képes mozgatni egy csapatot, emiatt pedig Özilnek várhatóan jóval mélyebben kell majd játszania. Épp ezért időszerű lenne Alexist visszahelyezni középre, és az egyik szélre egy labda nélküli mozgásban kiemelkedő játékost betenni. Walcott visszatérése vagy Lucas szerepeltetése megoldás lehet erre.

A meccs hajrája maga volt az őrület, de ezt mondanom sem kell. Moss szinte össze-vissza fújt a 90 perc alatt, és amit elfelejtett megadni korábban Mustafi felrúgásáért, azt elengedte Koscielny leshelyzeténél. Igen, ez így óriási szerencse, de az Arsenal ezúttal megdolgozott érte. Alexis eddig két büntetőt rúgott Arsenal mezben, mindkettőt rosszul helyezte, és elhibázta. Ezúttal viszont nagyon okosan oldotta meg a helyzetet, akárcsak Argentína ellen a két évvel ezelőtt Copa America döntőben. Úgy látszik neki ez csak éles helyzetben megy. Na de bánja ezt bárki is?!

Egy hívatlan vendég (Arsenal-Burnley)

A decemberi Everton-Man.City kettős zakót követő virtuális szezonravatal után pofon egyszerű volt a képlet arról, hogy mégis hogyan lehelhetünk újra életet a megtépázott bajnoki reményeinkbe. A Chelsea meccsig esedékes 6 meccsből lehetőség szerint mind a 6-ot meg kéne nyerni, hogy aztán a Stamford Bridge-en magunk törjünk pálcát a saját sorsunk felett, hogy a tavaszi hónapokban előre vagy inkább a hátunk mögé ill. a Wenger Trophy-ra kelljen figyelnünk. Bár ez a projekt Bournemouth-ban már-már bukni látszott 3-0-nál és úgy tűnt a déli kiscsapat lesz, aki valóban felravatalozza és ha már olyan közel van, egyenesen bele is szórja az köpésre található La Manche csatornába az idei bajnoki címről szőtt álmainkat. Heroikus küzdelemben sikerült kikaparni az X-et, így az összesített mérlegünkre végülis nem lehet panasz 3 győzelem 1 döntetlen, papíron elvileg a könnyebb része jön, hisz otthon fogadhatjuk a most következő Burnleyt, valamint az ősszel a vártnál simábban lepofozott Watfordot. Ugyanakkor hiába a jó széria, a -8 még mindig kurva nagy hendikeppnek tűnik, ráadásul az elmúlt hetekben az idegenbeli találkozókon (kalap alá véve az FA kupa meccset is) mintha kizárólag 45 percre lett volna szakosodva a csapat en bloc Wengerestül, közben végigasszisztálva ahogy az ellenfél akarata érvényesül. A blogos kommentmezőben kissé ironikusan poénkodtunk rajta, hogy Cazorla sérülésével talán újévre, legkésőbb tavaszra megtalálja a legideálisabb duót a pivotba, valamint a koszovói-albán erejében is eljövé az egyensúly és nem kell box-to-box középpályásként robotolnia, mint jó néhány elvetélt próbálkozású őszi mérkőzésen. A megoldás fénye talán már pislákol az alagút végén, de nem szeretnék kontárkodni, majd Peet megmondja a frankót a meccs utáni elemzésben.

Ami a Burnleyt illeti, én a magam részéről simán az utolsó 3 hely valamelyikére jósoltam őket a Hull & Swansea duóval karöltve, valahogy nem akartam tudomásul venni, hogy a Sunderland idén is egy nagy rakás szar lesz. Ősszel igen komikus körülmények között sikerült elhozni a 3 pontot a Turf Moor-ról, ami miatt fel is robbant az internet, hogy ezek a mocskos gecik szétcsalják az Atyaúristent is, de ennél sokkal fontosabb, hogy lassan skalp kategóriájúnak tekinthetjük azt a győzelmet, hisz a Burnley az eddig begyűjtött 26 pontjából 25-öt otthon tett zsebre. Így nem nehéz kitalálni, hogy idegenben valami kriminálisan szarok, még ha az utóbbi időben nem is kapnak olyan nagy csicskalángosokat. Az egyetlen pontszerzésük az Old Traffordon elért 0-0 volt, amikor Tom Heaton jégkorong kapusokat megszégyenítő mennyiségű védéssel lehúzta a rolót. Gólszerzéssel szintén hadilábon állnak, bár jelzés értékű, hogy a 3 berámolt gombócukat a Southampton, Man.City, Spurs trió ellen szerezték.

A maradék 14 pont kikaparása már egyáltalán nem tűnik lehetetlen küldetésnek Sean Dyche csapata számára, viszont 2017. január 2-án történt itt valami, ami miatt bőven megérdemelnék, hogy kiessenek a gecibe.

A szezon hátralévő részére leigazolták a PL-veterán fenegyereket, (vagy büdös patkányt, kinek hogy szimpatikusabb) aki köszönte szépen, hálából a Southampton ellen jóvá is írt 3 pontot a Burnley egyenlegére egy betekert szabadrúgással. Túlságosan nem szeretnék belemenni a nosztalgiázásba, de ez a görény mindig kiváló dramaturgiai érzékkel megáldva köpött a levesünkbe.

„First bloodként” 2006-ban, amikor még a Man.City játékosa volt, az általa értékesített tizenegyessel tudta legyőzni első alkalommal a manchesteri csapat az Arsenalt, már ami az 1992 óta íródó Premier League érát illeti. (Ekkor még az a veszély is felütötte a fejét, hogy Barton ágyús lesz, Wenger szimpatizált a fiatal angol játékával, benne is meglátta a potenciális Vieira utódot. Ebben mondjuk nincs sok újdonság, mint tudjuk Wenger mindenkit figyel és majdnem le is igazol.)

 

A két legemlékezetesebb eset viszont  newcastle-ös korából származik, az egyik a kurva cink 4-4en történt, amikor kórházi kimenőjét élvező Diabyt előbb majdnem visszaküldte a gyengélkedőre, majd miután Phil Dowd semmit nem látott, a gyógyszerektől ideggyenge Aboutól kapott nyakmasszázs hatására szende szűzként rogyott térdre, amit a dagadt rigó egy pirossal honorált, Diaby legnagyobb bánatára. Hogy szarabbul érezzük magunkat, két tizenegyest még bekúrt azon a meccsen, de nem is ragoznám tovább.

A másik sztorinak  szintén hatalmas tökönlövés lett a hozománya, az akkor soron következő Pool és MU meccsek előtt. Két ex-agysebész professzorunknál, a történetesen akkor PL debütáns Gervinhonál valamint Alex Songnál sikerült célt érnie a provokációjával. Elsőnek utóbbi törlesztett neki egy visszataposással, amit csak utólag értékeltek eltiltással. Homlok nem volt ennyire szégyenlős, face to face azonnal torkon ragadta, Barton pedig a Diabynál alkalmazott forgatókönyv szerint ismét elterült, a hülye elefánt pedig takarodhatott is lefele a pályáról.

Gervinhonak nem sok értékelhető megmozdulása volt Ágyús mezben, de ha hinni lehet Barton önéletrazji könyvének, a meccs után 72 órával találkára lett volna hivatalos Wengernél, akinek az egy szezonnal korábbi események után ez az ominózus meccs, illetve jelenet már túlcsordította az ingerküszöbén Bartont, így a lehetséges üzlet ismét kútba esett. (Jobban is jártunk Artetával.)

Véletlen egybeesés, de mintha utazna a négerekre. Szerencsére Iwobi jóval intelligensebb gyerek a fentebb említett triónál, így talán nem fog felülni a görénykedésre.

Patkányfaktortól és leparkoló Burnley busztól függetlenül, ezen a meccsen leginkább magunkat szopathatjuk meg. Még ha dadog is a csapat játéka, elől bőven van annyi tűzerőnk, hogy felnyissuk a Burnley védekezését, így én egy sima 2-0 mellett teszem le a voksom. A küszöbben ne essünk már újfent pofára, tényleg  legyen az a Chelsea meccs a bajnkoság hátralévő részét meghatározó mérleg nyelve. Bőven lenne törleszteni valónk a Bridge-en, ne tegyünk nekik szívességet, hogy az igazi megmérettetés előtt önmagunktól a földbe állunk.

Wenger legjobb igazolása (Burnley-Arsenal 0-1)

Amikor már mindenki elkönyvelte magának az 1 pontot a kellemetlen kiscsapat otthonában, és már szisszentek a búfelejtő sörök, a tálcán pedig már érkeztek volna a búfelejtő rövidek, akkor jött az a pillanat amire aligha számított már bárki is. Laurent Koscielny gólja az utolsó utáni pillanatban olyan szinten komikus volt, hogy aki örömében nem kezdett el rögtön mindent körbeugrálni, az akár azt is hihette, hogy mi vagyunk a jelenetsor szenvedő alanyai. Az Arsenal idén már másodszor húzott be úgy az utolsó pillanatban meccset, hogy a valódi átütőerő valójában hiányzott a játékukból, és a bíró is tevékeny részese volt az eseményeknek.

Legyünk őszinték, a Stoke identitásvesztésével ebben a szezonban előzetesen a Burnley elleni idegenbeli meccsre lehetett volna tutibiztosra egy pontvesztést. Sean Dyche együttese egy valódi szívós gárda, akik amellett, hogy a klasszikus rúgd és fuss elvét követik, egy kifejezetten szervezett védekezést is képesek bemutatni. Ezt leginkább a 2. fordulóban lejátszott Liverpool elleni meccsükkel lehet demonstrálni, ahol úgy nyertek 2-0-ra, hogy szinte hajszál pontosan ugyanazokat az eszközöket vetették be, mint most az Arsenal ellen. A Burnley labda nélküli játékát érdemes két részletre bontani. Először nézzük meg hogyan próbálják megakadályozni az Arsenal labdakihozatalait, majd azt, hogy miképp védekeznek a saját térfelükön.

burnleypress

Amint a labda hátrakerül a kapushoz, a Burnley játékosai emberfogást alkalmazva akadályozzák meg, hogy az Arsenal játékosai hátulról tudjanak támadást építeni. Lehetséges passzopciók hiányában így Cechnek nincs más választása, mint előreívelni a labdát, ami egyértelműen előnyt jelent a hazai csapat számára a fizikai fölényüket figyelembe véve.

burnleydefending

Ha az Arsenal eljutott az ellenfél térfelére, akkor egy nagyon kompakt a pálya közepét szinte teljesen elzáró Burnley fallal kellett szembenézniük. A játékosok között horizontálisan és vertikálisan is nagyon kicsi a távolság, miközben a széleket teljesen üresen hagyják, hiszen oldalról belőtt labdák után az Arsenalnak aligha lett volna esélye veszélyeztetni. Ráadásul a Burnley védekezése közel sem volt passzív. Amint egy Arsenal játékos hátat fordított a kapunak, azonnal megindultak kifelé, hogy a vendégeket egészen a saját tizenhatosukig kergessék vissza.

Az Arsenal részéről hiába voltak meg sokszor a jó beindulások, mivel a Burnley nagyon jól szűkítette a területet, az indítások nagyon sokszor pontatlanok voltak. Ezen az sem segített, hogy az Arséne Wenger lényegében már harmadik meccse ugyanazt a csapatot küldi pályára, így néhány ember közel sem volt olyan éles, mint a Chelsea vagy a Basel elleni gálák alkalmával. Az Ágyúsok legtöbbször az átrendeződés szakaszaiban tudtak igazán veszélyes lehetőségeket kidolgozni, amelyek ugyan nem végződtek mindig lövéssel, de egy megfelelő utolsó passzal komoly bajba kerülhetett volna a Burnley.

Dyche csapata a támadásépítést meglepő módon nem cifrázta túl. Labdaszerzés esetén a legtöbbször minél hamarabb próbálták megtalálni Sam Vokest, akit viszont Mustafi a meccs nagy részében fantasztikusan semlegesített. A német egyértelműen az Arsenal legjobbja volt 6 szereléssel, 2 labdaszerzéssel, 5 megnyert légi párharccal, és mindemellett 13 felszabadítással. Nagyon üdvözítő, hogy az Arsenal védelmében immár egyszerre találhatunk két olyan védőt, akik egyrészt jól olvassák a játékot, másrészt kellőképp gyorsak és agresszívak is. Nem utolsó sorban pedig sokkal nehezebbé teszi az ellenfelek dolgát, hogy Koscielny mellett Mustafi is képes egymaga felvinni a labdát a pálya utolsó harmadába.

Wenger a cserékkel ugyan érdemben nem tudott belenyúlni a meccsbe, de a Burnley az utolsó 10 percben így is alig tudott kijönni a saját tizenhatosának előteréből. Már mindenki temethette a meccset amikor egy okosan és gyorsan elvégezett kis szögletet a hazai védelem nem tudott érdemben lereagálni, majd Walcott csúsztatását követően Koscielny igencsak szerencsés módon juttatta a kapuba a labdát. Wenger látszólag hiába húzott nagyot mind Mustafi mind pedig Xhaka leigazolásával, most tényleg úgy tűnik, hogy a nyár legnagyobb részét azzal töltötte, hogy felvásárolja a bírói kart, mert jelenleg ők tűnnek a legnagyobb igazolásnak. Nyilvános ironikus túlzás azt állítani, hogy az FA idén az Arsenalt akarja tolni, de mindenképp meglepő, hogy az előző szezonnal ellentétben most végre megkapjuk a jogos tizenegyeseinket, és meccset befolyásoló igencsak kétes szituációban az idény során már másodjára dönt az Arsenal javára a bíró és a segítői. Már ahhoz hihetetlen sasszem kellett, hogy kiszúrják, Oxlade-Chamberlain nem ért bele a labdába a csúsztatást követően, de Koscielny egyértelműen a saját kezére rúgta rá a labdát, és tízből kilenc esetben biztosan a Burnley jöhetett volna szabadrúgással. Habár ehhez érdemes hozzátenni, hogy nem sokkal korábban Keane kezezése miatt már fújhatott volna büntetőt a bíró.

Az Arsenal végig fölényben játszott a meccsen, de azon ritka pillanatokban mikor a Burnley képes volt eljutni a kapuig, ők is veszélyesek tudtak lenni. Az első félidőben Vokes fejelt teljesen magára hagyva a kapu mellé, a szünet után pedig először Cechnek kellett védenie, majd Keane fejese csattant a kapufán. Persze ne feledjük, hogy a másik oldalon Walcott lövésénél vagy éppen Alexis kapufájánál csak a szerencse mentette meg a kapott góltól Dyche csapatát, de így mindent egybevetve ez a meccs közelebb állt a döntetlenhez. Az Arsenal dominált, de különösebben nem játszott jól, és bizony kellett az a bírói jóindulat is a végén. Nincs kétségem afelől, hogy ezeket a kedvező ítéleteket a szezon során még bőven vissza fogjuk kapni, de most inkább örüljünk annak, hogy egy brusztolós meccsen sikerült begyűjteni a három pontot, és már csak 2 ponttal állunk a listavezető Manchester City mögött.

 burnleyxg