Bejegyzés

Sodródva az árral (Arsenal – Newcastle United)

“A hetes törölje le a táblát és rakja fel a székeket” -hangzott el régen az utolsó tanítási órák után. Mivel a hétközi kínlódás után Wenger lett az ügyeletes hetes, így büntiből megérdemelné, hogy mind a hatvanezer széket lecsekkolja a meccs után. Szerencsére ma azért jó eséllyel megszabadulhat ettől a tisztségtől, ugyanis ha ütjük otthon a Szarkákat szinte biztosan elmozdulunk a 7. pozícióból. (A közvetlen riválisok szinte egytől-egyig idegenben játszanak, a Spurs pl. a Man. City ellen.) Ugyanakkor mélyebbre is süllyedhetünk, ha a hazai teljesítményünkre is átragadna a kilátástalanság, hiszen az idegenbeli vergődésünkkel ellentétben otthon mintha egy teljesen másik csapat játszaná le a mérkőzéseket, a MU elleni jetlag(?) kivételével minden eddigi szembejövőt lepofoztunk.

Idegenben mi is hasonló módon keressük a megfelelő fokozatot

A bajnoki top4 remények egyelőre csak matematikailag tűnnek elérhetőnek, valamint annak köszönhetően, hogy rajtunk kívül van még 2 szerencsétlen szar csapat (Spurs, Liverpool), akik részt kívánnak venni a fennmaradó egy BL-helyért folyó iszapbirkózásban. (No meg itt a Burnley, akik a legkonzisztensebb és szervezettebb csapat benyomását keltik, ha úgy pukkadnak ki, mint a Leicester-lufi, akkor bizony kellemetlen meglepetésben lesz részünk, a csirkékkel és a vörösökkel egyetemben.)

Mai ellenfelünket a kövér pincér aka Rafa Benítez irányítja, róla annyit érdemes tudni, hogy még fénykorában a Liverpoollal is alig-alig verte Wengert, hovatovább manageri pályafutása során éppen az Öreg ellen szenvedte el a legtöbb vereségét. Oli baba szintén polírozhatja a pélót, mivel személy szerint a Newcastle a kedvenc ellenfele, eddig bajnoki találkozókon 8 góllal szomorított a Szarkákat.

Lesz egy visszatérőnk is Isaac Hayden személyében, aki azon kivételes játékosok egyike, akiknek a klubtól elkerülve, az Arsenal akadémiája után is volt élet a top szinten, előbb a Hull Cityvel, majd a Szarkákkal vívta ki a PL feljutást.
Vele egyébként egy remek meccs előtti interjút közölt a Guardian, ami ezen a linken olvasható.

Tipp: 5-1, két végletet tudok elképzelni: az egyik az indokolatlan gála, a másik pedig egy borzadalmas 0-0, előbbire szavazok.

Zárásképp pedig egy szomorú hír, mivel a tegnapi napon egy újabb Ágyús legenda akasztotta szögre a cipőjét.

Kb. ennyi az érdemi Ágyús pályafutása, de ha van fontos gól…

Magyar csatornán nem lesz a meccsről élő közvetítés (csak fevételről 21:00-kor a Spíleren), így marad a stream. (A prímán működőket senki ne legyen szégyenlős a kommentek között megosztani.) 

Nihil (West Ham United – Arsenal)

Mindezt heti 1 meccses gálakezdős stratégiával a tarsolyunkban… A szar pedig akár tovább is emelkedhet, ha már ilyen kiváló időzítéssel sikerült megénekelni Ramsey kulcsfontosságú szerepét, naná, hogy le is sérült, hogy meglássuk milyen a kilátástalan fos egy sötétebb árnyalata.

Tipp: Ha már Wenger spoilerezett, akkor ma visszaállunk 4 védős formációra, méghozzá egy Xhaka-Wilshere pivottal, amire még a büdös életben nem volt példa, de a kecske is jól lakik (most majd a Jackieboy kezdőként megmutatja milyen ezért a címerért játszani) és a káposzta is megmarad (belső védők számától függetlenül, valamelyik szerencsétlen úgyis elbassza hátul, legyen szó ki vagy ki nem kényszerített hibázási lehetőségről).

A meccs komolytalanságát pedig tovább fokozza, hogy a West Ham, mint stabil felsőházi és európai kupaszereplős álmokat dédelgető klub kispadján David Moyes foglal helyet managerként.

TV: Spíler, 21:00

Most nekik is vérre megy (Southampton – Arsenal)

Bár a tavalyi szezonban két alkalommal is legyőztük a Szenteket a St. Mary’s-ben, rombolva ezzel a stadion számunkra oroszlánbarlangként funkcionáló mítoszát, mégsem szabad bedőlni ennek a délibábnak, különben hasonlóan pofára fogunk esni, mint a Stoke ellen. (Ugye tavasszal őket is lesimáztuk a Britanniában, amikor már félig a nyaralásukat töltötték a 40 pont és biztos bennmaradás tudatában, aztán az idei 2. fordulóban arcunkba robbant a valóság…)

A Southampton elleni bajnoki 2:0 alkalmával kottára ugyanez volt a helyzet, ami viszont nagyobbat szólt az az FA kupában aratott januári 5:0-ás győzelem, ahol a Szentek zokszó nélkül felküldték a tarcsit, ugyanis 9 napon belül 4 meccset játszottak, amiből a bajnokik, valamint a Liverpool ellen sikeresen megvívott Ligakupa elődöntő-visszavágójuk értelemszerűen nagyobb prioritást élvezett.

A kupamenetelés és bajnoki 8. hely ellenére viszont mégis lecserélték a már leicesteri kispadon ülő Claude Puel-t és Rafael Benítez korábbi valenciai és liverpooli játékosát, valamint segítőjét, Mauricio Pellegrino-t ültették a manageri pozícióba. (Aki eddig bizony a várakozásokon alul teljesít, a Ligakupából már a 2. fordulóban kiesett a Wolverhampton ellen, míg a bajnokságban közelebb áll a kiesőzónához, mint a hőn áhított TOP6-os helyezéshez.

Részünkről érdekes lesz, hogy miután Wenger az EL-ben visszaállt a 4 védős rendszerre, valamint a meccs előtt szerelmet is vallott ennek a formációnak, miszerint jobban preferálja ezt a felállást, vajon a bajnokságban is kukázza a 3 védős rendszert? (Karácsonyra pedig nem kéne tőle többet kérni, minthogy ellenféltől függően legyen rugalmas a formációválasztással, de inkább kiveszem a kezem a biliből)

Tipp: 1-2, Mustafi kivételével mindenki bevethető a gálakezdőből, a Chelsea botlását pedig ki kell használni, mivel nagyon sűrű az eleje, így a TOP4 szempontjából a gyenge rangadózás mellett nem fér bele, hogy az alsóházban helyet foglaló csapatok ellen is pontokat hullajtsunk.

A mérkőzést a Spíler TV élőben közvetíti, melynek felvezetése már 12:30-kor elkezdődik.

Kifakult derbi (Arsenal – Manchester United)

Hol vannak már azok az idők, amikor a két csapat meccse a bajnokságról döntött egyik avagy másik javára. Mi már egy jó ideje az alterantív top4 univerzumban tengődünk, szigorúan nem átlépve a 80 pontos álomhatárt, míg a Manchester United a legendás mesterük 2013-as távozása óta éber kómában vegetál és folyamatosan mögöttünk végez a bajnoki tabellán.

Esetünkben már számtalan alkalommal leírtuk, hogy az üvegplafont nem a top4-ért való kaparásnak kellene jelentenie, hanem hogy legalább májusig versenyben legyünk a bajnoki címért folyó harcban. Ez a MU-ra halmozottan igaz, hisz nekik nemhogy a bajnokságban, de Európában (ami nem az EL) is minden évben döngetniük kéne a végső győzelem ajtaját, ha már ők a világ legértékesebb futballklubja. 

Ehhez képest SAF óta még stabilan BL sincs, tavaly is csupán a korábban megénekelt csicskatriplát megkoronázó EL-győzelem jóvoltából sikerült betopanni a hátsó ajtón. A siker nem a pénzen múlik, hisz teljes mértékben kihasználják az anyagi lehetőségeiket, a fő probléma sokkal inkább a vezetőség sportszakmai fogalmatlansága. (Meg is érkeztünk a közös keresztmetszethez, de mivel most eléggé ki van apadva a Wenger & igazgatóság Out folyó, így nem szeretném a témát újfent bővebben firtatni, pláne az elmúlt hetek bizakodásra okot adó lépéseinek fényében. (Mislintat & Sanllehi kinevezése))

A harmadik bohócot tapossák Fergie óta, akik közül az aktuális mindenki kedvenc Jóskája, akire legalább annyira rá lehet húzni, hogy túl van karrierje zenitjén, mint a mi Papusunk. Egy dolog viszont örök: bármikor tud sírni egy sort az Arsenal, de méginkább Wenger kapcsán.

Ez a kép +1 indok, hogy miért nem szabad ma kikapni. Az FA-kupa győzelem ellenére, azért 2017-ben nem sok köszönet volt, egy hasonló Emiratesben lekapott mozzanat magasan a legnyomorúságosabb pillanata lenne az évnek.

Ahogy a Köln ellen, úgy kb. most is előre meg lehet jósolni, hogy mi várható: 90 perc fingreszelés, ami banális egyéni hibák nélkül, kevés gólt és valószínűleg egy döntetlent eredményez. Végeredménytől függetlenül Jóska verbálisan megtörli majd a lábát Wengerben, aki erre trollkodva reagál, de ha netán vereség a vége, akkor egy mellporral még az öltözőfolyosón lerendezi. (A trollkodás már a meccs előtt megtörtént, az Öreg szerint Jóska támadni fog az Emiratesben (max. a WC-t, ha elkapja a szapora fosás), míg Józsi már előre védi az X-et, elmondása szerint a MU-nak nem kötelező győzelem kategória a szombat esti londoni vizitálás.)

Tipp: 1-1, ami senkinek nem lesz jó, mert a City már a fő kihívónak kikiáltott, jelenleg 2. MU-tól is 10 pontra lesz, ami rögtön meg is ágyazza Jóskáéknak a hátrafelé kacsingatást, illetve top4-es iszapbírkózást és a tavalyi 6. hely démonait.

A meccset 18:30-tól a Spíler TV élőben közvetíti, de aki teheti az látogasson el a XI. kerületi Moha Caféba, sok résztvevővel a RED-ek mintájára a győzelem is meglesz. 😉

Egy győzelemre a vállalható Novembertől (Arsenal – Huddersfield Town)

Mert mondjon bárki bármit, a lehetséges 12 bajnoki pontból begyűjtött 9 egység bizony a Wenger-éra egyik legjobb novemberi teljesítménye lenne. Ehhez csupán annyi a teendő, hogy ma este lenyomjuk az idegenben nem túl acélos huddersfieldi Terriereket, akik hétvégén hazai pályán nagyot küzdöttek a Manchester City ellen, végül mégis fejet kellett hajtaniuk Guardiola tanítványai előtt.

Részlegesen már a Norwich elleni ligakupa beharangban is esett szó a mai ellenfélről, illetve annak manageréről, név szerint David Wagnerről, aki korábban a BVB II csapatánál dolgozott Jürgen Klopp padawanjaként. 2015 novemberében csatlakozott az akkor még kiesőjelöltnek számító Huddersfield csapatához, hogy egy sikeres Championship bennmaradást követően 2017 májusában, 45 évnyi alsóbb osztályú sínylődés után ismét az élvonalba vezesse a Terriereket.

Túl a bajnokság egyharmadán, a megszerzett 15 pontjukkal jó úton haladnak, hogy ne retúr jeggyel térjenek vissza a másodosztályba. Ami pedig minket illet begyűjtött pontok tekintetében, nos 13 meccs 25 pötty, ez megszorozva hárommal, egyenlő Wenger-állandó, vagyis 75 pont és annak közvetlen környéke. Ezért nemhogy bajnoki címet, de tavaly már top4-et sem adtak, szóval a hátralévő kétharmadnyi meccsen javítani kell a jelenlegi 1,92-es ppg-t.

(Jobban belegondolva eléggé siralmas dolog ez, mivel a szezon előtt a megszokottnál is nagyobb volt a fogadkozás: Wenger a régi fényét szerette volna újrapolírozni, míg a csapat esetében az utolsó nagy dobás lehetőségéről volt szó a fél lábbal már klubon kívül lévő Özillel és Sanchezzel a fedélzeten…)

A mai meccsel kapcsolatban érdekes lesz, hogy Wenger vajon változtat-e a Burnley elleni kezdőn. Özil ma sem játszik, így ezt a tényt meglovagolva a média a mai meccset egyfajta utolsó szalmaszálas esélyként lebegtette be a Wilshere-bajnoki meccsen kezdőként pályára lépés kérdéskörben. Hot topic volt még Lacazette eddigi managelése is, aki kezdőként 11-ből 10 alkalommal le lett cserélve, ezért pedig kicsit mogyorózták is az Öreget, aki az elmúlt hetekben mérsékelt mennyiségű támadási felületet hagyott magán a firkászoknak.

Tipp: 3-1

Magyar csatornán ismételten nem lesz TV-közvetítés, szóval újra Reddit és stream.

 

Bírógrád (Burnley – Arsenal)

Aki hisz a Horoszkópban, az tudja, hogy November a Skorpió és Nyilas csillagjegyek hava. Ami viszont a csapatot illeti, lassan a Bíró hónapja lesz, mivel szinte az összes rúgott és kapott gólunk olyan szituációból született, ami változó időtartamú meditálást vont maga után az ítéletek helyes/fals kérdésének eldöntésében.

A cry-sensation a City elleni meccs alatt/után kezdődött, ahol Guardiola kiváló memóriájáról tanúbizonyságot téve kicsit spoilerezett is a mai meccsről, Papus kifakadására válaszolván az alábbi gólt felhozva védte a bírók becsületét.

Pusztán emiatt is pikáns lenne a mai találkozó, de az Emiratesben megvívott “visszavágón” még ezt a végjátékot is sikerült überelni, nyakon öntve egy jó adagnyi drámával. (Mellesleg ez volt az a meccs, ahol Wenger elküldte Anthony Taylor-t a jó édes anyjába, amiért az FA egy 4 meccses lelátós levegőzéssel jutalmazta.)

Xhaka piros lap ad neked erőt és mindent lebíró akaratot

Coq kicsit túllelkesedte

Belövik, de kis híján történelmi pillanat szemtanúi vagyunk, mert Cech legalább beleér

Itt bizony valósággá vált a Wenger Out

Why always Mee? (Volt egy kisebbfajta sírás a leshelyzet miatt)

és végül GÁLA

A cím mindent elmond, az előttünk álló riválisok pontokat hullajtottak, így egy győzelemmel felkapaszkodhatnánk a 4. helyre, vereség esetén azonban a Burnley szurkolók által már lassan Isten státuszba emelt Sean Dyche csapata foglalná el a Vastrónt, előzve a Spurs-Liverpool-Arsenal triót (mi egészen a 7. helyi csúsznánk vissza…). Emire 13 forduló után még a legelvakultabb szimpatizánsaik sem igen gondolhattak.

Tipp: Mivel a gálakezdő testileg és lelkileg is ki van simulva az 1 hetes pihenőtől és a derbigyőzelemtől, így 2-0 nekünk, remélhetőleg stroke és infarktus nélkül.

Magyar csatorna nem közvetít a mérkőzést, így marad a stream, például INNEN.

A hatalomátvétel elnapolva (Arsenal – Tottenham 2-0)

2014.03.24. Ekkor történt meg a legutóbbi meccset megelőzően utoljára, hogy az Arsenal bajnoki meccsen le tudta győzni a Tottenhamet. Azóta Wenger csapata három FA kupát is nyert, mégis attól volt hangos a múlt szombati észak-londoni derbi előtt az angol sajtó, hogy immár a Tottenham a nagyobb kutya a két ősi rivális közül. Persze ennek is megvan az oka: mióta Mauricio Pochettino átvette a Spurs irányítását, az addig lesajnált lúzer bandából szépen lassan egy erőteljes, attraktív focit játszó, és a bajnoki címért versenyben lévő gárda kovácsolódott össze tele fiatal játékosokkal. Eközben bár az  Arsenal az utóbbi években már nem sajnálta a pénzt játékosokra, és megtörte a kis híján évtizedes trófeaínséget, a klub jövője bizonytalan, Arséne Wengert a legtöbb szurkoló már legszívesebben valamelyik válogatott kispadján látná, Özil és Sanchez esetében pedig csak az a kérdés, hogy januárban vagy júniusban távozik. Viszont mindezek mellett ahhoz, hogy a Tottenham valóban kilépjen végre a szomszéd árnyékából, ahhoz olyan zajos sikereket kellene elérniük, amellyel még adósak. Ráadásul szombaton az Arsenal azt is megmutatta, hogy hiába az okos építkezés, azért még mindig képesek jól picsánbillenteni a nagyravágyó kis mitugrászokat.

A meccs előtt már az bizakodásra adhatott okot az Arsenalnál, hogy Wenger a szezon során először küldhette pályára a papíron legerősebbnek tartott kezdőjét, amelyben egyszerre kapott helyet Özil, Sanchez és Lacazette, a védelemben pedig összeállt az a Koscielny, Mustafi, Monreal sor, amely ebben az összetételben még egyetlen gólt sem kapott a szezon során. Ennek megfelelően a felállás maradt a megszokott 3-4-2-1, és ha valami egészen nagy katasztrófa nem történik, akkor ez minimum a szezon végéig így is marad.

Pochettinonak már komolyabb gondjai voltak a sérülésekkel, mert bár Harry Kane visszatért, de a védelemből kidőlt az a Toby Alderweireld, akinek a hiányát leginkább a labdakihozatalok során érezték meg. Emellett vártalan húzásként egyszerre kezdett Dembele és Sissoko a pálya közepén, akikhez a támadósorból visszalépve csatlakozott a dánok pótselejtezőjén mesterhármast szerző Christian Eriksen is, miközben az angolok új nagy reménysége Harry Winks csak a kispadon kapott helyet.

Mivel mindkét csapat szinte teljesen azonos felállásban lépett pályára, ezért az Arsenal sokkal hatékonyabban tudta alkalmazni az emberalapú letámadást, mint azt tették két héttel korábban a Manchester City ellen. Akkor ugyanis Guardiola csapata a védelemben és a pálya közepén is könnyen alakított ki létszámfölényes helyzeteket. Papíron Eriksen révén a Tottenham is átvehette volna az uralmat a középpályán, de az Arsenal erőteljes letámadása ezt nem tette lehetővé.

Az Arsenal három támadója a Tottenham három védőjét támadja le, miközben Ramsey és Xhaka az ellenfél belső középpályásaira figyel, Kolasinac pedig a veze szemben játszó Trippierre ügyel. Eriksen ugyan visszalép a támadósorból, hogy három a kettő elleni szituáció alakuljon ki, de a hatékony letámadás miatt esély sincs arra, hogy eljusson hozzá a labda.

Az Eriksen által jelentette veszélyt persze nem lehetett teljesen figyelmen kívül hagyni, így ha a dán középpályás egészen mélyre visszalépett a labdakihozatalt segíteni, akkor Koscielny a védelemből kilépve szorosan követte őt.

Ismét mindenkinek megvan a maga embere a letámadásnál, épp ezért Eriksen ismét visszalép a támadósorból, de Koscielny még a félpályán túlra is követi őt, nehogy szabad emberként megjátszható legyen, és a Tottenham közvetlenül a védelemre tudja rávezetni a labdát a sikertelen letámadást követően.

A másik oldalon ugyanez a helyzet: Ezúttal Sissoko maradhatna szabadon a pálya közepén, emiatt Monreal lép ki a védelemből, hogy kiegyenlítse a létszámot.

Ugyan a fenti módszer a legtöbbször sikerrel járt, de ugyanakkor nem kevés kockázatot is hordoz magával. Mivel a három védő közül az egyik kilép a visszalépő támadóra, hátul 2 a 2 elleni szituáció alakul ki, ami miatt kulcsfontosságú, hogy a hátul maradt két védő folyamatosan megnyerje a párharcait. Ez legtöbbször sikerült is, de az első félidőben a Tottenham legnagyobb helyzete abból jött létre, hogy egy ilyen elveszített párharc után Kane szinte egyedül gyalogolhatott be az Arsenal tizenhatosára. Összességében azonban az Arsenal védői valódi klasszis teljesítményt nyújtottak, és ebben a folyamatos emberalapú letámadásra épülő védekezésben kulcsfontosságú volt, hogy mindhárman kiválóan a megelőző szerelésekben, és rendkívül agresszívan képesek támadni a labdát. 

A Tottenham az Arsenalhoz hasonló módon emberorientált letámadással próbálta megzavarni az ellenfelét, de a Spursszel ellentétben az Arsenal nem próbált meg hátulról a pálya közepén építkezni, hanem a szélen, sokszor a kapus által hosszan előreívelt labdákkal operáltak. Cech elsősorban Kolasinacot kereste az ilyen szituációkban, aki jó eséllyel képes megnyerni a légipárharcokat. Továbbá az Arsenal úgy is sokszor rengeteg szabad területhez jutott, hogy gyorsan átforgatták a labdát a Spurs által védekezésnél túltelített oldalról az ellenkező irányba, így lendületből vezethettek támadásokat.

Fontos különbség még a két csapat védekezését tekintve, hogy amint a Tottenham eljutott a támadóharmadba, az Arsenal védői és középpályásai a lehető legkisebbre próbálták szűkíteni a két védelmi sor közötti területet, a védők pedig már nem léptek ki agresszívan az ellenfélre. Ezzel szemben a Spurs magasabbra tolta a védekezését, a védők pedig rendszeresen kiléptek a támadó középpályásokra amint úgy tűnt eljuthat hozzájuk a labda.

Kulcszerep jutott még az Arsenal szárnyvédőinek is. Kolasinac és Bellerin végig nagyon magasan helyezkedtek, ezzel visszaszorítva az ellenfél azonos poszton szereplő játékosait, és biztosítva ezáltal a csapat szélességét, mivel az Ágyúsok két “tízese” Alexis és Özil a félterületben való helyezkedésükkel minél szűkebbre próbálták húzni a Tottenham védősorát.

Lacazette remek helyezkedéssel egyszerre két védő figyelmét is leköti ezzel kényszerhelyzetbe hozva a Tottenham szárnyvédőjét, akinek egyszerre Özilre és a beinduló Bellerinre is figyelnie kellene. Ezt követően Ramsey egy fantasztikus labdával játszotta meg beinduló Bellerint, akinek a középre tett labdájáról Lacazette éppen csak lemaradt.

Említettem, hogy a Tottenham középhátvédei rendszeresen kiléptek az Arsenal támadó középpályásaira, és a második gólnál részben ez is okozta a vesztüket.

Alexandre Lacazette ismét két védő között helyezkedve kiugrásra készen várja a labdát, miközben Vertonghen egy pillanatra megpróbál kilépni Özilre. Ezt használja ki Bellerin, aki könnyedén ugratja ki az Arsenal kilencesét, akinek a középre tett labdájából Sanchez megszerezi a második, és mindent eldöntő gólt. 

Bár Özil és Sanchez is fantasztikusan játszott, muszáj kiemelni, hogy Lacazette milyen remekül alkalmazkodott a körülményekhez. Korábban rengeteget lépett vissza labdáért segítve az összjátékot, és ugyan akkor is rendszeresek voltak a beindulásai, most szinte végig a leshatáron helyezkedett, lekötötte a védők figyelmét, és kiváló ütemben indult be. Csak egy gól hiányzott ahhoz, hogy feltegye a koronát a teljesítményére.

A második félidőben a biztos előny tudatában az Arsenal sokkal konzervatívabban játszott, és mély 5-4-1-es védekezés mellett leginkább a kontrákra hagyatkoztak, amikből akár a harmadik-negyedik gólt is megszerezhették volna. Wenger később Coquelint is a pályára küldte, hogy ezzel is megerősítse a középpályás védekezést. A Tottenhamnek ugyan voltak veszélyes pillanatai, de Pochettino nem tudott érdemben belenyúlni a meccsbe, és az Arsenal mintaszerű játékkal hozta le a maradék játékidőt.

Wenger csapata tehát magabiztos győzelmet aratott egy rangadón a legerősebb kezdőcsapatát felvonultatva. A legnagyobb kérdés a következő hetekben az Arsenalra vonatkozóan, hogy ez a 11 játékos mennyi ideig tud tartósan együtt játszani, mielőtt be nem üt egy újabb sérülés. Másfél hét múlva a Manchester United lép pályára az Emiratesben (ha Mourinho okos, akkor a Chelsea és Tottenham elleni meccsekkel ellentétben négy védővel fog kezdeni), de azon kívül karácsonyig nyerhető meccsek jönnek a bajnokságban, ráadásul a United elleni meccset követő rangadókat is egyaránt hazai pályán fogja lejátszani a csapat. Ez pedig egy remek alkalom arra, hogy a Manchester City után kullogó mezőnyben tartósítsák a helyüket a TOP4-ben.

Csak erős idegezetűeknek (Manchester City – Arsenal)

Akik csupán pár meccset láttak idén tőlünk, illetve a bugyikékektől, azok a fogadóirodák szorzóinak lecsekkolása nélkül is könnyen rájöhettek, hogy kibaszott nagy underdogok leszünk a vasárnapi rangadón. Ehhez hasonló alárendelt pozícióból nekifutva általában a meleg szart is ki szokták verni belőlünk (lásd.: Barcelona, Bayern elleni BL-meccsek), de szerencsére akad szabályt erősítő kivétel is, hisz 4 éve egy 1:3-ra cummantott hazai odavágó után a Heynckes-féle Bayernnek bár sikerült a faszára taposni, a hanyatt lökéséhez már nem volt elég nafta a csapatban, így az Allianzban 2:0-ra behúzott visszavágó csupán a kevesebb idegenben lőtt gólos szép halálhoz volt elegendő.

A kopasz katalán elleni tengernyi szar emlék mellett (Messi-póker, RvP labdaelrúgó-gate, Bayern elleni 5:1-es szopó szabadalmaztatása), szerencsére akad jó pár felemelő pillanat is (“Bendtner to Wilshere…Arshaviiiin”, csoportból menekülős Bayern-verés, tavalyi FA-kupa elődöntő a Red keretein belül), viszont most mégis csak az tűnik kérdésesnek, hogy mekkorára szabja majd a Papus zakóját. Igaz, az utolsó Top6-os rivális ellen lejátszott rangadónkon végre mi is egy szervezett, elképzeléssel rendelkező és játszó csapat benyomását keltettük, de a háromvédős, többnyire még mindig ad hoc módon védekező felállásunknak a Pool-meccs óta ez lesz az első találkozása egy hasonló, sőt még magasabb szintet képviselő támadó alakulat ellen. (Remélhetőleg most nagyobb sikerünk lesz legalább a támadásaink során, ha már a Vörösök szarházi védelmét nem sikerült próbára tenni.)

Parasztvakítás helyett tényleg csak abban lehet bízni, hogy Wenger nem fogja a csapattal kézenfogva összeszarni a gatyáját és olyan szervezettséggel, koncentráltsággal megyünk ki a pályára, mint legutóbb a Chelsea ellen. Utoljára 2015 januárjában nyertünk idegenben Top6-os csapat ellen, amikor is történetesen pont a Manchester City volt az ellenfél. Akkor a hét híreinek középpontjában álló Cazorla volt a kulcs, most még vele is nehéz lenne csodát tenni, mivel a City kapcsán lassan arról lehet vitázni, hogy képesek lesznek-e veretlenül végig tolni az idei bajnoki kiírást.

TV: Spíler, 15:15

Hattyúvadászat (Arsenal – Swansea City)

Az Everton elleni gála után újabb kötelező feladat megoldása vár ránk, ezúttal a nagy mumus Swansea ellen. Kifejezetten fontos 3 pont lenne ez, hisz a következő fordulóban az Etihadban lesz jelenésünk, ahol így látatlanban egy nehezen kikapart X is hatalmas eredmény lenne a szárnyaló Manchester City ellen. Aktuális ellenfelünkre ugyanakkor korántsem lehet azt mondani, hogy csúcsformában lennének: Paul Clement fiai idén már 5 alkalommal is kapituláltak, bár mentségükre szóljon, hogy a MU elleni hazai 4-es kivételével, csupán 1 gólos vereségeket szenvedtek el. Egyik legnagyobb skalpjuk a Tottenham ellen kiharcolt idegenbeli döntetlen, ahol Clement újfent megvillantotta, hogy Carlo Ancelotti hű fegyverhordozójaként (Chelsea, PSG, Real Madrid, Bayern az olasz mester összes ex-csapatánál ő töltötte be az asszisztens szerepkörét) nem csak az étkezési szokásokból, hanem a taktikai felkészültségből is ragadt rá.

Tavaly a már Clement-féle Swansea ellen a vártnál jóval simábban, 4:0-ra tudtunk nyerni idegenben, mivel két játékosuk látens Ágyúsnak képzelte magát, egy-egy öngóllal kisegítve az akkor már féltérdre rogyó Wenger papát.

Hazai pályán eddig makulátlan a bajnoki mérlegünk, 4/4 győzelem, ráadásul a nyitóforduló óta még gólt sem kaptunk az Emirates-ben, viszont a Swansea ellen jobb óvatos duhajnak lenni, hisz a PL-ben töltött 6 évük alatt már 3 alkalommal is győztesen hagyták el a plázát, ami csupán 1-gyel kevesebb, mint az ebben a mutatóban csúcstartó Chelsea nyertes mérlege.

Mivel a Norwich ellen ismét a teljes gálakezdő pihenhetett, valamint az Everton elleni meccs sem szedett újabb áldozatot, így a rossz emlékek ellenére is egy meggyőző 3:1-es hazai győzelmet várok.

(Magyar csatorna nem közvetíti a mérkőzést, így marad a streamvadászat.)

“Gondolj Papára, ha rákerülsz a lapátra…” (Everton – Arsenal)

Hofi Géza klasszikusának átiratából gyorsan kiderült, hogy bizony itt és most alkalmunk nyílhat megszabadulni Ronald Koemantól, aki ellen mindig a lehető legrosszabb alkalommal sikerült elhasalni, kiváltképp idegenben.

Az első kellemetlen affér a PSV ellen játszott, 2007 februári BL nyolcaddöntős párosítás volt, amikor is az 1:0-ás eindhoveni odavágós megbaszódást követően, otthon egészen a 83. percig hosszabbításra álltunk a párharcban, ám ekkor érkezett a későbbi Chelsea-védő Alex fejese és az előző szezon döntőseként már a 16 között kiestünk a sorozatból.

Nagyot ugorva az időben, a legtöbb kárt mégis Southampton managerként okozta, előbb a PL-újonc szezonjában kívánt boldog újévet és nyomta a fejünket a saját hányásunkba 2015 első napján (2:0), majd ugyanezen naptári évben, de már a következő szezonban, amikor lóhalálában üldöztük a Leicester City-t a bajnoki cím reményében, a Boxing Day-en nem várt csomagot tolt a karácsonyfánk alá. (Bár meg kell hagyni, Martina gólja gyönyörű volt, remélhetőleg ma nem fog elsülni a lába, immáron az Everton játékosként.)

Ez a vereség, a nullázás mellett azért is kurvára fájdalmas volt, mert a találkozót megelőzően már 5 meccses nyeretlenségi szériában voltak a bajnokságban, majd pedig a karácsonyi ajándékunkat követően sem sürgették magukat, ami a gödörből való kimászást illette. (Természetesen a 2016. február 2-án lejátszott hazai meccsen sem sikerült őket megverni (0:0), így még távolabbról szemlélhettük a héliummal töltött Leicester-lufit.)

A legfrissebb emlék pedig a Watford elleni posztban is megemlített tavaly decemberi mérkőzés, ahol lehetőségünk lett volna a tabella élére állni, de előbb a meleg szart is kirugdosták belőlünk, hogy egy szinte utolsó perces szögletből szerzett fejes góllal feltegyék a saját fejükre a koronát. Funfact: a meccs előtt ismét 5 meccses nyeretlenségük volt a bajnokságban…

Naná, hogy Özilt ezután a meccs után is megtalálták a szakértők

Számunkra rossz ómen, hogy az idei bajnoki, valamint EL szereplésük ezidáig katasztrofális és akkor még finoman is fogalmaztam. A kitűzött célok pedig jóval magasabban vannak a tabellán 8 ponttal elfoglalt 16. , valamint a csoportban megszerzett 1 ponttal elért sereghajtó pozíciónál, pláne mióta az a Farhad Moshiri a klub többségi tulajdonosa, aki korábban az Arsenalnál is főrészvényes volt, illetve Alisher Usmanov üzlettársa, akit nem igazán kell bemutatni senkinek.

A válogatott szünet előtt teljes mellszélességgel kiállt Koeman mellett, de általában az ilyen nyilatkozatok jelentik a selyemzsinór közelgő eljövetelét 

Mivel a Watford ellen sikeresen tökön lőttük magunkat, így jóból is megárt a sok alapon nem kellene egy back-to-back vereségbe belenézni és ha már nem is lesz sok köszönet az idei szezonban, legalább ezt a dagadt szőke hollandot rúgjuk le a kispadról, megspórolva a potenciális kellemetlenségeket a következő találkozásnál. Koemanba mellékesen még játékos ill. segédedző korából egy kis katalán-dns is szorult, jobb híján a zuhanyzóban elkapott körömgomba formájában, ez pedig további +1 indok, miért is kell holnap aláaknázni egy veréssel.

Ami minket illet, sérült fronton korántsem annyira szar a helyzet, mint ahogyan a hét elején kinézett, hisz Wenger megerősítette, hogy az Alexis-Ramsey-Koscielny trió ott lehet a Goodison Parkban. Az elmúlt napok címlapsztárja, Özil is ott lehet a pályán, akivel rögtön sikerült továbbgondolni a Wenger által felvetett januári kiárusítást, így biztos könnyes szemekkel nézte, ahogy a lapokban megszellőztetett leendő csapatát széttépték a huddersfieldi Terrierek.

Tipp: 1-2, a csontzene ismételten borítékolható, de ezúttal mi nevetünk a végén.