Bejegyzés

Megállás a lejtőn (Arsenal – Manchester City 2-2)

Mikor máskor lehetne egy több évtizede nem látott hullámvölgyből kimászni, ha nem az angol futball új messiásaként beharangozott csodaedző csapata ellen? Nos, ha ez végül nem is jött össze, de az Arsenal kétségtelenül mutatott életjeleket a Manchester City ellen, ami alapján bátran feltételezhetjük, hogy talán még nyerni fog a csapat néhány meccset a szezon végéig. 

Ha a jelenlegi forma alapján nem is, de a történelem okán némi bizakodásra lehetett oka a mostanában inkább egymás gyepálásával foglalatoskodó piros-fehér szurkolóknak. Pep Guardiola ugyanis eddig nagyon nem nyerni járt az Emiratesbe. Az ezt megelőző 4 próbálkozásból csak egyszer tudott győztesen távozni, két döntetlen illetve két vereség mellett. A sikerei számát pedig ezúttal sem tudta növelni, és bármennyire is szüksége lett volna az Arsenalnak a 3 pontra, ez a döntetlen egy közvetlen rivális ellen – kifejezetten biztató játékkal megfűszerezve – talán elég lendületet ad majd a folytatáshoz.

A kezdők terén egyik edző sem találta fel ezúttal a spanyol viaszt. Mesut Özil visszatérésével Wenger visszatért a jó öreg 4-2-3-1-hez, a másik oldalon Guardiola leginkább Navas jobbhátvédként való játszatásával igyekezte sokkolni a nézőket, de az alapfelállás maradt az utóbbi hetekben megszokott 4-1-4-1, ami esetenként De Bruyne visszalépéseivel, majd a szünet után Yaya Toure beállásával véglegesen 4-2-3-1-be váltott.

A nagy kérdést igazából az jelentette, hogy az Arsenal miként próbál nekivágni a meccsnek. A Liverpool ellen alaposan ráfáztak arra, hogy az első félidőben szinte semmilyen nyomást nem helyeztek az ellenfélre, így most egy kifejezetten proaktív hozzáállást tanúsított Wenger csapata. Az Arsenal játékosai folyamatos letámadással próbálták megzavarni a City támadásépítését, ami többnyire sikerrel is járt, de néhányszor hiba csúszott a számításba. Mivel Wenger a letámadást szokás szerint ember-orientáltan szervezte meg, így ha egy játékosa csak egy ütemet is késett, vagy nem figyelt a mögötte lévő emberre, akkor egy-egy elmozgással hatalmas területek nyíltak meg a Manchester City játékosai előtt. Ráadásul Guardiola a szélsőit pont az ilyen esetek miatt végig magasan hagyta, ami miatt ugyan csapata védekezésben sebezhetőbb lett, de gyors megindulás esetén szinte minden alkalommal közel életveszélyes lehetőséget tudtak kialakítani az Arsenal kapuja előtt.

Stones vakarhatja a fejét: az Arsenal játékosai szépen kizárták előle az összes lehetséges passzopciót az erősen ember-orientált védekezéssel.

Persze Guardiolának erre is megvolt az ellenszere: mivel az Arsenal játékosai egy az egyben próbálták levédekezni a City játékosait,  De Bruyne visszalépéseivel hatalmas terület nyílt meg az Arsenal védelme és a középpálya között, ahova Agüero előszeretettel lépett vissza. Ez eredményezte a City első gólját is.

Bár sokan Mustafi nyakába varrták a meccs első gólját, a német védőnek igazából nem marad sok választása: mivel az Arsenal játékosok jól láthatóan a saját emberükre figyelnek Caballero kirúgásánál, a pálya közepén hatalmas terület nyílt meg, ahova Agüero tudatosan be is indul. Itt Mustafi két megoldás közül választhatott. Vagy marad a helyén, és akkor az argentin egyenlő létszám mellett tisztán vezetheti lendületből a védőkre a labdát, vagy követi és megpróbálja megnyerni a párharcot. Mustafi az utóbbit választotta, és bár elfejelte a labdát, de az közvetlenül De Bruyne elé került, aki kapásból belőtte a védelemben így megnyíló résben Sané felé a labdát.

Agüero visszalépései és a hosszú labdák hatékony fegyvernek bizonyultak a City számára, amivel az Arsenal jól láthatóan nem tudott mit kezdeni. Az alábbi jelenet pár perccel a gól után:

Agüero ezúttal tisztán át tudta venni a labdát, a fordulás után pedig De Bruyne máris sprintel a Mustafi által üresen hagyott terület felé.

Emellett nem csak az Arsenal tudta jól megakadályozni az ellenfél támadásépítését, de fordítva is működött a formula, ha a hazai csapat hátulról próbált építkezni.

A City játékosai körbeveszik a középpálya közepén teljesen magányosan álló Xhakát, ezzel Mustafit a szél felé kényszerítik. Coquelin mindeközben borzalmasan helyezkedik; ahelyett, hogy második passzlehetőséget biztosítana középen, éppen Sané mögött rejtőzik indokolatlanul magas pozícióban.

Ahogy telt a mérkőzés, úgy kezdett el az Arsenal egyre agresszívabban fellépni a City játékosaival szemben, miközben Özil folyamatos mozgása rendszeresen összezavarta a vendégek játékosait. A német karmester hol a védelmi vonalak között, hol a csatárok mellett, a bugyikékek védelmi vonalában tűnt fel.

A második félidő jelentős változást nem hozott a mérkőzésen. Guardiola a gyengén játszó Sterling lecserélésével végleg átállt 4-2-3-1-re, az Arsenal lendülete pedig szépen lassan elkezdett fogyni az egyenlítő gól után, és Mustafi fejesétől egészen a lefújásig már csak egyetlen Iwobi lövést tudtak felmutatni az Ágyúsok. A Manchester City egyre inkább átvette a kezdeményező szerepet, és benne volt a levegőben a győztes góljuk, de Mustafi és Gabriel jól állták a sarat középen, a bal oldalon pedig Monreal hosszú hetek (hónapok?) óta a legjobb teljesítményét nyújtotta Arsenal mezben.

A kaotikus meccs vége igazságosnak mondható döntetlen lett, és bár a City dolgozott ki valamivel nagyobb helyzeteket, az Arsenal is bőven felnőtt a feladathoz, ami épp elég volt ahhoz, hogy a hetek óta tartó rémálom után most pár napig valamivel nyugodtabb körülmények között tudjanak készülni a soron következő, nyerhetőbbnek tűnő meccsekre.

A skorpiókirály (Arsenal – Crystal Palace 2-0)

Vannak meccsek, amelyek az idő múlásával jórészt a feledés homályába merülnek. A tegnapi összecsapás a nemrégiben kinevezett Sam Allerdyce csapatával pontosan ilyen lehetett volna. Lényegében egy sima győzelem egy nem túl veretes ellenfél ellen. A három pont kipipálva, haladhatunk tovább. Most azonban történt valami, ami miatt a Crystal Palace vendégjátéka az Emiratesben 2017 első napján örökre megmarad majd rengeteg szurkoló emlékezetében. 

Van egy igazán egyértelmű jele annak, ha egy valóban kivételes gólt lát az ember. A lelátó talán csak egy pillanatra, de teljesen elnémul, mert egyszerűen nem hiszik el, hogy amit láttak, az valóban megtörtént. Hasonló dolgot fedezhetünk fel akkor, ha visszanézzük Wilshere gólját a Norwich City ellen. Egy pillanatnyi csend, majd hangorkán, aztán hitetlen csodálkozás, amikor a stadion kivetítőin újra megjelenik a találat. Olivier Giroud gólja valódi futballpornó volt a legmagasabb szinten. Igazi műalkotás a labdaszerzéstől kezdve a befejezésig. Egy tökéletesen végigvitt kontratámadás, világklasszis befejezéssel megspékelve. Gondolhat bárki bármit Giroud képességeiről, de a tény, hogy kulcsszereplő volt az elmúlt 10 év két legszebb Arsenal góljában, máris egy igencsak jó érv arra, hogy Arséne Wenger nem is kötött olyan rossz üzletet 2012 nyarán.

Ha a Crystal Palace játékosai a gól láttán döntötték el, hogy ezután nem illik futballozni, akkor azt teljes mértékben meg tudom érteni. Máskülönben viszont a teljesítményük igencsak sok kívánnivalót hagyott maga után. Közismert tény, hogy az Arsenal dolgát kétféleképpen lehet megnehezíteni: vagy erőteljes letámadással, vagy a busz leparkolásával. A Palace-nak ezek közül semmi nem jött össze, valószínűleg inkább az utóbbira és gyors kontrákra szerettek volna berendezkedni, de az Arsenal játékosok néhány beindulással és dinamikus mozgással könnyedén zavarták össze a védelmüket.

Az Arsenal részéről a két kulcsjátékos Nacho Monreal és Hector Bellerin volt. Mindkét szélsővédő rendszeresen jó ütemben indult be labda nélkül az ellenfél védelme mögé, és legtöbbször Xhakának hála rendszeresen jó ütemben kapták meg a labdát. A svájci középpályás ismét kiválóan mozgatta a csapatát, a 13 sikeres hosszú labdája pedig egészen kiemelkedő. A kapcsolata Elnenyvel a pálya közepén továbbra is meggyőző, épp ezért sajnálatos, hogy az egyiptomi most is csak a rotálás miatt kerülhetett be a kezdőbe.

A passztérképen is jól látszik, mennyire erős a kapcsolat Granit Xhaka és a két fullbekk között, akik rendszeresen kihasználták, hogy a Palace játékosai rengeteg üres területet hagytak a vonalak mellett és a védelem mögött.

Hiába Giroud mesteri gólja. Xhaka és a szélsőhátvédek nagyszerű teljesítménye; a meccs embere minden kétséget kizáróan Alex Iwobi volt. A 20 éves nigériai tökéletesen helyettesítette a betegség miatt hiányzó Mesut Özilt. Nem csak kiválóan kötötte össze a középpályásokat és a támadókat, de öt helyzetet is kialakított a társak számára, illetve ő maga is szerzett egy rendkívül okos találatot. Iwobi a szezon során eddig is az Arsenal egyik legfontosabb játékosa volt, de most egy valódi klasszis futballistát helyettesített tökéletesen.

Alex Iwobi remek játékkal helyettesítette Mesut Özilt, és teljesen magáévá tette a támadó harmadban a két félterületet.

Mindössze másodjára kapott lehetőséget a bajnokságban kezdőként Lucas Perez, akit az előző meccs végén a védőmunkája miatt negatív kontextusban emlegettem, most viszont – akárcsak a többi meccsen, ahol releváns mennyiségű játékpercet kap – újra bizonyította, hogy igencsak hasznos játékos, aki jóval több lehetőséget érdemelne. A rendszeres keresztbemozgásai főleg az első félidőben több lehetőséget is magukban rejtettek, és mindig csak egy picit hosszú labda, vagy egy rossz érintés akadályozta meg abban, hogy igazán nagy ziccerbe kerülhessen. Az ilyen labda nélküli beindulások eléggé egyértelművé teszik, hogy ő a lehető legtermészetesebb alternatívája Walcottnak a jelenlegi csapatban.

Mindent összegezve könnyedén sikerült behúzni a három pontot egy olyan csapat ellen, amely csak a második bekapott gól után kezdett el igazán focizni, de még az sem tartott túl sokáig. Az alacsony ellenállásnak is hála számos jó teljesítményt láthattunk, de sajnos gyönyörködni már nem lesz sok időnk Olivier “A skorpiókirály” Giroud meseszép találatában, mert holnap jön is a következő meccs a Bournemouth otthonában.

Alexis Sanchez baby! (West Ham United – Arsenal 1-5)

Amíg novemberben összesen 11 alkalommal találta el az ellenfelek kapuját az Arsenal, addig csak a West Ham elleni meccsen 10 alkalommal sikerült megtenni ugyanezt. Tulajdoníthatjuk ezt a novemberi átok tovaszállásának is a december beköszöntével, de az impozáns teljesítmény (különösen az eddigiekhez képest) leginkább két dolognak volt köszönhető. A West Ham teljesen zavarodott és elképzelés nélküli játékának, illetve Alexis Sanchez káprázatos teljesítményének.

Slaven Bilicnek egyáltalán nem volt könnyű dolga a meccs előtt, hiszen több fontos hiányzója is akadt, pedig akkor sem szállították épp a jobbnál jobb eredményeket amíg több kulcsjátékosa is elérhető volt. Ettől függetlenül a szokásos formáció maradt a West Hamnél. Ez persze csak néhány percig volt igaz, hiszen Collins sérülése miatt alig pár perc után át kellett váltaniuk a 3-4-2-1-es formációról 4-2-3-1-re, amihez aztán nem is sikerült alkalmazkodniuk. Wenger nem húzott semmi váratlant. Jenkinson jegeltetését előre beharangozta, a meccs előtti nyilatkozataiból pedig az is világosan kiderült, hogy Xhaka mellett is leginkább Coquelint preferálja. Ez valójában Ramsey-re lehet negatív hatással hosszú távon, aki így középen maximum Özil helyén kaphat néha lehetőséget, de tízes szerepköre nem igazán fekszik a walesinek.

A meccs kulcsmomentuma egyértelműen Collins sérülése volt. Ezzel nem csak egy újabb középhátvédet veszített el a West Ham, de Arbeloa beállásával rendszert is kellett váltaniuk. Ezután viszont mintha a játékosok teljesen összezavarodtak volna, és fogalmuk sem volt kinek mi a szerepe és mit kellene csinálniuk. Arbeloa rendszeresen középre húzódott, ezzel leszűkítve a hátsó négyes vonalát, viszont az általa üresen hagyott területre Fernandes csak elvétve lépett vissza. Mintha a változtatás teljesen ad-hoc jelleggel történt volna, ami miatt senki nem tudta igazán, hogy mit kellene csinálnia.

confusion1

Arbeloa a jobbhátvéd helyére középre húzódik, Noble pedig követi Chamberlain mozgását, de Fernandes teljesen légüres térben mozog. Fogalma sincs kinek a mozgását kellene követnie, így az üres területen álló Monreal indítása után veszélyes helyzetet tudott kialakítani az Arsenal.

Az első félidőben az Arsenal szinte minden bal oldalon vezetett támadása után veszélyes helyzet alakult ki. Oxlade-Chamberlain messze a legjobb meccsét játszotta idén a bajnokságban, a gólja és a gólpassza mellé még további négy helyzetet is kialakított. Persze ehhez kellett a West Ham teljesen rendezetlen védelme is, de az ilyen meccsek mutatják meg igazán, hogy ha igazán éles helyzetekben képes lenne sokkal gyakrabban jó döntéseket hozni, akkor valóban szintet tudna lépni. A fizikális és a technikai tudása is megvan hozzá, ezt már jó pár alkalommal láthattuk. Fejben kell mindenképpen összeraknia magát, mert az ehhez hasonló meccsek után tényleg nehezen hisszük el, hogy a Tottenham ellen például egyetlen értelmes megoldást sem tudott produkálni.

A bal oldalon Nacho Monrealnak is nagy szerepe volt, hiszen a másik szélen Gabriel kezdésével egy támadásban jóval kevésbé hasznos védő került be a csapatba (aki a feladatát hátul viszont kiválóan ellátta), így neki kellett többet vállalnia, és szintén a West Ham gyatra védekezésének köszönhetően a labda nélküli beindulásai szinte mindig veszélyes helyzeteket szültek.

Bilic csapata nem csak a saját kapuja előtt nem tudta hány óra van délben, de a támadásépítések során is komoly problémáik akadtak. Számtalan alkalommal adták el könnyű szerrel a labdát, ha pedig sikerült eljutni az ellenfél térfelére, ott pusztán Payet és Lanzini egyéni képességeitől várták a megváltást. Slaven Bilic a meccs utáni interjúban elmondta, hogy a tavalyi szezonhoz képest leginkább a megfelelő intenzitás hiányzik a West Ham játékából. Ha ezt komolyan is gondolta, akkor már nem sokáig fogja húzni a londoni Vasas kispadján. A csapatának egyértelmű és jól látható szerkezeti problémái vannak, amivel az egész szezonban látványosan nem tud mit kezdeni. Hiába a remek képességekkel rendelkező támadó középpályások, egymaguk a tavalyi szezonnal ellentétben nem tudnak meccseket nyerni, és ez a kényszer egyértelmű fásultság formájában jelentkezik náluk. A West Ham az egész meccs során akcióból kétszer jutott el veszélyes helyzetig az Arsenal kapuja előtt. Egyszer Cech figyelt a rövid saroknál, másodjára pedig Koscielny mentett óriási a középre tett labdánál. Az Arsenal vezetést jelentő találatánál pedig egyértelműen láthattuk mennyire nincs ötlete a West Ham játékosaink, hogyan is kellene előrébb jutniuk a pályán.

passlanes

Az Arsenal játékosai szépen zárják a passzsávokat Ogbonna elől, miközben Alexis úgy támadja le, hogy közben ne kínálja fel a passzlehetőséget a védőtárs felé. Mivel Obiang csak későn kezd el kimozdulni Özil fedezőárnyéke mögül, ezért a védő két lehetőség közül választhat. Vagy hosszan előreíveli a labdát, esetleg megpróbálja játékba hozni a közvetlenül előtte álló Noble-t. Az utóbbi megoldást választja, erre pedig természetesen Coquelin számított, és egy remek megelőző szereléssel indítja az Arsenal ellentámadását.

Az Arsenal az első félidő nagy részében irányította a játékot, de a vezetés megszerzése után nem sajnálták átadni a labdát a West Hamnek. A meccs végére a labdabirtoklás aránya is teljesen kiegyenlített lett. Az Arsenal játékosai közül senki nem jutott 60 passz fölé, a legtöbbször Granit Xhaka hozta játékba a társait, akinek a hosszú labdái is egyértelműen új dimenziót adnak az Arsenal játékának. Egyértelműen ő az, akinek Cazorla hiányában minden fontosabb meccsen kezdenie kell.

Az Arsenal játéka akkor kapott igazán új lendületet, mikor Walcottot Ramsey váltotta a második félidőben, de az egyértelmű főszereplő persze Alexis Sanchez volt. Három gól és egy gólpassz már önmagában is sokat mondana egy játékos teljesítményéről, de azoknak a minősége még egy külön pluszt ad a dolognak. Szemmel láthatóan egyre jobban alkalmazkodik a középcsatár pozíciójához, és ezen a meccsen is számtalanszor jó ütemben indult be a védelem mögé, és sokszor csak az utolsó passz hiányzott ahhoz, hogy ennél is többször kerüljön helyzetbe. Akárcsak Luis Suarez a Liverpoolban, ő is képes saját maga számára helyzetet kialakítani, ezt mi sem példázza jobban a második gólnál, amikor Mustafi passzát követően fantasztikusan fordult le Masuakuról, majd miután egészen a kapuig nem lehetett megállítani, egy pontos és erős lövéssel vette be Randolph kapuját éles szögből. Az utolsó gól előtti finom csele pedig már színtiszta futballpornó.

Sanchez ilyen és ehhez hasonló teljesítmény után már csak azért érez egy picike keserű szájízt az ember, mert közel sem biztos, hogy a következő szezont is nálunk kezdi majd meg. A szerződéshosszabbításával kapcsolatban egyelőre nem keringenek friss pozitív hírek, de mondanom sem kell mennyire kulcsfontosságú lenne magukhoz láncolni azt a klasszis csatárt akire annyira vágytunk. Ugyanez természetesen igaz Mesut Özilre is. Ismét le kell írnom – valószínűleg nem utoljára – hogy az ő megtartásuk mindennél fontosabb, és ha bébielefántok levágott ormányából készült koszorút kérnek, akkor azt is meg kell nekik adni.

Az Arsenal jól játszott a West Ham ellen. Remekül éltek az ellenfél által felkínált lehetőségekkel, és néhány játékos egyéni teljesítménye is bizakodásra adhat okot, és csak reménykedhetünk, hogy a következő meccseken is hasonló jó játékot sikerül majd bemutatni, ennél azért picit komolyabb ellenfelek ellen is. xgwestham

 

Halálpontos (Arsenal – Bournemouth 3-1)

Mindjárt vége a novembernek, és még mindig veretlenek vagyunk, mindössze 3 ponttal a listavezető Chelsea mögött. Ráadásul tegnap még nyerni is sikerült ami aztán tényleg extra kiváltság az év legkellemetlenebb hónapjában. Persze a Bournemouth előzetesen is kellemes játszópajtásnak tűnt. Eddie Howe csapata az alsóházból messze a legszimpatikusabb focit játssza, és az elvárásoknak megfelelően az Emiratesbe is letolt gatyával érkeztek. Viszont ahelyett, hogy beverték volna a lompost, végül mégis nekik kellett lehajolniuk, pedig az aktus kimenetele közel sem volt ennyire egyértelmű.

Howe a Premier League szabályai miatt nélkülözni volt kénytelen Jack Wilsheret, aki eddig nagyon szépen építi fel magát ideiglenes csapatában, ráadásul Jordon Ibe is csak a kispadra ülhetett le, hogy Daniels hiányát már meg se említsem. Wenger hiányzói nem változtak, de aligha lehetett megelégedve Jenkinson teljesítményével, hiszen még a keretben sem kapott helyet, és meglepetésre tavaly november után először léphetett pályára az Arsenalban Mathieu Debuchy, aki hiába kezdett jól, 15 perc után újabb sérülés miatt le kellett cserélni. A pálya közepén is cserélt Wenger, a Ramsey-Coquelin duó helyett az előszezonban és a Ligakupában jól működő Elneny-Xhaka páros találta magát a kezdőcsapatban.

Az Arsenal jól kezdte a meccset, a Bournemoth középpályás letámadásának ellenére gyorsan sikerült eljutni az ellenfél tizenhatosáig, de ott általában egy utolsó passz vagy egy pontos lövés hiányzott az áttöréshez. Szerencsére Cook volt olyan kedves, hogy megajándékozza Alexist egy kulcspasszal, amit az egyébként is remekül teljesítő chilei könnyedén gólra váltott.

alexistop

Alexis újra topformában.

Alexis Sanchez a válogatott edzésén összeszedett combizomsérülése után most először játszott úgy, mint aki tényleg teljesen felépült. A Manchester United ellen kifejezetten tompa volt, és túl sokat lépett vissza eredeti pozíciójából, a PSG ellen pedig a jobb oldalról indulva nem tudta a tőle megszokott játékot hozni, hiába volt meg benne az akarás. Most szinte minden bejött neki. 5 kulcspasszával a csapat legkreatívabb játékosa volt, miközben 4 lövéséből kettőt gól követett, egy pedig a felső lécről vágódott ki. Ráadásul védekezésben is odatette magát. Volt, hogy egészen a saját térfelének a közepéig visszazárt labdát szerezni. Azt pedig bűn lenne említés nélkül hagyni, hogy milyen jól megértik egymást a pályán Özillel. Szinte folyamatosan keresik egymást, és az ember néha (jogosan) úgy érzi, hogy rajtuk áll vagy bukik, sikerül-e a pálya utolsó harmadában váratlant húzni. Mindennél fontosabb, hogy ez a két ember aláírja az új szerződését, mert nem csak élmény nézni a játékukat, de a pótlásuk is a lehetetlen kategóriát súrolja.

A játék képe nagyjából az első negyed óra végén kezdett változni, amikor a sérült Debuchyt Gabriel váltotta a jobbhátvéd posztján. Ez egyrészt azért problémás, mert alapvetően Gabriel középhátvéd, és utoljára még Brazíliában játszott ezen az oldalon. Ennél fogva a támadásokat ezen az oldalon jóval kevésbé tudtunk hatékonyan vezetni, és az egyébként is inkább a bal oldal felé orientálódó játékunk még inkább oda összpontosult. Ehhez még hozzájött az is, hogy a két szélsőhátvéd közül általában Monreal marad mélyen, hogy segítse a labdakihozatalokat (sok topcsapattal ellentétben az Arsenal inkább a középhátvédeken és a szélsővédőkön keresztül építi a támadásait, a középpályások csak ritkán lépnek vissza mélyebbre), így viszont fentebb létszámhátrányba kerültünk, a Bournemouth pedig átvette a meccs irányítását, hogy egy könnyű síppal befújt büntetővel egyenlítsenek, majd további helyzeteket dolgozzanak ki.

passmapbou

Az Arsenal a támadásai nagy részét a bal oldalon vezette, mindkét szélső hátvéd mélyen helyezkedik. Granit Xhaka viszont jól mozgatta a szálakat, Özil és Alexis pedig sokat keresték egymást a labdával.

Wenger csapata a visszaesés ellenére erősen zárta az első félidőt, Alexis lövése után a felső lécen csattant a labda, a szünet után pedig a meccs elejéhez hasonlóan átvették az irányítást, Walcott pedig egy remek akció végén visszaszerezte a vezetést. Ezután már jóval könnyebb dolguk volt, hiszen a Bournemouth egyre jobban kinyílt hátul, a kontrákban pedig mindig ott volt a harmadik gól lehetősége, ami végül a 90. percben érkezett meg. Özil, Giroud és Alexis kiválóan játszották le a 3v2-es szituációt.

Az Ágyúsok sokkal jobban játszottak, mint az előző meccseken (az ellenfél is gyengébb volt), viszont most is csak három alkalommal sikerült eltalálni az ellenfél kapuját. Viszont ezekből kivétel nélkül sikerült gólt szerezni. A tegnapival együtt az Arsenal az utóbbi négy meccsen hétszer találta el az ellenfél kapuját, és ezeken a meccseken hét gólt szerzett. Egészen elképesztő adat, ami egyrészt rávilágít arra, hogy mennyire pontos a helyzetkihasználás, ugyanakkor azt is, hogy meccsenként mennyire kevés igazán veszélyes szituációt sikerül kialakítani az ellenfél kapuja előtt. Ráadásul ezzel együtt az ellenfelek nem váltják olyan szinten gólra a helyzeteiket, ahogy az a statisztikák szerint várható lenne.xglucky

Az xG modell alapján az Arsenal a legszerencsésebb csapat az angol bajnokságban.

Amire még mindenképp érdemes kitérni, az a pálya közepén Xhaka és Elneny teljesítménye. A kívánságkosár hiába telt meg a Ramsey-Xhaka párosért könyörgő üzenetekkel, a Papa csak félig tett eleget az óhajoknak. Granit Xhaka végre bekerült a kezdőcsapatba, és ez egyből meg is látszódott a csapat játékán. A svájci sokkal hatékonyabban tudta segíteni a támadásokat, passzainak az 58 százaléka az ellenfél kapuja felé irányult miközben védekezésben egészen parádés számokat hozott. 9 sikeres szerelés mellett háromszor fülelte le az ellenfél passzait. Mellette Elneny hozta a szokásos sallangmentes egyszerű játékot. Nyomás alatt is jól tartotta meg a labdát, amit szinte minden alkalommal pontosan játszott meg, miközben a letámadásokat is hatékonyan segítette, bár ez többször is egyéni partizánakciókba torkollott. Hozzá képest a szintén hasonló energiabefektetésre képes Ramsey azért is lehet előrelépés, mert a kaput képes sokkal agresszívabban támadni, többször vállalkozik kulcspasszokra, és mélységből hatékonyabban tud felérni a tizenhatoson belülre, ami Özil és Alexis helyzetét is segítheti.

Az Arsenal ugyan nem alakított ki tonnaszámra ziccereket a Bournemouth ellen, de a kidolgozott helyzetek mind minőségiek voltak, és ezeket kivétel nélkül sikerült is gólra váltani. A vendégek folyamatosan hajtottak az egyenlítésért, és látszólag veszélyesen futballoztak, de a szünet után Afobe közeli lövésén kívül már nem tudtak valódi veszélyes helyzetet kialakítani. Wenger csapata a tavalyi szezonhoz képest rengeteget fejlődött helyzetkihasználásban, viszont ahhoz, hogy tartósan tartani tudják a lépést a riválisokkal szemben, egyszerűen muszáj lesz több lehetőséget kialakítaniuk a meccseken, mert az ilyen pozitív tendenciák könnyen átfordulhatnak a másik irányba.

xgbou

 

Minden eszközt bevetve (Arsenal – Swansea City 3-2)

Az elmúlt években a Swansea City egyértelműen a Premier League szimpatikusabb csapatai közé tartozott, bár arról érdemes lett volna elbeszélgetni a szakmai stábbal, hogy miként illik viselkedni vendégségben. A hattyúk a 2011-es feljutást követően öt meccsen csupán egyszer szenvedtek vereséget az Emiratesben, de akkor is egy óriási Vorm hiba kellett a Manchester United elleni 8-2-es vereség után a saját fejét kereső Arsenalnak, hogy begyűjtsék a 2011/12-es szezon első három pontját. Azóta ülhetett a Swansea kispadján bárki, a hazai győzelem mindig elmaradt. Tavaly még az ideiglenesen kinevezett Alan Curtis is képes volt komoly pofont mérni a bajnoki álmokat dédelgető Wengerre. A Swansea nyáron Williams és Ayew eladásával gyakorlatilag felragasztotta magára a biztos kieső címkéjét, és a nyitófordulós győzelem utáni eredmények valóban ezt igazolták, habár a játékuk koránt sem volt reménytelen. Az akkor még Guidolin vezette csapat jó játékkal még a hasító Manchester City-t is képes volt megszorongatni, és erős a gyanúm, hogy idővel a jó játék eredményekkel is párosult volna. Ezzel szemben a tavasszal a bennmaradást simán biztosító edzőt kipicsázták, és érkezett Bob Bradley, aki az első Premier League meccsén nem tudott olyan jó eredményt elérni az Arsenal otthonában, mint az elődei.

Jól ismerjük Arséne Wengert. Ha megtalálja az ideális kezdőjét, akkor azon csak dögvész esetén hajlandó változtatni, így semmilyen változást nem eszközölt a fantasztikus szériában lévő csapatán. Bob Bradley az első meccsén rögtön csatár nélkül állt fel, papíron Sigurdsson volt a legelső emberük, mögötte pedig a kaput idén nagyon érző, de középpályás helyezkedésben leginkább nevetséges jelzőt érdemlő Leroy Fer játszott. A 4-4-2-es rendszerben védekező Swansea ugyan próbálta megzavarni a két támadóval a védők labdakihozatalait, viszont komoly nyomást nem sikerült gyakorolniuk. Ennek megfelelően az Arsenal rendszerint könnyedén tudott hátulról építkezni, és könnyedén használta ki a vendégek horizontális és vertikális védővonala közötti hatalmas távolságokat. Ráadásul sokszor akkor is magasra tolták a védelmüket, amikor nem helyeztek nyomást a labdás játékosra, így pedig az Arsenal villámgyors embereit csak a partjelző állíthatta meg. Az első gólig ugyan valódi ziccere nem volt az Arsenalnak, de végig érződött, hogy ilyen szellős védekezéssel nem húzhatja sokáig Bradley csapata.

Walcott első góljához kellett Amat hatalmas hibája,  majd a másodikhoz egy pocsék szöglet utáni védelmi hiba, de a tavalyi Theo aligha verte volna be ilyen magabiztosan ezeket a helyzeteket. Tavasszal már én is úgy gondoltam, hogy az ő ideje lejárt az Arsenalnál, de idén nagyon látványosan újradefiniálta önmagát. Nyilván sokat profitál abból, hogy olyan játékosokkal van körülvéve, akik rendkívül kreatívak, és képesek nagyon gyorsan játszani, de ez is egy újabb bizonyíték arra, hogy Walcott egy megfelelő játékrendszerben igenis jó futballista. Az angol válogatott meccsein alig akadt hasznos megmozdulása, de az Arsenalba visszatérve a két gólja mellett az összjátékban is remek volt, és kis szerencsével négy találattal is zárhatta volna a meccset.

A meccs másik főszereplője egyértelműen Granit Xhaka volt, aki az első félidőben odaajándékozott egy gólt az ellenfélnek (bár Cech védhette volna Sigurdsson lövését), majd a második félidőben kiállították. Ha csak azt nézzük, akkor simán ráfoghatjuk, hogy a svájcinak pocsék meccse volt. Ezeken kívül viszont tulajdonképpen egészen jól játszott. A támadójátékunkban egyértelműen kulcsszerepe volt.

xhakaforward

Xhaka leggyakoribb passzkombinációi egytől egyig olyan játékosokkal alakultak ki akik előtte játszanak, ez is jól mutatja, hogy amint lehet igyekszik támadást kezdeményezni, és minél hamarabb az ellenfél támadó harmadába juttatni a labdát. A következő videó pedig nagyjából össze is foglalja a tevékenységét a pályán.

 

Xhaka először hosszú passzal indítja Monrealt a bal oldalon, majd labdavesztés után megpróbálja azt visszaszerezni, majd a letámadás segítségével újra az Arsenalhoz kerül a labda, majd lövéssel fejezi be az akciót.

A hatékony letámadás idén egyébként is kulcsfontosságú az Arsenal játékában, és a jelenlegi játékosállománnyal minden adott, hogy ezt sikerüljön fenntartani. Xhaka hasonló szerepkörben futballozik mint a szezon első meccsein Coquelin, de ahogy várható is volt, a támadójátékhoz jóval többet tud hozzátenni. Az ellenfélnek ajándékozott gólon kívül a piros lapjával is felhívta magával a figyelmet, azonban meglepő módon ezt akár pozitív megmozdulásként is lehet értékelni.

xhakared

Az Arsenal mindkét szélső védője magasan helyezkedik, így ha Barrow el tudta volna vinni Xhaka mellett a labdát, akkor 4v2 szituáció alakult volna ki a hazai térfélen. Ekkor 1 gól volt a különbség a két csapat között, Xhaka pedig mindezt számításba véve helyes döntést hozott.

A játékvezetők az eddigi fordulókban finoman fogalmazva kegyesek voltak az Arsenallal, de nagyon úgy tűnik, hogy a mézes hetek véget értek. Xhaka valóban tudatos taktikai szabálytalanságot követett el, de mivel ez még a félpályán túl történt, és az Arsenalnak továbbra is volt két védőjátékosa az ellenfél a és a kapu között, aligha lehet azt mondani, hogy a svájci száz százalékos gólhelyzetet akadályozott volna meg. Jonathan Moss rossz döntést hozott, de akik eddig a keménységet hiányolták az Arsenal játékosaitól, azok most elégedetten csettinthetnek. Granit Xhaka a helyzetet jól felmérve minden lehetséges eszközt hajlandó volt bevetni az eredmény megőrzése érdekében.

A kiállítást követően a Swansea felébredt, különösen Barrow okozott fejfájást az Arsenal védelmének. Főleg Monreal izzadhatott fiatal szélső mellett, aki több alkalommal is mögé került, összesen pedig egymaga három helyzetet alakított ki, valamint egy gólpasszt is jegyzett. Az Arsenal egyébként is szenvedett a beívelt labdákkal, a Swansea szinte csak ilyen helyzetekből tudott helyzetet kialakítani, de olyankor szinte minden alkalommal üres embert találtak a tizenhatoson belül.

swansea-crosses

Ha a Swansea játékosai embert találtak a tizenhatoson belül, akkor szinte mindig tisztán fejelhettek a játékosaik. Ha Llorrente a pályán lett volna, akkor jóval nagyobb bajba is kerülhetett volna az Arsenal.

Az Arsenal harmadik gólját Özil szerezte egy fantasztikus kapáslövéssel, méghozzá Alexis kiváló passza után. Ez is jól mutatja, hogy idén kicsit felcserélődtek, de leginkább megosztódtak a szerepek. Tavaly Mesut Özil a szezon nagy részében szinte egymaga felelt az Arsenal által kialakított helyzetekért, most viszont Iwobi, Cazorla, Xhaka és Alexis is ott van az oldalán, így ilyen szempontból kevesebb felelősség hárul rá. Az Arsenal szinte pontosan ugyanannyi helyzetet alakít ki meccsenként, mint az előző szezonban, de ezek szépen eloszlanak a játékosok között. Alexis Sánchez idén már 6 gólpassznál jár, míg a tavaly csak a bajnokságban 19 gólt előkészítő Özil eddig nullát tudhat a magáénak, viszont lőtt három gólt.

Az Arsenal immár 6 bajnoki meccset nyert zsinórban, a Manchester City és Tottenham botlásával pedig pontszámban sikerült beérni a listavezetőt. Szemre a játék rendben van, a kezdő szépen összeállt. Ilyenkor azonban mindig az a kérdés, mi lesz akkor, ha eljön a rettegett november, és a kulcsjátékosaink között megint dögrovásra kerülnek néhányan?