Bejegyzés

Kifakult derbi (Arsenal – Manchester United)

Hol vannak már azok az idők, amikor a két csapat meccse a bajnokságról döntött egyik avagy másik javára. Mi már egy jó ideje az alterantív top4 univerzumban tengődünk, szigorúan nem átlépve a 80 pontos álomhatárt, míg a Manchester United a legendás mesterük 2013-as távozása óta éber kómában vegetál és folyamatosan mögöttünk végez a bajnoki tabellán.

Esetünkben már számtalan alkalommal leírtuk, hogy az üvegplafont nem a top4-ért való kaparásnak kellene jelentenie, hanem hogy legalább májusig versenyben legyünk a bajnoki címért folyó harcban. Ez a MU-ra halmozottan igaz, hisz nekik nemhogy a bajnokságban, de Európában (ami nem az EL) is minden évben döngetniük kéne a végső győzelem ajtaját, ha már ők a világ legértékesebb futballklubja. 

Ehhez képest SAF óta még stabilan BL sincs, tavaly is csupán a korábban megénekelt csicskatriplát megkoronázó EL-győzelem jóvoltából sikerült betopanni a hátsó ajtón. A siker nem a pénzen múlik, hisz teljes mértékben kihasználják az anyagi lehetőségeiket, a fő probléma sokkal inkább a vezetőség sportszakmai fogalmatlansága. (Meg is érkeztünk a közös keresztmetszethez, de mivel most eléggé ki van apadva a Wenger & igazgatóság Out folyó, így nem szeretném a témát újfent bővebben firtatni, pláne az elmúlt hetek bizakodásra okot adó lépéseinek fényében. (Mislintat & Sanllehi kinevezése))

A harmadik bohócot tapossák Fergie óta, akik közül az aktuális mindenki kedvenc Jóskája, akire legalább annyira rá lehet húzni, hogy túl van karrierje zenitjén, mint a mi Papusunk. Egy dolog viszont örök: bármikor tud sírni egy sort az Arsenal, de méginkább Wenger kapcsán.

Ez a kép +1 indok, hogy miért nem szabad ma kikapni. Az FA-kupa győzelem ellenére, azért 2017-ben nem sok köszönet volt, egy hasonló Emiratesben lekapott mozzanat magasan a legnyomorúságosabb pillanata lenne az évnek.

Ahogy a Köln ellen, úgy kb. most is előre meg lehet jósolni, hogy mi várható: 90 perc fingreszelés, ami banális egyéni hibák nélkül, kevés gólt és valószínűleg egy döntetlent eredményez. Végeredménytől függetlenül Jóska verbálisan megtörli majd a lábát Wengerben, aki erre trollkodva reagál, de ha netán vereség a vége, akkor egy mellporral még az öltözőfolyosón lerendezi. (A trollkodás már a meccs előtt megtörtént, az Öreg szerint Jóska támadni fog az Emiratesben (max. a WC-t, ha elkapja a szapora fosás), míg Józsi már előre védi az X-et, elmondása szerint a MU-nak nem kötelező győzelem kategória a szombat esti londoni vizitálás.)

Tipp: 1-1, ami senkinek nem lesz jó, mert a City már a fő kihívónak kikiáltott, jelenleg 2. MU-tól is 10 pontra lesz, ami rögtön meg is ágyazza Jóskáéknak a hátrafelé kacsingatást, illetve top4-es iszapbírkózást és a tavalyi 6. hely démonait.

A meccset 18:30-tól a Spíler TV élőben közvetíti, de aki teheti az látogasson el a XI. kerületi Moha Caféba, sok résztvevővel a RED-ek mintájára a győzelem is meglesz. 😉

Utolsó szalmaszál (Arsenal – Manchester United 2-0)

Egy dolog biztos volt az Arsenal – Manchester United rangadó előtt. Mindkét csapatnak győznie kellett ha az utolsó meccseknek még TOP4-es reményeknek akartak nekivágni. Mivel a Manchester Unitednek az Európa Liga révén még más úton is van esélye a Bajnokok Ligája indulásra, így egyértelműen az Arsenal számára volt fontosabb a találkozó ami a két kezdőcsapaton is érzékelhető volt. Arséne Wenger az elérhető legerősebb tizenegyét küldte a pályára, míg Mourinho Pogbát, Rashfordot és Baillyt is pihentette a kulcsjátékosai közül, a jobbhátvéd posztra pedig a fiatal Tuanzebét jelölte. 

Jose Mourinho egyébként is szeret megúszásra játszani az Emiratesben, ahol eddig minden meccsen döntetlent ért el aktuális csapatával, de erre most ürügye is bőven volt. Így nem meglepő, hogy a rangadókon egyébként is rendkívül defenzív Manchester United rendkívül óvatos taktikával állt ki a mérkőzésre. A csapatuk két szélén ugyan két elsősorban támadó kvalitásairól ismert játékos kezdett Mkhitaryan és Mata személyében, de az ő feladatuk is elsősorban a szélek levédekezése volt az Arsenal szárnyvédőivel szemben. Eközben a pálya közepén Rooney, Carrick és Herrera egymáshoz közel helyezkedve a lehető legkisebb szabad területet igyekeztek hagyni a pálya közepén, ami miatt Özil és Sanchez is rendkívül mélyre kényszerült.

Mivel a Manchester United nem is próbálta letámadni az Arsenal hátsó sorát, így a két oldalsó bekk Monreal és főleg Holding is könnyedén tudta felhozni a labdát akár az ellenfél térfelének a közepéig is, ott viszont elkezdődtek a gondok.

A négy védő egymáshoz közel helyezkedett, miközben a két szélső visszazár a szárnyvédőkkel egy 6-3-1-es felállást kialakítva ezzel. A United három középpályása szintén egymáshoz közel helyezkedik, miközben egy Arsenal játékos sem helyezkedik a védelmi vonalak között.

Nézzünk erre egy szituációt a mérkőzésről:

Emellett az Arsenal labdajáratásai is kifejezetten lassúak voltak a rossz pozíciós elosztás miatt: a félterületben – főleg a bal oldalon csak nagyon ritkán akadt összekötő ember a pálya két része között, így Manchester United játékosainak bőven volt idejük a megfelelő irányba tolódni.

Épp a fentieknek köszönhetően ezen a meccsen sem záporoztak az Arsenal helyzetek. Legtöbbször akkor alakult ki veszélyes lehetőség, amikor Aaron Ramsey a középpályáról beindult az ellenfél védelme mögé. Az ilyen harmadik emberes elmozgásokat kifejezetten nehéz lekövetni, így ebből ziccerig is eljutott az Arsenal. A walesi középpályás egyébként is a legjobb meccsét játszotta az idei szezonban. A jó ütemű beindulások mellett kialakított egy helyzetet, és 3 szerelést valamint egy labdaszerzést is bemutatott. A statikusan játszó Arsenalban kulcsfontosságú volt a jelenléte.

A gól mégsem egy Ramsey beindulás után, hanem Granit Xhaka szerencsés távoli lövése után született meg. Rá pár percre Oxlade-Chamberlain tankönyvi beadása és Welbeck fejese pedig le is zárta a meccset. Mourinho hiába küldte be Lingardot és Rashfordot, a Manchester United nem tudott üzemi hőfokra felpörögni, a Holding és Koscielny által vezetett védelem pedig minden akadállyal megbirkózott. A két gólos előny tudatában már az Arsenal sem erőltette túlságosan a támadásokat, tudván, hogy a 3 pont most mindennél fontosabb.

Ezzel a győzelemmel még mindig pislákol egy halvány kis reménysugár a BL hely megszerzésére, de tudván, hogy a következő két meccsünket a Southampton és a Stoke City ellen játsszuk idegenben, túl sok dologban nem bízhatunk. Az Arsenal az utolsó 10 idegenbeli bajnokiján mindössze 7 pontot szerzett, a Soton és a Stoke pedig általában nem bizonyulnak szívélyes vendéglátónak, ha az Arsenalról van szó.

Plot twist (Manchester United – Arsenal 1-1)

Az éves túra az Old Traffordra az esetek 99,9 százalékában nagyjából felér egy gyökérkezeléssel egybekötött urológiai vizsgálattal, szóval elhiszem ha ezúttal valaki annyira nem várta a válogatott szünet végét.  Ráadásul azzal, hogy Mourinho is képbe került, a győzelmi esélyeink tényleg a minimálisra csökkentek. Mert lássuk be, mi lehetünk akármennyire kurvajók, a United vagy Mourinho épp aktuális csapata pedig bármennyire is szar, ezeken a meccseken garantált a bukta. Ezt a két elemet kombinálva pedig a győzelmi esélyeink valóban hangyafasznyira csökkentek. Még szerencse, hogy az unalomig ismert történetbe idén legalább egy csavar bekerült.

A sérülések és eltiltások mindkét csapat összeállításában nagy szerepet játszottak, de furcsamód a több játékost nélkülöző Manchester United tudott a helyzethez jobban alkalmazkodni. Fellaini és Ibrahimovic nélkül két féktől is megszabadult a United, Rashford idén először játszhatott középcsatárként, a pálya közepén pedig összeállt a legoptimálisabbnak tartott Carrick-Herrera-Pogba hármas. Wengernek végül csak Bellerint és a hetek óta sérült Cazorlát kellett nélkülöznie, de mindkettő elég erős túlkompenzáláshoz vezetett. A pálya közepén a Coquelin-Elneny páros igyekezett megerősíteni az Arsenal védekezését, ami támadásban komoly áldozatokat követelt, míg a jobbhátvéd posztját Jenkinson töltötte be.

Az első félidő képe szinte pontosan azt hozta amit várni lehetett. Az Arsenal többet birtokolta a labdát, de valódi helyzetet nem tudtak kialakítani. A United labdavesztés után azonnali visszatámadásokkal akadályozta meg az Arsenal gyors támadásépítését, a középpályán pedig minél kisebbre próbálták szűkíteni a területet az Ágyúsok előtt.

jonesfollow

A Manchester United a középpályán ember-orientált védekezést alkalmazott, még Phil Jones is nagyon sokszor messzire követte Sanchez mozgását a védelemből kilépve, nehogy létszámhátrányba kerüljenek. 

united-compact

A pálya utolsó harmadában Mourinho csapata a lehető legkisebbre próbálta szűkíteni a területet a két védelmi vonal között, ezzel pedig előnytelen lövőhelyzetekbe kényszerítették az Arsenal játékosait.

Az első félidőben tehát minden nagyjából úgy alakult ahogy Mourinho elképzelte. Az Arsenal nem tudott veszélyes támadásokat vezetni, ellenben Petr Cech két védést remek védést is bemutatott, de valódi ziccere a Manchester Unitednek sem akadt. Az Arsenal abszolút nem tudott mit kezdeni az ellenfelével, a középpálya pedig jól láthatóan teljesen ötlettelen volt. Bellerin hiánya és Jenkinson játéka indokolhatta ugyan, hogy Elneny és Coquelin egyszerre legyen a pályán, így viszont az Arsenal középpályás játéka ismét rendkívül sterillé vált, és Mesut Özil sem tudott a pálya azon pontjain labdához jutni, ahol igazán kárt tehetett volna az ellenfélben. Granit Xhaka 80 percig a padon ült, miközben nyilvánvaló volt, hogy az Arsenalnak szüksége van az ő képességeire a pálya közepén. Egyszerűen érthetetlen, hogy Wenger miért nem bízott benne ismét, miközben a Tottenham ellen messze a csapat legjobbja volt, kiemelkedő számokat produkálva védekezésben.

passmap

Az Arsenal játékából teljesen hiányzott a szélesség, minden egyes támadásnál a szélre kikerült labda visszavándorolt középre, ennek eredményeként pedig egy steril labdajáratás alakult ki. Eközben Coquelin labdabirtoklás esetén semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz, így a kreatívabb társat igénylő Elneny játéka is haszontalanná vált.

A második félidőben teljesen megváltozott a meccs képe, és a Manchester United egyre nagyobb nyomást helyezett az Arsenal kapujára, miközben Wenger emberei egy kontrát sem tudtak végigvinni. Minden ilyen kísérletet a csírájában elfojtottak a United játékosai, és ugyan ismét nem alakítottak ki bődületesen nagy helyzeteket, de a nyomás alatt egyetlen kihagyás az Arsenal védelmétől elég volt a gólhoz. Egy jobb oldali bedobás után Coquelin és Walcott is teljesen megfeledkezett a mélységből érkező Matáról, aki Herrera visszatett labdája után teljesen üresen lőhetett Cech kapujába. Már nem ez az első gól, amit az Arsenal a saját bal oldalukon végigvitt támadás után kap, ezt a problémát pedig nagyon sürgősen meg kell oldania Wengernek és a stábjának.

A helyzet a gól után sem változott, annak ellenére, hogy Elneny-t váltotta Giroud, de nyomást az ellenfél kapujára csak akkor sikerült helyezni mikor Coquelin is elhagyta a pályát. Ami viszont érthetetlen, hogy Aaron Ramsey hogyan játszhatta végig a meccset. Nála többször senki sem veszített labdát az egész mezőnyben, miközben támadásban és védekezésben is teljesen súlytalan volt. Mivel jelenleg Iwobi szerepkörére ő az egyetlen számba vehető alternatíva, csak reménykedhetünk, hogy egyszerűen rossz napot fogott ki, és nem ennyi amit tud. Viszont ez is kiválóan példázza, hogy az Arsenal mennyire nem tudja nélkülözni az alapjátékához  szükséges legfontosabb embereket. Iwobi nélkül nem volt meg az összeköttetés a középpályások és a támadók között, ráadásul Ramsey közel sem tud kis területen kevés érintésből olyan hatékonyan játszani, mint a nigériai.

Wenger a végén minden mindegy alapon behozta Jenkinson helyére Oxlade-Chamberlaint, hogy végül az ő remek beadását fejelje De Gea kapujába elemi erővel Giroud. Sokat elmond az Arsenal játékáról, hogy az egész mérkőzésen ez volt az egyetlen kaput eltaláló kísérletük. Wenger alaposan túltaktikázta magát a meccs előtt, a cseréivel is túl sokáig várt, de végül a szerencse ezúttal mellé állt az Old Traffordon. A szokásostól eltérően tehát a gyengén és impotensen játszó Arsenal végül legalább egy pontot meg tudott menteni, ami már csak Mourinho savanyú ábrázata miatt is külön öröm.

xg

Egy becsületbeli ügy (Manchester United-Arsenal)

Bár egy NLD-vel búcsúztunk el a bajnokságtól a válogatott szünet előtt, az igazi derbi mégis szombaton, fél 2-kor következik. Nem túlzás azt állítani, a honi Ágyús szurkolók kb. 90%-a Wenger alatt kötelezte el magát a csapat mellett, így mindig is a MU elleni meccsek lesznek azok, amikre a legnagyobb rangadóként tekinthetünk, a SAF-Wenger ill. Vieira-Keane csörték miatt. A 90-es évek végét, 2000-es évek közepét magába foglaló időintervallumban rendre a két csapat közül került ki az aktuális bajnok, hogy aztán a Rotor Londongrád Chelsea megerősödésével, valamint a stadionprojektünkkel megköszönjük az addigi együttműködést és egy időre lelépjünk a színről, ami a bajnoki cím hajkurászását illeti.

Ehhez képest ma ott tartunk, hogy mi, ha nem is óriás léptekkel, de legalább egy-egy nyári okos húzással újból araszolunk a hőn áhított cél felé, míg a United fantasy módban próbálja magát újjáépíteni a poszt-Ferguson érában. Teszik ezt kevés sikerrel, Sir Alex visszavonulása óta egy Wenger-kupás helyet leszámítva, még a top4-et sem sikerült elérniük. Talán még mi, rivális szurkolók sem gondoltuk, hogy a saját „elmúltnyócéves” olykor páros lábbal a langyos fosban tapicskoló időszakunkál is rázósabb lesz számukra a Fergiet követő átmeneti állapot.
football-sir-alex-ferguson-arsene-wenger_3474419-1

Természetesen mindenki tisztában volt vele, hogy az öreg skót eredményeit mission impossible lesz továbbvinni, még annak ellenére is, hogy az anyagi körülmények valamint a játékosállomány (az idei keret mindenféleképp) adva lenne a sikerességhez. Mourinho kinevezése ezzel szemben egy újabb pofon a szarnak, hisz hiába volt 2002 óta az összes aktuális csapatával legalább egyszer bajnok, 3 évnél sehol sem húzta tovább, ráadásul egyáltalán nem arról híres, hogy lerakja a jövő csapatának alapjait. Továbbá, ahogy ez a manchesteri misszió jelenleg kinéz, még a 3 év is hízelgő a portugálra nézve.  Jóskára egyébként különösen ráférne már egy verés Wengertől, az egymás elleni mérlegük sajnos gyalázatos a Papa szemszögéből, eddig mindössze egyszer sikerült elkapnia Józsit, a tavalyi Community Shield-en, aminek a nívója valahol a béka segge alatt található. Emellett gondolom nem kell megemlíteni Wenger 1000. meccsét, ahol bizony a portugál nem csokireszeléket, hanem patkányszart szolgáltatott az ünnepi torta tetejére. Viszont ha választani kell, a legirritálóbb dolog mégis ez a mind games-nek csúfolt butthurt picsogás, amit a közös meccsek előtt, valamint random időközönként Wengernek címez. Legfrissebb gyöngyszem: Neheztel a sajtóra, amiért nem kap annyi tiszteletet tőlük, pedig ő 18 hónapja volt bajnok utoljára, nem 18 éve. (Ez egyébként is egy ordas faszság, mivel tavasszal a csalódott szurkolók mellett a sajtóból is rendre harsog a Wenger Out.)

347ze6r

Nem árulok el vele nagy titkot, hogy az Old Traffordra finoman szólva sem nyerni járunk. Bajnoki meccset utoljára 10 éve sikerült itt behúzni (az akkori csapatból egyedül Walcott maradt meg hírmondónak), ráadásul most még Welbeck sem bevethető, aki már 2 alkalommal is betalált az OT-n Ágyúsként  és legalább olyan gólérzékeny korábbi csapata ellen, mint amilyen Robinakurvaanyád volt ellenünk. Sérültek terén kb. egál a helyzet, nálunk sajnos továbbra sincs Cazorla, ráadásul Bellerint is elvesztettük 1 hónapra, így legjobb eséllyel Jenkinson lesz az, aki a Reading elleni Ligakupa meccs után most újból bizonyíthat. (Találgatás szintjén felröppent Gabriel és Coquelin neve is, előbbit még a padon is fáj nézni, utóbbi pedig korábban játszott jobb bekket, de jóval többet vesztenénk, ha hátrahúznánk a kp-ról a védelem szélére, védekezésben még hozná is katalán mutatóit, de a támadásokhoz fellépve egy árnyalattal nem lenne jobb még Jenkinsonnál sem.
A legnagyobb költői kérdés viszont Sanchez kezdése/nem kezdése, amin kár is agyalni mindannyian tudjuk rá a választ, az utóbbi időben Giroud úgyis csereként a leghalálosabb fegyver. Ramsey helyzete jóval érdekesebb, szerintem az ő seggét hamarosan elkezdi majd törni a pad, viszont Gránitot bűntény lenne kivenni a kezdőből, hisz otthon játszva azért Jóska csak nem megy rá az X-re, főleg úgy, hogy már a 4. helytől is 6 pontra vannak.

Soccer - Barclays Premier League - Manchester United v Arsenal - Old Trafford

A Unitednél hiányozni fog Bailly, akiért megérte kicsengetniük a 30 millió fontot a Villarrealnak, bátran kijelenthető, hogy az idei United védelem legmegbízhatóbb pontja és nem olyan vak torpedó, mint, az általunk elhozott Gabriel. (Anno őt vitték a brazil pótlására a Sárga Tengeralattjáróhoz, ami így utólag nézve duplán jó dealre sikerült.) Smalling és Valencia szintén sérült (igaz utóbbira van esély, hogy legalább a keretbe bekerüljön), arcpirító lenne ha nem rúgnánk nekik gólt, így hogy 2 alapemberük is biztosan hiányozni fog a védelmükből. Ibrahimovic kisárgázta magát, elütve a lehetőségét annak, hogy emberelőnyben kezdjük a meccset. Fellaini még kérdéses, de őt a MU szurkolók sem siratnák, mi pedig megspórolnánk pár jól irányzott könyököst.
Akiktől tarthatunk, mint a tűztől az a két spanyol légiósuk Herrera és Mata, előbbinek szintén nem büdös betalálni ellenünk ráadásul idén megkockáztatom, hogy eddig ő a legjobban és legkiegyensúlyozottabban teljesítő játékosa a Unitednek. A kp-n lesz még valami hülye hajú, 100 milliós francia csávó, mégis inkább honfitársától Martialtól és a tavalyi kasztrálónktól, Rashfordtól kell csokizni, akik a szélre kilökve korántsem csak a futó skilljükből élnek, nekünk pedig idén náluk sokkal butább rohamnégerek is okoztak kellemetlen pillanatokat, amiről leginkább Monreal tudna mesélni.
Az pedig a világ nyolcadik csodája lenne, ha valamelyik mumifikálódott emberüket (Mkhitaryan, Schweinsteiger, Depay) egyáltalán a padon láthatnánk.

Játékvezetőre nem szoktam kitérni, de ma az az André Marriner fújja a sípot, aki a fentebb említett 1000. meccset is dirigálta, ellopva a showt az alábbi megmozdulásával.

hqdefault

Személy szerint a kezdőben nem várok nagy változást, hiába dobták fel még a 3-4-3 lehetőségét is az elmúlt napokban, jó eséllyel a Cech-Jenkinson, Mustafi, Koscielny, Monreal-Xhaka, Coquelin-Iwobi, Özil, Walcott-Alexis tizenegy fog kifutni. Eredményt tekintve pedig bemondok egy 1 gólos győzelmet a javunkra, Jóska fénye egyre csak halványodik és bár elmondta a meccs előtt, hogy nem foglalkozik a Wenger elleni rekordjával, tutira kiverné a cirkuszt, ha a Papa feladná neki a kenetet.

Insert Coin To Continue

  • Nagyjából 1 hét múlva megkezdődik a valódi őrület az átigazolási piacon.
  • A 2016-os nyári lehet minden idők legnagyobb pénzmozgású transzfer-időszaka.
  • Kiváltképp igaz lehet ez a megállapítás a Premier League-re.
  • Ezt nagyon jól tudják a játékos-ügynökök is, akik hivatalból tesznek az érzelmekre.
  • Ezúttal rendesen ki kell nyitni a bukszát Arséne Wengernek.

Figyelemmel követve azt, hogy Granit Xhaka miként űzi a játékot az Európa-bajnokságon, mindenféle túlzás nélkül kijelenthetjük azt, hogy nagyjából 20 millió fontot spóroltak azzal, hogy Granit még a torna előtt érkezett meg és fúdekurvajó, hogy az Arsenalhoz, amit természetesen nagyban segített az, hogy már egy éve folytak a tárgyalások a játékos és a klub között, magyarul vélhetően a bajnokságok végezetével már csak a papírmunka maradt hátra.

Mielőtt tovább haladnánk, nézzük meg azt, hogy a pénzen kívül még mi folyik formailag a színfalak mögött egy átigazolás során, illetve hogy milyen kardinális sarokpontjai vannak egy átlagos szerződésnek:

START
Az ajánlatnak mindenképpen valamilyen írásos formában kell megérkeznie az adott klubhoz, amit a klub szándékai szerint vagy azonnal elutasíthat, vagy megkezdődhetnek a tárgyalások a két klub között addig, amíg megállapodás történik az árban.

Az ügynök szerepe
Ha nem érkezik be konkrét ajánlat, klub megkérheti az ügynököt, hogy képviselje őket, és találjon egy vevőt az adott játékosnak, ez a legtöbb esetben akkor történik, amikor a játékos a padon tölti az ideje nagyobb részét. Minden más esetben az ügynöknek először engedélyt kell kapnia a klubtól, hogy tárgyalhasson más klubokkal az általa képviselt játékost érintően, és a legtöbbször a klubok ekkor meghatároznak egy minimális árat, amit az ügynöknek kommunikálnia kell az érdeklődők felé. Csak ezután kezdheti meg az ügynök a munkát és a kapcsolatfelvételt a vezetőedzőkkel, a vezető játékos-megfigyelőkkel vagy az átigazolásokért felelős vezetőkkel a kluboknál.

Mivel a legtöbb ügynöknek nem csak egy ügyfele van, így általában előre bekérik az engedélyeket a kluboktól a tárgyalásokra, és az esetek többségében a munkájuk ezután klasszikus telemarketinges formát ölt, a beszélgetések során leginkább arról érdeklődnek, hogy az adott vásárlónak mire van szüksége (középpályásra, bal szélsőre, középső védőre, csatárra).

Mi történik azután, ha a két klub sikeresen megállapodott az árban?
Az összegben való megállapodás koránt sem jelenti azt, hogy az átigazolás automatikusan végbemegy, valójában ekkor kezdődik meg az ügynök igazi munkája, hogy a személyi igényeket és részleteket átrágva a lehető legjobb üzletet kösse a játékos számára, és valójában ez az, ami egy átigazolás során az ezzel töltött időt elnyújtja. A legfőbb tényezők ebben a játékidő mennyisége, a játékos fizetése és a szerződés hossza.

Fizetések és aláírási pénz
Túl azon a nem túl nagy titkon, hogy az ügynökök szeretnék a lehető legmagasabb fizetést kialkudni a képviselt játékosoknak egy átigazolás során, további okosságokkal is operálhatnak. Ilyen például az évről évre emelkedő fizetés, amit az befolyásolhat, hogy egy játékos hányszor lép pályára egy adott szezonban. Másik fontos pont még az aláírási pénz, ami ligánként eltérhet, és a klubok financiális erejének függvényében más és más lehet, és ezt is nagyban befolyásolja az, hogy a játékosnak mennyi játékpercet garantál egy szezon során az adott klub.

Bónuszok
Ez már a finomhangolása az alkudozási folyamatnak, és továbbra is főként csak pénzről van szó, méghozzá nem kevésről, meg némi pofátlankodásról és baromi sok ezzel töltött időről. Itt szó lehet lojalitási bónuszról, amit a játékos akkor kap, ha kitölti a szerződését a klubnál, tehát nem csak az van ilyenkor, hogy a klub kénytelen ingyen megválni a játékostól, hanem még a szezon utolsó meccsnapján ezt a bónuszt is kifizeti számára. Szó lehet még pályára-lépési bónuszról, amit általában meghatároznak egy X összegben, és ha a játékos kezdőként lép pályára, akkor megkapja az összeg 100%-át, csereként az 50%-át, a padon maradásért pedig a 25%-át.

További bónuszok lehetnek még: bajnoki cím vagy kupagyőzelem után kapott, európai kvalifikáció után vagy meghatározott számú kupaforduló után kapott bónuszról. De van még olyan, hogy gólszerzési bónusz, clean sheet bónusz, válogatottsági bónusz vagy az elnyert személyes díjak utáni bónusz. Egy fiatal játékos esetében szó eshet még a felnőtt csapatban való szereplés utáni bónuszról, sőt, és ez a legjobb, létezik kiesés utáni bónusz is, mikor az adott csapat kiesik a legfelsőbb pontvadászat csapatai közül, ám mégis kénytelen fájdalomdíjat fizetni ezután egy játékosnak.

Reklámjogok
Ez az egyik legfontosabb pontja a szerződésnek, ugyanis itt jönnek elő csak az igazán nagy pénzek, hiszen számtalan esetben van az, főként egy már befutott, jól marketingelt klasszis játékos esetében, hogy a klubbéli éves fizetésének sokszorosát keresi meg a reklámszerződéseivel (amit van, hogy elfelejt leadózni Meseország népének javára). A bevett szokás ezekben az esetekben, hogy a játékos megtartja a reklámjogait, és az ügynöke segítségével felépíti a saját imidzs-cégét, aminek az adott klub egy maghatározott összeget fizet azután, hogy bárhol felhasználja a játékos nevét, fotóját vagy népszerűségét a saját javára.

A játékos szerepe a folyamatban
Ha mindezen fenti dolgokban sikerül is megegyezésre jutni, egy játékos még mindig dönthet úgy, hogy mégsem él az átigazolás lehetőségével (ez történt Jamie Vardy esetében is). Éppen ezért szokta a legtöbb ügynök azt kérni az ügyfelétől, hogy hadd intézzen minden pályán kívüli dolgot egyedül, mert az nem mindig kifizetődő a tárgyaló felek számára, ha egy focista önnön erejétől fogva gondolkodik. Az ügynök természetesen a komplett folyamatról tájékoztatja az ügyfelét, és a financiális részen túl a legtöbb esetben a játékos döntését a klub ambíciói, a klub háttere és infrastrukturális felszereltsége befolyásolja, továbbá az egyik legfontosabb rész itt egy játékos számára az, hogy az adott klub mennyire tudja őt egészségesen és fitten tartani – egy muhahát a részünkről azért mindenképp biggyesszünk be ide, mert nagyon könnyen megeshet, hogy az Arsenalnál ennél a rákfenénél bukik meg a legtöbb komoly átigazolás, nem pedig az ambíciók, a kupák vagy a pénz miatt.

Ha mindezt sikerült megbeszélni a játékossal és annak családjával, akkor általában ezután következhet az orvosi vizsgálat – de még utána is dönthet úgy a játékos, hogy mégsem.

Az ügynök bérezése
Az ügynököt kizárólag egyetlen fél fizetheti az átigazolás során, ez az esetek 99%-ban a vevő klub, és a vételi összegből kapja meg a saját maga százalékát vagy az ügyfelével kötött szerződése, vagy a vevő klubbal történt egyezkedés alapján. Minden más bérezés játékos és ügynök között, főként a reklámszerződések esetében egyéni megállapodáson alapszik.

Véglegesítés
Amennyiben mindenben sikerült megegyezésre jutni a tárgyaló felek között, benyújtásra kerülnek a hivatalos papírok a liga szervezeteihez, és megkezdődik a regisztráció, ami szintén időbe telik. Ez a 2 szervezet az angol bajnokság esetében az FA és a Premier League, a regisztrációhoz benyújtott papíroknak pedig minden a szerződésben foglalt dolgot tartalmaznia kell.

Cuki, nem? Aki profi játékos és olvassa a sorokat, mindazonáltal még nincs ügynöke, nyugodtan keressen meg minket, hiszen nekünk is az lenne a legfontosabb, hogy jól érezd magad az adott klubnál, és az erkélyedről szép legyen a kilátás – az a horribilis pénz, amit a bőrödön keresnénk csak másodlagos.

clash of the titans

Egyelőre elég nagy csend honol az átigazolási piacon az Európa-bajnokság miatt, de a fenti kép sokat elárulhat arról, hogy milyen szezonnak is nézünk elébe a Premier League-et illetően, minden bizonnyal az egyik legkiélezettebb bajnoki versenyfutás következhet a 2016/17-es idényben.

A piacon való masszív költést nem csak a megemelkedett televíziós közvetítési díjak borítékolhatják, hanem annak ténye is, hogy tavaly a legtöbb nagy klub önmagához mérten igencsak alul teljesített – még fontosabb azonban, hogy sok esetben új edzőket üdvözölhetünk a nagy csapatok élén. Az új menedzserek első kérdése pedig minden esetben a mennyit költhetek, és ha történetesen olyan klubokról van szó, mint a Manchester City, a Manchester United és a Chelsea (de nyugodtan idevehetjük a Liverpoolt is), nem nehéz megjósolni, hogy elég komoly összegek fognak gazdát cserélni július 1-től kezdődően.

José Mourinhoról tudjuk, hogy kifejezetten kerüli az olyan klubokat munkavállalás szempontjából, ahol nem verhet el remek üzleti és emberi érzékekkel megáldva pár százmilliót új játékosokra, s ugyan eddig csak egy védőt vett (nahát, nahát) a Villarealtól, de azt is 40 millió fontért. Pep Guardiola előtt vélhetően még a korábbiaknál is újabb távlatok nyílnak meg akkor, ha kap egy bankszámla kivonatot Manszúr sejktől, de Antonio Conténak sem kell majd sokat könyörögnie azért, hogy Abramovics megnyissa a csapot annak érdekében, hogy legalább a 10. helyig eljussanak jövőre is, mielőtt kirúgják az olaszt, és jöhet Hiddink, hogy megtartsa a pozíciót. És az is biztos, hogy amikor Jürgen Klopp döntött arról, hogy érthetetlen módon a Liverpool edzője lesz, nem azzal győzték meg, hogy egyfajta kraut-Kozsóként nem költhet eleget a legújabb heavy metál zenekarára. A Tottenhamnél meg edzőtől függetlenül is csak simán előszeretettel és szarul költenek minden évben, szóval mindezek függvényében valószínűsíthető, hogy drasztikusan megemelkedett árak fognak repkedni a sajtóban akkor, amikor a PL klubok kopogtatnak.

A modern futball történetének egyik legnagyobb sokkját már így is túléltük az elmúlt egy hónapban, mikor is a Watford visszautasította a Leicester City 30 millió fontos ajánlatát Troy Deeneyért, amivel a második helyre szorult az, hogy a Leicester City 30 milliót ajánlott a Watford csatáráért, Troy Deeneyért. Nem állítjuk, hogy nem ér 30 milliót, azt meg végképp nem, hogy igen.

Na most Arséne Wengerrel pénzköltés szempontjából nincs sok baj, azt leszámítva, hogy nem szereti túlkölteni magát, és kifejezetten fázik attól, hogy jóval többet fizessen egy játékosért annál, mint amit közgazdászként gondol az értékéről – ez pedig még akkor is így volt, ha egy Chamakh-kal kellett nekifutni a szezonnak csatárposzton. Ez a hozzáállás nagyon sok esetben indokolt és admirálható is, hiszen te sem fizetsz 8 milliót egy kocsiért, amelyről azt gondolod, hogy csak 4-et ér.

Arsene-Wenger-001

Ez egészen addig működik így, amíg nem találod ott magad, hogy rohadtul kellene egy kocsi, és ezt az autódílerek is pontosan tudják rólad. Egy ideig lehet biciklizni, mert amúgy nagyon egészséges dolog, de ha valóban messzire akarsz jutni, akkor fontolóra kell venned az ajánlatokat, és lépned kell valamit.

Nem kérdés, hogy az Arsenalnak valóban erősítenie kell a keretének több fontos pontján is, és az sem kérdés, hogy ez sokba fog kerülni, már csak azért is, mert jelenleg nem sok klasszis játékos érhető el reális eséllyel Európában, így nagyon valószínű, hogy a legnagyobb klubok ugyanazokért a futballistákért fognak versenyezni, és habár nekünk megvan a BL szerepléssel az az előnyünk, ami a Unitednek, a Chelsea-nek és a Liverpoolnak nincsen, ettől függetlenül a pénz fog beszélni a legtöbb esetben.

Az sem véletlen, hogy eddig talán Granit Xhaka volt az egyetlen komoly érkező ezen a nyáron a bajnokságba, és róla sem állíthatjuk azt, hogy már egy befutott klasszisról van szó, ámbár mégis 30 millió fontot kellett érte fizetni. Ennek ténye, valamint annak, hogy hajlandóak lettünk volna 22 milliót fizetni egy 29 éves játékosért, bizonyos Jamie Vardyért, megkínálva őt egy heti 120 ezres fizetéssel, talán már azt a nagyon üdvözítő dolgot jelzi, hogy ezúttal az Arsenalnál is eldöntötték, hogy mindent megtesznek az előrelépés érdekében, és nem csak azt, ami 100%-ig biztonságos és 100%-ig jövedelmező.

Mindezen folyamatokba azért könnyen lehet, hogy csúnyán belefostak most a britek az EU-s kilépésükkel, és csak egy tipp, de inkább egy kérés: ha profi módon értesz a közokirat hamisításhoz, akkor húzzál Londonba, mert egyrészt komoly pénzek várnak rád, másrészt így most tehetsz valamit a csapatodért, nem beszélve a labdaügyes afrikaiakról, akiknek bizony nem áruk, hanem értékük van.