Bejegyzés

Úton a pusztulás felé (Liverpool – Arsenal 4-0)

Tudtam, hogy mi fog történni. Egyáltalán nem lepődtem meg – Thierry Henry

Azt hiszem bátran kijelenthető, hogy Henry egyáltalán nem volt egyedül. Mindannyian tudtuk mi fog történni. Szurkolók vagyunk persze, úgyhogy reménykedtünk, de tudtuk, mi fog történni. Lassan a két kezemen is nehezen tudom megszámolni azokat az alkalmakat amikor az Arsenalt megalázták a pályán. A négy gólos különbség persze önmagában nem jelenet még semmit, de aki az elsőtől az utolsó percig végignézte ahogy a Liverpool darabokra szedi Wenger csapatát, az érzi, hogy az eredmény még számunkra hízelgő.

Az elmúlt két hétben láttam a Liverpool mindkét meccsét a Hoffenheim ellen a Bajnokok Ligájában, és bátran mondom, hogy a tegnapi meccsen Kloppéknak fele annyira sem kellett megizzadniuk, mint a németek ellen a párharc bármelyik pillanatában. Mert bár az összesítésből úgy tűnhet a Liverpool simán jutott tovább, de a Hoffenheim folyamatosan kérdéseket tett fel nekik amelyre válaszokat kellett találniuk. A Hoffenheimnek volt terve arra, hogy mit szeretnének játszani. Nem tudták sikerrel végrehajtani a tervet, ez világos. Viszont volt tervük. Ez az amit az Arsenalról még a legnagyobb elfogultság mellett sem lehetett állítani.

Nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy valaki rájöjjön mire kell számítani a Liverpool ellen. Gyorsak lesznek, méghozzá nagyon. Nem csak futásban, hanem átrendeződésben is. Ha túl sok területet is időt hagysz nekik akkor véged. Mert ők pont ezeket fogják elvenni tőled. Még csak azt sem kellett volna elvárni Arséne Wengertől, hogy a Liverpool legutóbbi meccsei alapján készítse fel a csapatát. Mióta Jürgen Klopp átvette a Vörösök irányítását egyértelműen stílust szabott a csapatának. A Liverpool játéka messziről felismerhető, és bár a tervet nem mindig sikerül tökéletesen végrehajtani, mindig van egy terv. Ez az amit az Arsenalról már jó ideje nem lehet elmondani, és hatványozottan igaz ez a legutóbbi meccsre.

Egyetlen olyan pillanatot sem tudok felidézni a meccsről, ahol csak halványan is, de feltűnt volt, hogy mit akar játszani az Arsenal. A labdát birtokolva próbáltak fölényt kialakítani? Szerették volna ellentámadásokkal zavarba hozni a Liverpool védelmét? Magasan próbáltak letámadni, hogy az ellenfél játékosai ne tudjanak kibontakozni? Az igazság az, hogy mindent, és közben semmit. Az Arsenal ugyan próbált letámadni, de olyan alacsonyon intenzitással, és olyan szervezetlenül, hogy azt a Liverpool nevetségesen könnyedén semlegesítette. Próbáltak ugyan védekezni, de mégis folyamatosan annyi játékost vezényeltek előre, hogy az ellenfélnek egy egész pályányi területe volt támadásokat vezetni. Ha pedig építkezni próbáltak, akkor a lehető legegyszerűbb labdákat is képesek voltak elszórni. Ennek pedig nem az az oka, hogy a pályán lévő Arsenal játékosok abszolút tehetségtelenek, és még a legelemibb passzokat sem képesek végrehajtani. Csupán nem kapták meg a megfelelő felkészítést arra, hogy nagy nyomás alatt tudják, mit kell tenniük. Ha 2 másodperced van dönteni, és még akkor kell keresned hol van a következő csapattársad, akkor hibázni fogsz. Ezt csupán megfelelő felkészítéssel lehet elkerülni. Az Arsenal játékosai pedig egyértelműen nem lettek felkészítve megfelelően, és Arséne Wenger mindezt megfejelte néhány egészen érthetetlen döntéssel is.

Miért hagyja valaki a kispadon a rekordösszegért szerződtetett csatárát a szezon első rangadóján? Miért szerepeltet valaki poszton kívül játékosokat, miközben a megfelelő ember a kispadon ül? Miért dob mélyvízbe olyan játékost akiről egy hete még azt gondolta, hogy egy gyengébb ellenfél ellen sem áll készen a játékra. Miért erőltet bele a csapatba olyan játékost, aki világosan megfogalmazta, hogy nem hosszabbít szerződést, és távozni szeretne?

Ha eddig valaki azt mondta, hogy Wenger ugyan nem a legjobb taktikus, de igazán kiváló menedzser, akkor mégis mit lehet mondani ezek után? Oxlade-Chamberlain láthatólag már nem akar az Arsenalban futballozni – ennél komolyabb bizonyíték a tegnapi meccsnél nem is kell – Wenger mégis kezdőként számított rá a szezon első igazán komoly meccsén. Mindeközben a klub történetének legdrágább védője épp a távozás szélén áll alig egy évvel azután, hogy szerződtettük. Miközben a védelem egyébként sem áll túl magabiztos lábakon. Lucas Perez, szintén távozhat, annak ellenére, hogy csak egy éve érkezett. Mit mondd ez el a klubról? Mit mondd ez el a játékosmegfigyelésről, a kiválasztásról?

Félreértés ne essék, úgy gondolom, hogy ez jóval túlmutat Wengeren. A klub teljes struktúrájára a káosz jellemző, és a vezetőség ebben még inkább hibás. Ugyanakkor cinkos az is, aki néma. Ha Arséne Wenger úgy érzi, hogy a klub nem biztosítja számára azokat a feltételeket, amelyekkel megfelelő színvonalon tud dolgozni, akkor távozzon. Ha Arséne Wenger úgy érzi, hogy már ő maga nem tudja olyan színvonalon végezni a munkáját ahogy az elvárható lenne, akkor távozzon. Ez viszont soha sem fog megtörténni. Arséne Wenger bevallottan retteg attól mi lesz vele a futball után. Az Arsenal a mindene, és fogalma sincs mi lesz akkor, ha már nem foglalkozhat ezzel. Viszont ha igazán szereti ezt a klubot, ha törődik a szurkolókkal akkor be kell látnia, hogy már nem ő a legalkalmasabb ember a feladat végrehajtására.

Tegnap a Sky Sports közvetítésében Henry a fején találta a szöget. A vezetőség számára kényelmes, hogy Wenger megteszi a tőle telhetőt, és többé-kevésbé hozza az elvárt minimumot. Wenger számára kényelmes, hogy nincs rajta nyomás a vezetőség részéről. Ezek után mégis hogyan várhatnánk el azt, hogy a játékosok ne kényelmesedjenek bele ebbe a szituációba? Mégis miért kellene vért izzadniuk, ha senki sem kényszeríti rá őket?

Többen megkérdezték tőle, a májusi kupagyőzelem után, hogy még mindig azt szeretném-e, hogy Wenger ne hosszabbítson szerződést. Mindenkinek határozottan igennel válaszoltam. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy néhány jó eredmény, vagy egy-egy jól sikerült sorozat feledtesse velünk a tragikus összképet. Hiába ígért a klub fűt-fát a szezon végén a változásról, és az előrelépésről. Jelenleg úgy állunk, hogy szeptembertől gyengébb kerettel folytatjuk a szezont, mint ahogy az előzőt befejeztük, miközben jól látható, hogy Arséne Wenger sem változtatott semmin.

A tavaszi nihil közepén azt írtam, minden vágyam azt, hogy Arséne Wenger nyerje meg az FA kupát, hogy némi dicsőséggel tudja lezárni azt a fantasztikus két évtizedet amit az Arsenalnál töltött. Wenger teljesen újjáépítette a klubot, új identitást és a sikereket adott neki. A legnagyobbak pedig tudják mikor kell hősként távozni, és mikor nem tehetnek már többet.

Arséne Wenger úgy döntött a dicsőség helyett a lassú pusztulást választja. Nekünk pedig végig kell majd néznünk.

 

 

Mire gondolhat a költő? (Liverpool – Arsenal)

Wenger az elmúlt pár napban alaposan rálépett a gázra, már ami a keret szűkítését illeti. Gabriel, illetve Mustafi (egyre valószínűbb) szélnek eresztésével pedig még váratlant is sikerült húznia. Bár a klasszis szinttől olyan távol álltak, mint mi az idei bajnoki címtől batyus zsidó az Istentől, a háromvédős rendszerben elég sikeresen redukálni lehetett a hiányosságaik kiütközését. Ráadásul utóbbi tavaly ősszel sokáig kabalajószágként is funkcionált, hisz 22 meccsen át tartó veretlenségi sorozatot tudhattunk a magunkénak, amikor pályára lépett. (Azt viszont erős túlzás lenne állítani, hogy az ő átjátszhatatlansága miatt sikerült volna ilyen sokáig kihúzni zacskó nélkül.) A távozásuk vajon a háromvédős rendszer utolsó óráit jelentené? Mert az egy dolog, hogy Ausztráliában még elmegy Elneny CB-ként, de nem kis naivitásra utal, ha Wenger azt feltételezi, hogy a Merte-Kos-Holding-Chambers, valamint az OKJ-s képzésen CB-vé nevelt Monreal, Kolasinac és Elneny sorral sikeresen végig lehetne tolni egy alsó hangon is min. 50 meccset magába foglaló szezont. (Mondjuk jobban belegondolva meglepődni sem kell, hisz a Wenger-univerzumban láttunk már sok csodát, mint pl. a 9-es posztra feltolt Arshavin vagy Gervinho, illetve a technikáját szélen finomhangoló Lord Bendtner és Ramsey.)

Az öregen kívül akadt még olyan, akinek sikerült váratlant húznia: Oxlade-Chamberlain nemet mondott a heti 180 ezer fontos fizetésre és inkább elhúz a picsába. Wengert alaposan leforrázhatta a döntésével, a szurkolók körében pedig igen erősen megoszlanak a vélemények vele kapcsolatban. Jómagam, az első beharangban a megtartása mellett kalapoltam, hisz RWB/LWB/CM alternatívaként is számításba vehető. Azóta viszont lement két forduló, ahol láthattuk, hogy Arséne Wenger wannabe Mikulásként tényleg megpróbál mindenkit boldogan tartani a keretben, így Ox mindkét meccsen kezdőként bizonyíthatott, elsőnek a bal, majd a Stoke ellen a jobb oldalon. Az aktuális helyzetéről Peet írt egy remek összefoglalót, aki még nem olvasta, ITT tudja magába szívni az okosságot. 

Igaz Peet a Chelsea-re hegyezi ki a mondandóját, de nem véletlen, hogy a Liverpool is kacérkodik Ox szerződtetésével. A jelenlegi Henderson-Can-Wijnaldum kp-ba simán be tudnák integrálni, de ha nagyon nagy szarban a haza, akár a front 3-be (Igaz, finoman szólva sem az a gólfosó fajta: 7 PL szezon -> összesen 9 db bajnoki gól #likeaboss) vagy végső esetben még a hátsó négyesbe is bepaszírozható RB-ként, hogy Milner mellett kőműves segédként pár meccs erejéig elmaszekolgasson. (Ha hinni lehet a híreszteléseknek, ő maga jobban preferálná a Poolt. Valószínűleg ott lebeghet a szeme előtt válogatottbeli csapattársa, Adam Lallana példája, akinek karaktere Klopp alatt forrott ki igazán, és nem nagyon produkálja a BR alatti hullámzás tüneteit. (már amikor egészséges)

“Én a sok pénzt nem sajnálom, csak te légy a kicsi párom…”

Ami a meccset illeti, nem igazán vagyok optimista. Bár mellettünk szólhatna, hogy hétközben BL-selejteztek és a Wenger-kupa apróbetűs része szerint ilyenkor valamelyik meccs után illik megbaszódni. (2009 óta, az a csapat amelyik selejtezőt játszik a BL-ben, a két mérkőzést közrefogó, majd utána eső bajnoki fordulókban, átlagosan csupán a megszerezhető pontok felét gyűjtötte be.)

Mivel a CP ellen nem tették meg ezt a szívességet, most dörzsölhetnénk a tenyerünket, de egyrészt gyalázatos az idegenbeli rangadós mérlegünk: az Anfielden 2012 szeptemberében, míg úgy en bloc top6-os csapat ellen 2015 januárjában (Man.City 0-2) tudtuk utoljára győztesként elhagyni a pályát. Másrészt pedig még mindenkiben élénken ott lehet a tavalyi szezon emléke, amikor oda-vissza ki lett fújva az orrunk: a nyitófordulóban egy agyfaszos második félidei rövidzárlattal, az Anfielden pedig az emlékezetes meccs előtti Sanchez balhés-padra ültetős-hisztis majomparádéval.

Szerencsére a nagy pesszimizmus közepette lehet találni pozitívumot is: Alexis bevetésre kész és még ha nem is teljesen éles, mindig felemelőbb érzés őt a pályán látni, mint Welbecket. Valamint a rögzített szituációknál legalább annyira határozottak, mint mi voltunk a nyitófordulóban, szóval Giroud akár döntő faktor is lehet, amennyiben nem zárják le a meccset a 65-70. perc előtt. Szintén jó hír, hogy Koscielny letudta eltiltását, így remélhetőleg visszakerül a védelem tengelyébe és nem Monreal improvizál CB-ként.

Két lehetséges kimenetelt látok magam előtt:

  • Úgy elvernek minket, hogy még a mostaninál is novemberibb lesz a hangulat.
  • Sok gólos meccsen, közte eggyel behúzzuk.

Reméljük, hogy az utóbbi valósul meg, ha már az átigazolási aktivitásunkat és a feltételezett további érkezők számát (0) nem fogja befolyásolni a végeredmény. 

Time to deliver (Liverpool – Arsenal)

Vége a két hetes mini-kényszerszünetnek, fél 7-től kiderül látunk-e csodát, vagy tovább dagasztjuk az apátiát és nihilt. Szerencsés esetben néhány kérdőjel is kiegyenesedhet az alábbiak közül:

Lesz-e valami látszatja a sajtóban pofázásnak? 

A héten Ramsey volt a zászlóvivő, aki elmondta, hogy Wenger indokolatlanul sok kritikát kap, inkább a játékosokon kellene elverni a port, akik kulcspillanatokban cserbenhagyják. Önkritikából jeles, hogy pont az egyik fő alulteljesítő mondja ezt ki. (Persze nem az ő hibája, hogy Wenger a posztján kívül játszatja és úgy próbálta a kezdőbe erőltetni, mint óvodás gyerek a csillagot a négyzet helyére, a formakereső játékban. Az viszont már beszédes, hogy Áron legutolsó meccse után (Watford elleni zakó) még Troy Deeney is beleszállt, vagyis inkább megköszönte a walesi attitűdjét, az egyedi blokk kísérlete nyomán, ami az első gólt eredményezte.)

Marad-e az eddigi gálakezdő, vagy Wenger esetleg váratlant húz?

Cech-Bellerin,Mustafi,Koscielny,Monreal-Xhaka,Coquelin-Iwobi,Özil,Walcott-Alexis, apróbb eltérésekkel, de ez a csapat utoljára a Chelsea elleni hazai győzelem alkalmával volt igazán meggyőző, talán nem ártana egy kicsit megvariálni, főleg a támadószekciót, természetesen Alexis kivételével. Özil körül egész héten ment a kavarás, hogy a betegsége miatt vajon játszhat-e a mai napon (szerk.: influenza miatt kihagyja a meccset), de egészségtől függetlenül, ha mélyen vissza kell lépkednie a támadóharmadból labdákért, kb. ki is van véve a játékból. (Xhaka-tól ma nagyon kellene egy jó teljesítmény.)  A kontrajátékot pedig éppen vele is játszhatnák, de amennyiben Welbeck alkalmas a 90 percre, sokkal komolyabb veszélyt jelentene egy Welbeck-Alexis-Lucas trió, ahogy a Soton B ellen is láthattuk. (Megkockáztatom Alexis is szállítaná az akkori Walcott-féle teljesítményt.) És ha már Walcott, az ő helyzete okozhat fejtörést az Öregnek. Olykor az egész meccsen jó ha 10x labdához ér, viszont legalább 1 gólt szerez, ami egy erős érv, hogy a kezdőben maradjon. Pedig százszor hamarabb berakhatná Lucast, játék IQ-ban magasan veri TO-t és különben sincs semmi deficit a képességeiben az angolhoz képest.  Iwobin pedig az utolsó pár meccsen ismét az a szürkeség, fásultság volt érezhető, ami már az ősz folyamán is beszippantotta.

Sikerül-e valahogy kezelni az intenzív letámadást?

Ettől lehet a leginkább fosni, mivel a Watford és a Preston North End is felsimerve a hiányosságainkat, hasonló játékkal terrorizálta a hátsó alakzatunkat. (Nyilván minden csapat szenved valamilyen szinten a letámadás ellen, de azért abban meg lehet egyezni, hogy más amit a Liverpool és a Preston előad pressing címszó alatt.)

A 90. perc után melyik végén leszünk a férfi nemiszervnek?

Egy kezünkön már megszámolni sem tudjuk, hány alkalommal buktunk el pontot, pontokat az elmúlt években a Liverpool ellen hosszabbításban. Idén a bajnokságban mi vezetjük a faszmák #mentallystrong táblázatot, 8 hosszabbításban szerzett találattal, tornázzuk fel 9-re. Agyfasz kapnék, ha valamelyik fogalmatlan liverpooli felhúzná Skrtel vagy épp Joe Allen korábbi köntösét.

Nem lesz egyszerű feladat, mivel a top6 mini-tabelláján, elég szerény pozíciót foglalunk el (mi vagyunk a legszarabbak), míg a Liverpool a rangadók királyának is nevezhető, nekik egy Sunderland-Hull-Swansea trió az igazán nagy kihívás. Abba kissé naivan kapaszkodhatunk, hogy Wengernek az Anfielden megy a legjobban, ami a rangadókat illeti (érstd.: főleg a Chelsea és Man.City kicombosodása óta), fontos lenne a győzelem, a már sokszor átrágott sűrű élmezőny miatt. Döntetlennel mi lennénk kicsit előrébb, vagy mondjuk úgy, mi járnánk kevésbé szarabbul, mivel a sorsunk a saját kezünkben van, még játszunk a két manchesterivel, valamint a Spurs-szel. A Liverpool pedig jobbára már csak a top6-on kívüli csapatokkal találkozik, így egy mai vereség után imádkozhatna, hogy minél több X szülessen ezeken a top6-os derbiken.

1999/2000-es szezonban kaptunk ki utoljára oda-vissza a Liverpooltól a bajnokságban, nem ma kéne megszakítani ezt a sorozatot és Wenger nyakába borítani egy újabb vödörnyi ürüléket… Vissza kell vágni a 3-4es lángosért, bár egy nyitófordulóhoz hasonló gyógyegér védelem ma is összeállhat, ha valaki ki talál dőlni a sorból. Láthattuk Gabriel micsoda instant impact volt a Bayern ellen Kos lejövetele után.

A nem túl biztató előjelek ellenére én mégis optimista vagyok, 3:2-re mi nyerünk, twitteren pedig trendi lesz a #KloppOut, ami szvsz igen nagy faszság, hisz tudjuk, nincs sok elérhető upgrade a piacon.

Surprise motherfucker! (Arsenal – Liverpool 3-4)

Az Arsenal a legutóbbi 7 szezonban mindössze egyetlen alkalommal tudta megnyerni az első bajnoki meccsét. Az Arsenal úgy futott neki az első mérkőzésnek, hogy a középhátvéd pozíciójában a 21 éves Chambers és a 20 éves Premier League újonc, Rob Holding volt bevethető. Az Arsenal a középcsatár posztján más értelmezhető alternatíva hiányában kénytelen volt arra az Alexis Sánchezre támaszkodni, aki egyáltalán nem mozog természetesen ebben a pozícióban. Az Arsenal 4-3-as vereséget szenvedett hazai pályán a Liverpool ellenében. Meglepődtünk?! Én nem igazán.

Az igazolások

Ahhoz, hogy kiderítsük, mi áll a vereség hátterében, kénytelenek vagyunk értékelni a klub átigazolási piacon nyújtott eddigi tevékenységét. Granit Xhaka  kiváló igazolás, pontosan olyan játékos, akire a csapatnak nagyon nagy szüksége volt az előző szezon tanulságait levonva. Rob Holding szemmel láthatóan ígéretes hátvéd, egyértelműen a jövő embere, de nem feltétlenül egy Liverpool elleni rangadó a legalkalmasabb arra, hogy rutint szerezzen a világ legerősebb bajnokságában. Ezen felül egyértelmű volt, hogy szükség van egy bizonyított középcsatárra, majd pedig Mertesacker kidőlését követően egy tapasztalt védő leigazolása is létfontosságúvá vált. Viszont miután Jamie Vardy visszautasította a lehetőséget, hogy a világ egyik legnépszerűbb csapatában futballozzon, látszólag teljesen besült a gépezet. Holding ugyan ezt követően írt alá, de a Boltonnal már május óta zajlottak a tárgyalások a fiatal játékos ügyében. Ezt követte egy kétségbeesett kísérlet Lacazette megszerzésére, de mára világosan látszik, hogy az Arsenalnál senki nem gondolkodott el azon, mi lesz, ha Vardy mégsem ír alá. Mertesacker sérülése után sem lépett gyorsan a klub védő ügyben, de már Gabriel kidőlése óta is egy hét telt el, mégsem tűnik ebben előrelépés.

Mindezek következtében a Liverpool ellen a felkészülést mindössze 1,5 hete kezdő Alexisnek kellett középcsatárt játszania, és pocsék mérkőzést produkált. Lovren és Kavlan között őrlődve csak ritkán tudott játékba avatkozni. 8 légipárharcából mindössze egyet tudott megnyerni, csupán kétszer lőtt kapura, és ami a legbeszédesebb: mindössze egyetlen sikeres cselt mutatott be. Ez Alexis esetében egy borzalmasan alacsony szám, és mi sem bizonyítja jobban, hogy egy számára nem előnyösebb pozícióban, elszigetelten kellett futballoznia.

A védelemben Holding és Chambers addig állták a sarat, amíg a Liverpool támadói el nem kezdtek komolyabb nyomást gyakorolni rájuk. Ekkor viszont már bőven kijött az, hogy az Arsenal védelme egyszerre egyelőre maximum az egyiküket bírja el. Valahogy nem tudom hibáztatni egyikőjüket sem, hiszen nem normális állapot, hogy egy ilyen rangadón egymásra utalva kellett játszaniuk. Persze az sem segített rajtuk, hogy a két szélen Bellerín és Monreal is jócskán tudásuk alatt teljesítettek. Különösen az utóbbi volt csalódás a tavalyi önmagához képest.

highlights

A kiválasztás

Wenger egy meglepő, és logikailag eléggé kikezdhető kezdőt pakolt fel a pályára. A védelemben és a csatárposzton nem tudott sokat variálni, a középpályáról viszont kimaradt Granit Xhaka, és a jobb oldalra bekerült Theo Walcott, akiről nemrég mondta el Wenger, hogy az előző szezonban azért is nem játszatta őt ezen a poszton, mert védekezésben nem tudja hozni az általa elvárt szintet. Ehhez képest most mégis ott figyelt a vonal mellett a kezdőcsapatot ábrázoló grafikonon, az első félidőben pedig kifejezetten jól is játszott. Többször is jól zárt vissza, kiharcolt egy büntetőt (nem tudom kinek a fejéből pattant ki, hogy neki is kell lőnie, de alaposan meg kellene csapkodni egy döglött vidrával), majd egy parádés befejezéssel gólt is szerzett. A szünet után viszont már a tavaly megszokott Walcottot láthattuk, akit jóformán alig lehet észrevenni a pályán, és szinte rejtőzködik a labda elől.

Xhaka kihagyása is érdekes kérdés. Egyrészt Wenger gondolhatta úgy, hogy fizikális felkészültségben a svájci még nem tart ott, hogy egy ilyen mérkőzésen a kezdőben kapjon helyet. Viszont a kezdőben mégis ott volt Aaron Ramsey, aki csak nemrég kezdte meg az edzésmunkát és természetesen meg is sérült. Ezzel szemben a felkészülési meccsek nagy részén pályára lépő Cazorla is csak a kispadon kapott helyet. Egy Klopp csapat ellen viszont bűn ennyi olyan játékost a padon hagyni, akik nagy nyomás alatt is képesek megfelelő döntéseket hozni, és nem utolsó sorban technikailag is képesek kivitelezni azokat.

wenger

A taktika

Wenger azzal próbálta tehermentesíteni a két középhátvédjét, hogy feljebb tolta a védekezést, és már az ellenfél térfelén igyekezett megzavarni a Liverpool labdakihozatalait, valamint labdavesztés esetén azonnali visszatámadást alkalmazott. Utóbbinak köszönhetően született meg az Arsenal első gólja a meccsen. Az viszont ismét nagyon látványos volt, hogy az Arsenal mennyire esetlenül használja a letámadás eszközét. Ilyenkor többnyire borzalmasan nagyra nőnek a távolságok a csapatrészek között, és szemmel láthatóan nincsenek rendesen leosztva a szerepek. Az első félidőben Elneny folyamatosan zavaró repüléseket végzett a Liverpool tizenhatosa környékén, mögötte Ramsey azonban hatalmas üres területeket hagyott, így a Liverpool többször is könnyen át tudta játszani az Arsenal zavaró embereit. A helyezkedésbeli hibákat az Arsenal játékosai többnyire rengeteg intenzív futással próbálták kompenzálni, ennek pedig a második félidőben jócskán megitták a levét.

Az Arsenal szerencséjére a Liverpool sem volt a helyzet magaslatán az első félidőben. Folyamatosan próbálták zavarni az Arsenal labdakihozatalait, de túl nagy volt a távolság a játékosok között, így az Arsenal többször is el tudott jutni a tizenhatosuk elé. Az Ágyúsok viszont a saját dolgukat nehezítették azzal, hogy a támadásépítés első fázisában a játékosok között túl nagy volt a távolság, a szélső hátvédek sokszor túl magasan helyezkedtek, így nem sikerült igazán kihasználni a Liverpool gyengélkedését. Emellett a középpályán labdabirtoklás esetén többször is kijöttek Coquelin hiányosságai, aki többször is célpontja volt a Pool presszing csapdáinak. Az egyenlítő gól jóformán a semmiből jött, de pont arra volt szüksége a vendégeknek a fáradó Arsenal ellen.

A Liverpool csapatszerkezete a második félidőben jóval kompaktabb lett, az Arsenal letámadása teljesen eltűnt a meccsből, és ennek köszönhetően be is szorultak a kapujuk elé, amit Lallana már a 49. percben megbüntetett. A Vörösök a második félidő első 20 percében nemes egyszerűséggel agyonverték az Arsenalt. Firmino, Coutinho és Mané is parádézott, a nyomás alá kerülő fiatal védők pedig nem bírták el a terhet. A 4-1-es állás a játék akkori képét tekintve egy teljesen reális eredmény volt.

Klopp a mérkőzés utáni nyilatkozatában is elmondta, hogy nagy hiba volt megnyugodniuk a 4. gól megszerzése után, hiszen a koncentrációjuk jócskán visszaesett, és Oxlade-Chamberlain szólója után azonnal visszajött a meccsbe az Arsenal. Komolyabb helyzeteket viszont ezután sem tudtak kidolgozni, Chambers gólja is egy pontrúgás után született. Ezt követően viszont újra stabil lett a Liverpool, és egy jól záró, kompakt középpályával kivették a maradék lendületet is az Arsenal játékából. Sokat elmond a mérkőzésről, hogy a félidő után a gólokat kivéve egy igazán nagy helyzete sem volt az Arsenalnak.

Konklúzió

Bármilyen meglep is legyen, de valódi tragédia nem történt. Legalábbis semmi olyan, amire ne lehetett volna számítani. Ez a meccs kiválóan példázta, hogy Wenger játékrendszerében mennyire sokat számít a játékosok egyéni intelligenciája. A támadás építéstől kezdve, a letámadáson át, a befejezésekig minden azon múlik, hogy egy játékos önállóan meg tudja-e hozni azokat a döntéseket, amelyekre szükség van. Ez például tökéletesen ellentmond a Pep Guardiola által preferált futballnak, ahol minden centire ki van mérve, és minden játékos tisztában van a feladatával, valamint zsigeri szinten képes végrehajtani azokat. Wenger viszont túl nagy szabadságot ad a játékosainak, ami a kevésbé alkalmas emberek esetében oda fog vezetni, hogy a rendszer darabjaira hullik, az ellenfél pedig büntet. Pont emiatt nem történt tragédia, mert biztosan jobb lesz ez a csapat, ha visszatér Özil, és ha bekerül Xhaka. Jobb lesz ez a csapat, ha ott lesz a védelemben Koscielny, és a csatársorban Giroud. Ez az eredmény pusztán azért igazán kellemetlen, mert hetek óta tisztában volt a stáb a hátráltató körülményekkel, és mégsem tettek semmit, hogy befoltozzák a csapaton tátongó lyukakat. Maradt bő két hét, hogy mentsék azt, ami menthető.

xG

 

BÚÉK (Arsenal vs. Liverpool)

Az egész nyarat lefedő világversenyeknek hála, az idei uborkaszezon szinte egy szempillantás alatt véget ért. A mai napon Wenger atyánk már tétmeccsre vezényelheti ki csapatát, hogy újra megpróbálja beteljesíteni a szurkolók 12 éve húzódó bajnoki álmait. Az ellenfél az a Liverpool lesz, akitől papíron joggal rezzen össze az ember farpofája, viszont magunkra nézve jóval kellemesebb velük a bajnokság elején találkozni, mint a karácsonyi-tavaszi hajtás közepén. (értsd: nincs kettős terhelésük, a szezon későbbi szakaszában sem lesznek annyira kifacsarva, mint az Európában szereplő csapatok.)

A tavalyi szezonban szintén korán, már a 3. fordulóban találkozott a két csapat, amikor bizony joggal várhattunk el akár kiütéses győzelmet is, hisz Brendan Rodgers jó szokásához hűen egy fél kezdőnyi új arcot hozott a Mersey-partjára, hogy megtalálja a bennük rejtőző karaktert. A meccs előtt már sejteni lehetett, hogy itt bizony valami nem lesz rendben, hiszen a bemelegítésnél Koscielny ill. Mertesacker is kidőlt, így jobb híján a Chambers-Gabriel duóval kellett nekifeszülni a rangadónak (kísért a múlt).

Ramsey első félidei lesnek beintett szabályos gólja ellenére, korántsem mi voltunk a helyzet magaslatán. Chambers talán ágyús karrierje legrosszabb meccsét hozta le: idegesen, kapkodva, fejetlen csirkeként rohangált a pályán, brazil párjától pedig nem várhatott sok támogatást, mivel az activity-s hadonászás és a FUCK-MONEY-YES/NO angol szavakban maximalizálódó nyelvtudás nem kifejezetten a védelem irányítására predesztinálja az embert. Szerencséjükre Cech az első fordulóval ellentétben ihletett formában védett, két földöntúli bravúrt is bemutatott Coutinho távoli ill. Benteke kapu torkából érkező lövésénél. A második félidő már sokkal jobban nézett ki hazai oldalon, a Vörösöknek szinte végig védekezniük kellett, amiben nagyban szerepet játszott, hogy szinte teljesen elkészültek az erejükkel. Összképet tekintve igazságos döntetlen született, ami végül egy darab gólt sem hozott.

Benteke

Hasonló módon a védelmünk közepe ismét egy eddig alig használt párosításban lesz felrajzolva, megfejelve ezt azzal a ténnyel, hogy a Koscielny-Özil-Giroud gerinc is hiányozni fog. A Poolnál szintén rengeteg új arcot csodálhatunk, immáron Klopp irányítása alatt, akinek már 2/3 PL szezonnyi ideje volt a karakteres BR palántákat gegenpressingre okítani. Rangadókat figyelembe véve tette ezt hatalmas sikerrel, viszont a „kicsik” ellen rengeteg pontot hullajtva dadogott, köhögött a gépezet, ami mint tudjuk, nem csak a bajnoki címhez, hanem a Wenger-trophy megszerzéséhez is a legfontosabb. Továbbá idén már ténylegesen a saját embereivel dolgozhat, akik között nincs igazi „franchise player” igazolás, sokkal inkább ésszel, a saját rendszerébe passzoló játékosokkal próbált erősíteni. Természetesen, mint mindenhol Liverpoolban is voltak olyan szurkolók, akik verték az asztalt a kirakat igazolásért, ami több okból is kizárt volt. Klopp korábbi csapatainál sem arról volt híres, hogy kiforrott világsztárokat vegyen, valamint a Pool is belevágott a stadionfejlesztési programba, amit ugye talán nálunk senki nem tud jobban a szigeten, hogy bizony ésszerű költekezésre sarkallja az embert. Mezőnyjátékosok közül Grujic és Matip már a télen a zsákban volt, viszont csak a nyáron csatlakoztak Jürgenékhez, a Mané-Wijnaldum-Klavan trióval egyetemben. (Utóbbi ismeretlenként csenghet, viszont már tutira hallottatok róla, mivel tagja volt a 2013-ban Budapesten 5-ösre vizsgázó észt válogatottnak, amiből az öngóljával ő is oroszlánrészt vállalt.)

Kapus poszton szintén nagy változások történtek a keretükben honfitársunk, a Wiganhez elsinkelt Bogdán Ádám kárára. A mainzi Karius és régi jó ismerősünk, Wenger egykori tartalékkapusa az osztrák Alex Manninger is Liverpoolba tette át székhelyét.

Alex-Manninger-Arsenal

A meccsre kanyarodva, a Liverpool borítékolhatóan a szokásos letámadós fociját fogja játszani, amit egy félidőn át minimum kiválóan fognak bírni kondival. Részünkről kulcsfontosságú lesz, hogy bár a nyári haknin egész jól mutató, ám mégis összetákolt belső védőpárosunkról mennyire sikerül levenni a terhet. Xhaka már az első tétmeccsén kulcsszereplő lesz, hiszen mind a labdakihozatalban, mind a támadások elindításában neki kell majd felvállalni a vezér szerepét. Mint korábban említettem a kezdő gerincének számító 3-as hiányozni fog, viszont nem kell apátiába esni, remélhetőleg nem csak délibáb volt a felkészülési szakasz vége, ahol már nélkülük is egész bíztatóan nézett ki a csapat.

Talán a kapu előtt is végre leszállnak a herék a hasfalakból és nem ott folytatjuk, ahol májusban abbahagytuk a bajnoki szereplést. Ha tippelni kellene, nagyon adná magát egy sok gólos döntetlen, utolsó perces liverpooli góllal. (Ugyanis bármennyire szarul megy nekik ellenünk, ez már-már hagyomány.) Mégis megkockáztatok egy 3-1es hazai győzelmet, Sanchez 2 ill. a csereként beállt Walcott góljával, hogy Wenger keze alá játszanak, aki majd a meccs utáni sajtótájékoztatón oda bírja lökni az újságíróknak a „Várhatóan érkezik-e klasszis csatár?” kérdésére, a „We’ve got enough options, we have Sanchez, we have Walcott” választ, valamint egy kredencvigyort.

Nem néztem előzetesen jósolt kezdőket, de valószínűleg a City ellen felrajzolt csapatot láthatjuk egy-két változtatással. Értelemszerűen Gabriel helyett Chambers (Monreal középre húzásával, amit nyernénk a réven, azt elvesztenénk a vámon). Gibbs a beugró feladatokat jól szokta megoldani, de semmi nem garantálja a spanyol jó teljesítményét középen, ahol utoljára 2014 őszén, hasonló módon kényszerűségből kellett helytállnia. Coq kezdőbe jelölése szintén adja magát, de a gegenpressing fényében jóval ésszerűbb döntésnek tűnhet a sokkal labdabiztosabb Elneny szerepeltetése.

36E949BF00000578-3726021-image-m-29_1470424197200

Kivont karddal várjuk őket.

Zárásképp néhány további érdekesség:

  • A Klopp-Wenger örökmérleg elég kiegyensúlyozott: 7 meccsen 3 Wenger & 2 Klopp győzelem ill. 2 döntetlen, 10-9-es gólarány Wenger javára.
  • Wenger 20 éves regnálása alatt, mindössze 3 db szezonnyitót bukott el és bár az utóbbi időben rendre beragad a nyitányon, az örökmérlege ettől függetlenül még mindig impozáns: 11 győzelem – 5 döntetlen –3 vereség ; 33-16-os gólarány.
  • A Liverpool minden sorozatot figyelembe véve mindössze 1 db tétmeccsen tudott győzni az Emirates-ben, ami történetesen pont egy bajnoki volt még 2011 őszén.

Insert Coin To Continue

  • Nagyjából 1 hét múlva megkezdődik a valódi őrület az átigazolási piacon.
  • A 2016-os nyári lehet minden idők legnagyobb pénzmozgású transzfer-időszaka.
  • Kiváltképp igaz lehet ez a megállapítás a Premier League-re.
  • Ezt nagyon jól tudják a játékos-ügynökök is, akik hivatalból tesznek az érzelmekre.
  • Ezúttal rendesen ki kell nyitni a bukszát Arséne Wengernek.

Figyelemmel követve azt, hogy Granit Xhaka miként űzi a játékot az Európa-bajnokságon, mindenféle túlzás nélkül kijelenthetjük azt, hogy nagyjából 20 millió fontot spóroltak azzal, hogy Granit még a torna előtt érkezett meg és fúdekurvajó, hogy az Arsenalhoz, amit természetesen nagyban segített az, hogy már egy éve folytak a tárgyalások a játékos és a klub között, magyarul vélhetően a bajnokságok végezetével már csak a papírmunka maradt hátra.

Mielőtt tovább haladnánk, nézzük meg azt, hogy a pénzen kívül még mi folyik formailag a színfalak mögött egy átigazolás során, illetve hogy milyen kardinális sarokpontjai vannak egy átlagos szerződésnek:

START
Az ajánlatnak mindenképpen valamilyen írásos formában kell megérkeznie az adott klubhoz, amit a klub szándékai szerint vagy azonnal elutasíthat, vagy megkezdődhetnek a tárgyalások a két klub között addig, amíg megállapodás történik az árban.

Az ügynök szerepe
Ha nem érkezik be konkrét ajánlat, klub megkérheti az ügynököt, hogy képviselje őket, és találjon egy vevőt az adott játékosnak, ez a legtöbb esetben akkor történik, amikor a játékos a padon tölti az ideje nagyobb részét. Minden más esetben az ügynöknek először engedélyt kell kapnia a klubtól, hogy tárgyalhasson más klubokkal az általa képviselt játékost érintően, és a legtöbbször a klubok ekkor meghatároznak egy minimális árat, amit az ügynöknek kommunikálnia kell az érdeklődők felé. Csak ezután kezdheti meg az ügynök a munkát és a kapcsolatfelvételt a vezetőedzőkkel, a vezető játékos-megfigyelőkkel vagy az átigazolásokért felelős vezetőkkel a kluboknál.

Mivel a legtöbb ügynöknek nem csak egy ügyfele van, így általában előre bekérik az engedélyeket a kluboktól a tárgyalásokra, és az esetek többségében a munkájuk ezután klasszikus telemarketinges formát ölt, a beszélgetések során leginkább arról érdeklődnek, hogy az adott vásárlónak mire van szüksége (középpályásra, bal szélsőre, középső védőre, csatárra).

Mi történik azután, ha a két klub sikeresen megállapodott az árban?
Az összegben való megállapodás koránt sem jelenti azt, hogy az átigazolás automatikusan végbemegy, valójában ekkor kezdődik meg az ügynök igazi munkája, hogy a személyi igényeket és részleteket átrágva a lehető legjobb üzletet kösse a játékos számára, és valójában ez az, ami egy átigazolás során az ezzel töltött időt elnyújtja. A legfőbb tényezők ebben a játékidő mennyisége, a játékos fizetése és a szerződés hossza.

Fizetések és aláírási pénz
Túl azon a nem túl nagy titkon, hogy az ügynökök szeretnék a lehető legmagasabb fizetést kialkudni a képviselt játékosoknak egy átigazolás során, további okosságokkal is operálhatnak. Ilyen például az évről évre emelkedő fizetés, amit az befolyásolhat, hogy egy játékos hányszor lép pályára egy adott szezonban. Másik fontos pont még az aláírási pénz, ami ligánként eltérhet, és a klubok financiális erejének függvényében más és más lehet, és ezt is nagyban befolyásolja az, hogy a játékosnak mennyi játékpercet garantál egy szezon során az adott klub.

Bónuszok
Ez már a finomhangolása az alkudozási folyamatnak, és továbbra is főként csak pénzről van szó, méghozzá nem kevésről, meg némi pofátlankodásról és baromi sok ezzel töltött időről. Itt szó lehet lojalitási bónuszról, amit a játékos akkor kap, ha kitölti a szerződését a klubnál, tehát nem csak az van ilyenkor, hogy a klub kénytelen ingyen megválni a játékostól, hanem még a szezon utolsó meccsnapján ezt a bónuszt is kifizeti számára. Szó lehet még pályára-lépési bónuszról, amit általában meghatároznak egy X összegben, és ha a játékos kezdőként lép pályára, akkor megkapja az összeg 100%-át, csereként az 50%-át, a padon maradásért pedig a 25%-át.

További bónuszok lehetnek még: bajnoki cím vagy kupagyőzelem után kapott, európai kvalifikáció után vagy meghatározott számú kupaforduló után kapott bónuszról. De van még olyan, hogy gólszerzési bónusz, clean sheet bónusz, válogatottsági bónusz vagy az elnyert személyes díjak utáni bónusz. Egy fiatal játékos esetében szó eshet még a felnőtt csapatban való szereplés utáni bónuszról, sőt, és ez a legjobb, létezik kiesés utáni bónusz is, mikor az adott csapat kiesik a legfelsőbb pontvadászat csapatai közül, ám mégis kénytelen fájdalomdíjat fizetni ezután egy játékosnak.

Reklámjogok
Ez az egyik legfontosabb pontja a szerződésnek, ugyanis itt jönnek elő csak az igazán nagy pénzek, hiszen számtalan esetben van az, főként egy már befutott, jól marketingelt klasszis játékos esetében, hogy a klubbéli éves fizetésének sokszorosát keresi meg a reklámszerződéseivel (amit van, hogy elfelejt leadózni Meseország népének javára). A bevett szokás ezekben az esetekben, hogy a játékos megtartja a reklámjogait, és az ügynöke segítségével felépíti a saját imidzs-cégét, aminek az adott klub egy maghatározott összeget fizet azután, hogy bárhol felhasználja a játékos nevét, fotóját vagy népszerűségét a saját javára.

A játékos szerepe a folyamatban
Ha mindezen fenti dolgokban sikerül is megegyezésre jutni, egy játékos még mindig dönthet úgy, hogy mégsem él az átigazolás lehetőségével (ez történt Jamie Vardy esetében is). Éppen ezért szokta a legtöbb ügynök azt kérni az ügyfelétől, hogy hadd intézzen minden pályán kívüli dolgot egyedül, mert az nem mindig kifizetődő a tárgyaló felek számára, ha egy focista önnön erejétől fogva gondolkodik. Az ügynök természetesen a komplett folyamatról tájékoztatja az ügyfelét, és a financiális részen túl a legtöbb esetben a játékos döntését a klub ambíciói, a klub háttere és infrastrukturális felszereltsége befolyásolja, továbbá az egyik legfontosabb rész itt egy játékos számára az, hogy az adott klub mennyire tudja őt egészségesen és fitten tartani – egy muhahát a részünkről azért mindenképp biggyesszünk be ide, mert nagyon könnyen megeshet, hogy az Arsenalnál ennél a rákfenénél bukik meg a legtöbb komoly átigazolás, nem pedig az ambíciók, a kupák vagy a pénz miatt.

Ha mindezt sikerült megbeszélni a játékossal és annak családjával, akkor általában ezután következhet az orvosi vizsgálat – de még utána is dönthet úgy a játékos, hogy mégsem.

Az ügynök bérezése
Az ügynököt kizárólag egyetlen fél fizetheti az átigazolás során, ez az esetek 99%-ban a vevő klub, és a vételi összegből kapja meg a saját maga százalékát vagy az ügyfelével kötött szerződése, vagy a vevő klubbal történt egyezkedés alapján. Minden más bérezés játékos és ügynök között, főként a reklámszerződések esetében egyéni megállapodáson alapszik.

Véglegesítés
Amennyiben mindenben sikerült megegyezésre jutni a tárgyaló felek között, benyújtásra kerülnek a hivatalos papírok a liga szervezeteihez, és megkezdődik a regisztráció, ami szintén időbe telik. Ez a 2 szervezet az angol bajnokság esetében az FA és a Premier League, a regisztrációhoz benyújtott papíroknak pedig minden a szerződésben foglalt dolgot tartalmaznia kell.

Cuki, nem? Aki profi játékos és olvassa a sorokat, mindazonáltal még nincs ügynöke, nyugodtan keressen meg minket, hiszen nekünk is az lenne a legfontosabb, hogy jól érezd magad az adott klubnál, és az erkélyedről szép legyen a kilátás – az a horribilis pénz, amit a bőrödön keresnénk csak másodlagos.

clash of the titans

Egyelőre elég nagy csend honol az átigazolási piacon az Európa-bajnokság miatt, de a fenti kép sokat elárulhat arról, hogy milyen szezonnak is nézünk elébe a Premier League-et illetően, minden bizonnyal az egyik legkiélezettebb bajnoki versenyfutás következhet a 2016/17-es idényben.

A piacon való masszív költést nem csak a megemelkedett televíziós közvetítési díjak borítékolhatják, hanem annak ténye is, hogy tavaly a legtöbb nagy klub önmagához mérten igencsak alul teljesített – még fontosabb azonban, hogy sok esetben új edzőket üdvözölhetünk a nagy csapatok élén. Az új menedzserek első kérdése pedig minden esetben a mennyit költhetek, és ha történetesen olyan klubokról van szó, mint a Manchester City, a Manchester United és a Chelsea (de nyugodtan idevehetjük a Liverpoolt is), nem nehéz megjósolni, hogy elég komoly összegek fognak gazdát cserélni július 1-től kezdődően.

José Mourinhoról tudjuk, hogy kifejezetten kerüli az olyan klubokat munkavállalás szempontjából, ahol nem verhet el remek üzleti és emberi érzékekkel megáldva pár százmilliót új játékosokra, s ugyan eddig csak egy védőt vett (nahát, nahát) a Villarealtól, de azt is 40 millió fontért. Pep Guardiola előtt vélhetően még a korábbiaknál is újabb távlatok nyílnak meg akkor, ha kap egy bankszámla kivonatot Manszúr sejktől, de Antonio Conténak sem kell majd sokat könyörögnie azért, hogy Abramovics megnyissa a csapot annak érdekében, hogy legalább a 10. helyig eljussanak jövőre is, mielőtt kirúgják az olaszt, és jöhet Hiddink, hogy megtartsa a pozíciót. És az is biztos, hogy amikor Jürgen Klopp döntött arról, hogy érthetetlen módon a Liverpool edzője lesz, nem azzal győzték meg, hogy egyfajta kraut-Kozsóként nem költhet eleget a legújabb heavy metál zenekarára. A Tottenhamnél meg edzőtől függetlenül is csak simán előszeretettel és szarul költenek minden évben, szóval mindezek függvényében valószínűsíthető, hogy drasztikusan megemelkedett árak fognak repkedni a sajtóban akkor, amikor a PL klubok kopogtatnak.

A modern futball történetének egyik legnagyobb sokkját már így is túléltük az elmúlt egy hónapban, mikor is a Watford visszautasította a Leicester City 30 millió fontos ajánlatát Troy Deeneyért, amivel a második helyre szorult az, hogy a Leicester City 30 milliót ajánlott a Watford csatáráért, Troy Deeneyért. Nem állítjuk, hogy nem ér 30 milliót, azt meg végképp nem, hogy igen.

Na most Arséne Wengerrel pénzköltés szempontjából nincs sok baj, azt leszámítva, hogy nem szereti túlkölteni magát, és kifejezetten fázik attól, hogy jóval többet fizessen egy játékosért annál, mint amit közgazdászként gondol az értékéről – ez pedig még akkor is így volt, ha egy Chamakh-kal kellett nekifutni a szezonnak csatárposzton. Ez a hozzáállás nagyon sok esetben indokolt és admirálható is, hiszen te sem fizetsz 8 milliót egy kocsiért, amelyről azt gondolod, hogy csak 4-et ér.

Arsene-Wenger-001

Ez egészen addig működik így, amíg nem találod ott magad, hogy rohadtul kellene egy kocsi, és ezt az autódílerek is pontosan tudják rólad. Egy ideig lehet biciklizni, mert amúgy nagyon egészséges dolog, de ha valóban messzire akarsz jutni, akkor fontolóra kell venned az ajánlatokat, és lépned kell valamit.

Nem kérdés, hogy az Arsenalnak valóban erősítenie kell a keretének több fontos pontján is, és az sem kérdés, hogy ez sokba fog kerülni, már csak azért is, mert jelenleg nem sok klasszis játékos érhető el reális eséllyel Európában, így nagyon valószínű, hogy a legnagyobb klubok ugyanazokért a futballistákért fognak versenyezni, és habár nekünk megvan a BL szerepléssel az az előnyünk, ami a Unitednek, a Chelsea-nek és a Liverpoolnak nincsen, ettől függetlenül a pénz fog beszélni a legtöbb esetben.

Az sem véletlen, hogy eddig talán Granit Xhaka volt az egyetlen komoly érkező ezen a nyáron a bajnokságba, és róla sem állíthatjuk azt, hogy már egy befutott klasszisról van szó, ámbár mégis 30 millió fontot kellett érte fizetni. Ennek ténye, valamint annak, hogy hajlandóak lettünk volna 22 milliót fizetni egy 29 éves játékosért, bizonyos Jamie Vardyért, megkínálva őt egy heti 120 ezres fizetéssel, talán már azt a nagyon üdvözítő dolgot jelzi, hogy ezúttal az Arsenalnál is eldöntötték, hogy mindent megtesznek az előrelépés érdekében, és nem csak azt, ami 100%-ig biztonságos és 100%-ig jövedelmező.

Mindezen folyamatokba azért könnyen lehet, hogy csúnyán belefostak most a britek az EU-s kilépésükkel, és csak egy tipp, de inkább egy kérés: ha profi módon értesz a közokirat hamisításhoz, akkor húzzál Londonba, mert egyrészt komoly pénzek várnak rád, másrészt így most tehetsz valamit a csapatodért, nem beszélve a labdaügyes afrikaiakról, akiknek bizony nem áruk, hanem értékük van.