Bejegyzés

Következő lépés a csicskatriplához (Arsenal – Doncaster)

Valószínűleg mindenki tisztában van vele mi is az a csicskatripla, de ha mégsem, akkor itt egy gyors magyarázó:

A csicskatripla a Manchester United és José Mourinho házasságának szörnyszülöttje szerelemgyereke, melyet három összetevőből lehet ötvözni. Az első hozzávaló a Community Shield (ez nekünk idén már zsebben)

A második a Ligakupa (közismert nevén Mikiegér, de idén Carabao Cup néven fut)

A harmadik pedig az Európa Liga győzelem (messze van még május, magunkat meg ismerjük, mint a rossz pénzt, ha a tavalyihoz hasonló hektikus szezont produkálunk idén is, bizony könnyen megeshet, hogy nekünk is a patkányjáraton kell majd berágnunk magunkat a Bajnokok Ligájába.)

Ha mindhárom megvan, akkor pedig lőn világosság, máris megszületett a csicskatripla

A Ligakupára tavaly annyira nem volt kíváncsi a lőtéri kutya sem, hogy még a névhasználati jogot sem tudták eladni, ezért csupán EFL Cup-ként futott. Idén, mint a nevéből is kiderült, ez megváltozott ugyanis a 2002-ben alapított thaiföldi energiaitalgyártó cég látott elég fantáziát a sorozatban (vagyis inkább egy olcsó reklámfelületet) és a 2019-2020-as szezonig magára vállalta a névadó szerepét. Mindenesetre az ázsiaiak már a sorsolásnak is megadták a módját: az első két kört Bangkokban, a jelenleg is zajló harmadikat pedig Pekingben bonyolították le.

A kép bal oldalán ex-játékosunk Emmanuel Petit.

Ellenfelünkről pedig dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy jelenleg a 19. helyen szerénykedik a harmadosztály újoncaként, managere pedig Darren Ferguson, egy bizonyos Sir Alex Ferguson fia.

Csicskatriplás bohóckodástól elvonatkoztatva ez a sorozat is, akár az EL, aranyopció a periférián lévő felnőtt valamint az ifi csapatban szereplő tehetséges fiatal játékosoknak, hogy minél több játékperchez jussanak. Az elbaszott kölni kezdőcsapat után csak remélni lehet, hogy Wenger ma már tényleg érdemesnek találja a Wilshere-Nelson kettőst a kezdésre és a Willock, Nketiah, Reine-Adelaide, Akpom négyesből is csereként legalább egyet megcsodálhatunk. Továbbá az Öreg ígérete szerint a sérülésből visszatérő Chambers is bevetésre kész és játszani fog a mai napon.

Az nem is kérdés, hogy hazai pályán alsóbb osztályú ellenfél ellen kötelező a továbbjutás, legyen bármennyire is nívós a kupasorozat. És lehetőség szerint tényleg yolo felállásos, hendikeppes félidő nélkül. Tipp: Szolid gála, 3-0

Mindenhogy happy end a vége? (Arsenal-Southampton)

20:45-től mi is letudjuk a magunk negyeddöntőjét a Southampton PL-EL vegyes csapata ellen, próbáljunk meg gyorsan végigszaladni rajta, mivel is járna az esetleges továbbjutás/kiesés.

efl-cup-640x360

2011 után jutnánk újból legalább elődöntőbe, nyerve magunknak +2 meccset januárra, ahol a ligakupás bohóckodás nélkül is legrosszabb esetben 7+1 (+1: lehetséges FA kupa újrajátszás) alkalommal pályára kell lépni. Az elmúlt évek negatív tapasztalatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez maga lenne a repülő rajt a kórházi ágyak felé, a decemberi 6 mérkőzés mellé egy januári 10-es pakk nem biztos, hogy az újévi igazolásaink mellett (Welbeck, Mertesacker, ?Cazorla?) a többiek szervezetére is jó hatással lenne, főleg ha Atyánk a döntő kapujában józan eszét vesztve az elődöntőkön a lehető legerősebb kezdőit küldené föl, mert kell neki egy Ligakupa arany, aminek megnyerésére ugye eddigi 20 éve alatt nem került sor. (Fontos megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem mindig a kiesés a legkifizetődőbb, 2014-ben a Citynél, míg 2015-ben a Chelsea-nél sikerült egy bajnoki címmel is megfejelni a januári flow-élményes mikiegér kupa diadalt.)

Álmodik a nyomor kategória, de amennyiben sikerülne a keret túlnyomó részének épségben maradnia, így legalább bőven jutna játékperc az első keret összes tagjának, megelőzve egy Debuchy-féle butthurt picsogáshoz hasonlót, amikor is a januári Bordeaux-ba postázását követően nemtetszését fejezte ki, amiért Wenger a spam mappába továbbította a MU ajánlatát, megfosztva ezzel őt egy kiváló lehetőségtől.

A kiesés margójára csak annyit jegyezzünk fel, ha meg kell baszódnunk, akkor arra talán a mai lenne a legkevésbé fájdalmas alkalom. A következő körben, a finálé küszöbén hasra esni igen savanyú szőlő lenne, még ha egy „2nd tier cup”-ról is beszélünk,  nem is ragozva a döntővel, gondoljunk csak az elmúlt 2 finálénkra, ahol igen kellemetlen emlékekkel sikerült gazdagodni a Chelsea illetve a Birmingham City ellen.

arsenal1

 

Rákanyarodva a meccsre, a Southamptont valószínűleg nem kellett túlzottan feltüzelnie Claude Puel mesternek, élénken ott van még a játékosok fejében a szeptemberben elbukott bajnoki meccs, amit egy 90. percben megítélt véleményes büntetővel sikerült behúzni.  Maga Puel és a játékosok is fogadkoztak a meccs előtt a továbbjutást illetően, a szezonban kitűzött legfontosabb céljaik között van a Ligakupa elhódítása.  Duzzadhatnak is az önbizalomtól, hétvégén korábbi mesterüknek Ronald Koemannak sikerült odapirítani az Everton fölött aratott 1-0-s hazai bajnoki győzelemmel, ahol olyan, a holland alatt még periférián lévő jövőbeli Pool játékosok fiatalok is szóhoz jutottak (Sims, McQueen), akik kiegészülve korábbi kupafordulókban és/vagy az EL-ben szerepet kapó további akadémistákkal (Hesketh, Reed) komoly fejfájást okozhatnak a mai este.

Saját kezdőnket illetően ma minimum akkora rotáció várható, mint a Bournemouth meccs előtt, amikor is 7 helyen variálta meg Wenger a felállást. Rossz hír, hogy Giroud még a keretben sem lesz, a tékozló fiúként visszafogadott Debuchy pedig a nagy összeborulás örömére hetekig kiszáll a játékból a hétvégén összeszedett hamstringje miatt. Lucas viszont jóval korábban felépült a sérüléséből, így ma már ott lesz a keretben.

Ami semmiképp nem hiányozna a West Ham csörte előtt, az a hosszabbításba torkolló meccs, nekem mégis van egy olyan rossz megérzésem, hogy 2-2 lesz 90 perc után, amit fél óra lötyögést követően, végül tizenegyesekkel sikerül majd eldönteni.

Streamek majd ITT

cyh-ifrweaaz8eg

Egy modern kupaklasszikus (Arsenal-Reading)

 

 

20:45-től már a nyolcaddöntőkkel folytatódik a Ligakupa sorozata. Ellenfelünk egy kellemes régi ismerős, a Reading csapata lesz, akik ellen a közelmúltban a körmeinket lerágva kellett kiizgulni az aktuális kupatovábbjutást. Hazai pályán talán most nem kell majd a felesekért nyúlni, de röviden elevenítsük fel mi történt a korábbi két találkozás alkalmával.

arsenal-win-reading

2012. október 30-án a klub, történetének egyik legemlékezetesebb Ligakupa meccsét játszotta a Madejski stadionban. 37 perc után már 4-0-ra égtünk, amin a később mesterhármast szerző Walcott még a félidő végén minimálisan kozmetikázott. A kapaszkodást egy trademark Giroud fejesgóllal sikerült folytatni, majd amikor már úgy tűnt, hogy mégsem jön össze a comeback, megtörtént a csoda. Koscielny (mikor már nagyon ég a ház), jó szokásához hűen betalált, hogy a hosszabbítás hosszabbításában Walcott góljával (amit Jenkinson biztos, ami biztos alapon még egyszer a hálóba lőtt) az egész csapat a mennybe menjen. Az extázist mi sem írhatja le jobban, hogy Coquelin és Giroud már dobták is kifelé a szurkolóknak a mezeiket, megfeledkezve róla, hogy ez bizony nem az FA kupa, így a hosszabbítás révén vissza kellett kuncsorogniuk a szerelésüket. Ekkor bizony még nem is sejthettük, hogy a csodáknak koránt sincs vége. A hosszabbításban az a Chamakh duplázott és végül tette fel a pontot az i-re, aki azt megelőzően utoljára 13 hónapja lőtt tétmeccsen gólt Ágyús mezben. Arról nem is beszélve, hogy tőle általában 5-ösről bekotort ill. pontrúgásokat, beadásokat követő fejesgólokat szokhattunk meg, ennek ellenére ezen az ominózus találkozón mindkettőt a boxon kívülről szerezte.  A szöveges felelevenítésen túl íme az összes találat:

A következő találkára a Wembleyben került sor, még tavalyelőtti kiírás elődöntőjében, ami két hatalmas kapushibával tarkítva bizony több izgalmat tartogatott, mint a Villa későbbi lesimázása. Alexis jóvoltából még az első félidőben megszereztük a vezetést, hogy ezt követően Szczesny a Marlboro szálak mellett egy hatalmas potyával beüsse az utolsó szeget eddigi Ágyús karrierjének koporsójába. A legvehemensebb szurkolók talán Gibbst is előkapják a piszlicsáré blokk miatt, de ilyen suta, belekapós védési mozdulatot kapustól ritkán látni, sokkal inkább olyan általános iskolásoktól, akik éppen ismerkednek a röplabdás felső kosárérintéssel.  Atkinson jóvoltából megúsztunk egy véleményes Debuchy kezezést (pedig ekkor még nem is fújtak nekünk a bírók), így ismét jöhetett a hosszabbítás, melynek tragikus hőse a Reading kapusa, Speroni lett. Az egész meccsen kiválóan védő argentin, a ráadás első félidejének végén egy Alexis által megeresztett védhető lapos lövést, a rövid sarkon kezeiből kicsúszva a lábai között csorgatott a hálóba, lehúzva addigi remek teljesítményét ill. csapattársai morálját, akik fejben ekkor már vélhetően a tizenegyesekre készültek.

A Nottingham ellen már pedzegettem, hogy a kupákban általában azok az alsóbb osztályú csapatok a veszélyesebbek,  akiknek nincs elérhető közelségben a PL feljutás. Gondoljunk csak a tavalyi Hull City ellen megvívott FA kupa meccsekre, ahol Bruce az otthoni újrajátszáson sem volt szívbajos az elérhető legerősebb kezdő helyett egy felforgatott csapattal kiállni, ahogy azt az Emiratesben is tette.
A felidézett két meccs szezonjában a Reading kb. a középmezőny és alsóház mezsgyéjén mozgott, így nyugodtan összpontosíthattak a hazai kupákra is. Idén kicsit más a helyzet, hisz a szezon előtt kinevezett új manager (korábbi Safbérenc) Jaap Stam eddig remekül vezényli a Királyiakat. Az elmúlt 5 meccses apróbb gödör ellenére is ott tanyáznak a 8. helyen karnyújtásnyira a playoff pozícióktól, amit egy PL feljutással megfűszerezve bármelyik Reading szurkoló elcserélne egy hosszabb kupameneteléssel.

stamsigns-4x3154-3141615_613x460

Ami minket illet, ma már nem lesz pardon, Wenger atyánk alaposan meg fogja keverni a kártyáit, ahogy tette azt az előző körben, a Forest ellen is. Előre csöpögtett infó, hogy ismét Gibbs fogja csk-ként kivezetni a csapatot, mellette pedig Holding és Gabriel is kezd a védelemben. (Érdekes lesz, mert Holding és többnyire Gabriel is akkor nyújtott jó teljesítményt, amikor egy rutinosabb arc (Merte vagy Kos) mellett játszott, így ez kicsit a vak vezet világtalant esete, de mivel úgyis többet rúgunk, sérülést meg nem éri meg kockáztatni a Kostafi duó számára, bőven belefér.) A másik bekk posztra Maitland-Niles mellett a hosszú sérülése után most már a felnőttek között is hadra fogható Jenkinson pályázik, aki Wenger ígérete szerint játszani is fog. A középpályán Elneny mellé Oxlade-Chamberlain várható, míg előttük a Reine-Adelaide, Iwobi, Lucas és Giroud négyes rohamozhat. Utóbbi kezdése a legkérdőjelesebb, de mivel sajnos Akpom jelenleg sérült, nem csak a 70. perctől csodálhatjuk majd újra kedvenc bójánk hisztériás rohamait. A kapuban pedig az a Martínez állhat, aki több Champo kölcsöntől megedződve, már nem falja olyan falánkul a gombócokat, mint a 7-5 alkalmával, így ma ha nem is clean sheet-tel, de maximum 1 bekapott góllal lehozza a meccset.

Tipp: 3-1, méghozzá görcsmentesen letudva, hogy aztán hétvégén kivasaljuk a fekete macskákat, akik már jóval több életet felhasználtak a nekik szabvány szerint kiosztott kilencnél.

Ligakupa, Lord edition (Nottingham Forest – Arsenal)

Ma este elrajtol az EFL Cup (leánykori nevén Ligakupa),  amelyet a csapat eddig mindössze 2 alkalommal nyert meg (1987, 1993), míg Wenger személy szerint egyszer sem. Igazából nincs is ebben semmiféle sajnálnivaló, ugyanis ha fel szeretnénk állítani egy virtuális értéksorrendet a brit kupák között, éppenhogy megelőzi a szintén rendszeresen lekutyázott Community Shieldet. Ugyanakkor remek terep a managerek számára, hogy sérülésből visszatérő játékosaikat, peremembereiket ill. tehetséges fiataljaikat kicsit élesebb szituációban is megmérettessék, egy U23-as bajnoki meccshez képest. Személy szerint 2006 óta ülök az Arsenal szurkolói szerelvényén, így már 2 elbukott döntőt is volt szerencsém megtekinteni:  az első a 2007-es ami több szempontból is emlékezetes marad (Walcott megszerzi élete első ágyús gólját, Diaby lerúgja Terry fejét, majd a balhé a meccs végén az afrikaiak ill. Fabregas & Lampard közreműködésével), míg 2011-ben Koscielny és Szczesny meccs végi brainfartja, amely véleményem szerint komoly tényező volt az akkori nyáron esedékes nagy elvándorlásban, hisz bármennyire is nívótlan kupa, akkor már pontosan 6 éve epekedett szurkoló és játékos egy serleg után. Az első darabka lehetett volna, az akkoriban jóval többre hivatott csapat győztes mentalitásának felépítésében.

efl-cup-8x6304-3145684

Ellenfelünk a 70’-es évek végének angol sikercsapata, a Nottingham Forest lesz, akik ez idő tájt a 78’-as bajnoki címük (feljutásuk után egyből, újoncként húzták be, Leicester who?)  mellé két ligakupát (78’, 79’) és két BEK győzelmet (79’, 80’) (az elsőt szintén európai újoncként nyerték) és egy UEFA Szuperkupát (79’)  is fel tudnak mutatni. Sikereik fő letéteményese edzőlegendájuk, Brian Clough volt, aki napra pontosan ma 12 éve hunyt el. Róla ajánlott olvasni ill. néznivaló, „Az elátkozott Leeds United” című 2006-os David Peace féle könyv, majd 2009-es filmadaptáció, mely Clough a 70’-es évek brit top csapatának számító Leeds-nél eltöltött 44 napját foglalja magába, közvetlenül a nottinghami sikerkorszaka előtt. Hogy időben maradjunk, egy további kapcsolódó érdekesség: nekünk Arsenal szurkolóknak kedves a 49-es szám, mellyel pont a Clough-féle Nottingham 42 meccses bajnoki veretlenségi rekordját nyugdíjaztuk le 2004-ben.

brianclough_1362087a
Ugyanakkor hol vannak már azok a 70-es 80-as évek, a Forest szurkolói 1999 óta epekednek élvonalbeli fociért, ugyanis ez volt az utolsó esztendő, amikor a Premier League-ben jártak. Azóta csak az alsóbb osztályok (2005-2008 között a harmadosztályban vegetáltak) sárdagasztását csodálhatják. 2010-ben ill. 2011-ben álltak a legközelebb a lehetséges feljutáshoz, mindkét alkalommal sikerült elcsípni a playoff helyet, ám a maradék 3 meccs sikeres abszolválása, már teljesíthetetlen feladatnak bizonyult. E két szezon kivételével rendre a középmezőnyhöz tartoztak, jobbára az alsóházban, ami vélhetően idén sem fog változni (mondjuk ezt majd a Lord eldönti) , 8 forduló után 11 ponttal állnak, ami most még mindössze 3 pontra van az utolsó playoff helytől. 33 gól esett ezeken a párharcokon, 16-17-es megoszlásban, ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy busz negatívak, ami mindenképp jó meccset vetít előre, rajzoljon fel Wenger bármennyire is rutintalan kezdőt.

Igaz teljesen mindegy, hogy állunk fel, hisz utolsó klasszis csatárunkkal, Nicklas Bendtnerrel kell farkasszemet néznünk, aki a Forest-et érezte klasszisához méltó klubnak, így szabadügynökként végül náluk írt alá. A meccs előtt kellő tisztelettel közhelyesen nyilatkozott: nehéz meccsre számít, amit az Arsenal fog dominálni, de a kupában bármi előfordulhat, ha ki tudják használni a lehetőségeiket könnyen meglepetést okozhatnak. Ha gólt szerez ünnepel, de nem fog közben megőrülni, mert szereti és tiszteli az Arsenalt.

Wenger hasonló módon kimért volt (ő már érzi a bajt, nem szerette volna felhergelni, hogy mesterhármast hintsen), elmondása szerint: Meglepte, hogy végül a Nottingham-hez írt alá, ami ugyanakkor remek hely a karrierje egyenesbe állítására, fiatal kora óta top kvalityi játékos, akinek minden fontosabb képessége megvan, a klasszis csatárok ismérvei közül. (ezért volt azon kiváltságosok között, akik a szélen is szerepelhettek a rendszerében, lásd még: Özil, Ramsey, Arshavin). Az emberek szerint túlságosan is elbizakodott, amivel nem feltétlenül ért egyet. Inkább türelmetlen típusú játékos, aki érthetően csalódott volt, ha nem jutott megfelelő mennyiségű játékperchez.

Lord Nicket lehetett szeretni (becserélése után egyből győztes gól a Spurs elleni derbin; több kulcsfontosságú hajrágól szerzése az évek során: Dynamo Kijev, Wolverhampton és utoljára a Cardiff City csapatai ellen; Porto elleni mesterhármas) vagy nem szeretni (a Liverpool elleni gólvonalos mentése; amikor a lábában maradt a továbbjutás a Camp Nou-ban), minden fogyatékossága ellenére mégis használható játékos volt, aki bár sokszor csetlett botlott, én azért kissé indokolatlannak érzem azt a nagy mennyiségű fikát, amit kap, hiszen nála jóval nagyobb kutyaütők is szerepeltek a korábbi évek csapataiban. Normálisabb hozzáállással jóval többet ki lehetett volna facsarni ebből a karrierből, tetézve mindezt azzal, hogy őt még a sérülések sem hátráltatták, mint bizonyos klubtársait. (Bendő mellett egyébként két másik ex-ágyúst, Armand Traorét és Henri Lansburyt is felfedezhetjük a mai napon a Forest színeiben. Lansburyről sokaknak beugorhat, hogy korábban még ágyúsként gólt lőtt a Ligakupában egy Spurs koppasztás során 2010-ben.)

06b12a2c-b311-4774-90a9-f81a888711b7

Este várhatóan egy megfiatalított csapat fog kifutni a pályára, hiszen a tegnapi U23-as Everton elleni meccsen Bielik, Mavdidi, Chris Willock, Akpom, Zelalem és Reine-Adelaide sem játszott. Ők vélhetően mind ott lesznek a mai keretben, kiegészülve az argentin kapus, Emi Martínezzel. Természetesen jó lenne továbbjutni, a poszt elején is leírt indok miatt, ugyanakkor nagyon nem kéne úgy járni, mint tavaly a Sheffield Wednesday ellen, ahol a nagy variálások ellenére, sérülés miatt elvesztettük az első keretből Walcottot ill. Oxlade-Chamberlaint is. Apropó sérülések: Ramsey és Giroud még mindig nem bevethető, előbbi a Chelsea ellen sem lesz, míg a franciára 50-50% esélyt jósolt az Öreg; Welbeck & Mertesacker továbbra is messze van a visszatéréstől, Jenkinson már könnyített munkát végez, míg kisebb meglepetés, de Gabriel, akár már játszhat is a Forest ellen. A kezdőt most valóban nehéz megjósolni (Wenger úgy keveri mostanában a kártyát, mintha nyugdíjas éveire osztónak készülne a londoni Hippodrome kaszinóba) a Ligakupa előtt mindig felforgatja a csapatot a Papa, így tippem: Ospina-Debuchy,Bielik,Holding,Gibbs-Elneny,Xhaka-Oxlade-Chamberlain,Zelalem,Reine-Adelaide-Lucas Perez; végeredményt illetően pedig 1-3.