Bejegyzés

Háromvédős rendszer, avagy a szükséges rossz

Az alábbiakban ZERO_L törzskommentelőnk írását olvashatjátok, a sokak által már pokolba kívánt háromvédős felállásunkról.

Sajnos az adott meccseken kívül nincs nagyon miről beszélni az Arsenallal kapcsolatban. Most mégis annyira unalmas ez a válogatott szünet, hogy van elég időm kicsit terjedelmesebben kifejteni, miért érzem úgy, a háromvédős rendszer az ideális a jelenlegi legjobb kezdő tizenegyünknek.

Alapvetően én sem szeretem ezt a formációt. Legfőképpen azért mert az esetek nagy százalékában nekünk kellene dominálni a meccset egy kvázi visszahúzódó csapat ellen, az ilyen esetekben meg teljesen felesleges három belső védőt fennhagyni a pályán, mikor az ellenfél egy csatárral játszik. Most mégis mellette érvelek, mert úgy hiszem a keretünk egyes fontos elemeit csak ezzel a felállással lehet használni.

Védelem

A keretben elég sok belső védőnk van, így értelemszerűen egy három belsővédős rendszert optimálisan fent tudunk tartani, persze nem mi lennénk, ha egy City elleni rangadón a sérülések miatt nem Coquelin-nek kellene kezdeni a védelem közepében (na mintha ezen múlott volna). A két fiatal tehetségünknek, Chambers-nek és Holding-nak is biztosítani kell a játékperceket, ezt is könnyebb ezzel a rendszerrel megoldani, mint a szokásos négyvédőssel. A két szélső védőnk főleg Kolašinac nagyon érzi a wingback posztot. A legjobban mégis Nacho Monrealnak fekszik ez a rendszer. Két éve még úgy tartottuk számon, mint a bajnokság egyik legjobb bal bekkjét, azóta rajta is meglátszott az idő vasfoga és sokat romlott a teljesítménye. Viszont amióta átálltunk a háromvédős rendszerre megtaláltuk a tökéletes posztját. A mostani baloldali belső védőként, nem kell fel s alá rohangálnia pályán, mint a szélen, ezzel szemben mégis elég közel tud helyezkedni az ellenfél tizenhatosához, hogy még az ő térfelükön meg tudjon akadályozni egy labdakihozatalt. Ebben mindig is az egyik, ha nem a legjobb volt a csapaton belül. A régi rendszerben, nem lenne fix kezdő, azért sima belső védőként ő sem lehetne hosszú távú megoldás, így maximum a csere bal bekk lehet, de az utóbbi egy évben láttuk, ő már ezen a szinten szinte használhatatlan ezen a poszton.

A védelem szempontjából azért is a háromvédős rendszer mellett tenném le a voksomat, mert Koscielny mellett nincs egy magabiztos társ. Az egyik angol fiatalt kéne erre a posztra felépíteni, de ügye ehhez megint csak súlyos perceket kellene nekik adni. És most őszintén egy négyvédős felállásban nyugodt szívvel kit tennénk a francia mellé, Mustafi-t, aki szerelései nagy százalékát becsúszásokkal oldja meg, vagy Mertesackert aki inkább kanyarodik, mint fordul. Egyik sem egy életbiztosítás, a mostani rendszerben legalább a szerkezetnek köszönhetően legalább egy biztosító ember van mögöttük.

Középpálya

Itt ütközik ki legjobban, hogy mennyire rá vagyunk kényszerítve erre felállásra. Ahogy már párszor leírtam a kommentek között, Xhaka, Ramsey párost egyszerűen más taktikával nem lehet egyszerre pályán tartani, főleg nem a korábbi 4-2-3-1-ben. Egyik játékos sem tudja olyan hatékonyan szerelni illetve visszaszerezni a labdát, mint pl. arra Coquelin képes, akinek helyet kéne találni a kezdőben. Viszont a francia bulldog totálisan használhatatlan támadásban, így bár számszakilag a négyvédős rendszerben többen lennénk a középpályán, támadásban így sem lennénk előrébb, ez a mi 22-es csapdánk. A háromvédős rendszernek (középső védő mindig fellép szerelni, zavarni a középpályára) köszönhetően valamelyest legalább meg tudjuk oldani a klasszikus DM nélküli játékot védekezésben úgy, hogy támadásban ne legyen mínuszos emberünk a pályán.

A középpályán áll vagy bukik az egész, ha itt tudnánk találni egy olyan rendszert, aminek köszönhetően egy kontra révén nem fut át rajtunk már egy másodosztályú csapat is, és támadásban is elég hatékonyak tudnánk maradni, akkor én is a váltás mellett lennék, viszont ezzel a kerettel ezt most nem igazán látom.

(Én személy szerint egy 4-3-3-at megnéznék, Ramsey-Xhaka-Cazorla(?)/Iwobi/Wilshere felállással a középpályán. De ügye ebben az esetben is túlságosan rá lennék kényszerítve Xhaka nem elég hatékony szereléseire, labdaszerzéseire, kérdés mennyi idő alatt szokna át erre a mélyebb szerepkörre és egyáltalán ezzel nem csak elpazarolnánk a tehetségét)

Támadók

Ahogy Peet leírta a rangadó utáni elemzésében, támadásban sokkal több potenciál nyílt meg azáltal, hogy Lacazette bejött Coquelin helyére és Iwobi mélyebben visszajött a középpályára kvázi plusz egy emberként. Ezt nagyon jó volna megtartani (ezért is írtam előbb, a 4-3-3-mal talán ezt lehetne rendszeresíteni), de egyszerűen nem tudok elmenni amellett, hogy a középpályás védekezésünk mennyire nem létező fogalom volt a cserét követően. Természetesen lehet azt mondani, hogy 2-0-nál illetve a gólunk után már minden mindegy alapon álltunk a meccshez, de az utóbbi jó pár évben elég sok olyan Arsenal meccset láttunk, ahol klasszikus védekező középpályás nélkül próbáltunk játszani és ez sosem vezetett jóra.

Szerintem a támadójátékunkra van a legkisebb hatással, hogy adott meccsen milyen taktikai felállásban játszunk. A hatékonyságunk inkább az ellenfél hozzáállásától függ, ha hagynak területet a támadóinknak, akkor rutinból, ösztönből bőven meg tudják oldani a klasszisok (lásd Everton meccs), viszont ha egy jól felkészített csapat ellen lépünk pályára (Swansea első félidő), akkor a komoly helyzetek kialakításához is vért kell pisálnunk.

És el is érkeztünk a probléma gyökeréhez…

Fő probléma

Sajnos, muszáj beszélni a hatalmas elefántról a szobában. Okoskodhatunk, vitatkozhatunk órák hosszát az optimális felállásról, de ha az egész képet akarjuk vizsgálni akkor tulajdonképpen nem ezen van a hangsúly, mert bármilyen felállásban is játszunk, a szervezettség, a tudatosabb játék az, ami igazán hiányzik a csapatból. A múlt hétvégén is láthattuk, hogy lehetne hatékonyabb letámadást is játszatni, de olykor még a mi esetleges pressingükkel is sikerült zavarba hozni a City labdakihozatalát, viszont a megszerzett labdával megint csak a szokásos ad hoc módon tudtunk visszatámadni, nem voltak előre leosztva a szerepek ki hova helyezkedik a labdával és anélkül, aminek köszönhetően ezekből a lehetőségekből komoly ziccert nem tudtunk kialakítani. Ezért kéne kicsit kötöttebb szerepekben játszatni a játékosokat és kevésbé az ösztöneikre hagyatkozni. Egy ideig ez biztos nem fog változni, sajnos AW-t már ilyennek kell elfogadnunk, olyan mintha azért mérgelődnénk, mert nyáron meleg van télen meg fázunk…

 

A tél és vele a november pedig már megint itt van