Szeretném visszakapni az Apocalypticát

Távolról indítok, de ígérem, elérek a címhez is.

Az az igazság, hogy bár hiába rendelkezik az öltözőnk a legnagyobb átlagos brémérettel, sajnos besült a brit mag. Talán nem is volt két éve, amikor igazán fényesnek láttuk a jövőt (akkor is), és ez elsősorban a brit magnak volt köszönhető: Ramsey kiváló formában játszotta végig a szezont, Chambers, Ox, Wilshere megcsillogtatta, hogy mire lehetnek hivatottak, és még Walcott és Gibbs is megmutatta, hogy azért nem véletlenül választották ezt a karriert. Fiatalok, szépek és britek, akik tudják, hogy mit jelent egy esős délután a Britanniában, akik tudják mit jelent kifutni a Wembley gyepére egy kupadöntőre, hiszen valószínűleg egész életükben arra vártak.

Az angol válogatott 10 meccs/10 győzelem mutatóval jutott ki az EB-re, és most igazán nagy esélyük van, hogy ne hozzanak teljes szégyent hazájukra. Fájó pont, hogy az Arsenal játékosai közül mindössze Wilshere lesz ott Franciaországban (no meg persze a walesi válogatottal Ramsey, ahol ő az egyetlen focizni tudó ember, meg még valami tenyésztett cirkuszi majom is), de az ő jelöléséért is a szövetségi kapitány fejét követelik. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor az idei teljesítmény alapján egyedül Welbeck érdemelne behívót, aki ugye a jövő évi új igazolásunk lesz, most azon kívül, hogyha egy Wilshere egészséges, akkor igazán nagy luxus lenne otthon hagyni.

Még fájóbb az angolok EB keretét elnézve, hogy igazán fiatal… A PL-ben az elmúlt években megjelent vagy éppenséggel kinőtte magát Sturridge, Sterling, Alli, Stones, Barkley, Kane, Drinkwater, Dier, Rose, Clyne, de nyugodtan meg lehet említeni már Rashfordot is. A méltán híres Arsenal akadémiáról az elmúlt pár évben egyedül Iwobi került idén az első csapat közelébe, de én kissé tartok attól, hogy Gnabry vagy Zelalem sorsára jut, bár egy jó kölcsön jót tehet neki, míg a fiatal britek közül mindössze Welbeck tudott úgy igazán hozzátenni valamit ebben az évben.

british core

Miért is sírok egy erős brit mag iránt? Igazából azért, mert a saját prekoncepcióim szerint ők tudnák elhozni azt, ami ennek az Arsenalnak a leginkább hiányzik, és az nem más, mint a vezéregyéniség. Walcott valamikor elpöttyintette, hogy amikor nem ment a téli-tavaszi időszakban, akkor összehívta a válságstábot a vének tanácsa, Cech, Rosicky, Arteta, Mertesacker. Ezekből igazából már csak Cech játszik meghatározó szerepet a kezdőcsapatban (Rosickytól és Artetától már el is köszöntünk), Mertesacker is ki-be járt a kezdőből. Nem akarom lekicsinyíteni ezen játékosok öltözőbeli szerepét, de a pályáról igenis hiányzik a vezéregyéniség. Itt most nem arra akarok kitérni, hogy Özil mennyire szarik bele az egészbe, mert ez úgy hülyeség ahogy van, de a pályáról tényleg hiányzik néhány címzetes köcsög, a szó jó értelmében. Pár hete egyedül maradtam azzal a véleményemmel, hogy az Atletico játékától a hányinger kerülget, de azt elismerem, hogy egy egészséges mértékben igenis hiányzik az a stílus a mi játékunkból.

Igazából nincs utálható játékosunk, csak kinevethető, ami sokkal rosszabb. Flamini és Coquelin pont ezt próbálta pótolni a pálya közepén, Gabriel meg inkább hülyén agresszív, mint hasznosan. Koscielny és Monreal bár kemény, de azért olyan igazi úriemberek módján. Elneny (akkor is így fogom írni) és Xhaka leigazolása is abba az irányba hat, hogy ideje kicsapni, amink van. Egy igazi vezéregyéniség a pályán ki tudja hozni a többiekből a legjobbat, elég ha csak annyit mondok, hogy Vieira. Azt hiszem Carragher mondta még azt – a sok hülyesége között – hogy az Arsenal ellen volt a legnehezebb játszani, mert egyszerűen fizikálisan nem lehetett felvenni velük a versenyt. Igen, arról az Arsenalról beszélünk, amelyik veretlenül lett bajnok, ami Anglia, de talán egész Európa legszebb fociját játszotta. El tudtuk volna képzelni annál a csapatnál, hogy Charlie Adam ezután a megmozdulása után élve elhagyhatta volna a pályát? Szerintem ott helyben megásatták volna vele a sírját.

adam-sanchez_3130685b

A 90-es években, és még a 2000-es évek elején ott volt egy Tony Adams, Martin Keown, Lee Dixon, Sol Campbell, Ray Parlour vagy éppenséggel David Seaman, miközben Vieira és Roy Keane összecsapásaitól még Ferguson whiskeys üvegei is összetörtek a bárszekrényben az Old Traffordon. De hát ugye ki ne emlékezne például arra a szép jelenetre, amikor Keown egy paprikás meccs végén próbálta van Nistelrooyból kiűzni az ördögöt? Azt a meccset végül a brit sajtó elnevezte a Battle of Old Traffordnak.

Ez a fajta szolidaritás és tűz most nincs meg annyira a játékosokban. Akarnak-akarnak, de amolyan lesz, ami lesz alapon, míg elég kevés játékoson érzed, hogy igazán kész lenne meghalni ezért a klubért. Itt pedig vissza is kanyarodunk arra, hogy szükség van egy megbízható brit magra, amely sokkal könnyebben tud azonosulni a klubbal és a szurkolók is velük. Welbeck pont ezt a tüzet, ezt az akarást hozta el minden pályára lépésével, és ezért vált gyorsan a szurkolók egyik nagy kedvencévé. No meg segített a tehenesek ellen lőtt néhány idegenbeli gól, illetve az a fejes a Leicester ellen, ami az utolsó fordulóig ennek a szezonnak a katarzis pontja volt. De említhetném Walcott régebbi szárnyalását, illetve, amikor beállt eredményjelzőnek a csirkék ellen. A népnek pont ez kell, és hát ennek a legnagyobb mestere talán Wilshere, akinek nem a részeg éneklése a legnagyobb erénye, hanem ahogy pl. kész lett volna megverekedni az egész csirkefarmmal, amikor Adebayor beleszállt Cazorlába, de ki ne emlékezne arra, amikor igazából leszarta a híres Barca DNS-t és a tiki-takát, és úgy döntött, hogy ő bizony leveszi a Barcelona középpályáját a pályáról. Tette mindezt 19 évesen.

article-2235101-1615F1E4000005DC-672_634x408

Végül pedig térjünk át a címre is. Klopp egyszer azt mondta, hogy míg Wenger Arsenalja a klasszikus zene, az ő Borussia Dortmundja inkább a heavy metal. Wenger igenis megmutatta már, hogy a klasszikus zene és a metal nagyon jól elfér egymás mellett, ahogy a méltán népszerű finn Apocalyptica is. Ideje tehát, hogy fogjuk a szimfónia zenekarba való hangszereinket, és néha lejátsszunk egy-egy metálszámot is. A karmester lehet külföldi, de a talp alá valót, a ritmust elsősorban egy erős brit mag adhatná meg ennek a csapatnak.