Surprise motherfucker! (Arsenal – Liverpool 3-4)

Az Arsenal a legutóbbi 7 szezonban mindössze egyetlen alkalommal tudta megnyerni az első bajnoki meccsét. Az Arsenal úgy futott neki az első mérkőzésnek, hogy a középhátvéd pozíciójában a 21 éves Chambers és a 20 éves Premier League újonc, Rob Holding volt bevethető. Az Arsenal a középcsatár posztján más értelmezhető alternatíva hiányában kénytelen volt arra az Alexis Sánchezre támaszkodni, aki egyáltalán nem mozog természetesen ebben a pozícióban. Az Arsenal 4-3-as vereséget szenvedett hazai pályán a Liverpool ellenében. Meglepődtünk?! Én nem igazán.

Az igazolások

Ahhoz, hogy kiderítsük, mi áll a vereség hátterében, kénytelenek vagyunk értékelni a klub átigazolási piacon nyújtott eddigi tevékenységét. Granit Xhaka  kiváló igazolás, pontosan olyan játékos, akire a csapatnak nagyon nagy szüksége volt az előző szezon tanulságait levonva. Rob Holding szemmel láthatóan ígéretes hátvéd, egyértelműen a jövő embere, de nem feltétlenül egy Liverpool elleni rangadó a legalkalmasabb arra, hogy rutint szerezzen a világ legerősebb bajnokságában. Ezen felül egyértelmű volt, hogy szükség van egy bizonyított középcsatárra, majd pedig Mertesacker kidőlését követően egy tapasztalt védő leigazolása is létfontosságúvá vált. Viszont miután Jamie Vardy visszautasította a lehetőséget, hogy a világ egyik legnépszerűbb csapatában futballozzon, látszólag teljesen besült a gépezet. Holding ugyan ezt követően írt alá, de a Boltonnal már május óta zajlottak a tárgyalások a fiatal játékos ügyében. Ezt követte egy kétségbeesett kísérlet Lacazette megszerzésére, de mára világosan látszik, hogy az Arsenalnál senki nem gondolkodott el azon, mi lesz, ha Vardy mégsem ír alá. Mertesacker sérülése után sem lépett gyorsan a klub védő ügyben, de már Gabriel kidőlése óta is egy hét telt el, mégsem tűnik ebben előrelépés.

Mindezek következtében a Liverpool ellen a felkészülést mindössze 1,5 hete kezdő Alexisnek kellett középcsatárt játszania, és pocsék mérkőzést produkált. Lovren és Kavlan között őrlődve csak ritkán tudott játékba avatkozni. 8 légipárharcából mindössze egyet tudott megnyerni, csupán kétszer lőtt kapura, és ami a legbeszédesebb: mindössze egyetlen sikeres cselt mutatott be. Ez Alexis esetében egy borzalmasan alacsony szám, és mi sem bizonyítja jobban, hogy egy számára nem előnyösebb pozícióban, elszigetelten kellett futballoznia.

A védelemben Holding és Chambers addig állták a sarat, amíg a Liverpool támadói el nem kezdtek komolyabb nyomást gyakorolni rájuk. Ekkor viszont már bőven kijött az, hogy az Arsenal védelme egyszerre egyelőre maximum az egyiküket bírja el. Valahogy nem tudom hibáztatni egyikőjüket sem, hiszen nem normális állapot, hogy egy ilyen rangadón egymásra utalva kellett játszaniuk. Persze az sem segített rajtuk, hogy a két szélen Bellerín és Monreal is jócskán tudásuk alatt teljesítettek. Különösen az utóbbi volt csalódás a tavalyi önmagához képest.

highlights

A kiválasztás

Wenger egy meglepő, és logikailag eléggé kikezdhető kezdőt pakolt fel a pályára. A védelemben és a csatárposzton nem tudott sokat variálni, a középpályáról viszont kimaradt Granit Xhaka, és a jobb oldalra bekerült Theo Walcott, akiről nemrég mondta el Wenger, hogy az előző szezonban azért is nem játszatta őt ezen a poszton, mert védekezésben nem tudja hozni az általa elvárt szintet. Ehhez képest most mégis ott figyelt a vonal mellett a kezdőcsapatot ábrázoló grafikonon, az első félidőben pedig kifejezetten jól is játszott. Többször is jól zárt vissza, kiharcolt egy büntetőt (nem tudom kinek a fejéből pattant ki, hogy neki is kell lőnie, de alaposan meg kellene csapkodni egy döglött vidrával), majd egy parádés befejezéssel gólt is szerzett. A szünet után viszont már a tavaly megszokott Walcottot láthattuk, akit jóformán alig lehet észrevenni a pályán, és szinte rejtőzködik a labda elől.

Xhaka kihagyása is érdekes kérdés. Egyrészt Wenger gondolhatta úgy, hogy fizikális felkészültségben a svájci még nem tart ott, hogy egy ilyen mérkőzésen a kezdőben kapjon helyet. Viszont a kezdőben mégis ott volt Aaron Ramsey, aki csak nemrég kezdte meg az edzésmunkát és természetesen meg is sérült. Ezzel szemben a felkészülési meccsek nagy részén pályára lépő Cazorla is csak a kispadon kapott helyet. Egy Klopp csapat ellen viszont bűn ennyi olyan játékost a padon hagyni, akik nagy nyomás alatt is képesek megfelelő döntéseket hozni, és nem utolsó sorban technikailag is képesek kivitelezni azokat.

wenger

A taktika

Wenger azzal próbálta tehermentesíteni a két középhátvédjét, hogy feljebb tolta a védekezést, és már az ellenfél térfelén igyekezett megzavarni a Liverpool labdakihozatalait, valamint labdavesztés esetén azonnali visszatámadást alkalmazott. Utóbbinak köszönhetően született meg az Arsenal első gólja a meccsen. Az viszont ismét nagyon látványos volt, hogy az Arsenal mennyire esetlenül használja a letámadás eszközét. Ilyenkor többnyire borzalmasan nagyra nőnek a távolságok a csapatrészek között, és szemmel láthatóan nincsenek rendesen leosztva a szerepek. Az első félidőben Elneny folyamatosan zavaró repüléseket végzett a Liverpool tizenhatosa környékén, mögötte Ramsey azonban hatalmas üres területeket hagyott, így a Liverpool többször is könnyen át tudta játszani az Arsenal zavaró embereit. A helyezkedésbeli hibákat az Arsenal játékosai többnyire rengeteg intenzív futással próbálták kompenzálni, ennek pedig a második félidőben jócskán megitták a levét.

Az Arsenal szerencséjére a Liverpool sem volt a helyzet magaslatán az első félidőben. Folyamatosan próbálták zavarni az Arsenal labdakihozatalait, de túl nagy volt a távolság a játékosok között, így az Arsenal többször is el tudott jutni a tizenhatosuk elé. Az Ágyúsok viszont a saját dolgukat nehezítették azzal, hogy a támadásépítés első fázisában a játékosok között túl nagy volt a távolság, a szélső hátvédek sokszor túl magasan helyezkedtek, így nem sikerült igazán kihasználni a Liverpool gyengélkedését. Emellett a középpályán labdabirtoklás esetén többször is kijöttek Coquelin hiányosságai, aki többször is célpontja volt a Pool presszing csapdáinak. Az egyenlítő gól jóformán a semmiből jött, de pont arra volt szüksége a vendégeknek a fáradó Arsenal ellen.

A Liverpool csapatszerkezete a második félidőben jóval kompaktabb lett, az Arsenal letámadása teljesen eltűnt a meccsből, és ennek köszönhetően be is szorultak a kapujuk elé, amit Lallana már a 49. percben megbüntetett. A Vörösök a második félidő első 20 percében nemes egyszerűséggel agyonverték az Arsenalt. Firmino, Coutinho és Mané is parádézott, a nyomás alá kerülő fiatal védők pedig nem bírták el a terhet. A 4-1-es állás a játék akkori képét tekintve egy teljesen reális eredmény volt.

Klopp a mérkőzés utáni nyilatkozatában is elmondta, hogy nagy hiba volt megnyugodniuk a 4. gól megszerzése után, hiszen a koncentrációjuk jócskán visszaesett, és Oxlade-Chamberlain szólója után azonnal visszajött a meccsbe az Arsenal. Komolyabb helyzeteket viszont ezután sem tudtak kidolgozni, Chambers gólja is egy pontrúgás után született. Ezt követően viszont újra stabil lett a Liverpool, és egy jól záró, kompakt középpályával kivették a maradék lendületet is az Arsenal játékából. Sokat elmond a mérkőzésről, hogy a félidő után a gólokat kivéve egy igazán nagy helyzete sem volt az Arsenalnak.

Konklúzió

Bármilyen meglep is legyen, de valódi tragédia nem történt. Legalábbis semmi olyan, amire ne lehetett volna számítani. Ez a meccs kiválóan példázta, hogy Wenger játékrendszerében mennyire sokat számít a játékosok egyéni intelligenciája. A támadás építéstől kezdve, a letámadáson át, a befejezésekig minden azon múlik, hogy egy játékos önállóan meg tudja-e hozni azokat a döntéseket, amelyekre szükség van. Ez például tökéletesen ellentmond a Pep Guardiola által preferált futballnak, ahol minden centire ki van mérve, és minden játékos tisztában van a feladatával, valamint zsigeri szinten képes végrehajtani azokat. Wenger viszont túl nagy szabadságot ad a játékosainak, ami a kevésbé alkalmas emberek esetében oda fog vezetni, hogy a rendszer darabjaira hullik, az ellenfél pedig büntet. Pont emiatt nem történt tragédia, mert biztosan jobb lesz ez a csapat, ha visszatér Özil, és ha bekerül Xhaka. Jobb lesz ez a csapat, ha ott lesz a védelemben Koscielny, és a csatársorban Giroud. Ez az eredmény pusztán azért igazán kellemetlen, mert hetek óta tisztában volt a stáb a hátráltató körülményekkel, és mégsem tettek semmit, hogy befoltozzák a csapaton tátongó lyukakat. Maradt bő két hét, hogy mentsék azt, ami menthető.

xG