Sorfalat azért még nem állunk (Chelsea-Arsenal)

Mivel a Watford ellen sikerült pofára esnünk az előzetesen nyerhetőnek, relatíve könnyebbnek ígérkező 6 meccses szakasz utolsó felvonásán, a továbbiakban valóban felesleges lenne (akár egy mai bravúrgyőzelem esetén is) a matematikai esély vékony szalmaszálának illúziójába kapaszkodni. Ami azt illeti benne volt már egy kellemetlen torkozás a levegőben, a Papa kötötte az ebet a karóhoz a hétközben csúfosan kudarcot valló kezdőjével, pedig a bajnokságban már hetek óta izzadtságszagú félidőket produkált ez a Xhaka hiányában megálmodott formáció, amiből sajnos most nem sikerült sem egy, sem a maximális pont megszerzéssel kiszállni a mérkőzés végén. Nagyon nem szeretném ragozni, mivel az elemzésekben kielégítő mennyiségben olvashattatok minden fogyatékosságról, ami a formációból és az erőltetett játékrendszerből fakadt, mindenesetre kicsit kínos, hogy az elmúlt évek legerősebb csapatának beharangozott Arsenaljával ismét kora tavasszal véget ért bajnoki mese. (Szemfüles, provokatív újságírók helyében a meccs után ERRE azért rákérdeznék.)

Nincs más hátra, mint hátrafelé vagyis a Wenger Trophy-ra nézni, amiért még a tavalyinál is nagyobb pofozkodás lesz, s nem árt majd olyan szinten felkötni a gatyánkat, mintha az élen állva az üldözők elől menekülnénk, ugyanis a maradék meccseink túlnyomórészt a felsőház-középmezőny csapatai ellen lesznek esedékesek. (Bár tudja a fene, tavaszra már a kiesőjelöltek is észbe kapnak és hirtelen előrántják a kalapból a topformát, így jóval hálátlanabb feladat ellenük szerepelni, mint pl. egy langyos fosban tapicskoló, 40 pontot már a farzsebében tudó együttes ellen.) A BL továbbjutásra, mint nehezíztő faktorra szűk egy hónapon belül szintén fény derül, de mondanom sem kell masszív meglepetés lenne, ha kivernénk ezt az idén igen minimal tempóban araszoló Bayernt.

Essen egy pár szó a meccsről is: nem szeretném lefutni a szokásos köröket, ami a Chelseat illeti. Tudjuk jól, hogy 2003 óta, amikor is olajat találtak a Bridge alatt, kibaszottul elvétve sikerül nyerni ellenük idegenben (mindössze 3 alkalommal jött össze), de a hazai meccsekkel kiegészítve is gyalázatos a mérleg, szóval jó lenne ezen kozmetikázni, még ha jelenleg nem is nekünk áll a zászló. Ősszel 3-0ra lesimáztuk őket, de akkor még teljesen más szelek fújtak Conte csapatánál, leginkább annak a sallernak köszönhetően variálta át a felállásukat 3-4-3ra, hogy azóta a Spurs elleni idegenbeli meccs kivételével végighasítsanak a mezőnyön és tisztán 9 ponttal vezessék a tabellát. Természetesen fél2-től mindenki ott lesz náluk aki számít, élen a kedvenc Diegónkkal ill. Hazarddal, vagy az igazán komoly fejtöréseket okozó, továbbra is beast üzzemódban játszó N’golo Kanté, akiről mint kiderült, Messi & co-hoz hasonlóan majdnem nálunk kötött ki. (A Papa lehet, hogy csak trollkodásnak szánja, ugyanakkor ezekkel a kiszivárogtatott „majdnem leigazoltuk” kulisszatitkokkal, újfent csak magából csinál bohócot.) A cunt Ex-Capitanonk pedig ha valami óriási csoda nem történik, nem valószínű, hogy az őszi meccshez hasonlóan kezdeni fog, amikor is szerencsére olyan pörformanszt sikerült lehoznia, mint általában a mi mezünkben az álmai klubja ellen lejátszott idegenbeli meccseken, ami ugye nem a Chelsea volt. (Viszont ha már Costáról szó esett, a hazai meccs előtt nem írtam posztot, csak ez a kép került ki a blog kommentmezejére. Akkor szerencsét hozott, ezért talizmánként most újfent kiraknám.)

Tippelést ezúttal hanyagolnám, bár az elmúlt két meccsre beböffentett sima győzelmes tippek után nagyobbat már nem igazán lehet égni. Bízzunk abban, hogy Wenger még a kezdősípszó előtt rögtönöz a csapatnak valami „Minden héten háború”-ból ismert Al Pacinos motivációs beszédet, valamint sikerül egy életképes kezdőt felrakni a rendelkezésre álló alapanyagból, hogy emelt fővel jöhessünk majd le, ne pedig kicsipkézett seggel, megszégyenülve. (A szezon kerekségéhez már csak az hiányzik, hogy ebben a kora tavaszi időben a medvék mellett még a helyi Wenger Outosok is előjöjjenek a barlangból és a Hull ellen már ténylegesen visszatérjünk az álomvilágból a valóságba, amint meglátjuk Sanchez lógó nyelvű kutyái mellett az alábbi drapériát.)