Plot twist (Manchester United – Arsenal 1-1)

Az éves túra az Old Traffordra az esetek 99,9 százalékában nagyjából felér egy gyökérkezeléssel egybekötött urológiai vizsgálattal, szóval elhiszem ha ezúttal valaki annyira nem várta a válogatott szünet végét.  Ráadásul azzal, hogy Mourinho is képbe került, a győzelmi esélyeink tényleg a minimálisra csökkentek. Mert lássuk be, mi lehetünk akármennyire kurvajók, a United vagy Mourinho épp aktuális csapata pedig bármennyire is szar, ezeken a meccseken garantált a bukta. Ezt a két elemet kombinálva pedig a győzelmi esélyeink valóban hangyafasznyira csökkentek. Még szerencse, hogy az unalomig ismert történetbe idén legalább egy csavar bekerült.

A sérülések és eltiltások mindkét csapat összeállításában nagy szerepet játszottak, de furcsamód a több játékost nélkülöző Manchester United tudott a helyzethez jobban alkalmazkodni. Fellaini és Ibrahimovic nélkül két féktől is megszabadult a United, Rashford idén először játszhatott középcsatárként, a pálya közepén pedig összeállt a legoptimálisabbnak tartott Carrick-Herrera-Pogba hármas. Wengernek végül csak Bellerint és a hetek óta sérült Cazorlát kellett nélkülöznie, de mindkettő elég erős túlkompenzáláshoz vezetett. A pálya közepén a Coquelin-Elneny páros igyekezett megerősíteni az Arsenal védekezését, ami támadásban komoly áldozatokat követelt, míg a jobbhátvéd posztját Jenkinson töltötte be.

Az első félidő képe szinte pontosan azt hozta amit várni lehetett. Az Arsenal többet birtokolta a labdát, de valódi helyzetet nem tudtak kialakítani. A United labdavesztés után azonnali visszatámadásokkal akadályozta meg az Arsenal gyors támadásépítését, a középpályán pedig minél kisebbre próbálták szűkíteni a területet az Ágyúsok előtt.

jonesfollow

A Manchester United a középpályán ember-orientált védekezést alkalmazott, még Phil Jones is nagyon sokszor messzire követte Sanchez mozgását a védelemből kilépve, nehogy létszámhátrányba kerüljenek. 

united-compact

A pálya utolsó harmadában Mourinho csapata a lehető legkisebbre próbálta szűkíteni a területet a két védelmi vonal között, ezzel pedig előnytelen lövőhelyzetekbe kényszerítették az Arsenal játékosait.

Az első félidőben tehát minden nagyjából úgy alakult ahogy Mourinho elképzelte. Az Arsenal nem tudott veszélyes támadásokat vezetni, ellenben Petr Cech két védést remek védést is bemutatott, de valódi ziccere a Manchester Unitednek sem akadt. Az Arsenal abszolút nem tudott mit kezdeni az ellenfelével, a középpálya pedig jól láthatóan teljesen ötlettelen volt. Bellerin hiánya és Jenkinson játéka indokolhatta ugyan, hogy Elneny és Coquelin egyszerre legyen a pályán, így viszont az Arsenal középpályás játéka ismét rendkívül sterillé vált, és Mesut Özil sem tudott a pálya azon pontjain labdához jutni, ahol igazán kárt tehetett volna az ellenfélben. Granit Xhaka 80 percig a padon ült, miközben nyilvánvaló volt, hogy az Arsenalnak szüksége van az ő képességeire a pálya közepén. Egyszerűen érthetetlen, hogy Wenger miért nem bízott benne ismét, miközben a Tottenham ellen messze a csapat legjobbja volt, kiemelkedő számokat produkálva védekezésben.

passmap

Az Arsenal játékából teljesen hiányzott a szélesség, minden egyes támadásnál a szélre kikerült labda visszavándorolt középre, ennek eredményeként pedig egy steril labdajáratás alakult ki. Eközben Coquelin labdabirtoklás esetén semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz, így a kreatívabb társat igénylő Elneny játéka is haszontalanná vált.

A második félidőben teljesen megváltozott a meccs képe, és a Manchester United egyre nagyobb nyomást helyezett az Arsenal kapujára, miközben Wenger emberei egy kontrát sem tudtak végigvinni. Minden ilyen kísérletet a csírájában elfojtottak a United játékosai, és ugyan ismét nem alakítottak ki bődületesen nagy helyzeteket, de a nyomás alatt egyetlen kihagyás az Arsenal védelmétől elég volt a gólhoz. Egy jobb oldali bedobás után Coquelin és Walcott is teljesen megfeledkezett a mélységből érkező Matáról, aki Herrera visszatett labdája után teljesen üresen lőhetett Cech kapujába. Már nem ez az első gól, amit az Arsenal a saját bal oldalukon végigvitt támadás után kap, ezt a problémát pedig nagyon sürgősen meg kell oldania Wengernek és a stábjának.

A helyzet a gól után sem változott, annak ellenére, hogy Elneny-t váltotta Giroud, de nyomást az ellenfél kapujára csak akkor sikerült helyezni mikor Coquelin is elhagyta a pályát. Ami viszont érthetetlen, hogy Aaron Ramsey hogyan játszhatta végig a meccset. Nála többször senki sem veszített labdát az egész mezőnyben, miközben támadásban és védekezésben is teljesen súlytalan volt. Mivel jelenleg Iwobi szerepkörére ő az egyetlen számba vehető alternatíva, csak reménykedhetünk, hogy egyszerűen rossz napot fogott ki, és nem ennyi amit tud. Viszont ez is kiválóan példázza, hogy az Arsenal mennyire nem tudja nélkülözni az alapjátékához  szükséges legfontosabb embereket. Iwobi nélkül nem volt meg az összeköttetés a középpályások és a támadók között, ráadásul Ramsey közel sem tud kis területen kevés érintésből olyan hatékonyan játszani, mint a nigériai.

Wenger a végén minden mindegy alapon behozta Jenkinson helyére Oxlade-Chamberlaint, hogy végül az ő remek beadását fejelje De Gea kapujába elemi erővel Giroud. Sokat elmond az Arsenal játékáról, hogy az egész mérkőzésen ez volt az egyetlen kaput eltaláló kísérletük. Wenger alaposan túltaktikázta magát a meccs előtt, a cseréivel is túl sokáig várt, de végül a szerencse ezúttal mellé állt az Old Traffordon. A szokásostól eltérően tehát a gyengén és impotensen játszó Arsenal végül legalább egy pontot meg tudott menteni, ami már csak Mourinho savanyú ábrázata miatt is külön öröm.

xg