Párizsban járt a Papa

Nagyon örültem, hogy a csoportkör sorsolásánál az arab pénzen felpumpált Cityt PSG-t kaptuk. Nem éppen azért, mert most Párizsban lapátolom a GDP-t, hanem már régóta ott volt bennem a kérdés, hogy mégis mire megyünk Európa jobb csapatai ellen. Az elmúlt néhány évben egy kicsit túl sok jutott nekünk a Barca, Bayern, Dortmund trióból, és igazából a Napoli volt még említésre méltó ellenfél. (Nem mintha sok köszönet lett volna abban, amikor a Monacot kaptuk…) Régóta kíváncsi voltam arra, hogy mire mennénk egy Real, PSG, Juventus, Atletico Madrid ellen, vagy miként változna a focink, ha éppenséggel a BL-ben kerülnénk össze valamelyik angol gárdával.

14438960_10207159831574958_756548145_o

Őszintén, nem ugrottam egyből a lehetőségre, hogy kimenjek a meccsre, ugyanis a vendégszektorba való jegyszerzést a missionimpossible kategóriába soroltam. A párizsi szektorba meg annyira nem vágytam, miután hallottam olyan sztorit, hogy az újkori történelmük első bajnoki címét emeletes városnéző buszok borogatásával ünnepelték, az autógyújtogatás errefelé pedig nemzeti sport. Tudni kell annyit a PSG-ről, hogy Párizs egyetlen első osztályú csapata, míg maga a város külvárosokkal együtt 6-7 millió főt számlál. Londonban ugye az olyan népszerű klubok mellett, mint az Arsenal, West Ham, Crystal Palace és Milwall még jelen van néhány kisebb Premier League gárda is, mint a Chelsea és a Sp?rs is, így ott azért a foci iránt kevésbé fogékonyabb csürhének van lehetősége más csapatot találni. S bár a francia főváros a kultúra fővárosa, nem éppenséggel a PSG szurkolóknak köszönhető ez a cím. Két úgymond tábor is van a kapuk mögött, így legalább sztereóban lehet hallgatni, ahogy mást énekelnek. Aztán csak kikötöttem a PSG honlapján, és egy kis keresés segítségével gyorsan rájöttem, hogy Arsenal drukkerként nem a kapu mögött kéne ülni, hiába a vonzó jegyárak. Végül sikerült a vendégszurkolók közelében, egy igazi nyugdíjas szektorba jegyet szerezni, és több közelemben ülő Arsenal mez alapján mások is ezt gondolhatták a helyes útnak. Párizsban PSG mez mellett Arsenal mezt lehet a legtöbbet látni, ha az ember járkál a városban, elég népszerű tehát errefelé is a csapat.

A két kapu mögött a franciák derekasan énekeltek, tapsoltak, poznanoztak, mellettem max. fütyülésre futotta, mikor a vendégdrukkerek rázendítettek, illetve talán volt egyszer egy egész stadionos taps is. Szóval csak így kell leszólni a plázánkban uralkodó hangulatot. Amúgy meg puszi az Útwenger grafikusának, a kék pólómban olyan könnyen olvadtam bele a környezetembe, mint Diaby a kórházban. Amúgy még a rohadt kényelmetlen műanyag szék elfoglalása előtt a büfé előtt állva kellett rájönnöm, hogy bizony a stadionban nem árulnak sört. Számomra a sör nélküli meccs kb. olyan, mintha impotensen mennék sztriptíz bárba viagra nélkül; lehet élvezni a látottakat, de azért mégsem az igazi.

14456904_10207159831894966_1374540220_o

Az első percben bekapott gól gyorsan elrontotta minden Arsenal drukker hangulatát a stadionban, és az addig lelkesen éneklő vendégdrukkerek kivettek 45 perc pihenőt, ami a meccs képe alapján érthető is volt. Sajnos az akkor legalább iszok lehetőség se volt adott, ami csak még rosszabbá tette az egészet, pedig az igazán segített volna. Kíváncsi lennék pl., hogy az útwengeres keménymag tagjai közül hányan emlékeznek Papa 1000. meccsére, mert hát elég sok gumibogyó szörpöt letoltunk akkor a torkunkon (azóta se aludtam olyan jól 6-os villamoson délután). Mindent összevetve tehát az első félidő olyan volt hangulatra, mint egy síkosító nélküli prosztatavizsgálat. Szerencsére Wenger meghallotta vágyainkat, és erre a meccsre fizetett egy csatárnak, így jókat lehetett röhögni Cavani teljesítményén. Az elsőnél még a franciák is röhögtek, harmadiknál már nem volt annyira őszinte a mosolyuk.

A második félidőben sokat javult a játék képe, ami köszönhető volt annak, hogy az addig domináló Krychowiak, Verratti és Rabiot hármasból kettő mindig hátrébb volt, így új területek nyíltak meg a középpályán, és a támadáshoz sem értek fel. A PSG tehát szépen bemutatta, mégis hogyan kell magunkat tökön szúrni, aztán még egy kicsit meg is forgatni a tőrt, csakhogy biztosra menjünk. Giroud beállítása fordulópont volt, mert az addig koktélozgató Marquinhosra és Thiago Silvara nyomást tudott gyakorolni, és az addigi néha kialakuló 5-5-0-s felállás helyett inkább néztük ki olyan csapatnak, amelyik gólt is akar szerezni. A gól után meg is jött a vendégszurkolók hangja, és a párizsi divatdrukkereknek maradt a füttyszó, meg a mutogatások. Szimpatikus egy bagázs, mit ne mondjak, de legalább nem vágtak tarkón egy öt napos bagettel, amikor ünnepeltem az Arsenal gólját, ez is valami.

14456872_10207159831974968_1068343535_o

Összességében elégedettek lehetünk az egy ponttal, Cavani hozott egy kis humort a meccsbe, és végül mégiscsak az Arsenal drukkerek hangjától volt hangos a stadion. Így bár csúnya répázásnak indult a meccs, azért sikerült egy felejthetetlen élménnyel gazdagodni, amire az alkohol hiánya miatt még emlékezni is fogok.