Nincs új a nap alatt (Arsenal – Bournemouth)

A Pool elleni füles után sikeresen letudtunk minden ilyenkor szokásos, kora tavasszal már mesterfokig fejlesztett gyakorlatot:

  1. Manager és játékos közösen nyugtázza, hogy így azért nem lehet kikapni
  2. Bocsánatkérés
  3. Össze kell fogni & jobban kell szurkolni
  4. Arsenal Mindenki nagyon fókuszált és sikerre éhes
  5. Közösen ki fogunk mászni a gödörből
    +1 Bajnokok leszünk!

Szintén a friss tavaszi emlékekből kiindulva két forgatókönyv lehetséges:

A menü: 
Afelől kétség sincs, hogy feszülni fognak a drapériák, de a néhány ezer dudorgót leszámítva még mindig nem lesz annyira rohasztó a hazai hangulat, hogy a győzelmi kényszerrel párosulva agyonnyomja a csapatot és a meccs után rá tudják majd erre fogni a gyengébb szereplést. (Sajnos Wengertől tavaly volt már rá precedens) Emellett hazai pályán ritkán égünk szénné, igaz akkor ki is maxoljuk (Bayern), de ezt általában vagy a nyitófordulóra időzítjük vagy valamikor tavaszra, szóval szerintem ma még nem tenyerelünk rá az otthoni önmegsemmisítő gombra és ha szűken is, de behúzzuk a meccset.

B menü: Folytatódik a “Találd fel a spanyolviaszt” c. projekt, így Oxlade katapultálásával új tükörszárnyvédőt avatunk. Elneny megmutathatja mi ragadt rá a felkészülési meccsek alatt és CB-ként megkapja a védelem karmesteri pálcáját. Lacazette kezdeni fog, méghozzá a szélen, az előretolt Welbecket támogatva. Alexis hisztirohamot kap egy menstruációs görcs kíséretében. Wenger pedig a székében kotlósként fészkelődve, néhány facerub és körömrágás mellett, 0:2-nél már a félidőben a pályára küldi az összes cseretámadóját, megpróbálva elkerülni az elkerülhetetlent.

Papíron könnyűnek tűnhet ez a meccs (azt a tényt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy mindössze 2 pozícióval vagyunk előrébb a tabellán, mint a Bournemouth), de az eddigi eredményeik kicsit délibábos képet mutatnak a vendégekről. Pulis csapatát, amíg nem érik el a 40 pontot, még a top6-nak is becsületére válik feltörni pláne idegenben; a Watford elleni 0:2 már inkább az elhullajtott 3 pont kategóriája felé húz, de Marco Silva a tavalyi évben teljesen reménytelennek hitt Hull Cityvel, majd az első fordulóban a Pool ellen is bebizonyította, hogy nem Mezey doktor képzésén szerezte edzői papírjait, így idén nem a kiesővonal környékén szeretné befejezni az idényt. A Man.City ellen pedig a 97. percben, a Mike Dean-show keretein belül buktak el, szintén hazai pályán.

Wengernek észnél kell lennie, mivel a Bournemouth elleni januári vizitálásunk során kísértetiesen hasonló volt a helyzet, győzelmi kényszerrel érkeztünk, majd az 58. percben már három fával égtünk a Vitality Stadium-ban. Szerencsére Giroud a 70. percben megunta a szarakodást és két gólpasszal, valamint az egyenlítő góllal megmentette a csapat seggét, majd gondoskodott róla, hogy még véletlenül se merüljön a feledés homályába ez a döntetlen.

Sérült fronton egyedül Cazorla az, akire biztosan nem számíthatunk a többiek bevethetők, így Wengernek kellemes gondjai lesznek a csapat összeállításnál és ismételten csak remélni tudom, hogy nem variálja túl a kezdőt. Bár láttunk már rá példát, hogy egy-egy kínosabb vereség után alaposan megkeverte a lapjait, sokkal valószínűbb, hogy max. 2-3 változtatással a Pool ellen megégő, média által szétszedett arcok fognak újfent esélyt kapni.

Tipp: 2-1, ipari mennyiségben nyeljük a gombócokat, de én úgy érzem, hogy ma sem fogjuk megúszni kapott gól nélkül, még a Bournemouth gólaszályos formája ellenére sem. A pontvesztést és a gödör mélyítését pedig tényleg hanyagolni kéne, mivel a csütörtöki EL premieres kecskebaszás után, a következő fordulóban a Stamford Bridge-re látogatunk…