Mire gondolhat a költő? (Liverpool – Arsenal)

Wenger az elmúlt pár napban alaposan rálépett a gázra, már ami a keret szűkítését illeti. Gabriel, illetve Mustafi (egyre valószínűbb) szélnek eresztésével pedig még váratlant is sikerült húznia. Bár a klasszis szinttől olyan távol álltak, mint mi az idei bajnoki címtől batyus zsidó az Istentől, a háromvédős rendszerben elég sikeresen redukálni lehetett a hiányosságaik kiütközését. Ráadásul utóbbi tavaly ősszel sokáig kabalajószágként is funkcionált, hisz 22 meccsen át tartó veretlenségi sorozatot tudhattunk a magunkénak, amikor pályára lépett. (Azt viszont erős túlzás lenne állítani, hogy az ő átjátszhatatlansága miatt sikerült volna ilyen sokáig kihúzni zacskó nélkül.) A távozásuk vajon a háromvédős rendszer utolsó óráit jelentené? Mert az egy dolog, hogy Ausztráliában még elmegy Elneny CB-ként, de nem kis naivitásra utal, ha Wenger azt feltételezi, hogy a Merte-Kos-Holding-Chambers, valamint az OKJ-s képzésen CB-vé nevelt Monreal, Kolasinac és Elneny sorral sikeresen végig lehetne tolni egy alsó hangon is min. 50 meccset magába foglaló szezont. (Mondjuk jobban belegondolva meglepődni sem kell, hisz a Wenger-univerzumban láttunk már sok csodát, mint pl. a 9-es posztra feltolt Arshavin vagy Gervinho, illetve a technikáját szélen finomhangoló Lord Bendtner és Ramsey.)

Az öregen kívül akadt még olyan, akinek sikerült váratlant húznia: Oxlade-Chamberlain nemet mondott a heti 180 ezer fontos fizetésre és inkább elhúz a picsába. Wengert alaposan leforrázhatta a döntésével, a szurkolók körében pedig igen erősen megoszlanak a vélemények vele kapcsolatban. Jómagam, az első beharangban a megtartása mellett kalapoltam, hisz RWB/LWB/CM alternatívaként is számításba vehető. Azóta viszont lement két forduló, ahol láthattuk, hogy Arséne Wenger wannabe Mikulásként tényleg megpróbál mindenkit boldogan tartani a keretben, így Ox mindkét meccsen kezdőként bizonyíthatott, elsőnek a bal, majd a Stoke ellen a jobb oldalon. Az aktuális helyzetéről Peet írt egy remek összefoglalót, aki még nem olvasta, ITT tudja magába szívni az okosságot. 

Igaz Peet a Chelsea-re hegyezi ki a mondandóját, de nem véletlen, hogy a Liverpool is kacérkodik Ox szerződtetésével. A jelenlegi Henderson-Can-Wijnaldum kp-ba simán be tudnák integrálni, de ha nagyon nagy szarban a haza, akár a front 3-be (Igaz, finoman szólva sem az a gólfosó fajta: 7 PL szezon -> összesen 9 db bajnoki gól #likeaboss) vagy végső esetben még a hátsó négyesbe is bepaszírozható RB-ként, hogy Milner mellett kőműves segédként pár meccs erejéig elmaszekolgasson. (Ha hinni lehet a híreszteléseknek, ő maga jobban preferálná a Poolt. Valószínűleg ott lebeghet a szeme előtt válogatottbeli csapattársa, Adam Lallana példája, akinek karaktere Klopp alatt forrott ki igazán, és nem nagyon produkálja a BR alatti hullámzás tüneteit. (már amikor egészséges)

“Én a sok pénzt nem sajnálom, csak te légy a kicsi párom…”

Ami a meccset illeti, nem igazán vagyok optimista. Bár mellettünk szólhatna, hogy hétközben BL-selejteztek és a Wenger-kupa apróbetűs része szerint ilyenkor valamelyik meccs után illik megbaszódni. (2009 óta, az a csapat amelyik selejtezőt játszik a BL-ben, a két mérkőzést közrefogó, majd utána eső bajnoki fordulókban, átlagosan csupán a megszerezhető pontok felét gyűjtötte be.)

Mivel a CP ellen nem tették meg ezt a szívességet, most dörzsölhetnénk a tenyerünket, de egyrészt gyalázatos az idegenbeli rangadós mérlegünk: az Anfielden 2012 szeptemberében, míg úgy en bloc top6-os csapat ellen 2015 januárjában (Man.City 0-2) tudtuk utoljára győztesként elhagyni a pályát. Másrészt pedig még mindenkiben élénken ott lehet a tavalyi szezon emléke, amikor oda-vissza ki lett fújva az orrunk: a nyitófordulóban egy agyfaszos második félidei rövidzárlattal, az Anfielden pedig az emlékezetes meccs előtti Sanchez balhés-padra ültetős-hisztis majomparádéval.

Szerencsére a nagy pesszimizmus közepette lehet találni pozitívumot is: Alexis bevetésre kész és még ha nem is teljesen éles, mindig felemelőbb érzés őt a pályán látni, mint Welbecket. Valamint a rögzített szituációknál legalább annyira határozottak, mint mi voltunk a nyitófordulóban, szóval Giroud akár döntő faktor is lehet, amennyiben nem zárják le a meccset a 65-70. perc előtt. Szintén jó hír, hogy Koscielny letudta eltiltását, így remélhetőleg visszakerül a védelem tengelyébe és nem Monreal improvizál CB-ként.

Két lehetséges kimenetelt látok magam előtt:

  • Úgy elvernek minket, hogy még a mostaninál is novemberibb lesz a hangulat.
  • Sok gólos meccsen, közte eggyel behúzzuk.

Reméljük, hogy az utóbbi valósul meg, ha már az átigazolási aktivitásunkat és a feltételezett további érkezők számát (0) nem fogja befolyásolni a végeredmény.