Minden eszközt bevetve (Arsenal – Swansea City 3-2)

Az elmúlt években a Swansea City egyértelműen a Premier League szimpatikusabb csapatai közé tartozott, bár arról érdemes lett volna elbeszélgetni a szakmai stábbal, hogy miként illik viselkedni vendégségben. A hattyúk a 2011-es feljutást követően öt meccsen csupán egyszer szenvedtek vereséget az Emiratesben, de akkor is egy óriási Vorm hiba kellett a Manchester United elleni 8-2-es vereség után a saját fejét kereső Arsenalnak, hogy begyűjtsék a 2011/12-es szezon első három pontját. Azóta ülhetett a Swansea kispadján bárki, a hazai győzelem mindig elmaradt. Tavaly még az ideiglenesen kinevezett Alan Curtis is képes volt komoly pofont mérni a bajnoki álmokat dédelgető Wengerre. A Swansea nyáron Williams és Ayew eladásával gyakorlatilag felragasztotta magára a biztos kieső címkéjét, és a nyitófordulós győzelem utáni eredmények valóban ezt igazolták, habár a játékuk koránt sem volt reménytelen. Az akkor még Guidolin vezette csapat jó játékkal még a hasító Manchester City-t is képes volt megszorongatni, és erős a gyanúm, hogy idővel a jó játék eredményekkel is párosult volna. Ezzel szemben a tavasszal a bennmaradást simán biztosító edzőt kipicsázták, és érkezett Bob Bradley, aki az első Premier League meccsén nem tudott olyan jó eredményt elérni az Arsenal otthonában, mint az elődei.

Jól ismerjük Arséne Wengert. Ha megtalálja az ideális kezdőjét, akkor azon csak dögvész esetén hajlandó változtatni, így semmilyen változást nem eszközölt a fantasztikus szériában lévő csapatán. Bob Bradley az első meccsén rögtön csatár nélkül állt fel, papíron Sigurdsson volt a legelső emberük, mögötte pedig a kaput idén nagyon érző, de középpályás helyezkedésben leginkább nevetséges jelzőt érdemlő Leroy Fer játszott. A 4-4-2-es rendszerben védekező Swansea ugyan próbálta megzavarni a két támadóval a védők labdakihozatalait, viszont komoly nyomást nem sikerült gyakorolniuk. Ennek megfelelően az Arsenal rendszerint könnyedén tudott hátulról építkezni, és könnyedén használta ki a vendégek horizontális és vertikális védővonala közötti hatalmas távolságokat. Ráadásul sokszor akkor is magasra tolták a védelmüket, amikor nem helyeztek nyomást a labdás játékosra, így pedig az Arsenal villámgyors embereit csak a partjelző állíthatta meg. Az első gólig ugyan valódi ziccere nem volt az Arsenalnak, de végig érződött, hogy ilyen szellős védekezéssel nem húzhatja sokáig Bradley csapata.

Walcott első góljához kellett Amat hatalmas hibája,  majd a másodikhoz egy pocsék szöglet utáni védelmi hiba, de a tavalyi Theo aligha verte volna be ilyen magabiztosan ezeket a helyzeteket. Tavasszal már én is úgy gondoltam, hogy az ő ideje lejárt az Arsenalnál, de idén nagyon látványosan újradefiniálta önmagát. Nyilván sokat profitál abból, hogy olyan játékosokkal van körülvéve, akik rendkívül kreatívak, és képesek nagyon gyorsan játszani, de ez is egy újabb bizonyíték arra, hogy Walcott egy megfelelő játékrendszerben igenis jó futballista. Az angol válogatott meccsein alig akadt hasznos megmozdulása, de az Arsenalba visszatérve a két gólja mellett az összjátékban is remek volt, és kis szerencsével négy találattal is zárhatta volna a meccset.

A meccs másik főszereplője egyértelműen Granit Xhaka volt, aki az első félidőben odaajándékozott egy gólt az ellenfélnek (bár Cech védhette volna Sigurdsson lövését), majd a második félidőben kiállították. Ha csak azt nézzük, akkor simán ráfoghatjuk, hogy a svájcinak pocsék meccse volt. Ezeken kívül viszont tulajdonképpen egészen jól játszott. A támadójátékunkban egyértelműen kulcsszerepe volt.

xhakaforward

Xhaka leggyakoribb passzkombinációi egytől egyig olyan játékosokkal alakultak ki akik előtte játszanak, ez is jól mutatja, hogy amint lehet igyekszik támadást kezdeményezni, és minél hamarabb az ellenfél támadó harmadába juttatni a labdát. A következő videó pedig nagyjából össze is foglalja a tevékenységét a pályán.

 

Xhaka először hosszú passzal indítja Monrealt a bal oldalon, majd labdavesztés után megpróbálja azt visszaszerezni, majd a letámadás segítségével újra az Arsenalhoz kerül a labda, majd lövéssel fejezi be az akciót.

A hatékony letámadás idén egyébként is kulcsfontosságú az Arsenal játékában, és a jelenlegi játékosállománnyal minden adott, hogy ezt sikerüljön fenntartani. Xhaka hasonló szerepkörben futballozik mint a szezon első meccsein Coquelin, de ahogy várható is volt, a támadójátékhoz jóval többet tud hozzátenni. Az ellenfélnek ajándékozott gólon kívül a piros lapjával is felhívta magával a figyelmet, azonban meglepő módon ezt akár pozitív megmozdulásként is lehet értékelni.

xhakared

Az Arsenal mindkét szélső védője magasan helyezkedik, így ha Barrow el tudta volna vinni Xhaka mellett a labdát, akkor 4v2 szituáció alakult volna ki a hazai térfélen. Ekkor 1 gól volt a különbség a két csapat között, Xhaka pedig mindezt számításba véve helyes döntést hozott.

A játékvezetők az eddigi fordulókban finoman fogalmazva kegyesek voltak az Arsenallal, de nagyon úgy tűnik, hogy a mézes hetek véget értek. Xhaka valóban tudatos taktikai szabálytalanságot követett el, de mivel ez még a félpályán túl történt, és az Arsenalnak továbbra is volt két védőjátékosa az ellenfél a és a kapu között, aligha lehet azt mondani, hogy a svájci száz százalékos gólhelyzetet akadályozott volna meg. Jonathan Moss rossz döntést hozott, de akik eddig a keménységet hiányolták az Arsenal játékosaitól, azok most elégedetten csettinthetnek. Granit Xhaka a helyzetet jól felmérve minden lehetséges eszközt hajlandó volt bevetni az eredmény megőrzése érdekében.

A kiállítást követően a Swansea felébredt, különösen Barrow okozott fejfájást az Arsenal védelmének. Főleg Monreal izzadhatott fiatal szélső mellett, aki több alkalommal is mögé került, összesen pedig egymaga három helyzetet alakított ki, valamint egy gólpasszt is jegyzett. Az Arsenal egyébként is szenvedett a beívelt labdákkal, a Swansea szinte csak ilyen helyzetekből tudott helyzetet kialakítani, de olyankor szinte minden alkalommal üres embert találtak a tizenhatoson belül.

swansea-crosses

Ha a Swansea játékosai embert találtak a tizenhatoson belül, akkor szinte mindig tisztán fejelhettek a játékosaik. Ha Llorrente a pályán lett volna, akkor jóval nagyobb bajba is kerülhetett volna az Arsenal.

Az Arsenal harmadik gólját Özil szerezte egy fantasztikus kapáslövéssel, méghozzá Alexis kiváló passza után. Ez is jól mutatja, hogy idén kicsit felcserélődtek, de leginkább megosztódtak a szerepek. Tavaly Mesut Özil a szezon nagy részében szinte egymaga felelt az Arsenal által kialakított helyzetekért, most viszont Iwobi, Cazorla, Xhaka és Alexis is ott van az oldalán, így ilyen szempontból kevesebb felelősség hárul rá. Az Arsenal szinte pontosan ugyanannyi helyzetet alakít ki meccsenként, mint az előző szezonban, de ezek szépen eloszlanak a játékosok között. Alexis Sánchez idén már 6 gólpassznál jár, míg a tavaly csak a bajnokságban 19 gólt előkészítő Özil eddig nullát tudhat a magáénak, viszont lőtt három gólt.

Az Arsenal immár 6 bajnoki meccset nyert zsinórban, a Manchester City és Tottenham botlásával pedig pontszámban sikerült beérni a listavezetőt. Szemre a játék rendben van, a kezdő szépen összeállt. Ilyenkor azonban mindig az a kérdés, mi lesz akkor, ha eljön a rettegett november, és a kulcsjátékosaink között megint dögrovásra kerülnek néhányan?