Mesut, a nagy testvér

A lentebb olvasható monstre hosszúságú cikk eredetileg a 11Freunde nevű német futballmagazinban jelent meg. A fordítást köszönjük Vankó Lázár Bencének!

Mesut Özil egy Facebook poszttal több, mint 30 millió embert ér el. Aki viszont az igazi nagyságát át akarja élni, vezessen vele keresztül Londonon, találkozzon a barátaival és utazzon el Gelsenkirchenbe.

Az őrület hamarosan megindul. Mesut Özil beindítja az autóját az Emirates mélygarázsában. A kijárat felé tekint. Hallgatag. Az utolsó nyugodt másodpercek a vihar előtt. A sorompónál várnak már rá sokan, minden hazai meccs után ott állnak, rengeteg szurkoló, közülük sokan még úgy is néznek ki, mint ő. Srácok Mesut mezben, mesutos fülbevalóval, mesutos hajjal, A kezükben tollak, programfüzetek, sálak és okostelefonok. Az autó fóliázására még nem gondolt? „Meg van tiltva“, mondja Özil. És nem idegesíti ez az egész? „Én is voltam szurkoló. Madridban minden teljesen máshogy volt, a rendőrök lezárták a stadiont környező utcákat, mindenhol biztonsági emberek.“ Lassan a kijárat fele vezet, alig gyorsabban mint hússzal. Most tényegesen megindul az őrület.

A szurkolók odafutnak az autó mellé, kopognak az ablakon és a motorháztetőn folyamatosan. Özil frissen, lezuhanyozva, edzős cuccban, letekeri a hangerőt. Tarkan, a török popénekes száma a „Kuzu Kuzu“ még halkan szól a háttérben, ami a szerelemről és a vágyakról szól. Az első piros lámpánál megáll, leengedi az ablakot, a gyerekek szinte bemásznak az autóba. „Mesut, Mesut“, mondják lihegve, teljesen kifáradva a futástól. Mondják Mesutnak: „micsoda gól“, vagy, „maradj az Arsenalnál kérlek! Egy idősebb úr felé nyújt egy kisgyereket, abban a reményben, hogy ő, Óz a nagy varázsló, a kisgyereket nagy focistává teszi. Özil aláír mindent, megengedi, hogy lefotózzák, sőt maga is készít képet, ha odaadják nekik a telefonjukat. Mindenben benne van, mindent megtesz, amit tőle kérnek. Öt perc után mondja: „vigyázzatok magatokra“ és vezet tovább, a következő lámpa már látótávolságban. Most gyorsan, egy nyitókérdés. Talán a mostani formáról. Újabban olvashatott az ember az étkezéséről, hogy váltott; zöld tea, kevesebb kenyér. Mi rejlik a dolog mögött? „Egy pár apróságot megváltoztattam, biztos, hogy a jó úton vagyok.“ Jó úton? A Guardian nemrégiben újfent az Arsenal legendához Dennis Bergkamphoz hasonlította, a Sky pedig a passz-statisztikája alapján a valaha volt legkreatívabb Premier League játékosnak nyilvánította. Németországban is ódákat zengenek róla. A Süddeutsche Zeitung a csehek elleni válogatott meccs után megállapította, hogy a legjobb Mesutot látjuk az Olga utca óta, ahol a Bolzplatzon, Gelsenkirchen-Bismarckban az idősebb fiúkat cselezés közben úgy állva hagyta, mint a csocsó figurákat. Nos, Mesut: őszintén, élete formájában van! Özil, még mindig nem biztos abban, hogy ki ült be mellé a kocsiba, nem szereti az öndicséretet és ez igazából egy jó tulajdonság. Klasszikus hozzáköthető mondattal kezd, ami rá vall: „A szezon még fiatal, sokat kell még magamon dolgozni.“

Mesut Özil több, mint 80 válogatott meccset játszott eddig. Német-kupa győztes, angol-kupa győztes, spanyol bajnok és világbajnok. José Mourinho mondta róla: „Csak egy darab Mesut Özil van, egy nem is rossz Mesut Özil.“ Arsène Wenger pedig: „Aki Özil játékát nem szereti, az sohasem szerette a focit.“ Olyan passzokat ad bokából, ami akár fizikusoknak feladvány lehetne. Tíz éve profi. Mindig ott állt, ahol a mikrofonok voltak, mégsem könnyű a közelébe kerülni.

Özil folyamatosan udvarias, mégis érzi az ember, hogy interjúknál, vagy sajtótájékoztatóknál ritkán érzi jól magát. A labda nélkül törékenynek tűnik, néha már-már félénknek. Mint egy kissrác, akit a szülők elvittek akarata ellenére egy családi ünnepre, de ő inkább otthon lenne, menne vissza a barátokhoz a Bolzplatzra, vagy a PlayStation elé. Folyamatosan beszélnek róla. Popsztárok az oldalán, az utazásáról Mekkába, a himnusz témáról (hogy miért nem énekeli), vagy a vitáiról az apjával, aki már két éve nem a tanácsadója, mióta a testvére váltotta. Özil története is egy szappanopera, és ha a fociról szól éppen, akkor ez a főtéma: a testbeszéde. Özil, a kedvtelen zseni, aki hátrányban lógva hagyja a vállait. Most viszont felhúzza a vállait. Mesutözilezik egyet: „Értéke csak annak van, amit az edző mond.“ Úgy érti: mit is tudnak igazán rólam az emberek?

Talán éppen ezért van ennek a találkozónak már egy féléves története. Ezen kívűl tudni kell, hogy Özil az utóbbi években egy nagy, segítőkből álló csoportot igyekszik kialakítani. A legtöbben barátok, rokonok, ismerősök. Egy müncheni cég irányítja a sajtómunkát, az Özil Marketing Kft pedig Düsseldorfban foglalkozik az értékesítéssel. Hubert Raschka, a tanácsadója a kapcsolattartó. Dr. Erkut Sögüt, ügyvéd és licences játékostanácsadó, aki London és Düsseldorf között repked. Ott van Mutlu Özil, a testvér és vezető Düsseldorfban a Königsalleen, vagy Serdar Özil, az unokatestvér, aki Londonban él. Bizonytalanok voltak, kérdezték, miről is fog szólni a történet, 11Freunde, na igen, nem mindig pozítivan számoltunk be. És mégis, hogyan gondoltuk: mit hoz valakinek egy riport, aki egy 15 másodperces videóval a kutyájáról 1,2 millió követőt ér el? Akinek twitteren több követője van, mint Kobe Bryantnek, vagy majdnem kétszer annyi, mint Madonnának?

Végül megérkezett az oké a tanácsadóktól. Megpróbálunk, október 15.-én, a 28. születésnapján, együtt keresztül vezetni Londonon és lehet tényleg lehet ezek lesznek a legjobb körülények arra, hogy Özil közelébe kerüljünk, nem csak térben. Egy kicsit csevegni, az esőben a reflektorfény figyelni, London utcáin, mindehhez pedig török pop. Még ha az elején Özil hallgatagnak is tűnik, jókedvűnek tűnik. Az Arsenal 3:2-re nyert a Swansea ellen, és ő szerezte a harmadik gólt, kapásból a léc alá. A szurkolók éneklik: „We’ve got Mesut Özil, Mesut Özil. He’s Arsene Wenger’s man, he’s better than Zidane!“ Volt már valaha ilyen hangos az Arsenalnál?

 

Özil a fékre lép, következő piros lámpa, ugyanaz játszódik le. Mesuuut, Mesut! Happy birthday! Great goal! Aztán jön egy srác, egy üzenttel, amit odatesz a szélvédőre: „Bir Selam! Emin aus Essen!“ sok szeretet Emintől Essenből. Özil, halkan, de határozottan: „Vigyázzatok magatokra!“ Egy srác megismétli a szavait: „Vigyázzatok, ne karcoljátok meg a kocsiját!“ Özil lassan indul el, de nem megy az olyan könnyen, a gyerekek úgy lógnak az autóján, mint a horgok. Még egy páran odakiáltanak valamit törökül, ok, még valaki. Askim! Szerelmem!

Özil a következő kereszteződésre mutat, 200 méterre egy, a pub mellett: „Na, ott mégegyszer eljátszódik majd a dolog. De nem szabad elfelejteni, honnan is jössz!” Egy újabb mondás. De Özilnél ezek a mondások máshogy csengenek, még akkor is, hogy ennyi szurkolóval körülvéve, nem nagyon tudja elképzelni az ember, hogyan marad az ember két lábbal a földön, mikor őt mások hétvégente ez egekbe emelik.

Akik szeretnék tudni, hogyan is néz ki az a bizonyos föld, ahol Özil két lábbal áll, annak el kell mennie a Ruhr-vidékre, Gelsenkirchenbe. A régi városrészben Bismarckban ahol, repedezett az aszfalt, penészes a homlokzat és klasszikus sarkikocsma romantika van. Az Olga utcán, a bekerített Bolzplatzra kell menni, amit a srácok csak majomketrecnek neveznek, vagy a régi iskolójába a Berg Feldbe, ami a Schalke Arena árnyékában található, vagy Essenbe, Wernek Kikhez, ahol minden elkezdődött.

Kik, 77 éves, szürke kötött nadrágban és zöld ingben köszönt minket október elején a nappalijában. A hatvanas években a Rot-Weiss Essenben játszott, majd a kétezres évek elején ifikordinátora volt a klubnak. Egy barátságos őszhajú úr, aki mindig „prositot” mond, ha belekortyol a vizébe és aki egy kicsit izgatott, amikor Mesut Özilről kell beszélnie. Valamikor 2000 nyarán, a klubnál kopogtak az ajtaján és bemutatkozott neki Mustafa Özil. Megkérdezte, hogy a 11 éves fia edzhetne-e a többi sráccal, mivel eléggé jó. Na szép – gondolta Kik, mutasd meg mit tudsz, ezek után pedig Kik meglepődött. Az első edzés után az apának odanyújtott egy igazi szerződést, ahhoz pedig egy sofőrszolgálatot is, ami a gelsenkircheni iskolából elvinné Essenbe.

„Emlékszel még, hogyan jöttél haza, Werner?” Kik felesége az ajtóban áll. „Nagyon izgatott voltál. Mondtad: volt ott ma egy, akiből nagy játékos lesz majd.” A korábbi RWE—profi szégyenkezve néz a sarokba. „Ahh, nem is tudhattam. Eléggé elbizakodott voltam.” Majd eszébe jut, hogy milyen mérges volt, amikor az aranyifjú nem jelent meg edzésen. Nem volt már kedve jönni? Meglógott, egy másik klubhoz ment? A végén Kik megtudta, hogy Özil minden este a barátaival a majomketrecben játszott. És aznap este fontos meccs volt a szomszédos utca ellen. 

Özil, mosollyal az arcán, csúszkál az ülésben ide-oda. A szemek, amik általában fáradtnak tűnnek, most ragyognak. Elvégre a régi focizásokról van szó. Hazai föld, ismerős terep. És hirtelen beszélni kezd, és kedves pontokkal fejezi be mondandóját: „Csak a foci volt számunkra, reggeltől estig. Volt egy igazi utcabajnokság is. Akkor nagy tiszteletet éreztem a nagyobbak iránt és természetesen faultok után néha azt gondoltam: most visszavágsz, de a következő pillanatban aggódtam, hogy utána lehet nagyon megvernek. Ha kikaptunk, a győzteseknek dönert kellett vennünk és néha ez eléggé hülyén jött ki, mert kaptunk 5 márkát zsebpénznek, ami így gyorsan el is tűnt.” Ezek után meg kellett nyerniük a következő meccsüket, vagy csak édesség volt a kioszkból. Ami nem is volt annyira rossz. „Szeretem ezeket a színes zacskókat a bódéból” mondta Özil.

A csehek elleni meccs előtt megint ott volt. Otthon, mondja ő, az Olga utcában. Az emlékek egyből feltörtek, a képek, az illatok. A sarki köftés (török fasírt), a rizses bódé, de mindenekelőtt a foci. Zinedine Zidane cseleit gyakorolni, vagy Ronaldo lövéseit és Figo beadásait. Amikor Mesut Özil 17 éves volt, már megvolt az elképzelése arról, hogy hogyan is fog kinézni a jövője. Akkor igazolt az Schalke ifijeihez és találkozott az edzővel, Norbert Elgerttel, aki olyan csiszolatlan gyémántokat nyújtott át Özil mellett a profiknak, mint Draxler, Neuer vagy Höwedes. Az 59 éves Elbert, aki korábban profi volt a Schalkénál, a Courtyard halljában ül, ami közvetlenül a régi Parkstadion mellett van. Egy tárgyilagos ember, régi iskola, tömör kijelentésekkel. Nem volt meglepődve, hogy Özil sikeres focistává vált. Magabiztos volt, állítja. Tudta, mit akar. Mondatok, amiket a fiatal Özillel nem feltétlenül lehetne kapcsolatba állítani. Nem kéne inkább csodálkozni, hogy egy ilyen félénk srác egy ilyen kemény bizniszben, mint a foci sikeres? Nem, mondja Elgert. Özil sohasem volt félénk. Visszahúzódó, kicsit introvertált, de mindig is céltudatos volt. Amikor Elbert megkérdezte az ifistákat a terveikről, ezt mondta a karrierjéről: „ Kezdő akart lenni az U19-nél, profi a Schalkénél, majd a Real Madridnál vagy a Barcánál és valamikor az Arsenalnál szeretne játszani.” Egy próféta? Ahh. Egy csoda? Mmmh. Az edző nem szereti a hisztériát a profi futballban, azt az apparátust, ami csak olyan kifejezéseket ismer, mint a szupersztár, vagy lúzer. Ahol mindenki szakértőnek nevezi magát, akinek lábában akár tíz Bundesliga meccs volt. Állítja, hogy Özilt sokszor rosszul volt megítélve. Már azok a viták is a testbeszédéről! Sokan nem is akarják megérteni a játékát, mondja Elgert, miközben az az ujjával vonalakat rajzol az asztalon. Szerinte Özil sokszor szabadra lopódzik, lehetőséget kínál fel a társaknak a hullámok között, anélkül, hogy ezt az ellenfél észrevenné. És egy olyan teljesítmény, mint a futás mennyisége semmit sem jelent. Nem a sprintek száma a lényeg, hanem a minősége.

A kapcsolat kettejük között – tanár és diák – sosem szakadt meg. 2013-ban Özil meghívta régi edzőjét a Spanyol-kupa döntőre. Egy évvel később, amikor Özil tiszteleletbeli díjat kapott szociális tevékenységeiért, az edzőt kérte fel, hogy beszédet tartson róla. Valamikor pedig csak szimplán küld egy üzenetet. Az egyikben ez állt: „Edző, ha bármire is szüksége lenne, én itt vagyok önnek.”
Nem messze a hoteltől van a Berger Feld iskola. Az egyik folyosón található a hírességek fala, itt vannak bekeretezett képek Neuerről, Fährmannról vagy Matipról. Mindannyian idejártak iskolába, egy közös céllal: kifutni a Schalke Arena gyepére, ami a hatalmas fák mögött bújik meg az iskola közelében. A tanárok az általános iskolában megszámolhatatlan interjút adtak korábbi diákjaikról. Egyikőjük azt mondta, hogy Özil egy kicsit autista hatást keltett, ami eléggé hülyén hangzik. A korábbi tanár Christian Krabbe máshogy fogalmaz: „Szerény volt és nem szeretett a középpontban állni. Csakis focizni akart és ez máig is így van.” 

Ezután pedig elmeséli kedvenc történetét Özilről, ami már akkor történt, mikor Mesut Özil a Schalke felnőtt csapatában játszott. Krabbe találkozott egy tanulóval a menzán, akit kiküldtek az óráról, mivel nem csinálta meg a háziját. „Egy szöveget kéne írnom a példaképemről.” „Ki a példaképed?”– kérdezte a tanár. „Mesut Özil, de nem tudom mit is írjak.” Krabbe elővette a telefonját, kiválasztotta Özil számát, majd átnyújtotta a gyereknek a telefont. „Beszélj vele, akkor lehet, majd beugrik valami.” A diák és Özil beszéltek egy pár percig törökül, majd a kissrác írt egy pár mondatot és csillogó szemekkel tért vissza az osztályához. Krabbe szünetet tart, majd hozzáfűz egy mondatot: „Mesut sohasem felejtette el honnan is jön.” 

Mielőtt 2008-ban Özil a Werder Bremenhez igazolt volna, a Welt azt írta, hogy hírneve miatt problémákkal küzd. A legtöbb embernek Özil úgy ragadt meg a fejében, mint egy fiatal focista, akit az apja marionett bábúként mozgat és megőrült a pénztől. Ez is, mint sokszor, perspektíva kérdése. Mint a mostani szerződési pókere az Arsenalnál. 10 millió fontot kereshetne évente, ez óránként 1200 eurót jelentene, amit néhány barátja a Bolzplatzról a mai napig havonta megkeres.

Ma, a 28. születésnapján az Olga utca mindenestül megérkezett Londonba. Brothers from another mother, brók, tesók, egy tucatnyi haverja. Özilt Mesut Abinak hívják, ami annyit tesz, mint Mesut, a nagy testvér. És amikor valaki a közös történetüket hallja, kicsit giccsesnek tűnhet, de biztosan megérinti az embert, mert egy álom ténylegesen valóra vált.
Közülük sokaknak 2012-ben egy új élet kezdődött. Ugyanis akkoriban alapította meg apjával közösen Özil az Özil Marketing Kft-t. Ma már nem csupán Mutlu, a testvére vezeti a Kft-t, hanem a legjobb barátai is ott dolgoznak. Amikor az ember a cégéről kérdezi, azt mondja: „Azt akartam, hogy senkinek se kelljen aggódnia. És a barátaimmal együtt akartam menni nyaralni, amit korábban nem tudtunk megtenni.” Ugyanis mikor előtte máshol dolgoztak, Özilnek reménykednie kellett, hogy a főnökök pont jókor adnak ki nekik szabadságot. Ezen felül megígérték egymásnak anno, az Olga utcában, ha valaki innen sokra viszi, viszi a többieket is magával. Egy mondat, ami egy zenész önéletrajzában is benne lehetne, aki egyik napról a másikra Bronxból eljut a Madison Square Gardenre és az egész bandáját magával vitte háttérénekesnek. Mindegy is, hogy azok a mikrofonok be vannak dugva, avagy sem.

A legtöbb barátja egyszerű munkákat űzött. Baris, Özil legjobb barátja korábban autókereskedő volt. Erkan, szintén a kiskorából, egy benzinkúton dolgozott. Mindketten Özil cégénél most a felderítés&tanácsadás részlegen dolgoznak. Erkut Sögüt tanította őket, az ügyvéd. Ő úgymond a stratégiai feje a cégnek. Sok kívülállónak akar gyanús is lehet ez a hálózat a cégen belül. Mintha csak egy hatalmas entourage-t emberi páncélként maga köré állított volna. És az ember elképzeli, hogy a srácok úgy állnak sorban, ahogy Özil annak idején kicselezte őket a majomketrecben. Pedig nem így van. Erre a legjobb példa Erkan. A fiatalember, baseball sapka, fehér póló, fehér lépők, ismeri Özilt az óvoda óta. Ő a legfiatalabb a cégnél. Az elmúlt évben apa lett, Özilnek logikus volt, hogy felveszi a céghez. Mivel a benzinkutas pénzből az ember nem nagyon tud egy családot etetni.

Erkan a legviccesebb a csapatból. Sokat beszél-nagyon gyorsan, és annak ellenére, hogy egy párszor már volt az Emiratesben, a gyermeki kíváncsiság megmaradt. Nézd, ott jönnek a játékosok, nézd, ott vannak a kispadok. Egy kicsit hihetetlennek tűnik amiatt, hogy nemrégen még egy kassza mögött állt és a gondolatai a benzin és dízel árak körül forogtak, most pedig egy designer irodában ül Königsalleen Düsseldrofban és a gondolatai a körül járnak, hogy vajon jövő hétben menjen Párizsba meccsre, vagy egy Premier League meccsre Londonba.

Az Özil-tesók VIP-bokában köftet, chait és török kenyeret szolgálnak fel. Egy fiatal srác leül. Szintén az Olga utcából? „Nem, nem beszél németül. Ali Londonból, angolul mondjad neki” mondta Erkan. Ali egyetemista. Fogorvos akar lenni és már régóta nagy Özil szurkoló. „Figyeljetek rá! Ez a jelenlét, azok a gólpasszok! Ilyet csak élőben a stadionban látsz!” Talán Alinak igaza van. Özil lehet nem az a tv-focista. Ha ez ember élőben követi Özilt a Swansea ellen, észreveheti a szüneteket és hogy ténylegesen leengedi a vállait. De: Özil a döntő pillanatoknál jelen van és tényleg szabadra lopódzik, ahogy Elgert mondta. Özil testbeszédéről azóta mennek a viták, mióta profi lett. Sokszor mondják, hogy lélektelenül játszik, nehezére esik mozogni a pályán. Az Európa bajnokság alatt is folyamatosan kritizálták, főleg az Ukrajna elleni meccs után. A Sport Bild azt írta, hogy sápadt maradt, de az adatokat elemző cég, az Impect kiderítette, hogy a torna alatt, egy olyan középpályás sem volt, aki többször kérte volna a labdát és játszotta azt meg, mint Mesut Özil. 

A Premier Leagie előző szezonja elsősorban a gólpasszairól maradt emlékezetes, 19 gólpasszt adott ugyanis. A Swansea ellen is adott nagy labdákat. Néha csak éppen hogy hozzáér a labdához, kettő, vagy három méteres passzok, külsővel, vagy éppen csőrrel. De hirtelen, a másodperc töredéke alatt, az egész tizenhatos környéke úgy néz ki, mint egy gombolyag, amit összekötöttek volna, köszönhetően Özilnek. Akarva akaratlanul is eszébe jut az embernek az nem is olyan régi tweet: „Mesut Özil asszisztált a nővéreknek a saját szülésénél.” Mint egy Chuck Norris vicc, ami sokat elárul arról, hogy mekkorára értékelik Özilt Londonban.

Na de tovább Alival, akinek a története úgy hangzik, mint egy gyerekkori álom. Egy történet, amitől mindenkit elcsodálkozik, akik Özilt az ilyen pletykalapokból ismerik. Pár évvel ezelőtt Ali látta a példaképét egy étteremben ülni és gondolkozott rajta, hogy megszólítsa-e. De egy ekkora sztár, erre a kisdiákra szánna is egy másodpercet? Előreküldte Ali az anyukáját. „Özil úr, a fiam nagy rajongója önnek, ideülhetne önhöz?” Ali odaülhetett. Beszéltek egy darabig törökül és telefonszámot is cseréltek. Ma közeli barátok, már amennyire ez lehetséges. Az egyikőjük több száz másik emberrel együtt előadásokra jár, míg a másikukat százezrek ünnepelik egy stadionban. Mégis voltak együtt Amerikában nyaralni, meséli Ali. Egy pár perccel később a haver lő egy gólt, amivel 3:1 lesz az állás. Ali, Erkan, Baris és a többiek ugrálnak a boxban, és kiabálnak, majd pacsiznak, Gelsenkirchen-Bismarch jelen van, mintha csak együtt futottak volna az Olga utcától idáig és védhetetlenül zúdították volna a hálóba a labdát. Amint ismételten leülnek, azt mondja egyikőjük: „Tud ő, ha akar.” Miért nem akar mindig? A srác pedig csak nevet.

Özil a kereszteződésre mutat, „itt van a kocsma.” A csapatvezetés arra utasította a játékosokat, hogy ezután a lámpa után már ne adjanak autogramot, mert sok szurkoló a mezeket drágán eladja. Özil csak annyit mond: „Nem szeretem, amikor a felnőttek odébb lökik a gyerekeket.” A középső sávba megy és megáll egy másik autó mögött, de még így is észreveszik őt. Ismételten futnak felé, és folytatódik az őrület. Újfent énekelnek „Happy Birthday”, „Arsene Wenger’s man” és hogy jobb, mint Zidane. 

Ha már Zidanenál tartunk, milyen is volt a a nagy példakép a Real Madridnál? „Izzadtak a tenyerek” mondja Özil. Majd kicsit tanakodik és elmesél egy történetet: „remélem Sami (Khedira) nem lesz rám mérges. Jött egy nyolcvan méteres passz Ramostól, Zidane pedig simán levette a labdát. Sami pedig fut felé teljes lendületből, Zidane csinált egy testcselt.” Özil mozog a kormány mögött össze-vissza, ahogy Khedira elfutott Zidane mellett. „Na így ment neki Zidanenak. De a labda még mindig Zidane lábánál volt. Sami kissé mérges volt, de utána már ő is nevetett, és mindenki tapsolt.” 

A Mesut név azt jelenti, hogy boldog. És most, a kocsikázás vége előtt nem sokkal tényleg vidámnak tűnik. Mert lehet talán tényleg el is érte a boldogságot. Mert itt lehetnek mellette a barátai. Vagy lehet éppen a régi történetek miatt, amiket elmesélt. Történetek a grundról. A fociról. Történetek, amik jelentenek neki valamit. Nyitottabb lett a foci által? „Mindig is nyitott voltam és a mai napon is az vagyok. Legalábbis ha olyan emberek vannak körülöttem, akikben megbízom, akiket kedvelek és ismerek.” Amikor Arsène Wengert megkérdezték arról, hogy Özil csapatvezető játékos-e, azt mondta: „Mesut visszahúzódó személyiség, de ha valamit mond, akkor az egyből lényegre törő.” 

Nem sokkal később az Özil háznál. Egy villa a Highgate városrészben, amilyen nem olyan fényűző kívülről, de a kapu előtt egy Ferrari áll. A bejárati résznél egy hatalmas oroszlánokat ábrázoló kép lóg a falon. Kint esik az eső, az ajtón keresztül fut Özil kutyája, Balboa, mint Rocky, természetesen, from zero to hero. Csöngetnek, a tesók érkeznek. Özil eltűnik az emeleten, és Sögüt, az ügyvéd a tanácsadói licencel gyorsan előkapja a telefonját. „Psssst!”, mondja. „Mutatok nektek egy videót, amit a szülinapjára vettem fel.” Egy öt perces videó, sok focista, korábbi, vagy mostani csapattárs gratulál Mesutnak: Pirés, Modric, Gündogan, Boateng. Ők is Mesut-Abinak hívják. „Mindenki részt vett, jónak találod?” 

 

Amint Özil látja a videót, valósággal ragyog. Mindenek előtt a Lukas Podolskis résznél: „Mesut-Abi, az ajándékomat már megkaptad, a tízest!” És utána a Galata játékos hozzáteszi: „Amina Koyim!” Bazdmeg! Egy tesó vicc. Özil több interjúban is elmondta, hogy nem csak a Nationalelfnél, hanem az Arsenalnál is szeretné a tízes mezt. Egy gyerekkori álom, korábban is mindig a tízest szerette volna, mert Maradona és Pelé is azt viselte és mitikus mezről van szó. De miért ilyen fontos ez a szám a mezen? „Ha bemegy az ember az öltözőbe és ott lóg a tízes mez, rajta a neveddel, az egy jó érzés.” Mosolyog. „Akkor úgy gondolom, valakinek jól megy!” 

A következő reggel egy pár pletykaoldal az interneten beszámol Özilről. Arról keveset van szó, hogy nyertek a Swansea ellen, a főtéma Mesut születésnapi bulija a Tape diszkóban, ahol hajnali háromig bulizott. Justin Bieber is ott volt. A paparazzi képeken látható Özil, ahogy megy a bejárat felé, baseball sapkával a fején. A háttérben látható a nevető Erkan, a korábbi benzinkutas, és valahol mögötte az egész tesó kft, a legjobb barát Baris, a testvér Mutlu, Serdar, az unokatesó, Erkut a tanácsadó és Ali, az egyetemista.

Egy nappal később posztol Özil egy közös képet Bieberrel. Több mint száz millióan látják a képet. Három nappal később Özil a Ludogorec ellen harminc perc alatt rúg három gólt. Első mesterhármasa a karrierében és zsinórban a hetedik győzelem az Arsenal csapatának. És valóban: valakinek jól megy.