Kösz, Eddie! (PSG – Arsenal 1-1)

A világ összes Arsenal szurkolója egyszerre sírt fel egy órával a Paris Saint Germain elleni Bajnokok Ligája meccs előtt, amikor a kezdőcsapatok kihirdetésre kerültek. David Ospina a kapuban, Coquelin a középpályán Cazorla párjaként, illetve Alexis Sánchez a csatársorban miközben ott ült a padon Olivier Giroud és Lucas Pérez is. Utólag nehéz megállapítani, hogy mi lehetett Arséne Wenger eredeti terve, mert azt Edinson Cavani már a meccs első percében átírta, hogy aztán komikus módon végül ő legyen a meccs hőse Ágyús szempontból. Unai Emery a bajnoki meccsekhez képest szépen felforgatta csapatát, és a meccs reális képet tekintve a párizsiaknak gólokkal kellett volna nyerniük a meccset, miközben az Arsenalnál ugyanazok a problémák léptek fel, mint a szezon eddigi összes mérkőzésén.

A meccs előtt mindkét edző úgy döntött, hogy egy labdaügyes középpályás (Xhaka-Motta) inkább egy verőembert (Coquelin-Krychowiak) nevez a kezdőcsapatba. Azonban, míg a franciáknál a lengyel középpályásnak valóban a védekezés volt az első számú feladata, elsősorban Mesut Özil féken tartása, addig Wenger csapatában Coquelin ismét a szokatlan box-to-box szerepkört kapta meg.

4141psg

A 4-3-3-as játékrendszer egyik nagy előnye, hogy kifejezetten rugalmas. A képen például nagyon látványosan 4-1-4-1-et védekezik a Paris Saint Germain, ahol Krychowiak első számú feladata Özil mozgásának követése, de ennek ellenére a mérkőzés egészet tekintve nem beszélhetünk szigorú emberforgásról.

coqissue

Támadásépítésnél az eddig megszokott problémák ismét felléptek az Arsenalnál. Cavani zárja a passzsávot Cazorla elől, miközben Coquelin ahelyett, hogy elkérné a labdát folyamatosan az ellenfél kapuja felé mozog, ráadásul Verratti szorosan követi. Koscielnynek így az előrejutás érdekében csak egy opciója maradt, de Aurier könnyedén olvassa a játékot és lefüleli az Iwobinak szánt passzt.

Kétségtelen, hogy a szezon eddigi legnagyobb kérdése egyértelműen Coquelin szerepe, és Xhaka érthetetlen mellőzése. Már az gyanús volt, hogy az előszezonban Coquelin játszotta messze a legtöbb percet, Wenger tehát mindenféleképp kezdőként számolt vele ebben a szezonban. Továbbra is tartom, hogy a francia pitbullnak lehetne találni egy olyan szerepet ebben a csapatban, ahol bőven hasznos lenne, ehhez azonban olyan játékrendszerre kell váltani, ahol egyszerre 3 középpályás kap szerepet. Coquelin erényei legfőképp a labdaszerzésre korlátozódnak, és 2015-ben ezt Wenger is hasonlóképp látta.

Korábban inkább támadó feladatai voltak, a francia korosztályos csapatoknál is inkább box-to-box és szervező szerepkörök között mozgott, de ő nem ilyen típusú játékos. Ő egy labdaszerző akinek a védelem előtt a helye. Elmagyaráztam neki, hogy leginkább a labdaszerző készségei miatt kedvelem a játékát. Ő egy kitűnő példa a fiatalok számára, hiszen egy kiemelkedő képessége révén sikerült felépítenie magát. – Wenger, 2015

A kérdés már csak az, hogy ha Wenger 1,5 évvel ezelőtt ennyire tisztán látta, hogy mik Coquelin erényei, akkor miért kényszeríti olyan pozícióba ahol egyrészt a képességei kevésbé érvényesülnek, másrészt a csapat is szenved ezáltal? Mivel labdabirtoklás esetén Coquelin nagyon magasan helyezkedik a középpályán, rosszul megtervezett gegenpresszing esetén az Arsenal rendkívül sebezhetővé válik a kontratámadások során, és ez a PSG elleni meccsen is jól látszódott. Viszonylag jól cselez kis területen, ezért képes megtartani a labdát, de gyors összjátékban közel sem üti meg azt a szintet amire szükségünk van. Elképzelésem sincs, hogy miért erőlteti rá Wenger ezt a szerepet, miközben a 35 millió fontért vett Xhaka a padot koptatja. Ez a rossz csapatépítés csimborasszója. Wenger jelenleg közel sem képes kihozni a játékosaiból azt ami bennük van. Az Arsenal szurkolók jelenleg azért imádkozhatnak, hogy Wenger néha úgy küldje a pályára a csapatát, hogy a megfelelő a játékosok a megfelelő pozíciókban játszanak. Őszintén, nekem görcsbe rándul a gyomrom az olyan jelenetektől, mikor Coquelin érkezik mélységből egy tizenhatoson belülre tett labdára. Ez nem az ő játéka, és az Arsenal jelenleg szemmel láthatóan szenved. Az egyetlen logikus magyarázat talán az lehet, hogy Wenger labdavesztés után már az ellenfél térfelén akar labdát szerezni, de ennek nem az a módja, hogy a védekező középpályásomat feljebb tolom a pályán. Lőttünk már idén gólt ebből, de a nyereség és a veszteség aránya ebben az esetben nem túl előnyös. A Southampton ellen mindössze kétszer sikerült eltalálni az ellenfél kapuját, a PSG ellen pedig háromszor, de ebből kettő egy támadáson belül jött.

Ráadásul már nem csak Coquelin szerepét követik hatalmas kérdőjelek. Alex Oxlade-Chamberlain ismét a kezdőben kapott helyet, és újfent nem sikerült bizonyítania ennek jogosságát. Ráadásul mindezt úgy, hogy eközben Alexis Sánchez ismét a középcsatár helyén vergődött.

oxstats

Oxlade-Chamberlain védekezésben nem teljesített rosszul, de amint hozzá került a labda, csak elvétve választott jó megoldás. Több labdaszerzés utáni ígéretes lehetőségünk is rajta akadt el, miközben a passzait is szinte képtelen volt pontosan megjátszani. 

Az első félidőben a PSG és az Arsenal hasonló módon, a saját térfelük közepén húzta meg a védelmi vonalát. A szünet után viszont a franciák hátrébb húzódtak, átadva a kezdeményezés lehetőségét az Arsenalnak, de kontrából továbbra is nagyon veszélyesek maradtak. Az Arsenal teljesítménye némileg annak is köszönhetően is javult fel, hogy a játékosok jóval közelebb helyezkedtek egymáshoz, és kisebb-nagyobb sikerrel sikerült túltölteni a PSG jobb oldalát, a területet leszűkítve pedig a semleges labdákat is könnyebben gyűjtötték az Ágyúsok. A játékuk azonban még mindig steril maradt, és csak a 70. perc környékén állt össze az a csapat amelynek alapvetően kezdenie kellett volna. Giroud és Xhaka beállása után jött is az egyenlítő gól, de nem ők voltak a főszereplők. Az egyébként gyengén teljesítő Özil kiváló labdája után Iwobi lövését még védte Areola, de a kipattanót Sánchez könyörtelenül bevágta. Később Iwobi meg is nyerhette volna a meccset, de a lapos lövését is védte a francia kapus. A fiatal nigériai egyébként pontosan az ellenkezője volt Oxnak. Folyamatosan jó megoldásokat választott, kis területen is kiválóan tartotta meg a labdát, és végig pozitív hatással volt a csapatra.

Hiába volt meg az Arsenalnak a lehetősége, hogy végül megnyerje a meccset, a 90 perc során összesen két olyan helyzetet sikerült kidolgozni, amelyekből alapvetően elvárható a gólszerzés. Ezzel szemben a Paris Saint Germain folyamatosan alakította ki a nagyobbnál nagyobb lehetőségeket, hála az Arsenal gyenge középpályás védekezésének. Egyedül az volt Wenger csapatának a szerencséje, hogy ezek szinte kivétel nélkül arra az Edinson Cavanira jöttek ki, aki immár évek óta önmaga paródiája, és hétről hétre látványosabbnál látványosabb ziccereket képes elbaszni. Ezúttal kétszer is egy az egyben vezethette a kapusra labdát, egyszer pedig még az üresen tátongó kaput sem sikerült eltalálnia. Viszont érdemes megdicsérni David Ospinát, aki remekül védett a meccsen, és jogosan tekinthető az estén az Arsenal legjobb játékosának. Ezt a döntetlent elsősorban neki és Cavaninak kell megköszönni.

Jelenleg nagyon nehéz belelátni Wenger fejébe, és nem is gondolom, hogy alkalmas lennék rá. Az biztos, hogy van elképzelése arról, hogy mit akar kezdeni ezekkel a szurkolók számára furcsának ható döntésekkel. A kérdés már tényleg csak annyi, hogy elkezd-e működni a dolog (nem hiszem), és ha nem, akkor mikor lesz hajlandó meghúzni a logikus lépéseket. Az eddig lejátszott öt meccsből az Arsenal egyetlen egy alkalommal játszott igazán jól, és Wenger azóta sem hajlandó azt a formulát alkalmazni, miközben az utóbbi két meccsen jóformán a szerencsének köszönhetjük a pozitív eredményeket.

xg