Klasszis. Csatár?

Arséne Wenger évek óta hangoztatja, hogy elképesztő szinten lecsökkent a klasszis csatárok száma az európai futballban. Ennek a következményeit mi is tapasztaltuk, hiszen az elmúlt 4 évben egyaránt úgy futottunk neki a szezonnak, hogy az az Olivier Giroud volt az első számú csatárunk, aki ugyan kétségkívül hasznos, és minden évben megbízhatóan meglövi a maga körülbelül 20 gólját, de világklasszisnak azért nehezen nevezhetnénk. Mivel már a Papa is érezte, hogy a helyzet tarthatatlan, és a piacon ismét nem volt vízben oldódó instant klasszis, szétnézett házon belül, hogy a meglévő hozzávalókból mit lehet összekutyulni. Az Arsenal eddigi összes tétmeccsén – a Ligakupa kivételével – az az Alexis Sánchez kezdett a középcsatár pozíciójában, aki az előző két évben a pálya szélein nyújtott világklasszis teljesítményt. Éppen ezért húzhattuk alaposan a szemöldökünket a szezon első néhány hetében Wenger döntésén, de az elmúlt néhány meccs úgy tűnik, hogy mégis a Papát igazolja.

Alexis Sánchez azonban közel sem a hagyományos középcsatár szerepkörét látja el. Rengeteget mozog a pályán horizontálisan és vertikálisan is egyaránt, az első meccseken pedig különösen szenvedett azzal, hogy mikor tartsa a pozícióját, mikor hagyja el a helyét, és mikor induljon be az ellenfél védelme mögé. Ezzel együtt a játékostársaknak is időbe telt mire hozzászoktak ahhoz, hogy most nem egy 190 centis jóképű, de kevésbé mozgékony francia képe villan fel a mágnestábla csúcsán. Sánchez jelenlegi szerepköre jóval közelebb áll a hamis kilenceséhez. A “posztot” sokan szeretik Pep Guardiola nevéhez kötni, de már jóval a katalán edző feltűnése előtt is jelen volt a futballban, habár egy jó időre eltűnt a fiók mélyén.

pepleo

Guardiola Messi képében találta meg a tökéletes hamis kilencest.

Ha az első igazán híres hamis kilencest keressük, akkor vissza kell mennünk egészen az 1930-as évekig. Akkoriban a világ egyik legjobb nemzeti csapata az osztrák Wundermanschaft volt, amelynek első számú sztárjátékosa Matthias Sindelar. Később Magyarországon az MTK-ban Palotás Péter játszott remekül a középpályára rendszeresen visszalépő középcsatárként, majd az Aranycsapatban már Hidegkuti Nándor által vált híressé ez a fajta játék az angolok elleni 6-3 után. Aztán az idő múlásával ez a dolog szépen lassan eltűnt, egészen a 2006/2007-es szezonig, amikor a Roma edzője, Luciano Spalletti a csapat kapitányában, Francesco Tottiban látta meg a lehetőséget, hogy a csatár helyéről indulva, de az esetek nagy többségében középpályásként üzemelve vezesse sikerre a csapatát. A dolog bejött. A Roma látványos futballt játszott, Totti pedig begyűjtötte az Aranycipőt. Az viszont nem véletlen, hogy ma már a legtöbb embernek Guardiola csoda Barcelonája és Lionel Messi jut eszébe, ha azt mondják neki, hamis kilences. 2009-ben a Barcelona fantasztikus futballal 6-2-re verte idegenben a Real Madridot, méghozzá annak köszönhetően, hogy Pep Guardiola meghúzta a váratlant, és Samuel Eto’o-t kivezényelte a jobb oldalra, Messi pedig a középcsatár helyéről rendszeresen visszalépett a középpályára, így a madridi védők egyszerűen nem tudták eldönteni, hogy kövessék az argentin mozgását, hogy ezzel maguk mögött üres területet nyissanak meg, vagy maradjanak a helyükön, amivel viszont a középpályán nyer a Barcelona egy szabad embert. 

Később, amikor az Arsenal eladta Emmanuel Adebayort a Manchester Citynek, Arséne Wenger nem vásárolt a helyére másik középcsatárt. Ehelyett az addig leginkább a visszavont ék posztját betöltő Robin Van Persie került egy sorral előrébb, és az Arsenal végleg átváltott 4-2-3-1-es játékrendszerre. Wenger hitt benne, hogy a holland képes lesz alkalmazkodni az új helyzethez, és annak ellenére, hogy az első néhány meccsén képtelen volt a kapuba találni, később világklasszis szintre emelkedett, és amellett, hogy utolsó londoni szezonjában 37 gólt szerzett, a társai számára is ő teremtette a legtöbb lehetőséget, hogy aztán a Manchester Unitedben már klasszikus középcsatárként söpörje be ismét a gólkirályi címet.

Hasonlóan nehézkesen indult most Alexis Sánchez szezonja is az új szerepkörében, de minden jel arra mutat, hogy mostanra belejött a dologba. Ehhez viszont kellenek olyan játszótársak is, akik alá tudnak játszani a chilei erényeinek. Amikor Sánchez a bal oldal felé mozog, Iwobi a középpályára belépve kerüli el, hogy a két játékos egymás nyakát tapossa, ha pedig a középpálya felé mozog, akkor Theo Walcott támadja az így keletkezett bejátszható területet.

false9

A Basel elleni második Arsenal gól tökéletes példája a hamis kilences szerepének tökéletes alkalmazására. Sánchez visszalép, a védők pedig kilépnek rá, így a kényszerítő után Walcott egy hatalmas üres területet futhat be, hogy pontos befejezéssel megszerezze csapata második találatát.

Sánchez csatárként való alkalmazásának hátterében továbbá ott leselkedik még az örökmozgó chilei energiafelhasználásának célirányossá tétele is. Amíg a két szélen a védőmunkából úgy kellett kivennie a részét, hogy rendszeresen visszazár, illetve felveszi az ellenfél szélsővédőjének a mozgását, most elsődlegesen az ellenfél középhátvédjeit kell letámadnia (szegény Cahill…). Az agresszív presszing idén egyébként is kiemelt szerepet kap az Arsenalnál, aminek köszönhetően az előző két bajnokin és a Basel elleni meccsen 8 rúgott gól mellé mindössze egyet kapott az Arsenal, azt is büntetőből. Alexis pedig a Basel ellen nem csak kiosztott két gólpasszt, de még számos helyzetet kialakított a csapattársai számára, és kis szerencsével ő maga is jó párszor betalálhatott volna. A bajnokságot és a Bajnokok Ligáját figyelembe véve pedig átlagban meccsenként két helyzetet teremt, és összességében is ő a legeredményesebb ilyen tekintetben az Arsenal keretéből 15 kialakított gólhelyzettel.

Nem véletlen, hogy Wenger az átigazolási időszak utolsó napjaiban egy olyan középcsatárt szerződtetett, aki szintén gyors, agresszív és az összjátékban is kiválóan használható. Lucas Pérez már a kupában megcsillogtatta az erényeit, és az alapján jó váltótárs lehet Alexis számára. Így viszont kérdéses, hogy mi lesz Olivier Giroud-val, aki enyhén szólva nem illik ebbe a folyékony, rengeteg mozgásra és helycserére épülő, agresszív letámadással fűszerezett játékba. A francia idén még egyetlen alkalommal sem lépett pályára kezdőként, és bár az eddigi szezonokban előbb-utóbb mindig kiharcolta magának a kezdő pozíciót, most viszont jóformán csak a sérülésekben bízhat. A Sánchez-Iwobi-Walcott trió szinte tökéletesen kiegészíti egymást, és ennek köszönhetően az Arsenal az utóbbi néhány meccsen rég nem látott látványos futballt produkált. Viszont mindannyian tudjuk, hogy Wenger kártyavárai alól sajnos elég gyakran sikerül kirántani az alapot.