Kicsorbíthatatlan svájci bicska? (Arsenal – Basel)

Hazai pályán várhatjuk a BL csoportkörének folytatását, melyben ellenfelünk az angolok levesébe előszeretettel beleköpő albán svájci FC Basel csapata lesz. A közelmúltban a Manchester Unitedet ill. a Liverpoolt is sikerült az Európa Liga egyenes kieséses szakaszába deportálniuk, míg a Tottenhamet a legjobb 8 között búcsúztatták a második számú európai kupában, hogy az elődöntőben a Chelsea ellen kettős vereséggel búcsúzzanak. A revans a következő szezonban csak félig sikerült, mert hiába verték el oda-vissza a kékeket a BL-ben, a Schalke & Steaua Bukarest kettős ellen mindössze 2 pontot sikerült szerezniük, ami miatt végül nekik jutott a csoport 3. helye és az EL. Az Arsenal ellen ez lesz az első összecsapásuk, remélhetőleg jóval kevesebb sikerélménnyel. (Továbbjutás szempontjából talán a legfontosabb 3 pont lehet ez a mai, hisz ha már happy end lett a párizsi randevú vége, hazai pályán nem kéne olyan repülő rajtot venni, mint tavaly az Olympiakosz ellen és a hátralévő meccseken végig a saját torkunkon tartani a kést.)

baselangolok

 

Bár hazájukban rekordbajnoknak számítanak, ha egy angol csapattal kellene párhuzamba állítanom őket, az a Southampton lenne. A Szentek elleni beharangban írtam, hogy játékosnak (legyen az saját nevelésű vagy máshonnan igazolt) és edzőnek egyaránt kiváló terep a lehetséges következő szint eléréséhez. A Baselre ez halmozottan igaz, hiszen nem kell messzebbre mennünk, elég a saját keretünkre tekinteni: Granit Xhaka egykori basel nevelés, míg az egyiptomi Mohamed Elneny-nek elég volt szűk 3 év, hogy az El Mokawloon csapatából indulva, a rövid baseli kaland után a világ egyik legjobb bajnokságában, a Premier League-ben játsszon. Topligákat tekintve mégsem a Premier League, hanem a Bundesliga az, ahova a legnagyobb számban exportálják játékosaikat, akik általában nem is szoktak szégyent vallani. Erre is remek példa Xhaka, aki a Mönchengladbach-nál vált Európa szerte elismert játékossá, mellette pedig aki a legnagyobb karriert futotta be a közelmúltban, a szintén baseli nevelésű horvát Ivan Rakitic, aki a Schalke után egy kisebb sevillai kitérővel, ma már az FC Barcelona alapembere. A témáról bővebben érdeklődőknek javasolt kattintani ERRE és ERRE a cikkre, előbbinél 2014-ig bezárólag megvilágítják a Basel-Bundesliga frigyet, míg utóbbi egy „Mi lett volna ha…” találgatás, hogy is nézhetne ki a Basel, ha nem adja el a legjobb játékosait. (Mondjuk a másodikat nagyon nem kell bemutatni, mi Ágyús szurkolók is rengeteg hasonló írással találkoztunk, abban a bizonyos stadionos elmúltnyócévben.)

Edzőik közül karrier szempontjából a közelmúlt legnagyobb sikereit, a magyar szakma által kóklernek kikiáltott Paulo Sousa érte el, aki jelenleg a Fiorenina mestere. (Mondjuk ezzel az állítással vitába lehet szállni, hiszen Heiko Vogel már a spájzban van a Bayernnél (a 2012-ben kirúgással véget érő, mégis sikeres baseli időszaka után, a München (1998 és 2007 között már dolgozott a németek utánpótlásában) U19-es majd 2. számú csapatánál vállalt és jelenleg is vállal munkát), nagyon merész dolog kijelenteni (ami Vogel saját elmondása szerint a legnagyobb álma), hogy Ancelotti után ő fogja átvenni a karmesteri pálcát a bajoroknál.) Murat Yakin pedig hiába volt elődöntős a csapattal az EL-ben, a moszkvai hidegben a pár poszttal korábban megénekelt Emeryhez hasonlóan, 2015 nyarán megbukott, azóta pedig nem is vállalt munkát. Jelenlegi trénerük, a játékosként és eddig edzőként is kizárólag Svájcban szereplő Urs Fischer, akivel tavaly bajnoki címet valamint az Európa Ligában a későbbi győztes Sevilla ellen, egy nyolcaddöntős búcsút könyvelhettek el.

ursf

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy rendszeresen követem a Baselt, de összehasonlítva a jelenlegi keretüket a korábbiakkal, talán kijelenthető, hogy az elmúlt évek leggyengébb csapata a mostani. Legnagyobb tehetségüket, a 19 éves svájcinéger Breel Embolot még a nyáron elvitte a Schalke, a jelenlegi állományról sokat elmond, hogy a PL-ben és a Serie A-ban egyaránt megbukó, Seydou Doumbia a legértékesebb játékosuk papíron. Mellette még érdemes lesz figyelni a nyáron nekünk magyaroknak az életét is megkeserítő izlandi Birkir Bjarnassonra, a játék szervezéséért felelős argentin veterán Matias Delgadora, ill. Granit Xhaka bátyjára Taulantra, aki öccséhez hasonlóan a védelem előtt szerepel. (Utóbbi a meccs előtti nyilatkozatához bizony nem a Lord Bendtner-féle önbizalom kisokost lapozgatta, ugyanis mikor szóba került, hogy egy napon szívesen játszana ismételten együtt a tesóval, ő nem az Arsenalt nevezte meg helyszínként, hanem a Baselt.)

Albania v Switzerland - EURO 2016 - Group A
Hazai részről Coq sérülése miatt Wenger kénytelen lesz változtatni a Chelsea elleni győztes csapaton. Van azért abban valami bűbájos, hogy pár hete a pokolba kívántuk Coq-ot, míg most, hogy már kezdett működni a megálmodott rendszer, rögtön 3 hétre elveszítjük. Szerencsére mellette a sérültlista változatlan, Mertesacker és Welbeck még mindig olyan távol a visszatéréstől, mint batyus zsidó az Istentől, ugyanakkor kissé lelombozó hír, hogy a múlt hétre ígért Ramsey vélhetően csak a következő válogatott szünet után lesz bevethető. Giroud a párizsi eltiltás miatt egyébként sem játszhatna, az ugyanekkor összeszedett lábujjsérülése miatt még vasárnapra is erősen kérdéses. Tipp: November még messze van, így ma nem is fogunk pofára esni: tükörsima 2-0, a második félidőben már a Burnleyre pihenve. Lehetséges kezdő: Ospina-Bellerin, Mustafi, Koscielny, Monreal-Xhaka, Elneny-Walcott, Özil, Iwobi-Alexis
Véleményem szerint Cazorlával óvatos lesz Wenger, nem fogja rögtön a szezon elején túlnyomni nála a gázpedált, hogy aztán a tavalyi szezonhoz hasonlóan hónapokra elveszítse a novemberi-decemberi hajtás derekán.