Hull City saját Sandokanja? (Arsenal – Hull City)

Mozgalmas egy héten vagyunk túl a Chelsea elleni vereség óta. Most már hivatalosan is elértük a bajnokság azon szakaszát, amikor boldog-boldogtalan dögkeselyűként kimar egy darab húscafatot csapatunk idei szezonjának rothadó teteméből. Az elmúlt napokban ízelítőt kaphattunk mindenből, amit egy átlagos tavaszi Wenger Out csomag tartalmaz: menjen/maradjon; kicsúszik-e az Arsenal a top4-ből; lehet-e kozmetikázni a szezont az FA kupával; menetrendszerű BL kudarc; XY csapat volt játékosa elmondja, hogy XY kulcsjátékosunknak jobb helye lenne egy másik klubban; stb..
Valószínűleg mindenkinek sikerült valamelyikkel szembetalálkoznia, így részletesen nem is boncolgatnám őket, mivel az ágyús szurkolók egyik fele már betéve tudja az ilyenkor hangzatos kánont, míg a másik véglet baszik az egészre „majd lesz valami” alapon. Szarlötyögtetés helyett néhány rövid gondolat a Hull Cityről, akik már korántsem tűnnek annak a holtbiztos kiesőnek, mint a bajnokság kezdete előtt.

Január 3-án kivágták a szezon közben beugróból managerré avanzsálódott Mike Phelant, aki lehetőségeihez és kvalitásaihoz képest lélegeztető gépen tartotta a Tigrisek kilátástalanul induló szezonját. A kora őszi hónapokban sikeresen összekapart annyi pontot, hogy újévre még éppen ne főjön le a csapat kávéja, ami kiesés elleni harcot illeti, valamint szépségtapaszként bejutott a Ligakupa elődöntőjébe. A szurkolók összességében hálásak lehetnek neki, hogy vállalta ezt a rózsásnak finoman szólva sem nevezhető projektet és nem hagyta el a süllyedő hajót. Helyére január 5-én a korábbi Sporting és Olympiakos manager, Marco Silva került, akinek egyszer már sikerült egy hatalmas csomagot odanyomnia az Emirates gyepszőnyegének közepébe.

2011-ben, játékosként 34 évesen felhagyva a profi labdarúgással, nem szakadt ki a sportág vérkeringéséből, utolsó klubjánál, az Estorilnál (ahol pályafutása legtöbb idejét töltötte (6 év)) előbb sportigazgatóként, majd managerként kapott munkát. Maradéktalanul meghálálta a bizalmat, hisz még abban a szezonban visszavezette a csapatot az élvonalba, ahol utoljára 7 évvel korábban jártak, míg első élvonalbeli idényében az 5.helyi repítette a sárga-kékeket, ami a klub történetében először európai kupaindulást jelentett. Hazai sikereinek hála, 2014-ben őt nevezték ki a Sportingnál a Monacohoz távozó Leonardo Jardim helyére.  A bajnoki 3.hely és 6 éves trófea aszály lezárásának ellenére a szezon végén, mindössze 4 nappal a győztes kupadöntő után tragikomikus módon eltávolították az Oroszlánok éléről arra hivatkozva, hogy egy korábbi kupameccsen nem a klub címerével ellátott öltönyben jelent meg. (Helyet kellett csinálni Jorge Jesusnak, az ügyben eljáró személyeknek pedig lenne keresnivalójuk a magyar futballközegben.)

El is érkeztünk az Olympiakoszhoz, akikkel éppen nekünk csavart le egy hatalmas maflást. Nem elvitatva az érdemeit, de azért valahogy nem volt törvényszerű, hogy Ospina egy becsavarodó szögletet a gólvonal mögé pattintson le, majd fogjon meg, míg az egyenlítő gólunk után szinte középkezdésből kapituláljunk. Külön piros pont a portugálnak, hogy mindezt olyan PL rejectekkel sikerült véghezvinni, mint az ex-WBA rekordigazolás Ideye Brown vagy a fulhames „svájci” ígéret Pjatim Kasami. A szemétből építkezős skilljére a továbbiakban is nagy szüksége lesz, mivel a Hullnál a nyári policyt folytatva, még a játékos eladásokból befolyó pénzeket sem szánják rá a bennmaradásra, „okosban” gondolkodva kölcsönvételekkel próbálnak nem kizuhanni.

Felmerül a kérdés, hogy a Hull mi a búbánatos francért nem ment rá még a nyáron, ugyanis a görögöktől bajnoki címmel a zsebében személyes okokra hivatkozva, Bruce-hoz hasonlóan még a szezon elején távozott. Angliai kinevezése óta a sajtó nála is ráizgult a kötelezően bevezetett táplálkozási reformra, ami mellett a lecsökkentett pihenők ill. a játékosok által is megerősített, korábbiakhoz képest mélyebb taktikai felkészítésre vezetik vissza az elmúlt hónap sikereit. (Angol szakma szemközt köpése, Phelan alatt a Hullnak egy darab kapott gól nélküli meccse volt a bajnokságban, a Silva által felrajzolt új formációban február szűk két hete alatt volt 2 a Liverpool és a Manchester United ellen.)

Természetesen Wenger is megkapta az arcába, hogy a tavaly őszi diadal megismétlését fogja végignézni a lelátóról, tovább emelve ezzel a fostenger szintjét. Reméljük ez azért nem fog bekövetkezni és az Öreg a meccs után elsütheti egyik kedvenc sablonszövegét „we responded well” egy gazdaságos 1 gól különbségű gála után.