Hol vagytok?

Nagyon jó ez az Európa-bajnokság, csak sajnos továbbra sem érdekelnek az ilyen jellegű események, vagy mondjuk inkább úgy, hogy elenyésző mértékben kötik le a figyelmemet. Persze remek dolog, hogy futball ömlik mindenhonnan, csak hát egy külföldi klubcsapat szurkolójaként egy nemzetközi tornáról általában két dolog ugrik be: fáradtak lesznek a játékosaink a szezonra, lesérülnek a játékosaink a szezonra. Arsenal drukkerként mindez ezerszeres erővel mozog az emberben. Természetesen most a magyar válogatott jelenlétének esetében azért lényegesen nagyobb az élvezeti értéke az idei tornának, de ettől még az alaptétel életben marad.

Arsenal híján jóval 30 felett a nyár amúgy is tökunalmas, mivel hát nem arról szól, hogy letettem a vizsgáimat, szóval zúzhatok Soundra, hogy aztán egész évben arról meséljek, mennyire szétekiztem magam pár fidelitas pondróval a vipsátorban, és testfelépítés szempontjából sem vagyok alkalmas arra, hogy büdösre gyúrjam magam a teknószínpad mellett. Ennek okán nagyon strandra sem járok, mert az erkélyre is odasüt a nap, szóval hamar bekúrni ott is be lehet, és mivel hajam is csak voltdemárelmúlt, bármikor be tudom csapni a fejem a csap alá, ha nagyon izzadnék.

Főzni szeretek, újabban már ezt is megosztom veletek a fészbúkon, de mivel az anyagcserém rendkívül expeditív, azaz gyors és hatékony, kár belém az a sok-sok finomság, amit megfőzök, mert a vége úgyis ugyanaz lesz, és mivel én főztem, és közben még beszéltem is hozzá, hogy jajj, de finom leszel, így rossz érzés felállni a budiról. Már a szarás sem a régi, korábban ez is egyszerűbb volt, megnyitám kapumat és dicső zuhanás, nem volt semmi túlfűtött érzelmi vonal ebben.

Lehet, hogy be kellene járni egy irodába dolgozni, jelentsen bármit is ez a szó, de lenyomtam 12 évet marketing és sales vonalon, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy 1200 Ágyús sikít körülöttem az Ankertben, és úgy döntöttem, én inkább ennek szentelem a hátralévő éveimet, és dobtam mindent a picsába, ha már ekkora szerencsém van, hogy egy ilyen dolgot sikerült felépíteni pár társammal az évek során. Amúgy sem tetszett már az, amit csináltam, mert könnyen jött pénzek bizony könnyen jött költéshez és veszteséghez vezetnek. Az albérletre és a kiszarni valóra az összegek most befolynak mindenféle ócska programozási, meg grafikai melókból, szóval megdögölni nem fogok. Amúgy is elpusztíthatatlan vagyok, én tavaly azt is túléltem, hogy világ egyik legnagyobb faszságát megcsináltam, nevezetesen korlátlan alkoholfogyasztást adtam futballszurkolóknak a PeCsában. 600 ezret ittatok el beszerzési áron, és mivel senki nem kötött ki a detoxban, le kell borulnom az egészségi állapototok előtt, ezzel még egy novembert is túlélnétek, szeretlek titeket, ti kibaszott állatok.

Meg amúgy is, aki hivatásos troll lehet, az nem igazán alkalmas klasszikus jellegű munkára. Életem első két kazettája a Beastie Boys – Ill Communication és a Nirvana – Nevermind voltak, szóval inkább lázadok a rendszer ellen. Ehhez persze kell az is, hogy társakra leljen az ember a lázadásban, illetve kell egy olyan rendszer is, ami tetszik, ezt a rendszert meg Arséne Wengernek hívják. Ami egy sok szempontból rendkívül vicces rendszer, úgyhogy ebből nagyon sok szórakoztató tartalmat lehet gyártani. Eleve kiemelten fontosnak tartjuk, hogy amikor felkelsz, röhögj egyet, amikor burkolod be az ebéded, röhögj egyet, amikor hazaérsz a melóból vagy az iskolából, röhögj egyet, amikor eszed a vacsorádat, röhögj egyet, amikor pakolod a csajodat, röhögj egyet, és amikor nem tudsz aludni, akkor is röhögj egyet. 

Ó, igen, a taktika és a tudományok, meg a szakértés és a körző vonalzóval. Erre van egy kétméteres, ebből kifolyólag orbitális brével megáldott, csodaszép rózsabimbónk, aki a Peet névre hallgat, neki nem az a taktikája, mint nekem, hogy leszarom a taktikát, és inkább zsigerből üvöltöm, hogy Józsiakurvaanyád. Egyébként tegnap indított egy fészbúk oldalt magának, tessék követni helyettem is, mert amúgy ő egy nagyon okos fiú, nem csak szexi, és talán még nekünk is blogolni fog a jövőben.

Egyébként nagy terveink vannak erre a nyárra, jut eszembe. Ezzel a KNOWS-zal visszük majd tovább azt az értéket, amit Papánktól kaptunk, de mondhatnánk úgy is, hogy most költözünk éppen az Emirates-be. Ez nagy mértékben annak köszönhető, hogy az ország legnagyobb tőkéjével ellátott sportruházati cége lett a befektetőnk, de a neve még maradjon titok, jelenleg csak ott tartunk velük, hogy ezért idomított fókaként cuppantom őket akkor, amikor éppen követelik. Ez olyan dolgokat fog júliusban eredményezni végre már, hogy a világ legjobb szurkolói klubjának leszel a tagja, és kapsz mellé egy egyedileg sorszámozott és a neveddel dedikált pólót, amin még az is rajta lesz, hogy mióta vagy Arsenal drukker. De ez Xhaka jéghegy csúcsa, knows-t gurítunk, nem szart.

Igazából a faszomsetuggya, miért írtam le most mindezt nektek, mert elvileg megegyeztünk, hogy komolyodunk egy picit. De valszeg azért, mert hiányoztok, én meg unatkozom. Kurva szar, hogy nem volt semmi májusban, azon kívül, hogy igazoltunk. Fogjuk fel ezt egy hosszúra nyújtott marketingkanócnak annak érdekében, hogy ott legyél a szezonnyitón augusztusban, mert nagyon fasza pancsikolás lesz ottan a pudlik ellen, akiket nyilván agyonbaszunk, mert amikor a pannongúnárok összecsendülnek Budapesten, akkor ez történik.

Ha nem leszel, az sem gond, mi akkor is elmegyünk hozzád. Az ebéd ma nem tudom mi lesz, mert még csak most fejeztem be ezt a posztot. Illetve még annyit akarok mondani, hogy leszophatnál, Jamie Vardy, ha érnél feleannyit, mint Szalai. Habcsók!