European showtime (PSG – Arsenal)

20:45-től kezdetét veszi a Bajnokok Ligája 2016/2017-es idényének csoportköre, melynek az Arsenal sorozatban 19. alkalommal résztvevője Wenger irányítása alatt. A torna ezen szakaszának nyugodtan kijelenthető, hogy a specialistái vagyunk, hiszen az 1999/2000-es kiírás volt az utolsó, amikor nem jutottunk tovább az egyenes kieséses körbe, így a csoport 3. helyével bebocsájtást nyertünk a giccsmentes, színtiszta, őszinte foci világába, az akkor még UEFA kupa néven futó EL-be. Hol volt még ekkor az egy afrikai ország éves GDP-jét kitevő TV-s pénz, nem érte meg beleszarni, egészen a döntőig meneteltünk, amit a Galatasaray ellen sajnos nem sikerült behúzni, de nem tépem föl az idősebb ágyús szurkolók sebeit, lapozzunk. (Joggal lehetne még felhozni a 2001/2002-es ill. 2002/2003-as idényt, de mivel ott még a dupla csoportkörös lebonyolítás volt, az inkább megfelelt a legjobb 16-nak, ahová az elmúlt években a bérletünk szól.)

A sorsolásunkra igazándiból nem lehet panasz, hiszen a mai ellenfél PSG, az angolokat az utóbbi években előszeretettel megtréfáló svájci Basel és a legutóbb a Liverpool bajszát megráncigáló bolgár Ludogorets csapatánál is lett volna papíron jóval erősebb ellenfél, akiket behúzhattak volna mellénk az aktuális kalapból. Viszont fontos megjegyezni, hogy a tavalyi csoportkörben (Bayern-Olympiakos-Dinamo Zagreb), ahol szégyenszemre egészen az utolsó pillanatig izzadni kellett a továbbjutás reményében. Végül 9 ponttal, a görögökkel szembeni jobb egymás elleni eredménynek köszönhetően sikerült a csoportot abszolválni, pedig előzetesen tükörsimának tűnt minimum a 2. hely.

image
Ahogy már említettem, kezdésnek a katari francia Paris Saint-Germain-nel kell farkasszemet nézni, akiket szokás a Manchester City-hez vagy a Chelsea-hez hasonlítani, mert bár a klubot 1970-ben alapították az akkori Paris FC és Stade Saint-Germain összeolvasztásából, jelentősebb sikereiket mégis a 2011-es Qatar Sports Investments csoport tulajdonosi pozícióba kerülése óta érték el. (4 bajnoki cím, 2 Francia kupa, 3 Ligakupa, 4 Szuperkupa)
A koncepció is hasonló módon egyértelmű, a hazai dominancia mellett/után az európai hadszíntéren is az elitbe kerülni. Az eddig játékosokra és edzőkre költött pénz függvényében teszik ezt rendkívül sikertelenül, hiszen csupán BL negyeddöntőket tudnak felmutatni. (For the record: Wengernek még az Almunia-Silvestre-Denilson-Bendtner féle csapattal is összejött a legjobb 4, igaz azóta mi is eléggé vakon vagyunk Európában.) Pedig nem kisebb nevű managerek dirigálták a párizsiakat, mint Carlo Ancelotti vagy Laurent Blanc, akik olyan játékoskeretekkel dolgozhattak együtt, melyben Ibrahimovic volt a franchise player, mellette pedig jó arányban voltak megtalálhatóak fantasy mode-ban idehozott arcok (David Luiz, Lavezzi, Cavani) illetve remek ár-érték arányú igazolások (Verratti, Rabiot, Aurier, Kurzawa).  A Chelsea-nél 5 évet kellett várni a szovjet orosz tőkeinjekciós Abramovich-érában az első BL döntőig,  gyaníthatóan nem hullajtanának krokodil könnyeket, ha nekik egy évvel többet kellene rá várniuk, magyarul jövőre Cardiff lehetne az ő Moszkvájuk, reményeik szerint jóval sikeresebb végkifejlettel.

Jelenlegi mesterük a Valenciával stabil BL szereplő, a Szpartak Moszkvánál fél év alatt megbukó, viszont a Sevillát zsinórban 3 EL győzelemre vezető spanyol Unai Emery. Róla az előző posztban tárgyalt Pochettinóhoz hasonlóan szintén nem szeretnék hosszabb sorokat írni, mivel nemrégiben a spanyolról is született egy remek írás, az ezen a blogon már Giroudt megéneklő, francia futball-lexikon, mostanában a Digisport „Szélkakas” c. magazinműsorában szakértő Szabó Christophe aka. Integető_Lufiember tollából. Az írás IDE kattintva, Chris saját blogján az Omlett du Fromage-on elérhető. Tartalmas cucc, ha eddig még nem olvastad, mindenképp kötelező darab!

76075
Természetesen ő is, elődeihez hasonlóan bivalyerős kerettel dolgozhat együtt, viszont szembetűnő változás, hogy az átigazolási piacon egyáltalán nem a kirakatban lévő, aktuálisan legszebb és legdrágább portékát hozta el, sokkal inkább olyan emberekkel töltötte föl a keretét, akik jól idomulhatnak majd a filozófiájához, név szerint: a nehéz természetű virtuóz cselgép, PL-ben korábban megbukott Hatem Ben Arfa (Nice), magával hozott alapembere Grzegorz Krychowiak (Sevilla), a Real Madridnál csak peremember Jesé Rodriguez, valamint a nyári EB-n berobbanó belga Thomas Meunier (Club Brugge). (További érkező a 20 éves argentin, Giovani Lo Celso, akit postafordultával küldtek vissza kölcsönbe a Rosario Central-hoz.)

Felkészülésük legalább olyan sikeres volt, mint az Arsenalé, hiszen megverték mind a Real Madrid, Internazionale, Leicester City ill. West Bromwich Albion csapatát is, hogy őket követően a Lyon-t is elgyepálják 4-1re a Szuperkupa döntőben. Bánatukra, az eddigi bajnoki szereplést is sikerül másolniuk, hiszen 4 forduló után szintén 2 győzelemmel 1 döntetlennel és 1 vereséggel állnak, hozzánk hasonlóan 7 ponttal a 7. helyen. Ne legyenek kétségeink, mire a londoni visszavágót játszuk ellenük, simán ott lesznek az élbolyban, de még inkább a tabella legelején. Közhelyesen hangzik, de a játékosok még béta verzióban tolják az Emery-philosophyt, ilyen szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy rögtön a csoportkör elején találkozunk velük, nem pedig a tavalyi Bayern meccsekhez hasonlóan  a 3. és 4. fordulóban. Hiányzóik szintén akadnak szép számmal: nincs a keretben sem Kurzawa, sem Ben Arfa (már most összeakasztotta a bajszát Emery-vel, ugyanis a mester nem megfelelő hozzáállás miatt száműzte a keretből), továbbá kérdéses Aurier, T. Silva, Pastore és az Ibra manchesteri csomagjaiból kimaradt Maxwell játéka is.

Vendég oldalon, szerencsére a helyzet sérültek terén változatlan, így Wenger továbbra is „csak” Mertesackert, Gabrielt, Welbecket ill. Ramseyt kénytelen nélkülözni. Koscielny kérdéses volt a Southampton ellen összeszedett fejsérülése miatt, de Wenger megnyugtatott mindenkit, bevethető és  várhatóan ott lesz a kezdőben. A meccs előtti sajtótájékoztatón mindkét mester lefutotta az ilyenkor szokásos tisztelet köröket, mindketten nehéz, egyben komoly taktikai csatával tarkított meccsre számítanak. Emery kitért a gyenge szezonkezdésre is: néhány marha nagy közhely keretein belül elmondta, hogy a játékosai nagyon motiváltak, bizonyítani szeretnének ezért keményen dolgoznak, ill. a futballban gyorsan változnak a dolgok, a keddi meccs remek alkalom lehet a javításra. Wenger önmagához képest jobban odacsapott az asztalra, mivel véleménye szerint Ibrahimovic személyében nem pusztán egy játékost vesztett el a PSG, hanem egy született vezért (szerk.: mint az Arsenal anno Vieirát) aminek bizony meg fogják érezni a hiányát a későbbiekben. A kérdésre, melyben azt ecsetelték, hogy francia lapok szerint a PSG három alkalommal is szerette volna elcsábítani, az Arsenal iránti elkötelezettségével reflektált (ez előtt Emery is kalapot emelt, szerinte a mai futballban már igazi kuriózum az ilyesmi) majd elmondta, hogy az utóbbi évekhez képest most rendelkezik a legjobb kerettel, amivel Európában is komolyabban kell számolnia az ellenfeleknek. Szemben a korábbi évekkel, amikor rendre nagyon fiatal csapatokkal vágott neki az idénynek, többek között a *dobpergés* stadiontörlesztés miatt. (Az alábbi képen valóban nem ártana már kozmetikázni…)

wengerbl
Tipp (1-1): Idegenben jó az X, mert bár a PSG jelen állapotában verhetőnek tűnik, viszont az idén lejátszott 4 tétmeccs alatt sajnos már szembesülhettünk vele, hogy egy rosszul felrajzolt kezdővel kőkeményen kijönnek az elképzelt játékunk korlátai, amit egy komolyabb játékerőt képviselő csapat (lásd Liverpool) kíméletlenül büntet.
Várható kezdő: Cech-Bellerin, Mustafi, Koscielny, Monreal-Xhaka, Cazorla-Alexis, Özil, Iwobi-Giroud
Rohadtul nem kéne rizikózni, a Walcott-Ox duó által nyújtott lehetséges dupla 0 játékkal és kvázi emberhátránnyal a szélen. S, ha már nincs Ramsey, érdemesebb lenne a fiatal Iwobihoz nyúlni, aki a tavalyi szezonban a PL mellett Európában is megbízható opció volt, így pl. a Camp Nou-ban is remekül helytállt, az akkor már lefutott visszavágón.