Elrajtol a Wenger-éra legfontosabb szezonja (Arsenal – Leicester City)

3 bajnoki cím, 7 FA-kupa és egy felépített 60 ezres stadion, a tavalyi szezon mégis komoly mélyütés volt Wenger renoméjának. A saját hosszabbítása körüli ködösítés (ne legyenek illúzióink, a döntés már jóval az FA-kupa döntő utáni board meeting előtt megszületett, egyszerűen nem volt bőr a képükön, hogy a januártól egészen az áprilisi formációváltásig tartó fertőhangulatban tovább szítsák az indulatokat), az Özil-Sanchez szerződések managelése,  a megalázó bajnoki vereségek (West Bromwich Albion, Crystal Palace, Watford, amelyek végül a top4-ből való kieséshez vezettek), valamint a Bayern ellen elszenvedett oda-vissza alázás olyan mélységekbe taszította Arséne Wenger általános megítélését, amire még a kupaszűz 8 év alatt sem volt példa. Természetesen nagy hiba lenne mindent Wengerre kenni, rajta kívül vastagon benne volt ebben a vesszőfutásban a klub vezetősége, a csapat, illetve a legvehemensebb helyi szurkolók több csoportja is, akik legbelül talán élvezték, hogy az Arsenal mellett minden más egyéb okozta frusztrációjukat is levezethetik az Öregen.

A körülményekhez képest mégis sikerült valamilyen szinten vállalhatóra szabni a szezon lezárását: a bajnokságban a 3 védős formációval az utolsó 8 meccsünkből 7-et megnyertünk, míg a 13. FA-kupa elhódításával sikerült ismét a sorozat rekordgyőzteseivé válnunk. Nem elvitatva az eredmények értékét, de csupán púder volt ez a szaron, mindenki tudta, hogy a komoly kérdések a nyáron és a következő szezonban kerülhetnek majd megválaszolásra.

Nézzük mi változott, és remélhetőleg mi fog változni:

  • Wenger maradt, ez a kérdés igazából költői volt, remélhetőleg tanulva a tavalyi évből és a szezon sikerességétől függetlenül már a mostani, 2018-as szezonzárón be fogja jelenteni, hogy mik a szándékai 2019 után.
  • Igazolások: 2 lukat sikerült bevarrni, LB/LWB poszton sem Monreal sem Gibbs nem tudta konzisztensen azt a szintet hozni, amivel komolyabb célokat lehetne kitűzni. Előbbi LCB-ként, valamint tartalék LWB-ként még hasznos tagja lehet a csapatnak, utóbbi meg menjen a picsába. Csatár poszton pedig hétről-hétre Welbeck volt a 3-4-2-1 csúcsán, ami a kimaxolt kabbefaszom kategória, mert hiába vagy hasznos mezőnyben, ha a kapu előtt még egy zsámoly is hatékonyabban értékesíti a helyzetetit nálad.  (A pre-season alatt szerencsére ezen már próbált hangolni Wenger egy 3-4-1-2-vel, aminek hála Giroud sem esik ki teljes mértékben a pikszisből.) Utóbbit épp ezért tilos eladni a hátralévő 3 hétben, illetve a szintén lejáró szerződésű Chamberlaint is, akire ha kezdőként nem is, de több poszton is hatékonyan bevethető figuraként számíthatunk (RWB, LWB, ha minden kötél szakad CM).
  • Wenger 20-ra is lapot húz, avagy nem adjuk el Alexist: a legjobb rossz valósult meg, mivel nem adtuk el pár zacskó mogyoró áráért (35-40 millió) pláne nem riválishoz (RVP-MU). Kurva vékony jégen táncolás ez, mivel még akkor sem biztos, hogy aláír egy új szerződést, ha sikerül bajnoki címet nyerni.

A pozitív változások mellett viszont bőven akadnak még aknák, amikre könnyen rátaposhatunk:

  • Wenger túltolja a self-confident, believer daddyt és baszik igazolni. (Parára ad okot, hogy most már nem Cazorla, hanem Xhaka kiesése eredményezné, hogy nosztalgiázzunk a tavalyi szezonból és ismételten a labdakihozatalnál is komoly problémáink akadjanak, még a gyengébbnek vélt csapatok ellen is.
  • Szórodjon már az a kurva resztli, Debuchy heti 80k-ért focizgat és posztolgat twitterre az U23-as csapat büszke tagjaként
  • Sanchez az első kisebb hullámvölgynél becsicskul. (Persze vérprofi, meg minden, de azóta is homály, mi történt pontosan az anfield-i Pool meccs előtt, illetve elég visszagondolni a lecseréléseinél levágott hisztikre és majomparádékra.)
  • Újévkor megint -10 fokban leszünk. (Még belegondolni is rossz, mekkora OUT hullám jönne…)

Röviden pedig essen pár szó a Leicesterről is:

Figyelembe véve, hogy évről-évre be-beszopjuk a kisebbek ellen is a szezonrajtot, sajnos a Rókák pont azon csapatok halmazába tartoznak, akik meglovagolhatják ezt. Tavaly mindkét ellenük lejátszott meccsünkön vért kellet izzadnunk a pontokért. Gólt igaz nem kaptunk ezen a két meccsen, de mindössze ezzel sikerült felnyitni a leicesteri védelmet:

Mindezek ellenére, az utolsó 10 hazai meccsünket megnyertük ellenük, míg mindent egybevetve 21 meccse nem tudtak minket megverni a PL-ben. Ragozzam még miért fogunk kiszopni gálázni?

Az átigazolási piacon látatlanban többnyire jó üzleteket kötöttek: Iheanacho (Man.City) és Iborra (Sevilla) hatalmas segítségükre lesznek, hogy ne a kiesés elleni harccal kelljen foglalkozniuk. A Hull City hullarablásából pedig Jakupovicot és Maguiret sikerült magukhoz láncolni. Előbbi tökéletes választás 2. számú kapusnak, utóbbi viszont gyaníthatóan csak addig lesz/lehet kezdő, amíg Huth fel nem épül a sérüléséből.

Végeredménynek egy izzadós 1-0-t tippelek a javunkra, méghozzá Welbeck góljával, ha már fentebb lefikáztam.
(A meccset 20:20-tól a Spíler TV élőben közvetíti.)