Déjà vu (Arsenal – PSG 2-2)

Azt hiszem a meccs után nem én voltam az egyetlen aki úgy érezte, hogy ezt már láttuk egyszer. A két csapat kisebb változtatásokkal előadta szinte ugyanazt a forgatókönyvet amit az első meccsen is láthattunk. Ebben természetesen közrejátszott az is, hogy Wenger és Emery szinte egy az egyben átemelték az első meccsen bemutatott taktikákat, így a meccs utolsó harmadát leszámítva semmi meglepő nem született.

Mindkét csapatnak nélkülöznie kellett néhány kulcsjátékosát. Az Arsenal továbbra is Bellerin és Cazorla nélkül volt kénytelen felállni, míg a vendégeknél Di Maria és Aurier hiányzott különböző okok miatt, de szemmel is jól látható, hogy az Ágyúsok jobban megszenvedték kulcsjátékosaik hiányát. Arséne Wenger immár az ötödik párost próbálta ki a pálya közepén a Coquelin-Ramsey duóval, miközben a másik oldalon Emery az első meccshez hasonlóan ismét kezdőként számolt az egyébként mellőzött Krychowiakkal, akinek kulcsszerepe volt a meccsen több szempontból is. 

Ahogy ez a nagy meccseken gyakran előfordul, Wenger a meccs elején csöppet sem akart kockáztatni, ezért az Arsenal csak a saját térfelén kezdte el komolyabb nyomás alá helyezni a PSG játékosait, miközben Emery gondoskodott arról, hogy a hazai csapat már a támadásépítés első fázisában is problémákba ütközzön. Mivel Ramsey és Coquelin sokszor magasan helyezkedtek, ezért a párizsi játékosok könnyedén zárták el a passzsávokat az Arsenal középhátvédjei elől, akik így kénytelenek voltak hosszan előreívelni a labdát, vagy az oldalvonal felé megjátszani azt. Ha az Arsenal mégis fel tudta hozni a labdát az ellenfél térfelére, akkor a PSG nagyon jól szűkítette a területet, és a védelmi vonalak között Krychowiak végzett kiváló munkát.

krychoozil

A PSG játékosai remekül szűkítik a területet a jobb oldalon, miközben Krychowiak a védelmi vonalak közötti területet felügyeli, pontosan ahogy az első meccsen.

Az Arsenal az első gólig rendkívül passzívan védekezett, és ennek meg is itták a levét. Motta teljesen szabadon indíthatta a Jenkinson és Mustafi közötti félterületen helyezkedő Matuidit, akinek a centerezése után Cavani könnyedén szerzett gólt. Ezután az Arsenalnak váltania kellett, és a félidő utolsó 7-8 percében jóval magasabban és agresszívabban kezdték el letámadni a PSG játékosait.

arsenalpress

Amíg az Arsenal az első félidő nagy részében szinte egyáltalán nem zavarta a PSG labdakihozatalait, a bekapott gól után egyből magasabb intenzitásra kapcsoltak, és már a saját tizenhatosuknál elkezdték letámadni a franciákat.

Az Arsenal presszingjének a félidő végén meg is lett az eredménye, miután Giroud labdát szerzett a szorult helyzetben rossz döntést hozó Krychowiaktól, majd az Alexis által kiharcolt büntetőt ő maga értékesítette. Wenger csapata a második félidőt is alaposan megnyomta, a párizsiak az első játékrésszel ellentétben alig tudtak átjutni az Arsenal térfelére. Ennek a letámadásnak az egyik kulcsfigurája volt Aaron Ramsey, akinek az energiája az ilyen szituációkban rendkívül hasznos az Arsenal számára. A walesi egyébként is a csapata legjobbja volt. Védekezésben kiemelkedőt nyújtott 5 szereléssel és két labdaszerzéssel, de egyértelműen hiányzott belőle egy irányító készségekkel is megáldott középpályás. Remélhetőleg a következő meccsen Wenger már hajlandó lesz Xhakát és Ramseyt együtt szerepeltetni kezdőként, mert az eddigiek alapján tökéletesen kiegészítenék egymást, és Cazorla hiányában ez tűnik a legjobb opciónak.

A letámadásnak meg is lett az eredménye hazai részről. A második félidő első negyed órájában háromszor annyi lövéssel próbálkoztak, mint az első játékrészben összesen, majd egy kavarodás utáni szerencsés öngóllal megszerezték a vezetést is. Ezután viszont érthető ismét visszaálltak a saját térfelükre, ami végül nem lett túl kifizetődő. A PSG újra átvette az irányítást, Emery pedig Krychowiak helyére beküldte Ben Arfát, csapata pedig átállt 4-2-3-1-re, miközben Cavani előtt több kisebb lehetőség is adódott. Az egyenlítés végül egy szöglet után érkezett, és utána már hiába próbált ismét felpörögni az Arsenal, miután Cavani egy az egyben vezethette rá a labdát Ospinára, Wenger csapata sem erőltette már agyon a támadásokat.

A végeredmény ugyan hízelgő az Arsenal számára, de a 4 gólos döntetlen mégis azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel idén sem sikerül megszerezni a BL csoport első helyét. A Paris Saint Germain a 90 perc nagy részében sokkal jobb csapatnak bizonyult, de a fölényüket az odavágóhoz hasonlóan ismét nem tudták győzelemre váltani. Az Arsenal támadójátéka az előző meccsekhez hasonlóan ismét bőven hagyott maga után kívánni valót. Egyetlen kaput eltaláló lövés egy teljes meccs alatt borzalmasan kevés, főleg ha az is a büntetőpontról érkezik. Ráadásul veszélyes szituációkat is csak az ellenfél térfelén a még rendezetlen párizsi védelem ellen sikerült kialakítani. Wenger számára jelenleg a legfontosabb feladat, hogy megtalálja az egyensúlyt a pálya közepén, mert az előző két meccsen a csapat összeállítása nem csak utólag bizonyult borzalmasnak, de már előzetesen is lehetett tudni, hogy semmi jó nem fog kisülni a Coquelin-Elneny, illetve a Coquelin-Ramsey párosokból. A Bournemouth elleni meccs remek lehetőség lenne a megfelelő páros kipróbálására, de ha Xhaka ott sem kap lehetőséget, akkor tényleg nincs az a logika amivel meg lehetne magyarázni a dolgot.

psgxg