Akik mindig tahók maradnak (Arsenal – Stoke City)

Ha Ágyús szurkolóként egy virtuális dobogóra a három legutáltabb csapatot kellene elhelyeznünk, a Stoke City kivétel nélkül ott szerepelne mindenkinél.  Azon túl, hogy a Tony Pulis irányította Stoke-nál talán csak a Leeds United örvend(ett) nagyobb közutálatnak, számunkra sajnálatos kapaszkodó Ramsey lehentelése Shawcross által, illetve az ennél is gyászosabb szurkolói attitűdjük, amikor a Britanniában bet365 stadionban rendre fújolják a walesit, amint az labdához ér. (A die hard Wenger hívők bögyében is alaposan ott vannak, ugyanis a Papát tisztelettudó magatartás helyett, általában a kétségbeesett tekintetét ábrázoló kivágott papírmaszkos kifigurázással szokták „üdvözölni”.) Vagy lásd még hasonló finomságokkal, ami például az alábbi képen is látható.

Nyilvánvaló, hogy mindenki a kiesésüket várta, hisz mi másra lenne hivatott  egy olyan csapat, akiknél évekig az alap játékplan részét képezte, hogy a fullback akár már az ellenfél térfelének közepéről is hajítsa be a labdát a tizenhatoson belülre és ha adott hozzá egy gyámoltalan védelem + bizonytalan kapus, jó eséllyel góllal tudhatják le az „akciót”. (Nálunk sajnos ugye ez évekig adott volt, leginkább kapus poszton (Almunia, Fabianski), így részben ennek is köszönhető a lányos zavarodottság mellett, hogy annyira gyalázatos a Britanniás mérlegünk. Ugyanakkor meg kell jegyezni, bármennyire is ők játszották a liga leginkább nihilista fociját, a Championship soha nem fenyegette őket, Áprilisban már nyugodtan várhatták az utolsó hónapot, matematikailag is biztos volt, hogy a vonal fölött maradnak.
(Alábbi videóban megtekinthető a fentebb taglalt csodálatos játékelem, ami legalább annyira innovatív volt, mint a kosárlabdázás hajnalán a Sam Barry-féle triangle támadási rendszer.)

Csodálatos emlékek ezek, az utálat indexük ekkor lehetett a legmagasabban, mindenkibe belefagyott a szar, amikor a labdaszedő srác az oldalvonal mellett várakozó Delap felé dobta a törölközőt. A közutálat azonban sajnos az elmúlt években csökkenhetett, 2013-ban éles váltáson ment keresztül a klub, az addigi „sikerkovács” & legenda Tony Pulis helyét Mark Hughes vette át. Bár a Citynél nem tudta teljesíteni a kitűzött elvárásokat, a Stoke fejesek elképzeléseiben elsőre valószínűleg egy olyan csapat víziója szerepelt, mint a korábban Sparky által irányított Blackburn Rovers, akik 2004-2008 között Hughes kezei alatt igényes ember számára is fogyasztható focit játszva, stabil felsőházi, többször Európába is kijutó csapattá váltak.

A keretet teljes mértékben nem tahótlanította (Adam, Bardsley, Walters, Whelan és a csk. Shawcross is ott vigyorog a csapatban), inkább próbálta megtalálni az egészséges balanszt olyan arcok leigazolásával, akiknél a futball nem merül ki a kick and rushban (Krkic, Shaqiri, Arnautovic, Affelay és Allen is az ő regnálása alatt került a klubhoz).  A kőkorszaki focitól elrugaszkodva, már látszódik a fény az alagút végén, eddigi 3 szezonjában mindig a 9.helyen végeztek a bajnokságban (a tavalyi szezonban több nagy skalpot is begyűjtve: MU,City,Chelsea otthon kipipálva, Spurs, Arsenal, Leicester X-en tartva), ha pedig nincs az idei év tavaszi leeresztése (hasonló formát mutattak, mint a tökutolsó, tükörsimán kieső Aston Villa) bizony reálisan elérhető lett volna legalább  az utolsó Európa Ligát érő hely.

Pánikra ugyanakkor semmi ok, a mai meccs nem a Britanniában lesz, hanem az Emiratesben, ahol eddig a büdös életben nem tudtak még egy árva pontot sem szerezni. Gólt is csak szökőévente rúgnak: 8 eddigi egymás elleni bajnokin mindössze 3 találatra futotta. A szezont legalább olyan gyászosan kezdték, mint a fentebb említett tavaszt és bár a formájuk kezd kiegyenesedni, (utolsó 9 meccsükön csak 1 alkalommal kaptak ki) masszív csalódás lenne, ha rögtön a karácsonyi hajtás legelején beragadnánk és nem tudnánk őket agyoncsapni. (Arról nem is beszélve, hogy a 8 nap alatt esedékes 3-as pakkból is (Stoke,Everton,Man.City) ők ígérkeznek a legegyszerűbbnek, nem csak a hazai pálya miatt.)

A saját háztájunkon remek hírekkel szolgált Wenger a meccs előtt.  Debuchyn és a frissen megoperált Cazorlán kívül, már mindenki edzésben van a felnőtt keret tagjai közül. Coq visszatér a keretbe, miután Baselben eltiltás miatt nem játszhatott, mellette pedig akár már Bellerin is ott lehet, legalább a kispadon. (Úgysem lesz, ez ilyen karácsony előtti ajándékozási petting.) Welbeck és Mertesacker pedig keményen építik a kondijukat, hogy már január elsején tetszeleghessenek az új igazolások szerepében.  A kezdőben a szokásos BL utáni kapuscserén túl valószínűleg azok a játékosok is visszatérnek, akiknek a PL-ben rendszeresen bizalmat szavaz Wenger (Mustafi,Monreal,Coquelin), viszont a 3 nap/meccses erőltetett menetben jó tudni, hogy nyugodtan nyúlhat majd a Bázelben remekül teljesítő játékosaihoz is. Ami a végeredmény megtippelését illeti, ma még reális esélyt látok a gálára, ezért a tippem 3-0, amiből az egyik gólt a csereként beszálló Giroud fogja szállítani.

Mindenhogy happy end a vége? (Arsenal-Southampton)

20:45-től mi is letudjuk a magunk negyeddöntőjét a Southampton PL-EL vegyes csapata ellen, próbáljunk meg gyorsan végigszaladni rajta, mivel is járna az esetleges továbbjutás/kiesés.

efl-cup-640x360

2011 után jutnánk újból legalább elődöntőbe, nyerve magunknak +2 meccset januárra, ahol a ligakupás bohóckodás nélkül is legrosszabb esetben 7+1 (+1: lehetséges FA kupa újrajátszás) alkalommal pályára kell lépni. Az elmúlt évek negatív tapasztalatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez maga lenne a repülő rajt a kórházi ágyak felé, a decemberi 6 mérkőzés mellé egy januári 10-es pakk nem biztos, hogy az újévi igazolásaink mellett (Welbeck, Mertesacker, ?Cazorla?) a többiek szervezetére is jó hatással lenne, főleg ha Atyánk a döntő kapujában józan eszét vesztve az elődöntőkön a lehető legerősebb kezdőit küldené föl, mert kell neki egy Ligakupa arany, aminek megnyerésére ugye eddigi 20 éve alatt nem került sor. (Fontos megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem mindig a kiesés a legkifizetődőbb, 2014-ben a Citynél, míg 2015-ben a Chelsea-nél sikerült egy bajnoki címmel is megfejelni a januári flow-élményes mikiegér kupa diadalt.)

Álmodik a nyomor kategória, de amennyiben sikerülne a keret túlnyomó részének épségben maradnia, így legalább bőven jutna játékperc az első keret összes tagjának, megelőzve egy Debuchy-féle butthurt picsogáshoz hasonlót, amikor is a januári Bordeaux-ba postázását követően nemtetszését fejezte ki, amiért Wenger a spam mappába továbbította a MU ajánlatát, megfosztva ezzel őt egy kiváló lehetőségtől.

A kiesés margójára csak annyit jegyezzünk fel, ha meg kell baszódnunk, akkor arra talán a mai lenne a legkevésbé fájdalmas alkalom. A következő körben, a finálé küszöbén hasra esni igen savanyú szőlő lenne, még ha egy „2nd tier cup”-ról is beszélünk,  nem is ragozva a döntővel, gondoljunk csak az elmúlt 2 finálénkra, ahol igen kellemetlen emlékekkel sikerült gazdagodni a Chelsea illetve a Birmingham City ellen.

arsenal1

 

Rákanyarodva a meccsre, a Southamptont valószínűleg nem kellett túlzottan feltüzelnie Claude Puel mesternek, élénken ott van még a játékosok fejében a szeptemberben elbukott bajnoki meccs, amit egy 90. percben megítélt véleményes büntetővel sikerült behúzni.  Maga Puel és a játékosok is fogadkoztak a meccs előtt a továbbjutást illetően, a szezonban kitűzött legfontosabb céljaik között van a Ligakupa elhódítása.  Duzzadhatnak is az önbizalomtól, hétvégén korábbi mesterüknek Ronald Koemannak sikerült odapirítani az Everton fölött aratott 1-0-s hazai bajnoki győzelemmel, ahol olyan, a holland alatt még periférián lévő jövőbeli Pool játékosok fiatalok is szóhoz jutottak (Sims, McQueen), akik kiegészülve korábbi kupafordulókban és/vagy az EL-ben szerepet kapó további akadémistákkal (Hesketh, Reed) komoly fejfájást okozhatnak a mai este.

Saját kezdőnket illetően ma minimum akkora rotáció várható, mint a Bournemouth meccs előtt, amikor is 7 helyen variálta meg Wenger a felállást. Rossz hír, hogy Giroud még a keretben sem lesz, a tékozló fiúként visszafogadott Debuchy pedig a nagy összeborulás örömére hetekig kiszáll a játékból a hétvégén összeszedett hamstringje miatt. Lucas viszont jóval korábban felépült a sérüléséből, így ma már ott lesz a keretben.

Ami semmiképp nem hiányozna a West Ham csörte előtt, az a hosszabbításba torkolló meccs, nekem mégis van egy olyan rossz megérzésem, hogy 2-2 lesz 90 perc után, amit fél óra lötyögést követően, végül tizenegyesekkel sikerül majd eldönteni.

Streamek majd ITT

cyh-ifrweaaz8eg

Back to winning ways? (Arsenal – Bournemouth)

Vasárnap újra megkíséreljük a csodát, vagyis bajnokit nyerni Novemberben. Papíron nem mutat rosszul a két derbi X, viszont aki látta a meccseket inkább a pohárhoz nyúlna, mintsem a számológéphez, hogy a bajnoki cím esélyét kezdje el kalkulálni. Az utóbbi hetek megtorpanását a legelvakultabbak még fel tudják róni a November számlájára, ugyanakkor a visszatérő problémák, ha nem is letargiába ejtőek, de minimum frusztrálóak. Kis túlzással centire ott tartunk, ahol tavaly ilyenkor: az Öreg keresi-keresi, de csak nem találja a kiutat a Cazorla sérülése okozta sötétségből, miközben a fény, majd kiégeti a retináját a kispadon egy albán-svájci személyében. Illúzióink viszont ne legyenek, Wenger lesz akkora gentleman, hogy kellőképpen megadja a tiszteletet a Bournemouth-nak és Coqot a kezdőben hagyja. Az eddigi tapasztalatok alapján, ha legjobb esetben be is kerülne Xhaka, akkor Ramsey azzal a lendülettel megy is ki a szélre. Abban még reménykedhetünk, hogy a szezon elejéhez hasonlóan, Wengernek ismét nem lesz majd büdös váratlant húzni ezért fog bekerülni Ox a kezdőbe és nagy megrökönyödésre egymás mellé teszi a walesit a svájcival.

cmcxwgcwyaaqgdd

Az aktuális ellenfelünkél keresve sem találhatnák jobbat arra, hogy a fentebbi páros csillogjon. A Bournemouth szöges ellentéte a korábbi évek feljutó Championship csapatainak, elég őket összevetni az idei Burnley, Hull duóval, de nyugodtan idevehetjük a Borot is, mert a Cseresznyések egyáltalán nem a saját térfelükön magukat beásó védekezés hívei, sokkal inkább a labdabirtoklós játékot erőltetik változó sikerrel. (Guardiola Cityje le is osztott nekik egy 6-ost, otthon viszont ők adtak egy hasonlóan nagy maflást Hull Citynek.) Tavaly újoncként a 16. helyen 42 ponttal sikerült bennmaradniuk, 5 ponttal megelőzve a 18. Newcastlet. Szűknek tűnik a különbség, de fontos megjegyezni, hogy a PL tagságuk kb. már Április elején biztos volt, mivel az utolsó 5 fordulóban potom 1 pontot tettek hozzá az addig begyűjtött egységeikhez. (Pedig szinte a szezon teljes egészében akkora sérüléses dögvész pusztított soraikban, mint amivel mi szoktunk szembetalálkozni így a november-decemberi csúcsidő környékén.)

Idén voltak, akik féltették őket az ún.” 2nd season syndrome”-tól, ám az eddigi 12 meccsen begyűjtött 15 pont és pláne a mutatott játék egyáltalán nem predesztinálja őket a kiesésre, de még a kiesést elkerülő tavaszi sárdagasztásra sem. Szezon eleji jóslataikban a szakértők többsége inkább kellemes meglepetésként tekintett rájuk és kissé merészen a  top10-be vizionálta Eddie Howe csapatát.

manager-of-the-year-nominee-eddie-howe

Röviden összegezve mesterük eddigi munkásságát, bizony nem véletlen, hogy a brit managerek közül, most Howe-nak a legmagasabb a szurkolók ill. média által kreált szimpátia indexe. 38 évesen már a CV-jében tudhat egy League One, Championship valamint egy Premier League feljutást, mindössze 5 év leforgása alatt. (2011 és 2012 között másfél szezon erejéig, a feltételezett előrelépés érdekében leült a Burnley kispadjára, ahol nem éppen úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelte, hisz első csonka idényében mindössze a 13. míg a teljes 11/12-es szezonban a playoffról lemaradva a 8. helyen zárt csapatával, hogy 2012 októberében személyes okokra hivatkozva felálljon a Burnley éléről és visszatérjen korábbi sikerei színhelyére.)

Talán az sem véletlen, hogy Wilshere rehabilitációs programjának levezénylésében, Wenger és maga Jack is a Bournemouth-t és legfőképp Howe személyét látta a legideálisabbnak. (Itt álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk a már Brémában a Bundesliga 2 felé zuhanó Gnabryra, aki elment szerencsét próbálni  Tony Pulishoz, majd kivert kutyaként tért vissza, mert nem sikerült elsajátítania a fegyelemre és sablonjátékra épülő Pulis-féle übermensch focisulit.) Wilshere eddigi kimagasló szezont fut, kihagyatlan kulcsember lett Howe-nál, a csapat vele a PL meccseinek felét, míg nélküle csupán a negyedét tudta megnyerni. (Természetesen a mai napon ellenünk nem lép pályára, a kölcsönben lefektetett egymás elleni korlátozás miatt.) A média a szezon elején elkezdett futtatni egy szálat, amelyen Howe-t vizionálják Wenger utódjaként. Filozófiáját itt minden bizonnyal jobban tudná érvényesíteni, mint a Sunday Rugby League kompatibilis Burnley-nél, viszont félő nagy lenne rá Wenger elnyűtt cipzáros kabátja, az óriási nyomásról & teljesítménykényszerről nem is beszélve.

hi-res-8f2dcfa82a15f07ccc60e26068dda7fb_crop_north

(Akit bővebben érdekel a Bournemouth és Howe felemelkedése, annak ajánlom az alábbi videót.)

Huszárvágással lezárva a posztot: Minden tiszteletet megadva Howe csapatának, a mai meccsen elsődlegesen önmagunkat és Wenger csökönyös szamár démonait kell legyőznünk ill. reménykedni, hogy Wenger két kriminálisan szar meccs után végre beletenyerel a tutiba, már ami a kezdőcsapatot illeti. Sérült fronton a helyzet változatlan, Lucas áll a legközelebb a visszatéréshez, kis szerencsével szerdán már szóhoz is juthat a Southampton elleni Ligakupa negyeddöntőn. Kezdőt nem tippelek, jó lenne kellemesen csalódni, de valami azt súgja, hogy egy félidő hendikeppet adni fogunk nekik, így a végeredményes tippem lefulladós indulást követően, 3-1-es  gála light.

Egy becsületbeli ügy (Manchester United-Arsenal)

Bár egy NLD-vel búcsúztunk el a bajnokságtól a válogatott szünet előtt, az igazi derbi mégis szombaton, fél 2-kor következik. Nem túlzás azt állítani, a honi Ágyús szurkolók kb. 90%-a Wenger alatt kötelezte el magát a csapat mellett, így mindig is a MU elleni meccsek lesznek azok, amikre a legnagyobb rangadóként tekinthetünk, a SAF-Wenger ill. Vieira-Keane csörték miatt. A 90-es évek végét, 2000-es évek közepét magába foglaló időintervallumban rendre a két csapat közül került ki az aktuális bajnok, hogy aztán a Rotor Londongrád Chelsea megerősödésével, valamint a stadionprojektünkkel megköszönjük az addigi együttműködést és egy időre lelépjünk a színről, ami a bajnoki cím hajkurászását illeti.

Ehhez képest ma ott tartunk, hogy mi, ha nem is óriás léptekkel, de legalább egy-egy nyári okos húzással újból araszolunk a hőn áhított cél felé, míg a United fantasy módban próbálja magát újjáépíteni a poszt-Ferguson érában. Teszik ezt kevés sikerrel, Sir Alex visszavonulása óta egy Wenger-kupás helyet leszámítva, még a top4-et sem sikerült elérniük. Talán még mi, rivális szurkolók sem gondoltuk, hogy a saját „elmúltnyócéves” olykor páros lábbal a langyos fosban tapicskoló időszakunkál is rázósabb lesz számukra a Fergiet követő átmeneti állapot.
football-sir-alex-ferguson-arsene-wenger_3474419-1

Természetesen mindenki tisztában volt vele, hogy az öreg skót eredményeit mission impossible lesz továbbvinni, még annak ellenére is, hogy az anyagi körülmények valamint a játékosállomány (az idei keret mindenféleképp) adva lenne a sikerességhez. Mourinho kinevezése ezzel szemben egy újabb pofon a szarnak, hisz hiába volt 2002 óta az összes aktuális csapatával legalább egyszer bajnok, 3 évnél sehol sem húzta tovább, ráadásul egyáltalán nem arról híres, hogy lerakja a jövő csapatának alapjait. Továbbá, ahogy ez a manchesteri misszió jelenleg kinéz, még a 3 év is hízelgő a portugálra nézve.  Jóskára egyébként különösen ráférne már egy verés Wengertől, az egymás elleni mérlegük sajnos gyalázatos a Papa szemszögéből, eddig mindössze egyszer sikerült elkapnia Józsit, a tavalyi Community Shield-en, aminek a nívója valahol a béka segge alatt található. Emellett gondolom nem kell megemlíteni Wenger 1000. meccsét, ahol bizony a portugál nem csokireszeléket, hanem patkányszart szolgáltatott az ünnepi torta tetejére. Viszont ha választani kell, a legirritálóbb dolog mégis ez a mind games-nek csúfolt butthurt picsogás, amit a közös meccsek előtt, valamint random időközönként Wengernek címez. Legfrissebb gyöngyszem: Neheztel a sajtóra, amiért nem kap annyi tiszteletet tőlük, pedig ő 18 hónapja volt bajnok utoljára, nem 18 éve. (Ez egyébként is egy ordas faszság, mivel tavasszal a csalódott szurkolók mellett a sajtóból is rendre harsog a Wenger Out.)

347ze6r

Nem árulok el vele nagy titkot, hogy az Old Traffordra finoman szólva sem nyerni járunk. Bajnoki meccset utoljára 10 éve sikerült itt behúzni (az akkori csapatból egyedül Walcott maradt meg hírmondónak), ráadásul most még Welbeck sem bevethető, aki már 2 alkalommal is betalált az OT-n Ágyúsként  és legalább olyan gólérzékeny korábbi csapata ellen, mint amilyen Robinakurvaanyád volt ellenünk. Sérültek terén kb. egál a helyzet, nálunk sajnos továbbra sincs Cazorla, ráadásul Bellerint is elvesztettük 1 hónapra, így legjobb eséllyel Jenkinson lesz az, aki a Reading elleni Ligakupa meccs után most újból bizonyíthat. (Találgatás szintjén felröppent Gabriel és Coquelin neve is, előbbit még a padon is fáj nézni, utóbbi pedig korábban játszott jobb bekket, de jóval többet vesztenénk, ha hátrahúznánk a kp-ról a védelem szélére, védekezésben még hozná is katalán mutatóit, de a támadásokhoz fellépve egy árnyalattal nem lenne jobb még Jenkinsonnál sem.
A legnagyobb költői kérdés viszont Sanchez kezdése/nem kezdése, amin kár is agyalni mindannyian tudjuk rá a választ, az utóbbi időben Giroud úgyis csereként a leghalálosabb fegyver. Ramsey helyzete jóval érdekesebb, szerintem az ő seggét hamarosan elkezdi majd törni a pad, viszont Gránitot bűntény lenne kivenni a kezdőből, hisz otthon játszva azért Jóska csak nem megy rá az X-re, főleg úgy, hogy már a 4. helytől is 6 pontra vannak.

Soccer - Barclays Premier League - Manchester United v Arsenal - Old Trafford

A Unitednél hiányozni fog Bailly, akiért megérte kicsengetniük a 30 millió fontot a Villarrealnak, bátran kijelenthető, hogy az idei United védelem legmegbízhatóbb pontja és nem olyan vak torpedó, mint, az általunk elhozott Gabriel. (Anno őt vitték a brazil pótlására a Sárga Tengeralattjáróhoz, ami így utólag nézve duplán jó dealre sikerült.) Smalling és Valencia szintén sérült (igaz utóbbira van esély, hogy legalább a keretbe bekerüljön), arcpirító lenne ha nem rúgnánk nekik gólt, így hogy 2 alapemberük is biztosan hiányozni fog a védelmükből. Ibrahimovic kisárgázta magát, elütve a lehetőségét annak, hogy emberelőnyben kezdjük a meccset. Fellaini még kérdéses, de őt a MU szurkolók sem siratnák, mi pedig megspórolnánk pár jól irányzott könyököst.
Akiktől tarthatunk, mint a tűztől az a két spanyol légiósuk Herrera és Mata, előbbinek szintén nem büdös betalálni ellenünk ráadásul idén megkockáztatom, hogy eddig ő a legjobban és legkiegyensúlyozottabban teljesítő játékosa a Unitednek. A kp-n lesz még valami hülye hajú, 100 milliós francia csávó, mégis inkább honfitársától Martialtól és a tavalyi kasztrálónktól, Rashfordtól kell csokizni, akik a szélre kilökve korántsem csak a futó skilljükből élnek, nekünk pedig idén náluk sokkal butább rohamnégerek is okoztak kellemetlen pillanatokat, amiről leginkább Monreal tudna mesélni.
Az pedig a világ nyolcadik csodája lenne, ha valamelyik mumifikálódott emberüket (Mkhitaryan, Schweinsteiger, Depay) egyáltalán a padon láthatnánk.

Játékvezetőre nem szoktam kitérni, de ma az az André Marriner fújja a sípot, aki a fentebb említett 1000. meccset is dirigálta, ellopva a showt az alábbi megmozdulásával.

hqdefault

Személy szerint a kezdőben nem várok nagy változást, hiába dobták fel még a 3-4-3 lehetőségét is az elmúlt napokban, jó eséllyel a Cech-Jenkinson, Mustafi, Koscielny, Monreal-Xhaka, Coquelin-Iwobi, Özil, Walcott-Alexis tizenegy fog kifutni. Eredményt tekintve pedig bemondok egy 1 gólos győzelmet a javunkra, Jóska fénye egyre csak halványodik és bár elmondta a meccs előtt, hogy nem foglalkozik a Wenger elleni rekordjával, tutira kiverné a cirkuszt, ha a Papa feladná neki a kenetet.

Szárnyát vagy combját? (Arsenal-Tottenham)

Ma 13:00-tól a bajnokságban még veretlen Spurs-t látjuk vendégül, akikre bizony a hétközi európai blama után, a PL-ben is ráférne már egy pofozás. Momentán pont gödörben vannak, utoljára a Man.City-t tudták megverni (méghozzá nagyon simán 2:0-ra, Guardiolát idén annyira még senki nem meccselte le, mint akkor Pochettino) azóta viszont a WBA, Bournemouth, Leicester trió ellen mindössze 3 pontra futotta, 3 döntetlen formájában. A többi sorozatban sem termett nekik több babér: a Liverpool elleni Ligakupa nyolcaddöntőben 2:1-es vereség a tartalékok éjszakáján, míg a BL-ben (ahol a szökőéveknél is ritkábban bukkannak fel) egy leverkuseni X, majd egy hazai 1:0-s zacskó a Bayer ellen, folytatva a Wembley-ben játszódó tragikomédiájukat, a 2008-as Ligakupa döntő óta nem tudnak meccset nyerni. (Az új stadionjuk körüli munkálatok miatt az UEFA nem volt olyan vajszívű, mint az FA, így kénytelenek semleges pályán játszani a hazai BL meccseiket.)

Apropó, ha már az új stadionjuk: a tervek szerint a 2018/2019-es szezonban már birtokba vehetik, 61000 férőhelyes lesz és a korábbi helyére épül. Hogy ezt a 61 ezret milyen számmisztika alapján sikerült kimatekozniuk, azt igazából nem nehéz kitalálni: az Emirates teltházkor 60432 fővel bír, így valamiben végre meg tudnak előzni minket, ha már Wenger 20 éve alatt a bajnoki tabellán ez egyszer sem sikerült. Bár lehet csak ideig-óráig, hisz nem tudjuk mik az Öreg jövőbeli tervei, de anno már a projekt hivatalos bejelentésekor poénból megpendítette, hogy kibővítjük az Emirates-t, így a csirkék maradhatnak a jól megszokott helyükön, az Arsenal háta mögött.

awspurs

Tavaly ez a rekord komoly veszélybe került, amikor is az utolsó fordulóban bizony még a seggüket bámultuk és lélekben már felkészülhettünk rá, hogy megelőznek minket. A bajnoki álmaikra (ez még a BL szereplésüknél is ritkább, maga Szűz Mária gyakrabban jelenik meg a hívőknek, minthogy a Tottenham versenyben legyen a bajnoki címért) pontot tevő Chelsea pofontól kóvályogva, egy hazai Southampton elleni vereséget közbeiktatva mentek  az akkor már kiesett Newcastle-höz, ahol mindenki arra számított, hogy legalább az még tűzbe hozza a játékosaikat, hogy végre az ősi rivális előtt végezzenek.  A storyt innentől kezdve mindenki ismeri, borítva a papírformát egy 5:1-es gálavereséggel járultak hozzá a Newcastle utolsó PL meccséhez. (Természetesen az előzéshez kellett a saját feljavuló formánk is, ami 2016 elején több volt, mint szar, de innen is csókjainkat & gluténmentes fánkokat küldünk Beníteznek a Championship tabella élére, amiért volt oly szíves ledarálni a csirkéket.)

Komolyabbra fordítva a szót, a PL érában elért legjobb bajnoki eredményükben jelentősen benne van, a csapatukat 2014 nyara óta irányító Mauricio Pochettino keze munkája. A Southampton elleni beharangozóban már ajánlottam Peet írását Pochettino munkásságáról, most viszont még aktuálisabb, így akinek kimaradt IDE kattintva bepótolhatja.

arsene-wenger-and-mauricio-pochettino

Bár a legtöbb jel a mi győzelmünkre mutat, azért kezeljük a dolgokat óvatosan. Sajnos a közelmúltban az a tendencia, hogy általában a vendég csapat akarata érvényesül, (magyarul aki odaadja a másiknak a labdát és beáll kontrázni) hogy aztán a hazai együttes sikeresen tökön szúrja  magát egy egyéni hibával vagy benézett kontrával, s futhasson az eredmény után. Elég visszagondoloni a tavaly vagy tavalyelőtt lejátszott bajnokikra, mindkét alkalommal hátrányba kerültünk, a végén pedig örülhettünk az X-nek. (A Lane-en pedig mi várhattuk előnyből a második félidőket, de sajnos egyszer Kane egyszer pedig egy agyatlan Coq kiállítás húzta keresztül Wenger számításait.) A tabellára pillantva akár aggódhatnák is, hisz a Spurs védelme jelenleg a legjobb a ligában, 10 meccsen mindössze 5 gólt engedtek az ellenfeleknek, amiből csupán kettő jött akcióból, kettőt szabadrúgás utáni beívelés nyomán, egyet pedig tizenegyesből kaptak. Helyzetünket megkönnyíti, hogy a védelmük vezére Toby Alderweireld sérülés miatt nem lesz bevethető, így a Vertonghen-Dier duóval fognak középen kezdeni, akiket a poszt elején megemlített 3 angol csapat nem tett annyira próbára, ahogyan remélhetőleg Alexisék fogják.

Hiányozni fog még a nyáron nekünk csontig benyaló, az EB-n élete formájában játszó, végül 30 millió fontért a Spurs-höz kerülő Moussa Sissoko, akit egy könyökös miatt meszeltek el utólag 3 meccsre. Az utóbbi időben Diaby babérjaira törő belga Mousa Dembelé, aki tavaly pótolhatatlan láncszem volt Pochettino gépezetében, idén viszont elég jól megoldották a pótlását a szintén nyáron igazolt Wanyamával, aki mellé ha odapakolt egy kis észt is a pivotba (ez a személy általában Dier volt), a kenyai verőnéger leginkább a védekező feladatokra fókuszálva tökéletesen helytállt. Wanyama tavaly nagyon csúnyán zsebre vágta Özilt a Southampton elleni  4:0-s zakónk alkalmával, viszont idén már a meccseinkből ill. az blogos elemzésekből is kiderült, hogy nem kizárólag Özil asszisztjain áll vagy bukik a gólszerzési tudományunk.  A szegény ember Diego Costája, Erik Lamela még erősen kérdőjeles, ugyanakkor a lassan nemezisünké avanzsálódó, sérülésből éppen visszatérő Harry Kane biztosan ott lesz a keretben, hogy legalább csereként számíthasson rá Pochettino. Így Kane helyén a tavalyi holland gólkirály, Vincent Janssen rohamaival kell majd szembenéznünk, akinek legszebb idei akciógóljait szeretném nektek az alábbi videóban bemutatni. (Amennyiben Lamela mégis bevethető lesz, akkor viszont könnyen elképzelhető, hogy a Man.City ellen hamis 9-esként és eddig a teljes szezonban remekül helytálló dél-koreai Son kezd majd elől.)

Részünkről sokkal nagyobb gond, hogy Cazorla a legfrissebb hírek szerint a keretben sem lesz, így imádkozhatunk, hogy ne a Boro elleni körülményes labdakihozatalt és kilátástalan labdabaszást kelljen csodálnunk 90 percen át.  (szerk.: Cazorla egyébként szintén nem volt bevethető az ominózius Soton zakó alkalmával, igaz az akkor használt Flamini-Ramsey pivotnál minden más, jelenleg felrajzolható opció jobb lehet/lesz.) Monreal honfitársával ellentétben ott volt a meccs előtt készült utolsó edzés képein, de jelenleg az ő kimaradása lenne a legkisebb bajunk, mert a vállsérülésből szintén összedrótozott Gibbs eddig kitűnően, sőt nem túlzás azt állítani jobban teljesítve helyettesíti.  A maradék két kérdőjeles emberünk, Walcott és Bellerin a jelek szerint teljesen fittek és visszatérhetnek a kezdőbe. Giroud valószínűbb, hogy ismét a padról lehet Jolly Joker, bár reméljük már csak a gála fokozásának érdekében kell majd beküldeni, nem pedig tűzoltó megoldásként.

Kezdő11tipp:Cech-Bellerin,Mustafi,Koscielny,Gibbs-Xhaka,Coquelin-Walcott,Özil,Iwobi-Alexis
Eredményt most nem tippelek, viszont annyit még szeretnék megjegyezni, hogy a Pool előtti nyitófordulós meccshez hasonlóan jelenleg a Spurs is, mint akkor a Vörösök, mindössze egy darab győzelmet tud felmutatni az Emiratesben, ami talán a Wenger-éra leolvadásai között egy top10-es listára simán felférne. 6 évvel ezelőtt 2:0-s vezetést volt sikerült leadni, ki nem találnátok éppen Novemberben. Viszont mivel a negatív rekordok megújítása, az utóbbi években az aktuális MU managerek asztala, én bízom benne, hogy egy ilyen végeredmény áll majd az eredményjelzőn 3 óra előtt nem sokkal.

scoreboards

Macskafogó (Sunderland-Arsenal)

Ha van csapat a bajnokságban, amelyiknek már évek óta a Championshipben kéne rohadnia, az Tony Pulis aktuális együttese a Sunderland. Évről évre ugyanaz a jellegtelen, semmilyen foci, majd mikor már úgy tűnik tavaszra teljesen leégett a ház,  jó érzékkel & nem kevésnyi faszmákkal hoznak egy olyan edzőt, aki benntartja őket, hogy a következő évben kirúghassák és az egész körforgás kezdődjön előröl. (Lásd: Di Canio, Poyet, Advocaat ill. Allardyce, akik közül utóbbi igaz önként távozott, de ne legyen kétségünk, hogy az idei szezonra megfelelő erősítések híján, az általa kiváltott kiesést elkerülő flow hatás sem tartott volna az örökkévalóságig.) Az aktuális palimadár, aki eljátszhatja az őszi pancser szerepét, nem más, mint A Kiválasztott David Moyes.

5464

Jobban tette volna, ha inkább Kínába megy pénzt keresni, ugyanis ez a meló semmi másra nem lesz jó. A MU bukás óta nyílegyenesen lefelé hasító edzői pályáját nem itt fogja visszaküzdeni az egykori, Evertonnál megszokott elfogadhatóként stagnáló szintre. Már a nyári igazolásain is felfedezhetőek voltak az előre kódolt bukás jelei. Klubrekord igazolásként (14 millió font) elhozták a Lorient-tól az idei mellett mindössze egy európai szezont letudó gaboni Didier N’Dong-ot;  a londoni kukák mellől a Chelsea egyik zsákban kivágott szemetét (Papy Djilobodji) valamint az ingyenes hulladéklerakóból Steven Pienaart és Victor Anichebet. A nosztalgia jegyében pedig korábbi manchesteri kenyéradójától a Paddy McNair, Donald Love duót.
Bár a véglegesített igazolásaik egy büdös nagy karót érdemelnek, a kölcsönbe érkezőket (Januzaj, Manquillo, Denayer) minimum egy hármasra értékelhetjük. Bennük legalább rejlik valamennyi potenciál, amire Moyes tavasszal megérkező utódja majd apellálhat.
ndong-8878560885

Nem nehéz kitalálni a fenti magasztaló szavak után, hogy a tabella 20.helyén tanyáznak, mindössze 2 megszerzett ponttal és ássák magukat egyre mélyebbre a kiesőzóna mocsarában. Holnap sem fognak megszakadni azért, hogy valamilyen módon megszerezzék első bajnoki győzelmüket, hasonlóan élvezetes meccsre számíthatunk, mint a Burnley vagy Middlesbrough ellen. Az eredményeik kissé csalókák, hiszen igazán méretes zakót eddig csak az Everton szabott rájuk, de az elbukott meccseik között több olyat is találhatunk, amit egy hajrában bekapott góllal buktak el. Nagyban megkönnyítené a dolgunkat, ha a Watford elleni idegenbeli meccshez hasonlóan sikerülne korán betalálni, hogy törje a seggüket a buszuk ülése és kénytelenek legyenek kimozdulni a komfortzónájukból.

Néhány statisztikai adat, ami mellettünk szól:

  • A tizenöt sunderlandi PL vizitálásunk alatt mindössze 8 gólt tudtak ellenünk szerezni.
  • Az utolsó 4 idegenbeli meccsünkből 3-szor sikerült kapott gól nélkül zárni a 90 percet a Stadium of Light-ban.
  • Az utolsó 25 egymás elleni PL meccsből csak 1-szer tudott nyerni a Sunderland, még 2009 novemberében.
  • Moyes 14 alkalommal kapott ki Wengertől a Premier League-ben.
  • Giroud az utolsó 6 PL meccsén 5 gólt & 2 gólpasszt tud felmutatni a Sunderland ellen.

letoltes

Nagy szó ez így az ősz végén, de sérült fronton még mindig nem teljesen katasztrofális a helyzetünk. A Sunderland részéről  Moyes is megerősítette, hogy Denayer és Cattermole biztosan nem játszik (utóbbi hála Istennek, mert ligaszinten top10-es favágó), mellettük még Borini, Kirchoff és két ex-Ágyús, Seb Larsson valamint Vito Mannone sem bevethető.  Részünkről Mertesacker, Akpom, Welbeck és Lucas aki biztosan nem lesz; míg a Monreal, Cazorla, Walcott trió erősen kérdéses. Bár Walcott fossa a gólokat, de a Boro ellen (ill. tavaly egy fél szezonon át) már láthattuk, mégis Cazorla az, akinek leginkább megérezzük a hiányát. Személy szerint én mindhármójukat kiültetném a szombati ill. a bolgárok elleni idegenbeli meccsen is, jóval nagyobb prioritás, hogy a Spurs és MU elleni derbikre legyenek teljes mértékben bevethetőek. A negatív hírek mellett, szerencsére hatalmas boost, hogy Giroud végre tényleg bevethető, tőle pedig általában mindig kijön pár extra teljesítmény, amikor perifériára kerül a kezdőcsapatot illetően. (Ezért holnap csereként beállva be is fog találni.)
(szerk.: Természetesen Xhaka sem bevethető, a Macskák ellen fog lejárni az eltiltása.)

Tipp: 0-3, kissé merész, de meggyőződésem, hogy a nyögvenyelős-buszfeltörős előjelek ellenére, ennek a meccsnek nagyobb a füstje, mint a lángja és az első gól megszerzése után simán bedaráljuk őket.

Kezdő:  Cech-Bellerin, Mustafi, Koscielny, Gibbs-Elneny, Coquelin-Oxlade-Chamberlain, Özil, Iwobi-Alexis

Egy modern kupaklasszikus (Arsenal-Reading)

 

 

20:45-től már a nyolcaddöntőkkel folytatódik a Ligakupa sorozata. Ellenfelünk egy kellemes régi ismerős, a Reading csapata lesz, akik ellen a közelmúltban a körmeinket lerágva kellett kiizgulni az aktuális kupatovábbjutást. Hazai pályán talán most nem kell majd a felesekért nyúlni, de röviden elevenítsük fel mi történt a korábbi két találkozás alkalmával.

arsenal-win-reading

2012. október 30-án a klub, történetének egyik legemlékezetesebb Ligakupa meccsét játszotta a Madejski stadionban. 37 perc után már 4-0-ra égtünk, amin a később mesterhármast szerző Walcott még a félidő végén minimálisan kozmetikázott. A kapaszkodást egy trademark Giroud fejesgóllal sikerült folytatni, majd amikor már úgy tűnt, hogy mégsem jön össze a comeback, megtörtént a csoda. Koscielny (mikor már nagyon ég a ház), jó szokásához hűen betalált, hogy a hosszabbítás hosszabbításában Walcott góljával (amit Jenkinson biztos, ami biztos alapon még egyszer a hálóba lőtt) az egész csapat a mennybe menjen. Az extázist mi sem írhatja le jobban, hogy Coquelin és Giroud már dobták is kifelé a szurkolóknak a mezeiket, megfeledkezve róla, hogy ez bizony nem az FA kupa, így a hosszabbítás révén vissza kellett kuncsorogniuk a szerelésüket. Ekkor bizony még nem is sejthettük, hogy a csodáknak koránt sincs vége. A hosszabbításban az a Chamakh duplázott és végül tette fel a pontot az i-re, aki azt megelőzően utoljára 13 hónapja lőtt tétmeccsen gólt Ágyús mezben. Arról nem is beszélve, hogy tőle általában 5-ösről bekotort ill. pontrúgásokat, beadásokat követő fejesgólokat szokhattunk meg, ennek ellenére ezen az ominózus találkozón mindkettőt a boxon kívülről szerezte.  A szöveges felelevenítésen túl íme az összes találat:

A következő találkára a Wembleyben került sor, még tavalyelőtti kiírás elődöntőjében, ami két hatalmas kapushibával tarkítva bizony több izgalmat tartogatott, mint a Villa későbbi lesimázása. Alexis jóvoltából még az első félidőben megszereztük a vezetést, hogy ezt követően Szczesny a Marlboro szálak mellett egy hatalmas potyával beüsse az utolsó szeget eddigi Ágyús karrierjének koporsójába. A legvehemensebb szurkolók talán Gibbst is előkapják a piszlicsáré blokk miatt, de ilyen suta, belekapós védési mozdulatot kapustól ritkán látni, sokkal inkább olyan általános iskolásoktól, akik éppen ismerkednek a röplabdás felső kosárérintéssel.  Atkinson jóvoltából megúsztunk egy véleményes Debuchy kezezést (pedig ekkor még nem is fújtak nekünk a bírók), így ismét jöhetett a hosszabbítás, melynek tragikus hőse a Reading kapusa, Speroni lett. Az egész meccsen kiválóan védő argentin, a ráadás első félidejének végén egy Alexis által megeresztett védhető lapos lövést, a rövid sarkon kezeiből kicsúszva a lábai között csorgatott a hálóba, lehúzva addigi remek teljesítményét ill. csapattársai morálját, akik fejben ekkor már vélhetően a tizenegyesekre készültek.

A Nottingham ellen már pedzegettem, hogy a kupákban általában azok az alsóbb osztályú csapatok a veszélyesebbek,  akiknek nincs elérhető közelségben a PL feljutás. Gondoljunk csak a tavalyi Hull City ellen megvívott FA kupa meccsekre, ahol Bruce az otthoni újrajátszáson sem volt szívbajos az elérhető legerősebb kezdő helyett egy felforgatott csapattal kiállni, ahogy azt az Emiratesben is tette.
A felidézett két meccs szezonjában a Reading kb. a középmezőny és alsóház mezsgyéjén mozgott, így nyugodtan összpontosíthattak a hazai kupákra is. Idén kicsit más a helyzet, hisz a szezon előtt kinevezett új manager (korábbi Safbérenc) Jaap Stam eddig remekül vezényli a Királyiakat. Az elmúlt 5 meccses apróbb gödör ellenére is ott tanyáznak a 8. helyen karnyújtásnyira a playoff pozícióktól, amit egy PL feljutással megfűszerezve bármelyik Reading szurkoló elcserélne egy hosszabb kupameneteléssel.

stamsigns-4x3154-3141615_613x460

Ami minket illet, ma már nem lesz pardon, Wenger atyánk alaposan meg fogja keverni a kártyáit, ahogy tette azt az előző körben, a Forest ellen is. Előre csöpögtett infó, hogy ismét Gibbs fogja csk-ként kivezetni a csapatot, mellette pedig Holding és Gabriel is kezd a védelemben. (Érdekes lesz, mert Holding és többnyire Gabriel is akkor nyújtott jó teljesítményt, amikor egy rutinosabb arc (Merte vagy Kos) mellett játszott, így ez kicsit a vak vezet világtalant esete, de mivel úgyis többet rúgunk, sérülést meg nem éri meg kockáztatni a Kostafi duó számára, bőven belefér.) A másik bekk posztra Maitland-Niles mellett a hosszú sérülése után most már a felnőttek között is hadra fogható Jenkinson pályázik, aki Wenger ígérete szerint játszani is fog. A középpályán Elneny mellé Oxlade-Chamberlain várható, míg előttük a Reine-Adelaide, Iwobi, Lucas és Giroud négyes rohamozhat. Utóbbi kezdése a legkérdőjelesebb, de mivel sajnos Akpom jelenleg sérült, nem csak a 70. perctől csodálhatjuk majd újra kedvenc bójánk hisztériás rohamait. A kapuban pedig az a Martínez állhat, aki több Champo kölcsöntől megedződve, már nem falja olyan falánkul a gombócokat, mint a 7-5 alkalmával, így ma ha nem is clean sheet-tel, de maximum 1 bekapott góllal lehozza a meccset.

Tipp: 3-1, méghozzá görcsmentesen letudva, hogy aztán hétvégén kivasaljuk a fekete macskákat, akik már jóval több életet felhasználtak a nekik szabvány szerint kiosztott kilencnél.

Bulgária új kirakatcsapata (Arsenal-Ludogorets)

A bolgár klubfutball kapcsán az embernek rögtön a két szófiai csapat, a Levszki és a CSZKA ugorhat be első blikkre. A közelmúltban viszont korántsem ez a két csapat dominálja a hazai és európai porondot, hanem mai ellenfelünk a Ludogorets Razgrad. Pedig esetükben egy gyerekcipőben járó klubról beszélhetünk. 2001-ben alapították őket Ludogrie FC-ként, viszont végleges nevüket a város másik, 2006-ban csődöt jelentő együttesétől a Razgrad 2000-től megörökölve tudhatják magukénak. (Utóbbit eredetileg 1945-ben alapították, amelyre utaló évszámot a címerükben is fellelhetünk.)

A 2009/2010-es szezonban még a 3.osztályban vitézkedtek, ám ekkor megérkezett a tőkeinjekció és a hirtelen élvonalbeli tagság (lásd itthonról a Felcsút,Gyirmót,Mezőkövesd szentháromságot), ami mögött esetükben Kiril Domuschiev, bolgár üzletember (nem pedig a TAO pénz áll), aki pont 2010-től pénzeli a klubot. A csapatépítési koncepciójukat leginkább a Shakhtar Donyeckéhez lehet hasonlítani, légiósaik között túlnyomórészt dél-amerikaiakat (főként brazilokat) fedezhetünk föl, viszont van itt madagaszkári játékos is, aki miatt személy szerint a Sport TV egyik BL gólösszefoglalójában, maga Nyilasi Tibor is butthurtkodott egy sort, felháborodottan számonkérve a hazai „top” csapatokat, hogy itthon miért nem működik ilyen jól a scout rendszer, hozzánk miért mindig a ZS kategória jut a légiósokból. (Nem is tudom, talán mert nem a sógor-koma-jóbarát és egyéb csókosok ülnek ezen pozíciókban.)

A fentebb leírtak függvényében nem nehéz kitalálni: 2012 óta egyeduralkodók a honi pontvadászatban: ezóta mindig ők nyerték a bajnokságot, a kupát illetve szuperkupát pedig két-két alkalommal hódították el, amellyel harmadik klubként csatlakoztak a föntebb említett riválisaik mellé, akik korábban képesek voltak a triplázásra.

12-05-28-31023_1

Most pedig jöhetne a jogos kérdés, hogy: „Egyeduralkodók egy NB1 kaliberű bajnokságban, na és akkor mivan?”. Nos, igazából az, hogy a bajnoki cím/kupagyőzelem kiharcolásával, az európai hadszíntéren ők általában korántsem a Július-Augusztus hónapokban maxolják ki a nemzetközi menetelést, ellentétben a regnáló magyar bajnokkal/kupagyőztessel. A selejtezőktől tovább tekintve,  2013-ban debütáltak az EL-ben, ahonnan a PSV, Dinamo Zagreb, Odessa hármas közül, mindössze az ukránokkal egyszer leikszelve 16 ponttal, csoportgyőztesként várhatták a tavaszt, ahol a 32 között nagy bravúrral még sikerült búcsúztatni a Laziot, végül a nyolcaddöntőben a Valencia jelentette a végállomást, egy oda-vissza simázással (0-1, 0-3).

Az  idei BL csoportkör előtt egyszer már megmérettették magukat a legrangosabb európai kupasorozat őszi küzdelmeiben, amikor is a Real Madrid-Liverpool-Basel hármas mögött, négy ponttal a negyedik helyen végeztek, bár nem sok híja volt, hogy a Vörösök ellen sikerüljön veretlennek maradni, aminek lehetőségét végül Gerrard 93.perces anfieldi tizenegyese süllyesztette el. Negyedik kalaposként Fortuna idén sem szegődött melléjük, viszont ha drasztikusabban nem borul a papírforma, hazai pályán jó esélyük lesz megcsapni ezt a kiherélt Baselt, akiktől a nyitófordulóban sikerült egy pontot elrabolni. (Bánhatják, hogy nem ellenünk kezdtek, a hatodik fordulóban Wenger biztos továbbjutás esetén legendásan ligakupásra veszi a figurát.)

2006052_w2

Rotálni pedig ma sem ártana, természetesen épelméjű keretek között. A teljes sorcsere majd a Reading ellen lesz aktuális, viszont a sajtótájékoztatón valahogy nem az sugárzott az öregből, hogy a kapuscserén kívül jobban megvariálja a csapatot. Lö kitérő válasz: Jelenleg csak azon agyal, hogyan lehetne megnyerni a meccset illetve meglátja, hogyan sikerül a játékosai regenerálódása.

Nyilván okult a tavalyi csoportkörben bemutatott pengeélen táncolásból, viszont amíg nincs bebiztosítva a továbbjutás, ennél a meccsnél jobb alkalom nem lesz 2-3 kulcsember pihentetésére. Xhaka lehetséges kezdése is kérdéseket vet föl, mivel igaz ebbe nem kell sokat belelátni, de Wenger mellett pont a Gránit helyére pályázó Coquelin volt jelen a sajtószobában, ahol el is mondta, hogy már 100%-ig fitt és készen áll a játékra, valamint osztotta mestere nézeteit, miszerint nagyon fontos lenne ez a 3 pont, ugyanis a hátralévő sorsolásunk még tartogathat meglepetéseket.

Véleményem szerint a svájcinak mindenképp kezdenie kéne, mivel  3 meccsre meszelték el (Middlesbrough, Reading, Sunderland) így a mai fellépése után, leghamarabb csak a bulgáriai vendégjáték során fogjuk viszontlátni. Új sérült szerencsére nincs, Giroud és Ramsey már edzésben vannak, jó eséllyel a Reading ellen ott lesznek a meccskeretben.

678851
Tipp: 3-1; a mai találkozót simán letudjuk, viszont a visszavágó már jóval rágósabb falat lesz, ugyanis a bolgár rematch már pusztán a November ténye miatt is hidegrázós, valamint azután a meccs után jön a MU-Spurs duó, ami azért kategóriákkal komolyabb feladat lesz a gyógyegérnek tűnő Boro-Sunderland pároshoz képest.

Kezdőcsapat: Ospina – Bellerin, Mustafi, Koscielny, Gibbs – Cazorla, Xhaka – Walcott, Özil, Oxlade-Chamberlain – Alexis

Törött szárnyú Hattyúk (Arsenal-Swansea City)

A tabellára ill. aktuális formára pillantva a Swansea elleni találkozót egy legyintéssel el lehetne intézni, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nagyítóval kell keresni azokat a csapatokat, akik a walesiekhez hasonló jó győzelmi százalékkal rendelkeznek az Emirates-ben lejátszott bajnoki meccseket figyelembe véve. (5 meccsből 1 győzelem még 2011-ben Arshavin jóvoltából, emellett 1 döntetlen és 3 vereség.) November már a spájzban, sajnos ez a meccs kiváló petting lesz az elkövetkezendő hónap megpróbáltatásaira. (Nem mintha a legutóbbi Burnley elleni találkozó ne lett volna az.)

A Liberty Stadium sem a szívünk csücske, a nem rangadónak számító meccsek közül szorosan ott van a Britannia és a St. Mary’s nyomában, de ezeken a hazai meccseken saját kapu előtti impotenciánk mellett, általában _klasszis_  jelmezbe öltöztettünk boldog boldogtalant a Hattyúk ex-csatárai közül. Ki ne emlékezne egykori spanyol mumusunkra Michura, aki bár napjainkban már a spanyol 2.osztályban vitézkedő Real Oviedo-nál keresi kenyerét, ellenünk mégis rendre betalálva hónapokig a neve mellett tudhatta a #vegyükmeg-et, hasonlóan a párduc imitátor Gomis-hoz vagy a Stoke-kal jelenleg a Champo felé hasító, rövid időn belül sanszosan az ázsiai kultúrába is belekóstoló Bony-hoz.  (Felkészül Borja Baston? A sormintába kiválóan illeszkedne.)

michu
Atyánk valószínűleg verejtékezve riad fel, ha hattyúval álmodik, hisz mióta felkerültek a PL-be a frissen menesztett Guidolin kivételével , mind a 4 korábbi managerük ellen kapitulált. (Brendan Rodgers, Michael Laudrup, Garry Monk, Alan Curtis; utóbbi háromtól az Emiratesben.) Szárnyaló formánk ellenére, a győzelem kiharcolása most sem ígérkezik egyszerűnek, ugyanis ez lesz új mesterük, Bob Bradley debütáló meccse a walesi kispadon. Bradleyt leginkább az USA korábbi szövetségi kapitányaként ismerhettük meg, klubedzőként MLS csapatokon kívül, Európában csak a norvég Stabaek ill. francia Le Havre együtteseit irányította, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy 58 éves korára jutott el karrierje csúcsára, még ha ezt egy szebb napokat is megélt, idén kiesőjelölt PL csapat jelenti. A rossz mérleg ellenére a nyomás mégsem a Papán, hanem Lex Luthor földi helytartóján lesz, akit bizony eléggé keserű szájízzel fogadtak a Hattyúk szurkolói.  Sokan már-már odáig merészkedtek, hogy csak azért nevezte ki a klub új amerikai vezetősége, mert ő maga is amerikai. (Megértem őket, hiszen mit nekik egy szövetségi kapitányként sokat látott, tapasztalt szakember, amikor olyan ászok voltak a kinevezése előtt szabadúszók, mint a friss botrányhős Sam Allardyce, Steve Bruce vagy Steve McClaren.)

skysports-bob-bradley-swansea-city_3803146
Az okot, hogy a Swanseat miért is fenyegeti jelenleg a kiesés réme, nem feltétlenül az edzőik alkalmatlanságában kell keresni. A klub, mely 2013-ban még Ligakupa győzelmet ünnepelhetett, majd az Európa Ligában is megérte a tavaszt, Laudrup távozása után fokozatosan kezdte leépíteni a saját keretét és évről évre engedte el kulcsjátékosait (Ashley Williams idei dobbantása a védelem tengelyéből, könnyen feladhatja nekik az utolsó kenetet), akiknek pótlására bár voltak épkézláb próbálkozások is (Fabianski, Ayew, Bony – akit föntebb lekutyáztam, de Walesben kifejezetten vállalható teljesítményt nyújtott) egy jó igazolásra legalább kettő rossz jutott.  Az idei nyaruk is elég konszolidáltra sikerült, ami az érkező oldalt illeti: értelmesnek tűnő igazolásuk, a már szintén említett spanyol Borja Baston és a kölcsönszerződése után véglegesített Leroy Fer, aki jelenleg 4 találatával vezeti a házi góllövőlistát. (Fontos kiegészítés: Ahol eddig Fer megfordult Angliában (Norwich, QPR) a csapat 1 éven belül a másodosztályban találta magát.) A jenki tulajok Július óta ülnek a walesi volánnál, így kissé érthetetlen miért nem nyomtak egy kis extra tőkét a projektbe, ami az érkező játékosokat illeti. Ha nem is olyan nagyra törő ambíciókkal érkeztek, mint távol és közel-keleti befektető kollégáik, a konstans PL szereplés még mindig jobban jövedelmezne , mint a kiesésért egyszer leszakított búcsúpénz.

130225swansea

Ne legyenek kétségeink, a holnapi meccsen újból mi fogunk dominálni, remélhetőleg átszakítva azt a mentális gátat, amit a Hattyúk elleni hazai nyeretlenség jelent. (Egy ilyet idén már sikerült abszolválni, hisz a Chelsea elleni meccset is hasonló előzményekkel várhattuk.) A győzelem tovább színezhetné a bajnoki címről szövögetett álmokat, hazai pályán kiesőjelöltek ellen egyszerűen nem fér bele a pontvesztés, arról nem is beszélve, hogy Novemberre nem ártana a lehető legnagyobb fórral ráfordulni, akár az élen tanyázva, ugyanis erre a saját ill. riválisaink sorsolásán végigfutva nagyon is reális esély mutatkozik.
Sérültekről hosszabban nem szeretnék nyilatkozni, korábbi beharangban így is sikerült eljinxelnem Giroudt ill. Ramseyt, természetesen egyikük sem lesz holnap bevethető, a hosszútávú sérültek (Mertesacker & Welbeck) mellett. Jó hír ugyanakkor, hogy Coquelin jóval hamarabb felépült a hosszabbra kalkulált sérüléséből, így holnap Wengernek újból lehetősége adódik Xhaka padoztatására.
Tipp: 2-1, a Burnley elleni meccshez hasonló kínkeserves módon, éppen kicsikarva. Az ág is húzza a Swanseat, de a játékuk már Guidolin utolsó hetei alatt sem volt olyan kilátástalanul gyenge, mint pl. amit a Stoke vagy a Sunderland produkál hétről-hétre.
Várható kezdő: Cech-Bellerin, Mustafi, Koscielny, Monreal-Cazorla, Coquelin-Walcott, Özil, Iwobi-Alexis

Kicsorbíthatatlan svájci bicska? (Arsenal – Basel)

Hazai pályán várhatjuk a BL csoportkörének folytatását, melyben ellenfelünk az angolok levesébe előszeretettel beleköpő albán svájci FC Basel csapata lesz. A közelmúltban a Manchester Unitedet ill. a Liverpoolt is sikerült az Európa Liga egyenes kieséses szakaszába deportálniuk, míg a Tottenhamet a legjobb 8 között búcsúztatták a második számú európai kupában, hogy az elődöntőben a Chelsea ellen kettős vereséggel búcsúzzanak. A revans a következő szezonban csak félig sikerült, mert hiába verték el oda-vissza a kékeket a BL-ben, a Schalke & Steaua Bukarest kettős ellen mindössze 2 pontot sikerült szerezniük, ami miatt végül nekik jutott a csoport 3. helye és az EL. Az Arsenal ellen ez lesz az első összecsapásuk, remélhetőleg jóval kevesebb sikerélménnyel. (Továbbjutás szempontjából talán a legfontosabb 3 pont lehet ez a mai, hisz ha már happy end lett a párizsi randevú vége, hazai pályán nem kéne olyan repülő rajtot venni, mint tavaly az Olympiakosz ellen és a hátralévő meccseken végig a saját torkunkon tartani a kést.)

baselangolok

 

Bár hazájukban rekordbajnoknak számítanak, ha egy angol csapattal kellene párhuzamba állítanom őket, az a Southampton lenne. A Szentek elleni beharangban írtam, hogy játékosnak (legyen az saját nevelésű vagy máshonnan igazolt) és edzőnek egyaránt kiváló terep a lehetséges következő szint eléréséhez. A Baselre ez halmozottan igaz, hiszen nem kell messzebbre mennünk, elég a saját keretünkre tekinteni: Granit Xhaka egykori basel nevelés, míg az egyiptomi Mohamed Elneny-nek elég volt szűk 3 év, hogy az El Mokawloon csapatából indulva, a rövid baseli kaland után a világ egyik legjobb bajnokságában, a Premier League-ben játsszon. Topligákat tekintve mégsem a Premier League, hanem a Bundesliga az, ahova a legnagyobb számban exportálják játékosaikat, akik általában nem is szoktak szégyent vallani. Erre is remek példa Xhaka, aki a Mönchengladbach-nál vált Európa szerte elismert játékossá, mellette pedig aki a legnagyobb karriert futotta be a közelmúltban, a szintén baseli nevelésű horvát Ivan Rakitic, aki a Schalke után egy kisebb sevillai kitérővel, ma már az FC Barcelona alapembere. A témáról bővebben érdeklődőknek javasolt kattintani ERRE és ERRE a cikkre, előbbinél 2014-ig bezárólag megvilágítják a Basel-Bundesliga frigyet, míg utóbbi egy „Mi lett volna ha…” találgatás, hogy is nézhetne ki a Basel, ha nem adja el a legjobb játékosait. (Mondjuk a másodikat nagyon nem kell bemutatni, mi Ágyús szurkolók is rengeteg hasonló írással találkoztunk, abban a bizonyos stadionos elmúltnyócévben.)

Edzőik közül karrier szempontjából a közelmúlt legnagyobb sikereit, a magyar szakma által kóklernek kikiáltott Paulo Sousa érte el, aki jelenleg a Fiorenina mestere. (Mondjuk ezzel az állítással vitába lehet szállni, hiszen Heiko Vogel már a spájzban van a Bayernnél (a 2012-ben kirúgással véget érő, mégis sikeres baseli időszaka után, a München (1998 és 2007 között már dolgozott a németek utánpótlásában) U19-es majd 2. számú csapatánál vállalt és jelenleg is vállal munkát), nagyon merész dolog kijelenteni (ami Vogel saját elmondása szerint a legnagyobb álma), hogy Ancelotti után ő fogja átvenni a karmesteri pálcát a bajoroknál.) Murat Yakin pedig hiába volt elődöntős a csapattal az EL-ben, a moszkvai hidegben a pár poszttal korábban megénekelt Emeryhez hasonlóan, 2015 nyarán megbukott, azóta pedig nem is vállalt munkát. Jelenlegi trénerük, a játékosként és eddig edzőként is kizárólag Svájcban szereplő Urs Fischer, akivel tavaly bajnoki címet valamint az Európa Ligában a későbbi győztes Sevilla ellen, egy nyolcaddöntős búcsút könyvelhettek el.

ursf

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy rendszeresen követem a Baselt, de összehasonlítva a jelenlegi keretüket a korábbiakkal, talán kijelenthető, hogy az elmúlt évek leggyengébb csapata a mostani. Legnagyobb tehetségüket, a 19 éves svájcinéger Breel Embolot még a nyáron elvitte a Schalke, a jelenlegi állományról sokat elmond, hogy a PL-ben és a Serie A-ban egyaránt megbukó, Seydou Doumbia a legértékesebb játékosuk papíron. Mellette még érdemes lesz figyelni a nyáron nekünk magyaroknak az életét is megkeserítő izlandi Birkir Bjarnassonra, a játék szervezéséért felelős argentin veterán Matias Delgadora, ill. Granit Xhaka bátyjára Taulantra, aki öccséhez hasonlóan a védelem előtt szerepel. (Utóbbi a meccs előtti nyilatkozatához bizony nem a Lord Bendtner-féle önbizalom kisokost lapozgatta, ugyanis mikor szóba került, hogy egy napon szívesen játszana ismételten együtt a tesóval, ő nem az Arsenalt nevezte meg helyszínként, hanem a Baselt.)

Albania v Switzerland - EURO 2016 - Group A
Hazai részről Coq sérülése miatt Wenger kénytelen lesz változtatni a Chelsea elleni győztes csapaton. Van azért abban valami bűbájos, hogy pár hete a pokolba kívántuk Coq-ot, míg most, hogy már kezdett működni a megálmodott rendszer, rögtön 3 hétre elveszítjük. Szerencsére mellette a sérültlista változatlan, Mertesacker és Welbeck még mindig olyan távol a visszatéréstől, mint batyus zsidó az Istentől, ugyanakkor kissé lelombozó hír, hogy a múlt hétre ígért Ramsey vélhetően csak a következő válogatott szünet után lesz bevethető. Giroud a párizsi eltiltás miatt egyébként sem játszhatna, az ugyanekkor összeszedett lábujjsérülése miatt még vasárnapra is erősen kérdéses. Tipp: November még messze van, így ma nem is fogunk pofára esni: tükörsima 2-0, a második félidőben már a Burnleyre pihenve. Lehetséges kezdő: Ospina-Bellerin, Mustafi, Koscielny, Monreal-Xhaka, Elneny-Walcott, Özil, Iwobi-Alexis
Véleményem szerint Cazorlával óvatos lesz Wenger, nem fogja rögtön a szezon elején túlnyomni nála a gázpedált, hogy aztán a tavalyi szezonhoz hasonlóan hónapokra elveszítse a novemberi-decemberi hajtás derekán.