Egy hívatlan vendég (Arsenal-Burnley)

A decemberi Everton-Man.City kettős zakót követő virtuális szezonravatal után pofon egyszerű volt a képlet arról, hogy mégis hogyan lehelhetünk újra életet a megtépázott bajnoki reményeinkbe. A Chelsea meccsig esedékes 6 meccsből lehetőség szerint mind a 6-ot meg kéne nyerni, hogy aztán a Stamford Bridge-en magunk törjünk pálcát a saját sorsunk felett, hogy a tavaszi hónapokban előre vagy inkább a hátunk mögé ill. a Wenger Trophy-ra kelljen figyelnünk. Bár ez a projekt Bournemouth-ban már-már bukni látszott 3-0-nál és úgy tűnt a déli kiscsapat lesz, aki valóban felravatalozza és ha már olyan közel van, egyenesen bele is szórja az köpésre található La Manche csatornába az idei bajnoki címről szőtt álmainkat. Heroikus küzdelemben sikerült kikaparni az X-et, így az összesített mérlegünkre végülis nem lehet panasz 3 győzelem 1 döntetlen, papíron elvileg a könnyebb része jön, hisz otthon fogadhatjuk a most következő Burnleyt, valamint az ősszel a vártnál simábban lepofozott Watfordot. Ugyanakkor hiába a jó széria, a -8 még mindig kurva nagy hendikeppnek tűnik, ráadásul az elmúlt hetekben az idegenbeli találkozókon (kalap alá véve az FA kupa meccset is) mintha kizárólag 45 percre lett volna szakosodva a csapat en bloc Wengerestül, közben végigasszisztálva ahogy az ellenfél akarata érvényesül. A blogos kommentmezőben kissé ironikusan poénkodtunk rajta, hogy Cazorla sérülésével talán újévre, legkésőbb tavaszra megtalálja a legideálisabb duót a pivotba, valamint a koszovói-albán erejében is eljövé az egyensúly és nem kell box-to-box középpályásként robotolnia, mint jó néhány elvetélt próbálkozású őszi mérkőzésen. A megoldás fénye talán már pislákol az alagút végén, de nem szeretnék kontárkodni, majd Peet megmondja a frankót a meccs utáni elemzésben.

Ami a Burnleyt illeti, én a magam részéről simán az utolsó 3 hely valamelyikére jósoltam őket a Hull & Swansea duóval karöltve, valahogy nem akartam tudomásul venni, hogy a Sunderland idén is egy nagy rakás szar lesz. Ősszel igen komikus körülmények között sikerült elhozni a 3 pontot a Turf Moor-ról, ami miatt fel is robbant az internet, hogy ezek a mocskos gecik szétcsalják az Atyaúristent is, de ennél sokkal fontosabb, hogy lassan skalp kategóriájúnak tekinthetjük azt a győzelmet, hisz a Burnley az eddig begyűjtött 26 pontjából 25-öt otthon tett zsebre. Így nem nehéz kitalálni, hogy idegenben valami kriminálisan szarok, még ha az utóbbi időben nem is kapnak olyan nagy csicskalángosokat. Az egyetlen pontszerzésük az Old Traffordon elért 0-0 volt, amikor Tom Heaton jégkorong kapusokat megszégyenítő mennyiségű védéssel lehúzta a rolót. Gólszerzéssel szintén hadilábon állnak, bár jelzés értékű, hogy a 3 berámolt gombócukat a Southampton, Man.City, Spurs trió ellen szerezték.

A maradék 14 pont kikaparása már egyáltalán nem tűnik lehetetlen küldetésnek Sean Dyche csapata számára, viszont 2017. január 2-án történt itt valami, ami miatt bőven megérdemelnék, hogy kiessenek a gecibe.

A szezon hátralévő részére leigazolták a PL-veterán fenegyereket, (vagy büdös patkányt, kinek hogy szimpatikusabb) aki köszönte szépen, hálából a Southampton ellen jóvá is írt 3 pontot a Burnley egyenlegére egy betekert szabadrúgással. Túlságosan nem szeretnék belemenni a nosztalgiázásba, de ez a görény mindig kiváló dramaturgiai érzékkel megáldva köpött a levesünkbe.

„First bloodként” 2006-ban, amikor még a Man.City játékosa volt, az általa értékesített tizenegyessel tudta legyőzni első alkalommal a manchesteri csapat az Arsenalt, már ami az 1992 óta íródó Premier League érát illeti. (Ekkor még az a veszély is felütötte a fejét, hogy Barton ágyús lesz, Wenger szimpatizált a fiatal angol játékával, benne is meglátta a potenciális Vieira utódot. Ebben mondjuk nincs sok újdonság, mint tudjuk Wenger mindenkit figyel és majdnem le is igazol.)

 

A két legemlékezetesebb eset viszont  newcastle-ös korából származik, az egyik a kurva cink 4-4en történt, amikor kórházi kimenőjét élvező Diabyt előbb majdnem visszaküldte a gyengélkedőre, majd miután Phil Dowd semmit nem látott, a gyógyszerektől ideggyenge Aboutól kapott nyakmasszázs hatására szende szűzként rogyott térdre, amit a dagadt rigó egy pirossal honorált, Diaby legnagyobb bánatára. Hogy szarabbul érezzük magunkat, két tizenegyest még bekúrt azon a meccsen, de nem is ragoznám tovább.

A másik sztorinak  szintén hatalmas tökönlövés lett a hozománya, az akkor soron következő Pool és MU meccsek előtt. Két ex-agysebész professzorunknál, a történetesen akkor PL debütáns Gervinhonál valamint Alex Songnál sikerült célt érnie a provokációjával. Elsőnek utóbbi törlesztett neki egy visszataposással, amit csak utólag értékeltek eltiltással. Homlok nem volt ennyire szégyenlős, face to face azonnal torkon ragadta, Barton pedig a Diabynál alkalmazott forgatókönyv szerint ismét elterült, a hülye elefánt pedig takarodhatott is lefele a pályáról.

Gervinhonak nem sok értékelhető megmozdulása volt Ágyús mezben, de ha hinni lehet Barton önéletrazji könyvének, a meccs után 72 órával találkára lett volna hivatalos Wengernél, akinek az egy szezonnal korábbi események után ez az ominózus meccs, illetve jelenet már túlcsordította az ingerküszöbén Bartont, így a lehetséges üzlet ismét kútba esett. (Jobban is jártunk Artetával.)

Véletlen egybeesés, de mintha utazna a négerekre. Szerencsére Iwobi jóval intelligensebb gyerek a fentebb említett triónál, így talán nem fog felülni a görénykedésre.

Patkányfaktortól és leparkoló Burnley busztól függetlenül, ezen a meccsen leginkább magunkat szopathatjuk meg. Még ha dadog is a csapat játéka, elől bőven van annyi tűzerőnk, hogy felnyissuk a Burnley védekezését, így én egy sima 2-0 mellett teszem le a voksom. A küszöbben ne essünk már újfent pofára, tényleg  legyen az a Chelsea meccs a bajnkoság hátralévő részét meghatározó mérleg nyelve. Bőven lenne törleszteni valónk a Bridge-en, ne tegyünk nekik szívességet, hogy az igazi megmérettetés előtt önmagunktól a földbe állunk.

Adj király FA kupát, csak az újrajátszástól ments meg uram minket! (Preston North End – Arsenal)

Fél 7-től számunkra is kezdetét veszi az FA kupa idei kiírása. Bár a sorozatot akár Wenger specialitásának is nevezhetjük, a legtöbb szurkolót kb. már annyira hozza lázba, mint egy Carling Capital One EFL Carabao Mikiegér Ligakupa meccs. Nekünk ágyúsoknak azért annyira mégsem közömbös, hisz 2014-ben épp ennek a kupának az elhódításával sikerült pontot tenni a 9 évig tartó színesfém aszályra, amit a következő évben sikerült megfejelni egy újabb diadallal és rövid ideig egyedüli rekorderként tündökölni, 12 végső győzelemmel. Wenger szintén (társ)rekordernek vallhatja magát 6 elsőséggel a legendás Aston Villa manager, George Ramsay mellett. (Arról nem is beszélve, hogy a blog/oldal történetében mérföldkőnek tekinthető BUDAPEST IS RED nevezetű össznépi bebaszás két alkalommal is a kupadöntőre lett felhúzva, ahol Vágási Ferivel ellentétben kiszállva az internetből, élőben együttesen zenghetett a kurvaanyád, miafaszvan és ingyensör izgulhattuk végig az eseményeket.)

Aktuális ellenfelünket leggyakrabban akkor említik velünk egy kontextusban (magyar platformokon mindenképp), amikor éppen a 03/04-es veretlenül bajnokságot nyerő csapatról nosztalgiáznak és hozzáteszik, hogy az angol első osztályban az Arsenal mellett ez a bravúr korábban csak a Preston North End csapatának sikerült, még a futball csecsemő korában, az 1888-1889-es szezonban, ami természetesen semmit nem von le a siker értékéből. (Nem véletlen, hogy hivatalos becenevükként is szokás használni a „The Invincibles”-t.) A veretlen szezon mellett, az első hazai duplázás címének is ők a birtokosai, amit szintén az előbb említett idényben vittek véghez, az FA kupa elhódításával. Kétszeres bajnok és FA kupa győztes csapatról beszélünk, az élvonalban utoljára mégis több, mint fél évszázada, az 1960-61-es szezonban szerepeltek, azóta pedig a legtöbb időt a második vonalban töltötték el. Utoljára a 2008-09-es szezonban voltak a feljutás közelében, ekkor a Championship-playoff elődöntője jelentette számukra a végállomást.

Wenger természetesen megadta a tiszteletet, mind a kupának, mind az ellenfélnek. Elmondása szerint a szezon top célkitűzései között van az FA kupa elhódítása (utólag könnyen okos az ember, amikor -8 pont a hátránya a bajnokságban illetve ismét a Bayernnel kell szembenézni a BL nyolcaddöntőben.) apróbb változtatások mellett a legerősebb csapatát fogja kiküldeni. (De minek, amikor már így is kezdünk a jó szokásunkhoz hűen darabra is rövidek lenni, persze büdös nagy maflás lenne a csapat moráljának, ha már a 64 között kiesnénk egy másodosztályú csapat ellen, de már a Bournemouth meccs is keményen bekérte a karácsonyi hajtás árát, így csak remélni lehet, hogy a 4 napos pihenő ellenére, ez a meccs már nem fog újabb áldozatokat követelni. + Elneny afrika kupázása így is adott a meglévő szarnak egy további pofont.)

Mindenesetre Simon Grayson, a hazaiak mestere, talán a sérültjeinken és az Alexis & Koscielny duó pihentetésén valamint a Papa, Bournemouth elleni első félidei „meccselésén” felbuzdulva kijelentette, ő bizony akkora bravúrra készül csapatával, mint 2010-ben amikor még harmadosztályú Leeds mestereként az Old Traffordon ejtette ki a MU-t, szintén a 64 között a 3.körben.

Óvatos tippként egy szűk 1 gólos sikert mondanék a javunkra, legyen végül bármennyire is erős/megvariált a kiküldött kezdő11. Nyilván szar lenne a korai búcsú, de az újrajátszásban még annyi pozitívumot sem tudok találni, mintha kizuhannánk. (A nagy januári sérülésből visszatérő ’tömeget” jelenleg egy személyben Welbeck teszi ki, így még azt sem lehet mondani, hogy az ő formába lendülésük miatt nem lenne ördögtől való egy Emirates-beli rematch, ami természetsen hova máshova, mint 2 bajnoki forduló közé lenne beékelve.)

A meccset 18:30-tól a Sport2 élőben közvetíti.

Akik mindig tahók maradnak (Arsenal – Stoke City)

Ha Ágyús szurkolóként egy virtuális dobogóra a három legutáltabb csapatot kellene elhelyeznünk, a Stoke City kivétel nélkül ott szerepelne mindenkinél.  Azon túl, hogy a Tony Pulis irányította Stoke-nál talán csak a Leeds United örvend(ett) nagyobb közutálatnak, számunkra sajnálatos kapaszkodó Ramsey lehentelése Shawcross által, illetve az ennél is gyászosabb szurkolói attitűdjük, amikor a Britanniában bet365 stadionban rendre fújolják a walesit, amint az labdához ér. (A die hard Wenger hívők bögyében is alaposan ott vannak, ugyanis a Papát tisztelettudó magatartás helyett, általában a kétségbeesett tekintetét ábrázoló kivágott papírmaszkos kifigurázással szokták „üdvözölni”.) Vagy lásd még hasonló finomságokkal, ami például az alábbi képen is látható.

Nyilvánvaló, hogy mindenki a kiesésüket várta, hisz mi másra lenne hivatott  egy olyan csapat, akiknél évekig az alap játékplan részét képezte, hogy a fullback akár már az ellenfél térfelének közepéről is hajítsa be a labdát a tizenhatoson belülre és ha adott hozzá egy gyámoltalan védelem + bizonytalan kapus, jó eséllyel góllal tudhatják le az „akciót”. (Nálunk sajnos ugye ez évekig adott volt, leginkább kapus poszton (Almunia, Fabianski), így részben ennek is köszönhető a lányos zavarodottság mellett, hogy annyira gyalázatos a Britanniás mérlegünk. Ugyanakkor meg kell jegyezni, bármennyire is ők játszották a liga leginkább nihilista fociját, a Championship soha nem fenyegette őket, Áprilisban már nyugodtan várhatták az utolsó hónapot, matematikailag is biztos volt, hogy a vonal fölött maradnak.
(Alábbi videóban megtekinthető a fentebb taglalt csodálatos játékelem, ami legalább annyira innovatív volt, mint a kosárlabdázás hajnalán a Sam Barry-féle triangle támadási rendszer.)

Csodálatos emlékek ezek, az utálat indexük ekkor lehetett a legmagasabban, mindenkibe belefagyott a szar, amikor a labdaszedő srác az oldalvonal mellett várakozó Delap felé dobta a törölközőt. A közutálat azonban sajnos az elmúlt években csökkenhetett, 2013-ban éles váltáson ment keresztül a klub, az addigi „sikerkovács” & legenda Tony Pulis helyét Mark Hughes vette át. Bár a Citynél nem tudta teljesíteni a kitűzött elvárásokat, a Stoke fejesek elképzeléseiben elsőre valószínűleg egy olyan csapat víziója szerepelt, mint a korábban Sparky által irányított Blackburn Rovers, akik 2004-2008 között Hughes kezei alatt igényes ember számára is fogyasztható focit játszva, stabil felsőházi, többször Európába is kijutó csapattá váltak.

A keretet teljes mértékben nem tahótlanította (Adam, Bardsley, Walters, Whelan és a csk. Shawcross is ott vigyorog a csapatban), inkább próbálta megtalálni az egészséges balanszt olyan arcok leigazolásával, akiknél a futball nem merül ki a kick and rushban (Krkic, Shaqiri, Arnautovic, Affelay és Allen is az ő regnálása alatt került a klubhoz).  A kőkorszaki focitól elrugaszkodva, már látszódik a fény az alagút végén, eddigi 3 szezonjában mindig a 9.helyen végeztek a bajnokságban (a tavalyi szezonban több nagy skalpot is begyűjtve: MU,City,Chelsea otthon kipipálva, Spurs, Arsenal, Leicester X-en tartva), ha pedig nincs az idei év tavaszi leeresztése (hasonló formát mutattak, mint a tökutolsó, tükörsimán kieső Aston Villa) bizony reálisan elérhető lett volna legalább  az utolsó Európa Ligát érő hely.

Pánikra ugyanakkor semmi ok, a mai meccs nem a Britanniában lesz, hanem az Emiratesben, ahol eddig a büdös életben nem tudtak még egy árva pontot sem szerezni. Gólt is csak szökőévente rúgnak: 8 eddigi egymás elleni bajnokin mindössze 3 találatra futotta. A szezont legalább olyan gyászosan kezdték, mint a fentebb említett tavaszt és bár a formájuk kezd kiegyenesedni, (utolsó 9 meccsükön csak 1 alkalommal kaptak ki) masszív csalódás lenne, ha rögtön a karácsonyi hajtás legelején beragadnánk és nem tudnánk őket agyoncsapni. (Arról nem is beszélve, hogy a 8 nap alatt esedékes 3-as pakkból is (Stoke,Everton,Man.City) ők ígérkeznek a legegyszerűbbnek, nem csak a hazai pálya miatt.)

A saját háztájunkon remek hírekkel szolgált Wenger a meccs előtt.  Debuchyn és a frissen megoperált Cazorlán kívül, már mindenki edzésben van a felnőtt keret tagjai közül. Coq visszatér a keretbe, miután Baselben eltiltás miatt nem játszhatott, mellette pedig akár már Bellerin is ott lehet, legalább a kispadon. (Úgysem lesz, ez ilyen karácsony előtti ajándékozási petting.) Welbeck és Mertesacker pedig keményen építik a kondijukat, hogy már január elsején tetszeleghessenek az új igazolások szerepében.  A kezdőben a szokásos BL utáni kapuscserén túl valószínűleg azok a játékosok is visszatérnek, akiknek a PL-ben rendszeresen bizalmat szavaz Wenger (Mustafi,Monreal,Coquelin), viszont a 3 nap/meccses erőltetett menetben jó tudni, hogy nyugodtan nyúlhat majd a Bázelben remekül teljesítő játékosaihoz is. Ami a végeredmény megtippelését illeti, ma még reális esélyt látok a gálára, ezért a tippem 3-0, amiből az egyik gólt a csereként beszálló Giroud fogja szállítani.

Mindenhogy happy end a vége? (Arsenal-Southampton)

20:45-től mi is letudjuk a magunk negyeddöntőjét a Southampton PL-EL vegyes csapata ellen, próbáljunk meg gyorsan végigszaladni rajta, mivel is járna az esetleges továbbjutás/kiesés.

efl-cup-640x360

2011 után jutnánk újból legalább elődöntőbe, nyerve magunknak +2 meccset januárra, ahol a ligakupás bohóckodás nélkül is legrosszabb esetben 7+1 (+1: lehetséges FA kupa újrajátszás) alkalommal pályára kell lépni. Az elmúlt évek negatív tapasztalatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez maga lenne a repülő rajt a kórházi ágyak felé, a decemberi 6 mérkőzés mellé egy januári 10-es pakk nem biztos, hogy az újévi igazolásaink mellett (Welbeck, Mertesacker, ?Cazorla?) a többiek szervezetére is jó hatással lenne, főleg ha Atyánk a döntő kapujában józan eszét vesztve az elődöntőkön a lehető legerősebb kezdőit küldené föl, mert kell neki egy Ligakupa arany, aminek megnyerésére ugye eddigi 20 éve alatt nem került sor. (Fontos megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem mindig a kiesés a legkifizetődőbb, 2014-ben a Citynél, míg 2015-ben a Chelsea-nél sikerült egy bajnoki címmel is megfejelni a januári flow-élményes mikiegér kupa diadalt.)

Álmodik a nyomor kategória, de amennyiben sikerülne a keret túlnyomó részének épségben maradnia, így legalább bőven jutna játékperc az első keret összes tagjának, megelőzve egy Debuchy-féle butthurt picsogáshoz hasonlót, amikor is a januári Bordeaux-ba postázását követően nemtetszését fejezte ki, amiért Wenger a spam mappába továbbította a MU ajánlatát, megfosztva ezzel őt egy kiváló lehetőségtől.

A kiesés margójára csak annyit jegyezzünk fel, ha meg kell baszódnunk, akkor arra talán a mai lenne a legkevésbé fájdalmas alkalom. A következő körben, a finálé küszöbén hasra esni igen savanyú szőlő lenne, még ha egy „2nd tier cup”-ról is beszélünk,  nem is ragozva a döntővel, gondoljunk csak az elmúlt 2 finálénkra, ahol igen kellemetlen emlékekkel sikerült gazdagodni a Chelsea illetve a Birmingham City ellen.

arsenal1

 

Rákanyarodva a meccsre, a Southamptont valószínűleg nem kellett túlzottan feltüzelnie Claude Puel mesternek, élénken ott van még a játékosok fejében a szeptemberben elbukott bajnoki meccs, amit egy 90. percben megítélt véleményes büntetővel sikerült behúzni.  Maga Puel és a játékosok is fogadkoztak a meccs előtt a továbbjutást illetően, a szezonban kitűzött legfontosabb céljaik között van a Ligakupa elhódítása.  Duzzadhatnak is az önbizalomtól, hétvégén korábbi mesterüknek Ronald Koemannak sikerült odapirítani az Everton fölött aratott 1-0-s hazai bajnoki győzelemmel, ahol olyan, a holland alatt még periférián lévő jövőbeli Pool játékosok fiatalok is szóhoz jutottak (Sims, McQueen), akik kiegészülve korábbi kupafordulókban és/vagy az EL-ben szerepet kapó további akadémistákkal (Hesketh, Reed) komoly fejfájást okozhatnak a mai este.

Saját kezdőnket illetően ma minimum akkora rotáció várható, mint a Bournemouth meccs előtt, amikor is 7 helyen variálta meg Wenger a felállást. Rossz hír, hogy Giroud még a keretben sem lesz, a tékozló fiúként visszafogadott Debuchy pedig a nagy összeborulás örömére hetekig kiszáll a játékból a hétvégén összeszedett hamstringje miatt. Lucas viszont jóval korábban felépült a sérüléséből, így ma már ott lesz a keretben.

Ami semmiképp nem hiányozna a West Ham csörte előtt, az a hosszabbításba torkolló meccs, nekem mégis van egy olyan rossz megérzésem, hogy 2-2 lesz 90 perc után, amit fél óra lötyögést követően, végül tizenegyesekkel sikerül majd eldönteni.

Streamek majd ITT

cyh-ifrweaaz8eg

Back to winning ways? (Arsenal – Bournemouth)

Vasárnap újra megkíséreljük a csodát, vagyis bajnokit nyerni Novemberben. Papíron nem mutat rosszul a két derbi X, viszont aki látta a meccseket inkább a pohárhoz nyúlna, mintsem a számológéphez, hogy a bajnoki cím esélyét kezdje el kalkulálni. Az utóbbi hetek megtorpanását a legelvakultabbak még fel tudják róni a November számlájára, ugyanakkor a visszatérő problémák, ha nem is letargiába ejtőek, de minimum frusztrálóak. Kis túlzással centire ott tartunk, ahol tavaly ilyenkor: az Öreg keresi-keresi, de csak nem találja a kiutat a Cazorla sérülése okozta sötétségből, miközben a fény, majd kiégeti a retináját a kispadon egy albán-svájci személyében. Illúzióink viszont ne legyenek, Wenger lesz akkora gentleman, hogy kellőképpen megadja a tiszteletet a Bournemouth-nak és Coqot a kezdőben hagyja. Az eddigi tapasztalatok alapján, ha legjobb esetben be is kerülne Xhaka, akkor Ramsey azzal a lendülettel megy is ki a szélre. Abban még reménykedhetünk, hogy a szezon elejéhez hasonlóan, Wengernek ismét nem lesz majd büdös váratlant húzni ezért fog bekerülni Ox a kezdőbe és nagy megrökönyödésre egymás mellé teszi a walesit a svájcival.

cmcxwgcwyaaqgdd

Az aktuális ellenfelünkél keresve sem találhatnák jobbat arra, hogy a fentebbi páros csillogjon. A Bournemouth szöges ellentéte a korábbi évek feljutó Championship csapatainak, elég őket összevetni az idei Burnley, Hull duóval, de nyugodtan idevehetjük a Borot is, mert a Cseresznyések egyáltalán nem a saját térfelükön magukat beásó védekezés hívei, sokkal inkább a labdabirtoklós játékot erőltetik változó sikerrel. (Guardiola Cityje le is osztott nekik egy 6-ost, otthon viszont ők adtak egy hasonlóan nagy maflást Hull Citynek.) Tavaly újoncként a 16. helyen 42 ponttal sikerült bennmaradniuk, 5 ponttal megelőzve a 18. Newcastlet. Szűknek tűnik a különbség, de fontos megjegyezni, hogy a PL tagságuk kb. már Április elején biztos volt, mivel az utolsó 5 fordulóban potom 1 pontot tettek hozzá az addig begyűjtött egységeikhez. (Pedig szinte a szezon teljes egészében akkora sérüléses dögvész pusztított soraikban, mint amivel mi szoktunk szembetalálkozni így a november-decemberi csúcsidő környékén.)

Idén voltak, akik féltették őket az ún.” 2nd season syndrome”-tól, ám az eddigi 12 meccsen begyűjtött 15 pont és pláne a mutatott játék egyáltalán nem predesztinálja őket a kiesésre, de még a kiesést elkerülő tavaszi sárdagasztásra sem. Szezon eleji jóslataikban a szakértők többsége inkább kellemes meglepetésként tekintett rájuk és kissé merészen a  top10-be vizionálta Eddie Howe csapatát.

manager-of-the-year-nominee-eddie-howe

Röviden összegezve mesterük eddigi munkásságát, bizony nem véletlen, hogy a brit managerek közül, most Howe-nak a legmagasabb a szurkolók ill. média által kreált szimpátia indexe. 38 évesen már a CV-jében tudhat egy League One, Championship valamint egy Premier League feljutást, mindössze 5 év leforgása alatt. (2011 és 2012 között másfél szezon erejéig, a feltételezett előrelépés érdekében leült a Burnley kispadjára, ahol nem éppen úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelte, hisz első csonka idényében mindössze a 13. míg a teljes 11/12-es szezonban a playoffról lemaradva a 8. helyen zárt csapatával, hogy 2012 októberében személyes okokra hivatkozva felálljon a Burnley éléről és visszatérjen korábbi sikerei színhelyére.)

Talán az sem véletlen, hogy Wilshere rehabilitációs programjának levezénylésében, Wenger és maga Jack is a Bournemouth-t és legfőképp Howe személyét látta a legideálisabbnak. (Itt álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk a már Brémában a Bundesliga 2 felé zuhanó Gnabryra, aki elment szerencsét próbálni  Tony Pulishoz, majd kivert kutyaként tért vissza, mert nem sikerült elsajátítania a fegyelemre és sablonjátékra épülő Pulis-féle übermensch focisulit.) Wilshere eddigi kimagasló szezont fut, kihagyatlan kulcsember lett Howe-nál, a csapat vele a PL meccseinek felét, míg nélküle csupán a negyedét tudta megnyerni. (Természetesen a mai napon ellenünk nem lép pályára, a kölcsönben lefektetett egymás elleni korlátozás miatt.) A média a szezon elején elkezdett futtatni egy szálat, amelyen Howe-t vizionálják Wenger utódjaként. Filozófiáját itt minden bizonnyal jobban tudná érvényesíteni, mint a Sunday Rugby League kompatibilis Burnley-nél, viszont félő nagy lenne rá Wenger elnyűtt cipzáros kabátja, az óriási nyomásról & teljesítménykényszerről nem is beszélve.

hi-res-8f2dcfa82a15f07ccc60e26068dda7fb_crop_north

(Akit bővebben érdekel a Bournemouth és Howe felemelkedése, annak ajánlom az alábbi videót.)

Huszárvágással lezárva a posztot: Minden tiszteletet megadva Howe csapatának, a mai meccsen elsődlegesen önmagunkat és Wenger csökönyös szamár démonait kell legyőznünk ill. reménykedni, hogy Wenger két kriminálisan szar meccs után végre beletenyerel a tutiba, már ami a kezdőcsapatot illeti. Sérült fronton a helyzet változatlan, Lucas áll a legközelebb a visszatéréshez, kis szerencsével szerdán már szóhoz is juthat a Southampton elleni Ligakupa negyeddöntőn. Kezdőt nem tippelek, jó lenne kellemesen csalódni, de valami azt súgja, hogy egy félidő hendikeppet adni fogunk nekik, így a végeredményes tippem lefulladós indulást követően, 3-1-es  gála light.

Egy becsületbeli ügy (Manchester United-Arsenal)

Bár egy NLD-vel búcsúztunk el a bajnokságtól a válogatott szünet előtt, az igazi derbi mégis szombaton, fél 2-kor következik. Nem túlzás azt állítani, a honi Ágyús szurkolók kb. 90%-a Wenger alatt kötelezte el magát a csapat mellett, így mindig is a MU elleni meccsek lesznek azok, amikre a legnagyobb rangadóként tekinthetünk, a SAF-Wenger ill. Vieira-Keane csörték miatt. A 90-es évek végét, 2000-es évek közepét magába foglaló időintervallumban rendre a két csapat közül került ki az aktuális bajnok, hogy aztán a Rotor Londongrád Chelsea megerősödésével, valamint a stadionprojektünkkel megköszönjük az addigi együttműködést és egy időre lelépjünk a színről, ami a bajnoki cím hajkurászását illeti.

Ehhez képest ma ott tartunk, hogy mi, ha nem is óriás léptekkel, de legalább egy-egy nyári okos húzással újból araszolunk a hőn áhított cél felé, míg a United fantasy módban próbálja magát újjáépíteni a poszt-Ferguson érában. Teszik ezt kevés sikerrel, Sir Alex visszavonulása óta egy Wenger-kupás helyet leszámítva, még a top4-et sem sikerült elérniük. Talán még mi, rivális szurkolók sem gondoltuk, hogy a saját „elmúltnyócéves” olykor páros lábbal a langyos fosban tapicskoló időszakunkál is rázósabb lesz számukra a Fergiet követő átmeneti állapot.
football-sir-alex-ferguson-arsene-wenger_3474419-1

Természetesen mindenki tisztában volt vele, hogy az öreg skót eredményeit mission impossible lesz továbbvinni, még annak ellenére is, hogy az anyagi körülmények valamint a játékosállomány (az idei keret mindenféleképp) adva lenne a sikerességhez. Mourinho kinevezése ezzel szemben egy újabb pofon a szarnak, hisz hiába volt 2002 óta az összes aktuális csapatával legalább egyszer bajnok, 3 évnél sehol sem húzta tovább, ráadásul egyáltalán nem arról híres, hogy lerakja a jövő csapatának alapjait. Továbbá, ahogy ez a manchesteri misszió jelenleg kinéz, még a 3 év is hízelgő a portugálra nézve.  Jóskára egyébként különösen ráférne már egy verés Wengertől, az egymás elleni mérlegük sajnos gyalázatos a Papa szemszögéből, eddig mindössze egyszer sikerült elkapnia Józsit, a tavalyi Community Shield-en, aminek a nívója valahol a béka segge alatt található. Emellett gondolom nem kell megemlíteni Wenger 1000. meccsét, ahol bizony a portugál nem csokireszeléket, hanem patkányszart szolgáltatott az ünnepi torta tetejére. Viszont ha választani kell, a legirritálóbb dolog mégis ez a mind games-nek csúfolt butthurt picsogás, amit a közös meccsek előtt, valamint random időközönként Wengernek címez. Legfrissebb gyöngyszem: Neheztel a sajtóra, amiért nem kap annyi tiszteletet tőlük, pedig ő 18 hónapja volt bajnok utoljára, nem 18 éve. (Ez egyébként is egy ordas faszság, mivel tavasszal a csalódott szurkolók mellett a sajtóból is rendre harsog a Wenger Out.)

347ze6r

Nem árulok el vele nagy titkot, hogy az Old Traffordra finoman szólva sem nyerni járunk. Bajnoki meccset utoljára 10 éve sikerült itt behúzni (az akkori csapatból egyedül Walcott maradt meg hírmondónak), ráadásul most még Welbeck sem bevethető, aki már 2 alkalommal is betalált az OT-n Ágyúsként  és legalább olyan gólérzékeny korábbi csapata ellen, mint amilyen Robinakurvaanyád volt ellenünk. Sérültek terén kb. egál a helyzet, nálunk sajnos továbbra sincs Cazorla, ráadásul Bellerint is elvesztettük 1 hónapra, így legjobb eséllyel Jenkinson lesz az, aki a Reading elleni Ligakupa meccs után most újból bizonyíthat. (Találgatás szintjén felröppent Gabriel és Coquelin neve is, előbbit még a padon is fáj nézni, utóbbi pedig korábban játszott jobb bekket, de jóval többet vesztenénk, ha hátrahúznánk a kp-ról a védelem szélére, védekezésben még hozná is katalán mutatóit, de a támadásokhoz fellépve egy árnyalattal nem lenne jobb még Jenkinsonnál sem.
A legnagyobb költői kérdés viszont Sanchez kezdése/nem kezdése, amin kár is agyalni mindannyian tudjuk rá a választ, az utóbbi időben Giroud úgyis csereként a leghalálosabb fegyver. Ramsey helyzete jóval érdekesebb, szerintem az ő seggét hamarosan elkezdi majd törni a pad, viszont Gránitot bűntény lenne kivenni a kezdőből, hisz otthon játszva azért Jóska csak nem megy rá az X-re, főleg úgy, hogy már a 4. helytől is 6 pontra vannak.

Soccer - Barclays Premier League - Manchester United v Arsenal - Old Trafford

A Unitednél hiányozni fog Bailly, akiért megérte kicsengetniük a 30 millió fontot a Villarrealnak, bátran kijelenthető, hogy az idei United védelem legmegbízhatóbb pontja és nem olyan vak torpedó, mint, az általunk elhozott Gabriel. (Anno őt vitték a brazil pótlására a Sárga Tengeralattjáróhoz, ami így utólag nézve duplán jó dealre sikerült.) Smalling és Valencia szintén sérült (igaz utóbbira van esély, hogy legalább a keretbe bekerüljön), arcpirító lenne ha nem rúgnánk nekik gólt, így hogy 2 alapemberük is biztosan hiányozni fog a védelmükből. Ibrahimovic kisárgázta magát, elütve a lehetőségét annak, hogy emberelőnyben kezdjük a meccset. Fellaini még kérdéses, de őt a MU szurkolók sem siratnák, mi pedig megspórolnánk pár jól irányzott könyököst.
Akiktől tarthatunk, mint a tűztől az a két spanyol légiósuk Herrera és Mata, előbbinek szintén nem büdös betalálni ellenünk ráadásul idén megkockáztatom, hogy eddig ő a legjobban és legkiegyensúlyozottabban teljesítő játékosa a Unitednek. A kp-n lesz még valami hülye hajú, 100 milliós francia csávó, mégis inkább honfitársától Martialtól és a tavalyi kasztrálónktól, Rashfordtól kell csokizni, akik a szélre kilökve korántsem csak a futó skilljükből élnek, nekünk pedig idén náluk sokkal butább rohamnégerek is okoztak kellemetlen pillanatokat, amiről leginkább Monreal tudna mesélni.
Az pedig a világ nyolcadik csodája lenne, ha valamelyik mumifikálódott emberüket (Mkhitaryan, Schweinsteiger, Depay) egyáltalán a padon láthatnánk.

Játékvezetőre nem szoktam kitérni, de ma az az André Marriner fújja a sípot, aki a fentebb említett 1000. meccset is dirigálta, ellopva a showt az alábbi megmozdulásával.

hqdefault

Személy szerint a kezdőben nem várok nagy változást, hiába dobták fel még a 3-4-3 lehetőségét is az elmúlt napokban, jó eséllyel a Cech-Jenkinson, Mustafi, Koscielny, Monreal-Xhaka, Coquelin-Iwobi, Özil, Walcott-Alexis tizenegy fog kifutni. Eredményt tekintve pedig bemondok egy 1 gólos győzelmet a javunkra, Jóska fénye egyre csak halványodik és bár elmondta a meccs előtt, hogy nem foglalkozik a Wenger elleni rekordjával, tutira kiverné a cirkuszt, ha a Papa feladná neki a kenetet.

Szárnyát vagy combját? (Arsenal-Tottenham)

Ma 13:00-tól a bajnokságban még veretlen Spurs-t látjuk vendégül, akikre bizony a hétközi európai blama után, a PL-ben is ráférne már egy pofozás. Momentán pont gödörben vannak, utoljára a Man.City-t tudták megverni (méghozzá nagyon simán 2:0-ra, Guardiolát idén annyira még senki nem meccselte le, mint akkor Pochettino) azóta viszont a WBA, Bournemouth, Leicester trió ellen mindössze 3 pontra futotta, 3 döntetlen formájában. A többi sorozatban sem termett nekik több babér: a Liverpool elleni Ligakupa nyolcaddöntőben 2:1-es vereség a tartalékok éjszakáján, míg a BL-ben (ahol a szökőéveknél is ritkábban bukkannak fel) egy leverkuseni X, majd egy hazai 1:0-s zacskó a Bayer ellen, folytatva a Wembley-ben játszódó tragikomédiájukat, a 2008-as Ligakupa döntő óta nem tudnak meccset nyerni. (Az új stadionjuk körüli munkálatok miatt az UEFA nem volt olyan vajszívű, mint az FA, így kénytelenek semleges pályán játszani a hazai BL meccseiket.)

Apropó, ha már az új stadionjuk: a tervek szerint a 2018/2019-es szezonban már birtokba vehetik, 61000 férőhelyes lesz és a korábbi helyére épül. Hogy ezt a 61 ezret milyen számmisztika alapján sikerült kimatekozniuk, azt igazából nem nehéz kitalálni: az Emirates teltházkor 60432 fővel bír, így valamiben végre meg tudnak előzni minket, ha már Wenger 20 éve alatt a bajnoki tabellán ez egyszer sem sikerült. Bár lehet csak ideig-óráig, hisz nem tudjuk mik az Öreg jövőbeli tervei, de anno már a projekt hivatalos bejelentésekor poénból megpendítette, hogy kibővítjük az Emirates-t, így a csirkék maradhatnak a jól megszokott helyükön, az Arsenal háta mögött.

awspurs

Tavaly ez a rekord komoly veszélybe került, amikor is az utolsó fordulóban bizony még a seggüket bámultuk és lélekben már felkészülhettünk rá, hogy megelőznek minket. A bajnoki álmaikra (ez még a BL szereplésüknél is ritkább, maga Szűz Mária gyakrabban jelenik meg a hívőknek, minthogy a Tottenham versenyben legyen a bajnoki címért) pontot tevő Chelsea pofontól kóvályogva, egy hazai Southampton elleni vereséget közbeiktatva mentek  az akkor már kiesett Newcastle-höz, ahol mindenki arra számított, hogy legalább az még tűzbe hozza a játékosaikat, hogy végre az ősi rivális előtt végezzenek.  A storyt innentől kezdve mindenki ismeri, borítva a papírformát egy 5:1-es gálavereséggel járultak hozzá a Newcastle utolsó PL meccséhez. (Természetesen az előzéshez kellett a saját feljavuló formánk is, ami 2016 elején több volt, mint szar, de innen is csókjainkat & gluténmentes fánkokat küldünk Beníteznek a Championship tabella élére, amiért volt oly szíves ledarálni a csirkéket.)

Komolyabbra fordítva a szót, a PL érában elért legjobb bajnoki eredményükben jelentősen benne van, a csapatukat 2014 nyara óta irányító Mauricio Pochettino keze munkája. A Southampton elleni beharangozóban már ajánlottam Peet írását Pochettino munkásságáról, most viszont még aktuálisabb, így akinek kimaradt IDE kattintva bepótolhatja.

arsene-wenger-and-mauricio-pochettino

Bár a legtöbb jel a mi győzelmünkre mutat, azért kezeljük a dolgokat óvatosan. Sajnos a közelmúltban az a tendencia, hogy általában a vendég csapat akarata érvényesül, (magyarul aki odaadja a másiknak a labdát és beáll kontrázni) hogy aztán a hazai együttes sikeresen tökön szúrja  magát egy egyéni hibával vagy benézett kontrával, s futhasson az eredmény után. Elég visszagondoloni a tavaly vagy tavalyelőtt lejátszott bajnokikra, mindkét alkalommal hátrányba kerültünk, a végén pedig örülhettünk az X-nek. (A Lane-en pedig mi várhattuk előnyből a második félidőket, de sajnos egyszer Kane egyszer pedig egy agyatlan Coq kiállítás húzta keresztül Wenger számításait.) A tabellára pillantva akár aggódhatnák is, hisz a Spurs védelme jelenleg a legjobb a ligában, 10 meccsen mindössze 5 gólt engedtek az ellenfeleknek, amiből csupán kettő jött akcióból, kettőt szabadrúgás utáni beívelés nyomán, egyet pedig tizenegyesből kaptak. Helyzetünket megkönnyíti, hogy a védelmük vezére Toby Alderweireld sérülés miatt nem lesz bevethető, így a Vertonghen-Dier duóval fognak középen kezdeni, akiket a poszt elején megemlített 3 angol csapat nem tett annyira próbára, ahogyan remélhetőleg Alexisék fogják.

Hiányozni fog még a nyáron nekünk csontig benyaló, az EB-n élete formájában játszó, végül 30 millió fontért a Spurs-höz kerülő Moussa Sissoko, akit egy könyökös miatt meszeltek el utólag 3 meccsre. Az utóbbi időben Diaby babérjaira törő belga Mousa Dembelé, aki tavaly pótolhatatlan láncszem volt Pochettino gépezetében, idén viszont elég jól megoldották a pótlását a szintén nyáron igazolt Wanyamával, aki mellé ha odapakolt egy kis észt is a pivotba (ez a személy általában Dier volt), a kenyai verőnéger leginkább a védekező feladatokra fókuszálva tökéletesen helytállt. Wanyama tavaly nagyon csúnyán zsebre vágta Özilt a Southampton elleni  4:0-s zakónk alkalmával, viszont idén már a meccseinkből ill. az blogos elemzésekből is kiderült, hogy nem kizárólag Özil asszisztjain áll vagy bukik a gólszerzési tudományunk.  A szegény ember Diego Costája, Erik Lamela még erősen kérdőjeles, ugyanakkor a lassan nemezisünké avanzsálódó, sérülésből éppen visszatérő Harry Kane biztosan ott lesz a keretben, hogy legalább csereként számíthasson rá Pochettino. Így Kane helyén a tavalyi holland gólkirály, Vincent Janssen rohamaival kell majd szembenéznünk, akinek legszebb idei akciógóljait szeretném nektek az alábbi videóban bemutatni. (Amennyiben Lamela mégis bevethető lesz, akkor viszont könnyen elképzelhető, hogy a Man.City ellen hamis 9-esként és eddig a teljes szezonban remekül helytálló dél-koreai Son kezd majd elől.)

Részünkről sokkal nagyobb gond, hogy Cazorla a legfrissebb hírek szerint a keretben sem lesz, így imádkozhatunk, hogy ne a Boro elleni körülményes labdakihozatalt és kilátástalan labdabaszást kelljen csodálnunk 90 percen át.  (szerk.: Cazorla egyébként szintén nem volt bevethető az ominózius Soton zakó alkalmával, igaz az akkor használt Flamini-Ramsey pivotnál minden más, jelenleg felrajzolható opció jobb lehet/lesz.) Monreal honfitársával ellentétben ott volt a meccs előtt készült utolsó edzés képein, de jelenleg az ő kimaradása lenne a legkisebb bajunk, mert a vállsérülésből szintén összedrótozott Gibbs eddig kitűnően, sőt nem túlzás azt állítani jobban teljesítve helyettesíti.  A maradék két kérdőjeles emberünk, Walcott és Bellerin a jelek szerint teljesen fittek és visszatérhetnek a kezdőbe. Giroud valószínűbb, hogy ismét a padról lehet Jolly Joker, bár reméljük már csak a gála fokozásának érdekében kell majd beküldeni, nem pedig tűzoltó megoldásként.

Kezdő11tipp:Cech-Bellerin,Mustafi,Koscielny,Gibbs-Xhaka,Coquelin-Walcott,Özil,Iwobi-Alexis
Eredményt most nem tippelek, viszont annyit még szeretnék megjegyezni, hogy a Pool előtti nyitófordulós meccshez hasonlóan jelenleg a Spurs is, mint akkor a Vörösök, mindössze egy darab győzelmet tud felmutatni az Emiratesben, ami talán a Wenger-éra leolvadásai között egy top10-es listára simán felférne. 6 évvel ezelőtt 2:0-s vezetést volt sikerült leadni, ki nem találnátok éppen Novemberben. Viszont mivel a negatív rekordok megújítása, az utóbbi években az aktuális MU managerek asztala, én bízom benne, hogy egy ilyen végeredmény áll majd az eredményjelzőn 3 óra előtt nem sokkal.

scoreboards

Macskafogó (Sunderland-Arsenal)

Ha van csapat a bajnokságban, amelyiknek már évek óta a Championshipben kéne rohadnia, az Tony Pulis aktuális együttese a Sunderland. Évről évre ugyanaz a jellegtelen, semmilyen foci, majd mikor már úgy tűnik tavaszra teljesen leégett a ház,  jó érzékkel & nem kevésnyi faszmákkal hoznak egy olyan edzőt, aki benntartja őket, hogy a következő évben kirúghassák és az egész körforgás kezdődjön előröl. (Lásd: Di Canio, Poyet, Advocaat ill. Allardyce, akik közül utóbbi igaz önként távozott, de ne legyen kétségünk, hogy az idei szezonra megfelelő erősítések híján, az általa kiváltott kiesést elkerülő flow hatás sem tartott volna az örökkévalóságig.) Az aktuális palimadár, aki eljátszhatja az őszi pancser szerepét, nem más, mint A Kiválasztott David Moyes.

5464

Jobban tette volna, ha inkább Kínába megy pénzt keresni, ugyanis ez a meló semmi másra nem lesz jó. A MU bukás óta nyílegyenesen lefelé hasító edzői pályáját nem itt fogja visszaküzdeni az egykori, Evertonnál megszokott elfogadhatóként stagnáló szintre. Már a nyári igazolásain is felfedezhetőek voltak az előre kódolt bukás jelei. Klubrekord igazolásként (14 millió font) elhozták a Lorient-tól az idei mellett mindössze egy európai szezont letudó gaboni Didier N’Dong-ot;  a londoni kukák mellől a Chelsea egyik zsákban kivágott szemetét (Papy Djilobodji) valamint az ingyenes hulladéklerakóból Steven Pienaart és Victor Anichebet. A nosztalgia jegyében pedig korábbi manchesteri kenyéradójától a Paddy McNair, Donald Love duót.
Bár a véglegesített igazolásaik egy büdös nagy karót érdemelnek, a kölcsönbe érkezőket (Januzaj, Manquillo, Denayer) minimum egy hármasra értékelhetjük. Bennük legalább rejlik valamennyi potenciál, amire Moyes tavasszal megérkező utódja majd apellálhat.
ndong-8878560885

Nem nehéz kitalálni a fenti magasztaló szavak után, hogy a tabella 20.helyén tanyáznak, mindössze 2 megszerzett ponttal és ássák magukat egyre mélyebbre a kiesőzóna mocsarában. Holnap sem fognak megszakadni azért, hogy valamilyen módon megszerezzék első bajnoki győzelmüket, hasonlóan élvezetes meccsre számíthatunk, mint a Burnley vagy Middlesbrough ellen. Az eredményeik kissé csalókák, hiszen igazán méretes zakót eddig csak az Everton szabott rájuk, de az elbukott meccseik között több olyat is találhatunk, amit egy hajrában bekapott góllal buktak el. Nagyban megkönnyítené a dolgunkat, ha a Watford elleni idegenbeli meccshez hasonlóan sikerülne korán betalálni, hogy törje a seggüket a buszuk ülése és kénytelenek legyenek kimozdulni a komfortzónájukból.

Néhány statisztikai adat, ami mellettünk szól:

  • A tizenöt sunderlandi PL vizitálásunk alatt mindössze 8 gólt tudtak ellenünk szerezni.
  • Az utolsó 4 idegenbeli meccsünkből 3-szor sikerült kapott gól nélkül zárni a 90 percet a Stadium of Light-ban.
  • Az utolsó 25 egymás elleni PL meccsből csak 1-szer tudott nyerni a Sunderland, még 2009 novemberében.
  • Moyes 14 alkalommal kapott ki Wengertől a Premier League-ben.
  • Giroud az utolsó 6 PL meccsén 5 gólt & 2 gólpasszt tud felmutatni a Sunderland ellen.

letoltes

Nagy szó ez így az ősz végén, de sérült fronton még mindig nem teljesen katasztrofális a helyzetünk. A Sunderland részéről  Moyes is megerősítette, hogy Denayer és Cattermole biztosan nem játszik (utóbbi hála Istennek, mert ligaszinten top10-es favágó), mellettük még Borini, Kirchoff és két ex-Ágyús, Seb Larsson valamint Vito Mannone sem bevethető.  Részünkről Mertesacker, Akpom, Welbeck és Lucas aki biztosan nem lesz; míg a Monreal, Cazorla, Walcott trió erősen kérdéses. Bár Walcott fossa a gólokat, de a Boro ellen (ill. tavaly egy fél szezonon át) már láthattuk, mégis Cazorla az, akinek leginkább megérezzük a hiányát. Személy szerint én mindhármójukat kiültetném a szombati ill. a bolgárok elleni idegenbeli meccsen is, jóval nagyobb prioritás, hogy a Spurs és MU elleni derbikre legyenek teljes mértékben bevethetőek. A negatív hírek mellett, szerencsére hatalmas boost, hogy Giroud végre tényleg bevethető, tőle pedig általában mindig kijön pár extra teljesítmény, amikor perifériára kerül a kezdőcsapatot illetően. (Ezért holnap csereként beállva be is fog találni.)
(szerk.: Természetesen Xhaka sem bevethető, a Macskák ellen fog lejárni az eltiltása.)

Tipp: 0-3, kissé merész, de meggyőződésem, hogy a nyögvenyelős-buszfeltörős előjelek ellenére, ennek a meccsnek nagyobb a füstje, mint a lángja és az első gól megszerzése után simán bedaráljuk őket.

Kezdő:  Cech-Bellerin, Mustafi, Koscielny, Gibbs-Elneny, Coquelin-Oxlade-Chamberlain, Özil, Iwobi-Alexis

Egy modern kupaklasszikus (Arsenal-Reading)

 

 

20:45-től már a nyolcaddöntőkkel folytatódik a Ligakupa sorozata. Ellenfelünk egy kellemes régi ismerős, a Reading csapata lesz, akik ellen a közelmúltban a körmeinket lerágva kellett kiizgulni az aktuális kupatovábbjutást. Hazai pályán talán most nem kell majd a felesekért nyúlni, de röviden elevenítsük fel mi történt a korábbi két találkozás alkalmával.

arsenal-win-reading

2012. október 30-án a klub, történetének egyik legemlékezetesebb Ligakupa meccsét játszotta a Madejski stadionban. 37 perc után már 4-0-ra égtünk, amin a később mesterhármast szerző Walcott még a félidő végén minimálisan kozmetikázott. A kapaszkodást egy trademark Giroud fejesgóllal sikerült folytatni, majd amikor már úgy tűnt, hogy mégsem jön össze a comeback, megtörtént a csoda. Koscielny (mikor már nagyon ég a ház), jó szokásához hűen betalált, hogy a hosszabbítás hosszabbításában Walcott góljával (amit Jenkinson biztos, ami biztos alapon még egyszer a hálóba lőtt) az egész csapat a mennybe menjen. Az extázist mi sem írhatja le jobban, hogy Coquelin és Giroud már dobták is kifelé a szurkolóknak a mezeiket, megfeledkezve róla, hogy ez bizony nem az FA kupa, így a hosszabbítás révén vissza kellett kuncsorogniuk a szerelésüket. Ekkor bizony még nem is sejthettük, hogy a csodáknak koránt sincs vége. A hosszabbításban az a Chamakh duplázott és végül tette fel a pontot az i-re, aki azt megelőzően utoljára 13 hónapja lőtt tétmeccsen gólt Ágyús mezben. Arról nem is beszélve, hogy tőle általában 5-ösről bekotort ill. pontrúgásokat, beadásokat követő fejesgólokat szokhattunk meg, ennek ellenére ezen az ominózus találkozón mindkettőt a boxon kívülről szerezte.  A szöveges felelevenítésen túl íme az összes találat:

A következő találkára a Wembleyben került sor, még tavalyelőtti kiírás elődöntőjében, ami két hatalmas kapushibával tarkítva bizony több izgalmat tartogatott, mint a Villa későbbi lesimázása. Alexis jóvoltából még az első félidőben megszereztük a vezetést, hogy ezt követően Szczesny a Marlboro szálak mellett egy hatalmas potyával beüsse az utolsó szeget eddigi Ágyús karrierjének koporsójába. A legvehemensebb szurkolók talán Gibbst is előkapják a piszlicsáré blokk miatt, de ilyen suta, belekapós védési mozdulatot kapustól ritkán látni, sokkal inkább olyan általános iskolásoktól, akik éppen ismerkednek a röplabdás felső kosárérintéssel.  Atkinson jóvoltából megúsztunk egy véleményes Debuchy kezezést (pedig ekkor még nem is fújtak nekünk a bírók), így ismét jöhetett a hosszabbítás, melynek tragikus hőse a Reading kapusa, Speroni lett. Az egész meccsen kiválóan védő argentin, a ráadás első félidejének végén egy Alexis által megeresztett védhető lapos lövést, a rövid sarkon kezeiből kicsúszva a lábai között csorgatott a hálóba, lehúzva addigi remek teljesítményét ill. csapattársai morálját, akik fejben ekkor már vélhetően a tizenegyesekre készültek.

A Nottingham ellen már pedzegettem, hogy a kupákban általában azok az alsóbb osztályú csapatok a veszélyesebbek,  akiknek nincs elérhető közelségben a PL feljutás. Gondoljunk csak a tavalyi Hull City ellen megvívott FA kupa meccsekre, ahol Bruce az otthoni újrajátszáson sem volt szívbajos az elérhető legerősebb kezdő helyett egy felforgatott csapattal kiállni, ahogy azt az Emiratesben is tette.
A felidézett két meccs szezonjában a Reading kb. a középmezőny és alsóház mezsgyéjén mozgott, így nyugodtan összpontosíthattak a hazai kupákra is. Idén kicsit más a helyzet, hisz a szezon előtt kinevezett új manager (korábbi Safbérenc) Jaap Stam eddig remekül vezényli a Királyiakat. Az elmúlt 5 meccses apróbb gödör ellenére is ott tanyáznak a 8. helyen karnyújtásnyira a playoff pozícióktól, amit egy PL feljutással megfűszerezve bármelyik Reading szurkoló elcserélne egy hosszabb kupameneteléssel.

stamsigns-4x3154-3141615_613x460

Ami minket illet, ma már nem lesz pardon, Wenger atyánk alaposan meg fogja keverni a kártyáit, ahogy tette azt az előző körben, a Forest ellen is. Előre csöpögtett infó, hogy ismét Gibbs fogja csk-ként kivezetni a csapatot, mellette pedig Holding és Gabriel is kezd a védelemben. (Érdekes lesz, mert Holding és többnyire Gabriel is akkor nyújtott jó teljesítményt, amikor egy rutinosabb arc (Merte vagy Kos) mellett játszott, így ez kicsit a vak vezet világtalant esete, de mivel úgyis többet rúgunk, sérülést meg nem éri meg kockáztatni a Kostafi duó számára, bőven belefér.) A másik bekk posztra Maitland-Niles mellett a hosszú sérülése után most már a felnőttek között is hadra fogható Jenkinson pályázik, aki Wenger ígérete szerint játszani is fog. A középpályán Elneny mellé Oxlade-Chamberlain várható, míg előttük a Reine-Adelaide, Iwobi, Lucas és Giroud négyes rohamozhat. Utóbbi kezdése a legkérdőjelesebb, de mivel sajnos Akpom jelenleg sérült, nem csak a 70. perctől csodálhatjuk majd újra kedvenc bójánk hisztériás rohamait. A kapuban pedig az a Martínez állhat, aki több Champo kölcsöntől megedződve, már nem falja olyan falánkul a gombócokat, mint a 7-5 alkalmával, így ma ha nem is clean sheet-tel, de maximum 1 bekapott góllal lehozza a meccset.

Tipp: 3-1, méghozzá görcsmentesen letudva, hogy aztán hétvégén kivasaljuk a fekete macskákat, akik már jóval több életet felhasználtak a nekik szabvány szerint kiosztott kilencnél.

Bulgária új kirakatcsapata (Arsenal-Ludogorets)

A bolgár klubfutball kapcsán az embernek rögtön a két szófiai csapat, a Levszki és a CSZKA ugorhat be első blikkre. A közelmúltban viszont korántsem ez a két csapat dominálja a hazai és európai porondot, hanem mai ellenfelünk a Ludogorets Razgrad. Pedig esetükben egy gyerekcipőben járó klubról beszélhetünk. 2001-ben alapították őket Ludogrie FC-ként, viszont végleges nevüket a város másik, 2006-ban csődöt jelentő együttesétől a Razgrad 2000-től megörökölve tudhatják magukénak. (Utóbbit eredetileg 1945-ben alapították, amelyre utaló évszámot a címerükben is fellelhetünk.)

A 2009/2010-es szezonban még a 3.osztályban vitézkedtek, ám ekkor megérkezett a tőkeinjekció és a hirtelen élvonalbeli tagság (lásd itthonról a Felcsút,Gyirmót,Mezőkövesd szentháromságot), ami mögött esetükben Kiril Domuschiev, bolgár üzletember (nem pedig a TAO pénz áll), aki pont 2010-től pénzeli a klubot. A csapatépítési koncepciójukat leginkább a Shakhtar Donyeckéhez lehet hasonlítani, légiósaik között túlnyomórészt dél-amerikaiakat (főként brazilokat) fedezhetünk föl, viszont van itt madagaszkári játékos is, aki miatt személy szerint a Sport TV egyik BL gólösszefoglalójában, maga Nyilasi Tibor is butthurtkodott egy sort, felháborodottan számonkérve a hazai „top” csapatokat, hogy itthon miért nem működik ilyen jól a scout rendszer, hozzánk miért mindig a ZS kategória jut a légiósokból. (Nem is tudom, talán mert nem a sógor-koma-jóbarát és egyéb csókosok ülnek ezen pozíciókban.)

A fentebb leírtak függvényében nem nehéz kitalálni: 2012 óta egyeduralkodók a honi pontvadászatban: ezóta mindig ők nyerték a bajnokságot, a kupát illetve szuperkupát pedig két-két alkalommal hódították el, amellyel harmadik klubként csatlakoztak a föntebb említett riválisaik mellé, akik korábban képesek voltak a triplázásra.

12-05-28-31023_1

Most pedig jöhetne a jogos kérdés, hogy: „Egyeduralkodók egy NB1 kaliberű bajnokságban, na és akkor mivan?”. Nos, igazából az, hogy a bajnoki cím/kupagyőzelem kiharcolásával, az európai hadszíntéren ők általában korántsem a Július-Augusztus hónapokban maxolják ki a nemzetközi menetelést, ellentétben a regnáló magyar bajnokkal/kupagyőztessel. A selejtezőktől tovább tekintve,  2013-ban debütáltak az EL-ben, ahonnan a PSV, Dinamo Zagreb, Odessa hármas közül, mindössze az ukránokkal egyszer leikszelve 16 ponttal, csoportgyőztesként várhatták a tavaszt, ahol a 32 között nagy bravúrral még sikerült búcsúztatni a Laziot, végül a nyolcaddöntőben a Valencia jelentette a végállomást, egy oda-vissza simázással (0-1, 0-3).

Az  idei BL csoportkör előtt egyszer már megmérettették magukat a legrangosabb európai kupasorozat őszi küzdelmeiben, amikor is a Real Madrid-Liverpool-Basel hármas mögött, négy ponttal a negyedik helyen végeztek, bár nem sok híja volt, hogy a Vörösök ellen sikerüljön veretlennek maradni, aminek lehetőségét végül Gerrard 93.perces anfieldi tizenegyese süllyesztette el. Negyedik kalaposként Fortuna idén sem szegődött melléjük, viszont ha drasztikusabban nem borul a papírforma, hazai pályán jó esélyük lesz megcsapni ezt a kiherélt Baselt, akiktől a nyitófordulóban sikerült egy pontot elrabolni. (Bánhatják, hogy nem ellenünk kezdtek, a hatodik fordulóban Wenger biztos továbbjutás esetén legendásan ligakupásra veszi a figurát.)

2006052_w2

Rotálni pedig ma sem ártana, természetesen épelméjű keretek között. A teljes sorcsere majd a Reading ellen lesz aktuális, viszont a sajtótájékoztatón valahogy nem az sugárzott az öregből, hogy a kapuscserén kívül jobban megvariálja a csapatot. Lö kitérő válasz: Jelenleg csak azon agyal, hogyan lehetne megnyerni a meccset illetve meglátja, hogyan sikerül a játékosai regenerálódása.

Nyilván okult a tavalyi csoportkörben bemutatott pengeélen táncolásból, viszont amíg nincs bebiztosítva a továbbjutás, ennél a meccsnél jobb alkalom nem lesz 2-3 kulcsember pihentetésére. Xhaka lehetséges kezdése is kérdéseket vet föl, mivel igaz ebbe nem kell sokat belelátni, de Wenger mellett pont a Gránit helyére pályázó Coquelin volt jelen a sajtószobában, ahol el is mondta, hogy már 100%-ig fitt és készen áll a játékra, valamint osztotta mestere nézeteit, miszerint nagyon fontos lenne ez a 3 pont, ugyanis a hátralévő sorsolásunk még tartogathat meglepetéseket.

Véleményem szerint a svájcinak mindenképp kezdenie kéne, mivel  3 meccsre meszelték el (Middlesbrough, Reading, Sunderland) így a mai fellépése után, leghamarabb csak a bulgáriai vendégjáték során fogjuk viszontlátni. Új sérült szerencsére nincs, Giroud és Ramsey már edzésben vannak, jó eséllyel a Reading ellen ott lesznek a meccskeretben.

678851
Tipp: 3-1; a mai találkozót simán letudjuk, viszont a visszavágó már jóval rágósabb falat lesz, ugyanis a bolgár rematch már pusztán a November ténye miatt is hidegrázós, valamint azután a meccs után jön a MU-Spurs duó, ami azért kategóriákkal komolyabb feladat lesz a gyógyegérnek tűnő Boro-Sunderland pároshoz képest.

Kezdőcsapat: Ospina – Bellerin, Mustafi, Koscielny, Gibbs – Cazorla, Xhaka – Walcott, Özil, Oxlade-Chamberlain – Alexis