Kifakult derbi (Arsenal – Manchester United)

Hol vannak már azok az idők, amikor a két csapat meccse a bajnokságról döntött egyik avagy másik javára. Mi már egy jó ideje az alterantív top4 univerzumban tengődünk, szigorúan nem átlépve a 80 pontos álomhatárt, míg a Manchester United a legendás mesterük 2013-as távozása óta éber kómában vegetál és folyamatosan mögöttünk végez a bajnoki tabellán.

Esetünkben már számtalan alkalommal leírtuk, hogy az üvegplafont nem a top4-ért való kaparásnak kellene jelentenie, hanem hogy legalább májusig versenyben legyünk a bajnoki címért folyó harcban. Ez a MU-ra halmozottan igaz, hisz nekik nemhogy a bajnokságban, de Európában (ami nem az EL) is minden évben döngetniük kéne a végső győzelem ajtaját, ha már ők a világ legértékesebb futballklubja. 

Ehhez képest SAF óta még stabilan BL sincs, tavaly is csupán a korábban megénekelt csicskatriplát megkoronázó EL-győzelem jóvoltából sikerült betopanni a hátsó ajtón. A siker nem a pénzen múlik, hisz teljes mértékben kihasználják az anyagi lehetőségeiket, a fő probléma sokkal inkább a vezetőség sportszakmai fogalmatlansága. (Meg is érkeztünk a közös keresztmetszethez, de mivel most eléggé ki van apadva a Wenger & igazgatóság Out folyó, így nem szeretném a témát újfent bővebben firtatni, pláne az elmúlt hetek bizakodásra okot adó lépéseinek fényében. (Mislintat & Sanllehi kinevezése))

A harmadik bohócot tapossák Fergie óta, akik közül az aktuális mindenki kedvenc Jóskája, akire legalább annyira rá lehet húzni, hogy túl van karrierje zenitjén, mint a mi Papusunk. Egy dolog viszont örök: bármikor tud sírni egy sort az Arsenal, de méginkább Wenger kapcsán.

Ez a kép +1 indok, hogy miért nem szabad ma kikapni. Az FA-kupa győzelem ellenére, azért 2017-ben nem sok köszönet volt, egy hasonló Emiratesben lekapott mozzanat magasan a legnyomorúságosabb pillanata lenne az évnek.

Ahogy a Köln ellen, úgy kb. most is előre meg lehet jósolni, hogy mi várható: 90 perc fingreszelés, ami banális egyéni hibák nélkül, kevés gólt és valószínűleg egy döntetlent eredményez. Végeredménytől függetlenül Jóska verbálisan megtörli majd a lábát Wengerben, aki erre trollkodva reagál, de ha netán vereség a vége, akkor egy mellporral még az öltözőfolyosón lerendezi. (A trollkodás már a meccs előtt megtörtént, az Öreg szerint Jóska támadni fog az Emiratesben (max. a WC-t, ha elkapja a szapora fosás), míg Józsi már előre védi az X-et, elmondása szerint a MU-nak nem kötelező győzelem kategória a szombat esti londoni vizitálás.)

Tipp: 1-1, ami senkinek nem lesz jó, mert a City már a fő kihívónak kikiáltott, jelenleg 2. MU-tól is 10 pontra lesz, ami rögtön meg is ágyazza Jóskáéknak a hátrafelé kacsingatást, illetve top4-es iszapbírkózást és a tavalyi 6. hely démonait.

A meccset 18:30-tól a Spíler TV élőben közvetíti, de aki teheti az látogasson el a XI. kerületi Moha Caféba, sok résztvevővel a RED-ek mintájára a győzelem is meglesz. 😉

Egy győzelemre a vállalható Novembertől (Arsenal – Huddersfield Town)

Mert mondjon bárki bármit, a lehetséges 12 bajnoki pontból begyűjtött 9 egység bizony a Wenger-éra egyik legjobb novemberi teljesítménye lenne. Ehhez csupán annyi a teendő, hogy ma este lenyomjuk az idegenben nem túl acélos huddersfieldi Terriereket, akik hétvégén hazai pályán nagyot küzdöttek a Manchester City ellen, végül mégis fejet kellett hajtaniuk Guardiola tanítványai előtt.

Részlegesen már a Norwich elleni ligakupa beharangban is esett szó a mai ellenfélről, illetve annak manageréről, név szerint David Wagnerről, aki korábban a BVB II csapatánál dolgozott Jürgen Klopp padawanjaként. 2015 novemberében csatlakozott az akkor még kiesőjelöltnek számító Huddersfield csapatához, hogy egy sikeres Championship bennmaradást követően 2017 májusában, 45 évnyi alsóbb osztályú sínylődés után ismét az élvonalba vezesse a Terriereket.

Túl a bajnokság egyharmadán, a megszerzett 15 pontjukkal jó úton haladnak, hogy ne retúr jeggyel térjenek vissza a másodosztályba. Ami pedig minket illet begyűjtött pontok tekintetében, nos 13 meccs 25 pötty, ez megszorozva hárommal, egyenlő Wenger-állandó, vagyis 75 pont és annak közvetlen környéke. Ezért nemhogy bajnoki címet, de tavaly már top4-et sem adtak, szóval a hátralévő kétharmadnyi meccsen javítani kell a jelenlegi 1,92-es ppg-t.

(Jobban belegondolva eléggé siralmas dolog ez, mivel a szezon előtt a megszokottnál is nagyobb volt a fogadkozás: Wenger a régi fényét szerette volna újrapolírozni, míg a csapat esetében az utolsó nagy dobás lehetőségéről volt szó a fél lábbal már klubon kívül lévő Özillel és Sanchezzel a fedélzeten…)

A mai meccsel kapcsolatban érdekes lesz, hogy Wenger vajon változtat-e a Burnley elleni kezdőn. Özil ma sem játszik, így ezt a tényt meglovagolva a média a mai meccset egyfajta utolsó szalmaszálas esélyként lebegtette be a Wilshere-bajnoki meccsen kezdőként pályára lépés kérdéskörben. Hot topic volt még Lacazette eddigi managelése is, aki kezdőként 11-ből 10 alkalommal le lett cserélve, ezért pedig kicsit mogyorózták is az Öreget, aki az elmúlt hetekben mérsékelt mennyiségű támadási felületet hagyott magán a firkászoknak.

Tipp: 3-1

Magyar csatornán ismételten nem lesz TV-közvetítés, szóval újra Reddit és stream.

 

Bírógrád (Burnley – Arsenal)

Aki hisz a Horoszkópban, az tudja, hogy November a Skorpió és Nyilas csillagjegyek hava. Ami viszont a csapatot illeti, lassan a Bíró hónapja lesz, mivel szinte az összes rúgott és kapott gólunk olyan szituációból született, ami változó időtartamú meditálást vont maga után az ítéletek helyes/fals kérdésének eldöntésében.

A cry-sensation a City elleni meccs alatt/után kezdődött, ahol Guardiola kiváló memóriájáról tanúbizonyságot téve kicsit spoilerezett is a mai meccsről, Papus kifakadására válaszolván az alábbi gólt felhozva védte a bírók becsületét.

Pusztán emiatt is pikáns lenne a mai találkozó, de az Emiratesben megvívott “visszavágón” még ezt a végjátékot is sikerült überelni, nyakon öntve egy jó adagnyi drámával. (Mellesleg ez volt az a meccs, ahol Wenger elküldte Anthony Taylor-t a jó édes anyjába, amiért az FA egy 4 meccses lelátós levegőzéssel jutalmazta.)

Xhaka piros lap ad neked erőt és mindent lebíró akaratot

Coq kicsit túllelkesedte

Belövik, de kis híján történelmi pillanat szemtanúi vagyunk, mert Cech legalább beleér

Itt bizony valósággá vált a Wenger Out

Why always Mee? (Volt egy kisebbfajta sírás a leshelyzet miatt)

és végül GÁLA

A cím mindent elmond, az előttünk álló riválisok pontokat hullajtottak, így egy győzelemmel felkapaszkodhatnánk a 4. helyre, vereség esetén azonban a Burnley szurkolók által már lassan Isten státuszba emelt Sean Dyche csapata foglalná el a Vastrónt, előzve a Spurs-Liverpool-Arsenal triót (mi egészen a 7. helyi csúsznánk vissza…). Emire 13 forduló után még a legelvakultabb szimpatizánsaik sem igen gondolhattak.

Tipp: Mivel a gálakezdő testileg és lelkileg is ki van simulva az 1 hetes pihenőtől és a derbigyőzelemtől, így 2-0 nekünk, remélhetőleg stroke és infarktus nélkül.

Magyar csatorna nem közvetít a mérkőzést, így marad a stream, például INNEN.

Mit rejt Wenger szelvénye? (Köln – Arsenal)

A továbbjutásunk már az előző körben biztossá vált, nézzük milyen forgatókönyvek alapján tudhatjuk le a csoportelsőség kérdését.

  • Kikapunk: még ez is belefér, ha a BATE – Zvezda meccs X; nyer a BATE és otthon nem kapunk ki tőlük 2-nél több góllal (2 gólos vereség esetén akkor van para, ha 3-5, 4-6, 5-7-hez hasonló vízilabda eredmény születik, de ez azért a kimaxolt sci-fi kategóriája lenne)
  • Döntetlenezünk: end of story, tuti a csoportelsőség, mivel egyedül a Zvezda tudna minket pontokban beérni, de az egymás ellen elért eredmények a javunkra billentik a mérleg nyelvét, ami ugye első körben mérvadó egy lehetséges pontegyenlőségnél
  • Nyerünk: a csapatot elkísérő szurkolók lebontják Kölnt

És akkor mégis mi a túró ez a címadás?

Ugye aki nem a Hatalomátvétel óta kezdte el követni a csapat meccseit, az tisztában van vele, hogy a BL csoportkörök alatt már-már hagyománya volt annak, hogy az Öreg a biztos továbbjutás tudatában nagy ívben leszarja, hogy első vagy második helyen forduljunk rá a tavaszi playoffra. Ezek a mérkőzések az esetek nagy százalékában inkább a csoport 6. körére estek, de mivel egyrészt szinte lehetetlen elbaszni ezt az első helyet, másrészt meg otthon nem nagyon kéne megégni egy fehérorosz csapat ellen, szinte ordít, hogy a mai meccsen lehet megkeresni a holnapi Black Friday-re való bérkiegészítést.

További csavart ad a történetnek, hogy legjobb esetben is max. a kezdőcsapat fele fog a saját posztján játszani, míg a Köln lehet, hogy egy újabb 25 éves álomra hajtja a fejét, ami az európai kupaszereplést illeti, így vélhetően vért fognak inni a mai meccs előtt, hogy szépen búcsúzzanak otthon a csoportkörtől. (funfact.: még ők is továbbjuthatnak, ha nyerik az utolsó 2 meccsüket, mi pedig leszünk oly bájosak velük, hogy nem kapunk ki a BATE ellen, ha ma vernék a Zvezdát)

Tipp: hogy ne higgyük azt a Spurs meccs után, hogy a bab is hús, illetve a novemberi és csoportkörös hagyományokat ápolva én ma egy 3:2-es Köln győzelmet szimatolok, ami pontos végeredményre fogadva 26.00-ás pénzt hoz, amiből még jóanyád, anyósod karácsonyi ajándékat is meg tudod szponzorálni.

A meccset 19:00-tól a Digi Sport 1 élőben közvetíti.

Csak erős idegezetűeknek (Manchester City – Arsenal)

Akik csupán pár meccset láttak idén tőlünk, illetve a bugyikékektől, azok a fogadóirodák szorzóinak lecsekkolása nélkül is könnyen rájöhettek, hogy kibaszott nagy underdogok leszünk a vasárnapi rangadón. Ehhez hasonló alárendelt pozícióból nekifutva általában a meleg szart is ki szokták verni belőlünk (lásd.: Barcelona, Bayern elleni BL-meccsek), de szerencsére akad szabályt erősítő kivétel is, hisz 4 éve egy 1:3-ra cummantott hazai odavágó után a Heynckes-féle Bayernnek bár sikerült a faszára taposni, a hanyatt lökéséhez már nem volt elég nafta a csapatban, így az Allianzban 2:0-ra behúzott visszavágó csupán a kevesebb idegenben lőtt gólos szép halálhoz volt elegendő.

A kopasz katalán elleni tengernyi szar emlék mellett (Messi-póker, RvP labdaelrúgó-gate, Bayern elleni 5:1-es szopó szabadalmaztatása), szerencsére akad jó pár felemelő pillanat is (“Bendtner to Wilshere…Arshaviiiin”, csoportból menekülős Bayern-verés, tavalyi FA-kupa elődöntő a Red keretein belül), viszont most mégis csak az tűnik kérdésesnek, hogy mekkorára szabja majd a Papus zakóját. Igaz, az utolsó Top6-os rivális ellen lejátszott rangadónkon végre mi is egy szervezett, elképzeléssel rendelkező és játszó csapat benyomását keltettük, de a háromvédős, többnyire még mindig ad hoc módon védekező felállásunknak a Pool-meccs óta ez lesz az első találkozása egy hasonló, sőt még magasabb szintet képviselő támadó alakulat ellen. (Remélhetőleg most nagyobb sikerünk lesz legalább a támadásaink során, ha már a Vörösök szarházi védelmét nem sikerült próbára tenni.)

Parasztvakítás helyett tényleg csak abban lehet bízni, hogy Wenger nem fogja a csapattal kézenfogva összeszarni a gatyáját és olyan szervezettséggel, koncentráltsággal megyünk ki a pályára, mint legutóbb a Chelsea ellen. Utoljára 2015 januárjában nyertünk idegenben Top6-os csapat ellen, amikor is történetesen pont a Manchester City volt az ellenfél. Akkor a hét híreinek középpontjában álló Cazorla volt a kulcs, most még vele is nehéz lenne csodát tenni, mivel a City kapcsán lassan arról lehet vitázni, hogy képesek lesznek-e veretlenül végig tolni az idei bajnoki kiírást.

TV: Spíler, 15:15

3 pont és Checkpoint (Arsenal – Crvena zvezda)

Pofonegyszerű a képlet: Ha nem bukjuk el a mai meccset, akkor pontot teszünk a továbbjutás kérdésére, sőt a legjobb forgatókönyv szerint akár a csoportelsőség is biztossá válhat a nap folyamán. (Ehhez nekünk győzni, a kölni kecskéknek pedig legalább egy X-et kellene kibrusztolni a boriszovi traktornepperek ellen.) Nagyon nem lenne mindegy, hanyadik helyen megyünk tovább, mivel jelen állás szerint olyan niemand csapatok igyekeznek a BL-ből az EL-be, mint a Borussia Dortmund, az Atlético Madrid vagy a Napoli, akiket csoportmásodikként rögtön a keblünkre is ölelhetnénk.

Ha Wenger nem megy a BL-be, akkor a BL jön el hozzá.

Az idei kupameccseken már megszokottnak nevezhető felforgatott csapat meg is kapta az Öregtől mérkőzés előtti kötelező lelki fröccsöt, melyben kiemelte, hogy bár sok jó csapatot összerakott a regnálása alatt, de ilyen egységes és elhivatott társasággal még soha nem dolgozott együtt. (Nagy és egyben szar poén lenne a játékosoktól, ha egy ilyen mondat után 4-5 góllal forráznák le a Papát a hétvégi Etihad-túra során.)

Tipp: A belgrádi gladiátorharcnál jóval könnyebb szülésre számítok, 3-1 és a hazai pályán 15 tétmeccse tartó veretlenségünk tovább él. (Amiből mellékesen az utolsó 13 győzelem, még ha a Norwich elleni meccs 1-1 is volt 90 perc után, illetve egyben klubrekord is, amióta az Emirates a csapat otthona.

A meccset 20:50-től az RTL2 élőben közvetíti.

Hattyúvadászat (Arsenal – Swansea City)

Az Everton elleni gála után újabb kötelező feladat megoldása vár ránk, ezúttal a nagy mumus Swansea ellen. Kifejezetten fontos 3 pont lenne ez, hisz a következő fordulóban az Etihadban lesz jelenésünk, ahol így látatlanban egy nehezen kikapart X is hatalmas eredmény lenne a szárnyaló Manchester City ellen. Aktuális ellenfelünkre ugyanakkor korántsem lehet azt mondani, hogy csúcsformában lennének: Paul Clement fiai idén már 5 alkalommal is kapituláltak, bár mentségükre szóljon, hogy a MU elleni hazai 4-es kivételével, csupán 1 gólos vereségeket szenvedtek el. Egyik legnagyobb skalpjuk a Tottenham ellen kiharcolt idegenbeli döntetlen, ahol Clement újfent megvillantotta, hogy Carlo Ancelotti hű fegyverhordozójaként (Chelsea, PSG, Real Madrid, Bayern az olasz mester összes ex-csapatánál ő töltötte be az asszisztens szerepkörét) nem csak az étkezési szokásokból, hanem a taktikai felkészültségből is ragadt rá.

Tavaly a már Clement-féle Swansea ellen a vártnál jóval simábban, 4:0-ra tudtunk nyerni idegenben, mivel két játékosuk látens Ágyúsnak képzelte magát, egy-egy öngóllal kisegítve az akkor már féltérdre rogyó Wenger papát.

Hazai pályán eddig makulátlan a bajnoki mérlegünk, 4/4 győzelem, ráadásul a nyitóforduló óta még gólt sem kaptunk az Emirates-ben, viszont a Swansea ellen jobb óvatos duhajnak lenni, hisz a PL-ben töltött 6 évük alatt már 3 alkalommal is győztesen hagyták el a plázát, ami csupán 1-gyel kevesebb, mint az ebben a mutatóban csúcstartó Chelsea nyertes mérlege.

Mivel a Norwich ellen ismét a teljes gálakezdő pihenhetett, valamint az Everton elleni meccs sem szedett újabb áldozatot, így a rossz emlékek ellenére is egy meggyőző 3:1-es hazai győzelmet várok.

(Magyar csatorna nem közvetíti a mérkőzést, így marad a streamvadászat.)

Kanáris kupakedd (Arsenal – Norwich City)

20:45-től a Norwich City ellen folytatjuk a csicskatripla hadjáratot, amit annak ellenére, hogy 6 napon belül a 3. mérkőzésünk lesz, mégsem kívánunk a hátunk közepére, mivel újfent a belgrádi gladiátorharcot megnyerő arcok bizonyíthatnak. (Reméljük bizonyítanak is, ha már a mai meccsre szóló kötelezettségük miatt buktuk 3:2-re az U23-as NLD-t.)

A Norwich-ra dettó úgyanúgy áll a hipotézis, ahogy állt a Readingre is tavaly a kupa ezen szakaszában: mivel az eddigi szereplésük alapján (13 meccs 22 pont 6. hely) teljesen reális esélyük van legalább egy PO-helyet elcsípni a végelszámolásnál, így a maratoni Champo szezon (46 + 3 meccs, sikeresen megvívott PO esetén), illetve a januári FA kupa találkozókkal is kalkulálva nem ördögtől való gondolat, hogy még időben elengedik a Mikiegér kupa kezét és ők is egy felforgatott B csapattal állnak ki. (Ugye tavaly Jaap Stam a Reading managere meglépte ezt, ki is estek, de a döntés őt igazolta, mivel a Reading egészen a PL küszöbéig repült, a Playoff döntőt viszont pechesen, büntetőkkel elbukta a Huddersfield ellen,)

Ha már Huddersfield: felbuzdulva a Terrierek sikerén a Norwich megpróbál hasonló kottából játszani és a PL idei újoncát lemásolva szintén egy korábbi, a Dortmund II. csapatánál dolgozó mestert, név szerint Daniel Farke-t nevezték ki a Premier League-be való visszajutás reményében.

Igazából egyik csapat számára sem lenne tragédia a kiesés, de mégis mi szívnánk jobban a fogunkat, mivel csökkenne a fiatalok és a squad playerek játékideje, valamint hazai pályán bő 4 és fél éve nem esett meg olyan szégyen, hogy alsóbb osztályú csapat ellen essünk ki a kupából. (Akkor a másodosztályú Blackburn Rovers volt a bulifúró.)

No meg, ma ismét a pályán lesz a Wilshere – Giroud duó, ami igen jó előjel, ha a Kanárik ellen játszunk. (Maradt még abból a múlt hét csütörtökön felhasznált varázsporból.)

 

“Gondolj Papára, ha rákerülsz a lapátra…” (Everton – Arsenal)

Hofi Géza klasszikusának átiratából gyorsan kiderült, hogy bizony itt és most alkalmunk nyílhat megszabadulni Ronald Koemantól, aki ellen mindig a lehető legrosszabb alkalommal sikerült elhasalni, kiváltképp idegenben.

Az első kellemetlen affér a PSV ellen játszott, 2007 februári BL nyolcaddöntős párosítás volt, amikor is az 1:0-ás eindhoveni odavágós megbaszódást követően, otthon egészen a 83. percig hosszabbításra álltunk a párharcban, ám ekkor érkezett a későbbi Chelsea-védő Alex fejese és az előző szezon döntőseként már a 16 között kiestünk a sorozatból.

Nagyot ugorva az időben, a legtöbb kárt mégis Southampton managerként okozta, előbb a PL-újonc szezonjában kívánt boldog újévet és nyomta a fejünket a saját hányásunkba 2015 első napján (2:0), majd ugyanezen naptári évben, de már a következő szezonban, amikor lóhalálában üldöztük a Leicester City-t a bajnoki cím reményében, a Boxing Day-en nem várt csomagot tolt a karácsonyfánk alá. (Bár meg kell hagyni, Martina gólja gyönyörű volt, remélhetőleg ma nem fog elsülni a lába, immáron az Everton játékosként.)

Ez a vereség, a nullázás mellett azért is kurvára fájdalmas volt, mert a találkozót megelőzően már 5 meccses nyeretlenségi szériában voltak a bajnokságban, majd pedig a karácsonyi ajándékunkat követően sem sürgették magukat, ami a gödörből való kimászást illette. (Természetesen a 2016. február 2-án lejátszott hazai meccsen sem sikerült őket megverni (0:0), így még távolabbról szemlélhettük a héliummal töltött Leicester-lufit.)

A legfrissebb emlék pedig a Watford elleni posztban is megemlített tavaly decemberi mérkőzés, ahol lehetőségünk lett volna a tabella élére állni, de előbb a meleg szart is kirugdosták belőlünk, hogy egy szinte utolsó perces szögletből szerzett fejes góllal feltegyék a saját fejükre a koronát. Funfact: a meccs előtt ismét 5 meccses nyeretlenségük volt a bajnokságban…

Naná, hogy Özilt ezután a meccs után is megtalálták a szakértők

Számunkra rossz ómen, hogy az idei bajnoki, valamint EL szereplésük ezidáig katasztrofális és akkor még finoman is fogalmaztam. A kitűzött célok pedig jóval magasabban vannak a tabellán 8 ponttal elfoglalt 16. , valamint a csoportban megszerzett 1 ponttal elért sereghajtó pozíciónál, pláne mióta az a Farhad Moshiri a klub többségi tulajdonosa, aki korábban az Arsenalnál is főrészvényes volt, illetve Alisher Usmanov üzlettársa, akit nem igazán kell bemutatni senkinek.

A válogatott szünet előtt teljes mellszélességgel kiállt Koeman mellett, de általában az ilyen nyilatkozatok jelentik a selyemzsinór közelgő eljövetelét 

Mivel a Watford ellen sikeresen tökön lőttük magunkat, így jóból is megárt a sok alapon nem kellene egy back-to-back vereségbe belenézni és ha már nem is lesz sok köszönet az idei szezonban, legalább ezt a dagadt szőke hollandot rúgjuk le a kispadról, megspórolva a potenciális kellemetlenségeket a következő találkozásnál. Koemanba mellékesen még játékos ill. segédedző korából egy kis katalán-dns is szorult, jobb híján a zuhanyzóban elkapott körömgomba formájában, ez pedig további +1 indok, miért is kell holnap aláaknázni egy veréssel.

Ami minket illet, sérült fronton korántsem annyira szar a helyzet, mint ahogyan a hét elején kinézett, hisz Wenger megerősítette, hogy az Alexis-Ramsey-Koscielny trió ott lehet a Goodison Parkban. Az elmúlt napok címlapsztárja, Özil is ott lehet a pályán, akivel rögtön sikerült továbbgondolni a Wenger által felvetett januári kiárusítást, így biztos könnyes szemekkel nézte, ahogy a lapokban megszellőztetett leendő csapatát széttépték a huddersfieldi Terrierek.

Tipp: 1-2, a csontzene ismételten borítékolható, de ezúttal mi nevetünk a végén.

Nándorfehérvári diadal, Ágyús kiadásban? (Crvena zvezda – Arsenal)

Miután a Watford ellen újfent hoztuk a “kötelezőt” és ismételten megkaptuk a kritikát, hogy csupán töketlenek gyülekezete vagyunk, ma remek alkalmunk nyílik tököt növeszteni, hiszen a Rajko Mitić Stadionban ilyen hangulat vár a csapatra a belgrádi ultrák aka Delije jóvoltából.

Kellő komolysággal állunk a meccshez, hisz az egyik top hír volt a meccs előtt, hogy Debuchy, aki átigazolási ablakok óta keresi a menekülő útvonalat az Emiratesből ma minden bizonnyal kezdeni fog… DE MI A FRANCÉRT? Minden neki szánt játékperc eltékozolt idő, hisz legalább akkora jövője van játékosként a klubnál, mint pl. nekem, sokkal értelmesebb dolog lenne egy olyan fiatalt favorizálni, aki esetleg Bellerinhez vagy Iwobihoz hasonlóan, élve a lehetőséggel megragadhatna a felnőtt keretben.

Amennyiben sikerülne nyerni kb. lezártnak tekinthetnénk a továbbjutás kérdését, mivel a mai vendégjátékot követően két hazai meccs fog következni, előbb a belgrádiak, majd a BATE ellen. (Abba pedig egyre szarabb belegondolni, hogy a csicskatriplával BL-be jutós poénkodás lassan rideg valósággá válik, ha továbbra is ilyen hatékonyan szereplünk idegenben a bajnokság kezdete előtt közép-alsóházba várt csapatok ellen.)