Bromance (Watford – Arsenal 1-3)

Így a harmadik forduló környékén éppen ideje volt, hogy az Arsenal végre behúzza az első győzelmét 2016/17-es szezonban. Már a kezdőcsapatok kihirdetésekor érezni lehetett, hogy támadásszervezésben fejlődés várható az Ágyúsoktól, hiszen Özil visszatérése mellett a védelem előzz ezúttal Xhaka oldalán nem Coquelin, hanem Cazorla kapott lehetőséget. Ez a fajta támadóbb felfogás pedig indokolt is volt, hiszen a Watford a várakozásoknak megfelelően nem épp támadó felfogásban lépett a pályára. Walter Mazzari a tőle megszokott 3-5-2-es felállásban pakolta fel a játékosait a gyepre, így a középpálya közepén a két csapat 3 középpályása papíron egy az egyben nézhetett volna farkasszemet egymással, viszont főleg az első félidőben a pálya minden pontján képes volt emberfölényes szituációkat kialakítani. Mivel Giroud elvileg még mindig nem teljesen fitt, ezért ismét Alexis Sánchez játszott a középcsatár helyén, de ez főleg Özil játékának köszönhetően sokkal jobban működött, mint az előző meccseken.

Utólag teljesen egyértelmű, hogy a Watford az első félidőben mutatott borzalmasan passzív labda nélküli játékával tökéletes öngyilkosságot követett el. Rendszeresen túl sok időt hagytak az Arsenal labdás játékosának, illetve a vonalak között is rendre hatalmas területeket hagytak, így Xhakának és Cazorlának iszonyatosan könnyű dolga volt, hogy megjátssza az ide behúzódó Oxlade-Chamberlaint, a visszalépő Alexist, vagy éppen Özilt. A Watford ezen stratégiája azt is lehetővé tette, hogy szinte laboratóriumi körülmények között csodáljuk meg, hogy mik Granit Xhaka erősségei. Mivel ezen a meccsen rendre jóval több lehetséges passzopció közül választhatott, a svájci albán látványosan demonstrálta, hogy mindenféle távolságra képes hajszálpontosan passzolni, ez pedig a támadásszervezés első harmadában létfontosságú. Xhaka a meccsen 87 százalékos pontossággal passzolt, 9/6 pontos hosszú labdája volt, valamint kialakított egy helyzetet is, ami szintén egy mélységi indításból keletkezett. Ezeken a számokon még lehet javítani, de az Arsenal tavaly ordított egy ilyen típusú játékosért, és most végre megkaptuk. Azonban tegnap nem csak Xhaka próbálkozott hosszú indításokkal. Az egyébként védekezésben is remekül teljesítő Rob Holding 7/4 sikeres átadást jegyez, ami nem rossz egy olyan 20 éves játékostól, akinek ez volt mindössze a harmadik meccse a legmagasabb szinten.

A videó kitűnően demonstrálja, hogy ilyen pontos passzokkal milyen könnyedén lehet akár egyszerre több védelmi vonalon is áthatolni. Xhaka és Holding pedig képes is arra, hogy rendszeresen ilyen labdákat osztogassanak.

Az viszont egyelőre kérdéses, hogy olyan csapatok ellen, amelyek ennél jóval nagyobb nyomást akarnak majd kifejteni a középpályásainkra és a védelmünkre -ennél fogva pedig jóval kevesebb idő lesz kivitelezni ezeket a passzokat – vajon milyen hatékonysággal sikerül majd mindezt kivitelezni? Továbbá azt se felejtsük el, hogy Cazorlának mennyire fontos szerepe volt abban, hogy ezúttal ennyire hatékonyak tudtunk lenni a pálya közepén. Coquelinnek ellentétben sokkal hatékonyabban vett fel jó pozíciót a pályán, a kettejük közötti technikai különbséget pedig nem is kell ecsetelnem.

passing

Az ábrán kiválóan látszik, hogy amíg a Leicester elleni meccsen Coquelin szinte passzív figura volt a labdajáratásban, most a Watford ellen Cazorla ugyanazon a poszton központi figura volt az Arsenal játékában. 

A meccs megnyerésének a kulcsa viszont egyértelműen Özil jelenléte volt, akinek a segítségével Alexis játéka is jelentősen feljavult. Lehet, hogy unalmas minden alkalommal elolvasni, de egyszerűen nem lehet eléggé a fejekbe sulykolni, hogy Mesut Özil az Arsenal legfontosabb játékosa. A német olyan mint a fokhagyma. Egyszerűen mindent jobbá tesz. A jelenléte egész egyszerűen szintlépést jelent bármely csapat számára. A játékintelligenciája és a technikai képzettsége a legtöbb futballista fölé emeli. Ezen a meccsen pedig leginkább az eszére volt szükség, és Alexis profitált belőle a legtöbbet.

özilalexisswitch

A Leicester City elleni meccsen az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy amikor Alexis kihúzódott a bal oldalra, középen senki nem foglalta el a helyét, illetve senki sem érkezett mélységből a középpályáról, akinek be lehetett volna tenni a labdát középre. Itt még csak a meccs elején járunk, de amint Alexis kint van a bal oldalon, Özil azonnal beindul a védelem mögé az üres területre. Itt még ugyan lesen kapja a labdát, de a harmadik gólt is hasonló szituáció előzte meg.

özilalexisswitch2

Alexis ismét a bal oldalon kap labdát, a Watford védője azonban teljesen passzív, még csak meg sem próbálja leszerelni. Özil ahelyett, hogy szintén kihúzódna a szélre, egyből beindul a középen hagyott üres területre. Holebas borzalmasan helyezkedik, így esélye sincs időben odaérnie a berobbanó játékosra, aki teljesen tisztán fejelve szerzi meg az Arsenal harmadik gólját. 

A félidőre tehát jelentős előnnyel vonulhatott el Wenger csapata, míg a Watford helyzete szinte teljesen reménytelennek látszott. Viszont ahogy már rengetegszer úgy a szünet után az Arsenal teljesítménye is jócskán visszaesett. Ebben nyilván lehet egy tudatos döntés is, hiszen három gólos előny birtokában nyugodtan vissza lehet állni védekezni, és keresni a kontratámadások lehetőségét (Pérez leigazolása jelzi, hogy ez Wenger egyértelmű jövőbeli szándéka). Bőven meg is voltak az Arsenal lehetőségei ellentámadások után, hogy újabb 2 vagy akár három gólt is szerezzenek, viszont a védekezés túlságosan is széles volt, a két középpályásnak túlságosan nagy területet kellett levédekeznie. Ebben a helyzetben hiányzott Coquelin, aki a gyorsaságával és energikusságával ilyen helyzetekben is hatékony tud lenni, de egy jóval kompaktabb védekezés is sokat javíthatott volna az Arsenal helyzetén. Szerencsére a Watford hiába váltott szerkezetet is a második félidőben, mindössze egy szépítésre futott tőlük, hála többek között Cech bravúrjainak is. Wenger pedig Elneny pályára küldésével végleg lezárta a meccset. Muszáj azonban felhívni a figyelmet az első és a második félidő közötti óriási különbségekre. 

watars1st

watars2nd

Akit még mindenképpen ki kell emelni, az nem más, mint Theo Walcott. Azon felül, hogy remek gólpasszt adott Alexis Sáncheznek, a mezőnymunkája is kiváló volt.  Ezen a meccsen 1 sikeres szerelés, és két lefülelt passz fűződik a nevéhez, de ezen felül is folyamatosan ott lóg az ellenfelek nyakán, és a zavaró repülései nem egyszer vezettek labdaszerzéshez. Ha pedig az eddigi három meccset összességében nézzük, akkor sem lehet sok panaszunk Walcott játékára, aki jól láthatóan bizonyítani szeretne Wengernek, hogy érdemes rá számítani. Nyilván limitált eszköztárból dolgozik, de 3 meccsen eddig 1 gól és 1 gólpassz a mérlege, miközben a mezőnymunkája is kifejezetten példás. Ugyanilyen jókat már nem mondhatunk el Oxlade-Chamberlainről, aki ezen a meccsen is nagyon szürkén játszott.

Összességében tagadhatatlan, hogy az Arsenal megérdemelten nyerte meg a meccset, és így azért jobb szájízzel várhatjuk a következő fordulót, amire a válogatott meccsek miatt két hét múlva kerül sor. A Southampton ellen pedig talán már a pályán láthatjuk az új igazolásainkat is Mustafi illetve Lucas Pérez személyében.