Taktikai elemzés

A Burnley néhány héttel ezelőtt még akár a kiesés miatt is aggódhatott, Sean Dyche csapata viszont azóta a Leicester Cityt és a Manchester Unitedet is legyőzte, így nagyon magabiztosan várhatta a döntetlen-király Arsenal elleni hazai meccset.

A kezdőcsapatot illetően Sean Dyche nem húzott váratlant, a Burnley ezúttal is a tőlük megszokott 4-4-2-es hadrendben lépett pályára. A kapuban szokás szerint Nick Pope állt, előtte ezúttal is a bajnokság eddigi összes percét a pályán töltő Mee-Tarkowski duó állt össze. A jobb oldalon Bardsley nem épült fel, így Lowton jutott szóhoz, a másik oldalon pedig Taylor kezdett. A középpálya bal oldalán McNeil, a másik oldalon pedig Hendrick szerepelt, középen a Cork-Westwood duó ezúttal is összeállt, elől pedig Wood mellett továbbra is Jay Rodriguez helyettesítette a sérült Ashley Barnest.

Mikel Arteta a riválisához hasonlóan szintén nem módosított látványosan a hadrenden, az Arsenal ezúttal is 4-2-3-1-es felállásban kezdett, de a személyi összetételt illetően azért akadt pár meglepetés. Mustafi a Bournemouth ellen összeszedett, elsőre elég súlyosnak tűnő sérüléséből felépült, és bent is ragadt a kezdőcsapatban Sokratis kárára, így ő volt az eltiltásból visszatérő David Luiz párja a védelem tengelyében. A jobb oldalon Bellerin, a balon Saka kezdett, a középpályán pedig kimaradt Torreira, helyette Guendouzi kapott lehetőséget Xhaka oldalán az FA-kupában nyújtott remek teljesítménye után. A tízes pozíciójában ezúttal is Özil kezdett, a bal oldalra Luizhoz hasonlóan eltiltás után tért vissza Aubameyang, a jobb oldalon viszont kimaradt Pépé, akit az elmúlt hetekben remek teljesítményt nyújtó Martinelli szorított ki. Alexandre Lacazette rengeteg kritikát kapott az elmúlt hetekben elsősorban a hosszú góltalansági szériája után, de Arteta ezúttal is bízott benne a középcsatár pozíciójában.

A mérkőzés előtt nagy kérdés volt, hogy a Burnley milyen hozzáállással lép pályára. Arteta érkezése óta az Arsenal rendre jól kezdte a mérkőzéseit, de ahogy a csapat elkezdett fáradni, az ellenfél pedig aktívabban elkezdett presszingelni, az Ágyúsok gépezete is elkezdett döcögni. Talán épp ezért nem meglepő, hogy a Burnley már az első pillanattól kezdve agresszív letámadással próbálta megzavarni a vendégeket.

A Burnley rögtön a kezdés után magasan letámadta az Arsenal játékosait. A csatárok a két középhátvédet helyezték nyomás alá, a szélsők az Arsenal szélső védőire figyeltek, középen pedig a két középpályás Xhakát és Guendouzit támadta, lezárva ezzel minden lehetséges passzopciót a labdát birtokló Leno elől.

Az Arsenal azonban az agresszív presszing ellenére az első 20 percben mégis a legtöbbször nagyon könnyen el tudott jutni a támadóharmadba, méghozzá Mesut Özil visszalépéseinek köszönhetően. A német irányító a jobb oldali félterületben mozogva, vagy akár egészen a vonal mellé kihúzódva kaphatott teljes szabadon labdát.

A balszélső McNeil megtámadja a labdát birtokló Bellerint, eközben viszont Özil bemozog a mögötte így megnyíló üres területbe, így egyetlen átadással sikerül átjátszani a hazaiak letámadását.

Ahogy azt Arteta érkezése óta már megszokhattuk, az Arsenal ezúttal is aszimmetrikus 4-2-3-1-es felállásban játszott. Ezúttal viszont nem Xhaka volt az, aki a legtöbbször visszalépett a bal oldali félterületbe, felszabadítva a magasan helyezkedő Sakát, hanem Hector Bellerin maradt hátul Mustafi és David Luiz mellett. McNeil azonban így is kitámad, viszont így megnyitja a passzfolyót Mustafi számára, aki egy remek felpasszal tudja megjátszani a védelmi vonalak között helyezkedő Özilt. Ez eredményezte az Arsenal első igazán veszélyes helyzetét, amely során Lacazette fejelt kapu mellé.

A Burnley ismét nagyon magasan támad le hat játékossal, Guendouzi azonban nyomás alatt is képes megtartani a labdát, majd egy felpasszal megjátssza Özilt, aki így közvetlenül a védelemre vezetheti a labdát egy négy a négy elleni szituációban.

Özil akkor is fontos szerepet kapott a labda előre juttatásában, amikor a Burnley középső blokkban védekezett. Mivel Chris Wood és Jay Rodriguez zárta az utat Mustafi és David Luiz előtt, ezért legtöbbször a mellettük mélyen helyezkedő Bellerin előtt nyílt lehetőség a labda felhozatalára. McNeil idő után viszont kilépett rá, így megnyílt a passzfolyosó Özil felé, aki egészen az oldalvonal mellé mozgott ki. Ekkor Martinellinek is fontos szerepe volt, aki szintén a szélen helyezkedve megakadályozta, hogy a balhátvéd Taylor kilépjen a német középpályásra.

Az Arsenal tehát a hazai erőfeszítések ellenére a mérkőzés első szakaszában nagyon magabiztosan tudott felérni a kapu elé, Dyche-nak pedig erre mindenképpen reagálnia kellett, és ezt meg is tette. Amíg az első bő negyedórában a Burnley játékosai minden a labdával feljebb lépő Arsenal játékost azonnal megtámadtak, a folytatásban Bellerin előtt szándékosan nyitva hagyták az utat, előle azonban elzártak minden lehetséges passzopciót.

Bellerin szabadon hozhatja fel a labdát a jobb oldalon, McNeil ugyanis ezúttal nem lép ki rá, sőt, mindegyik középpályásnál mélyebben helyezkedik, hogy megjátszhatatlanná tegye a jobb oldalra kimozgó Özilt. Bellerin előtt így nem marad más opció, mint hátra tenni a labdát, és újrakezdeni a támadást.

A Burnley számára a meccs elején szintén problémát okozott, hogy letámadás esetén túlságosan nagy terület nyílt a középpálya és a védelmi vonal között, így a folytatásban Ben Mee a védelemből kilépve többször is megtámadta az ilyen esetekben korábban szabad emberként játszhatóvá váló Özilt.

Dyche módosítása ellenére is az Arsenal előtt adódtak komolyabb lehetőségek az első félidőben, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy Lacazette korai fejese mellett két teljesen hasonló helyzetben léphetett ki ziccerben Aubameyang. Először David Luiz, majd GranitXhaka ugratta ki a gabonit, a Burnley játékosai ugyanis nem helyeztek időben nyomást a labdás emberre.

Érdemes kitérni arra is, hogy a Burnley miként próbált eljutni az Arsenal kapujáig. Arteta érkezése óta az Arsenal átlagosan több labdát szerez az ellenfél térfelén, mint a korábbi hónapokban, és összességében is kevesebb átadást engedélyeznek az ellenfeleknek egy-egy védekező akció előtt. A Burnley ellen a letámadás viszont nem sokat ér, Dyche csapata ugyanis ezt egyetlen hosszú labdával átrúgja, majd pedig az ellenfél térfelén a második labdákat próbálja begyűjteni, és ez történt az Arsenal ellen is.

Az Arsenal látszólag sikeresen támad le az ellenfél térfelén, BenMee elől ugyanis elzárják az összes közvetlen passzopciót. Martinelli készen áll arra, hogy megtámadja Taylort, Guendouzi pedig Corkra lép ki.A védőt ez viszont csöppet sem zavarja, és egy begyakorolt figura részeként rúgja is előre a labdát Chris Wood irányába.

Az előző jelenet folytatásában láthatjuk, ahogy Wood a Bellerin és Mustafi közötti folyosóba mozog. Mivel korábban Guendouzi kilépett Corkra, Mustafi pedig követi Wood mozgását, ezért nagy terület nyílik a középpálya és a védelmi vonal között, ahol Rodriguez megkapja a Wood által lefejelt labdát.

Akárcsak az előző jelenetnél, Wood most is Bellerin és Mustafi közé indul be, ezúttal viszont arra is van lehetősége, hogy levegye a labdát. Rodriguez ezúttal a letámadó Xhaka helyén kapja a lekészített labdát, majd a lövésével megtornáztatja Lenót.

Az Arsenal az ilyen hosszú labdák ellen azzal próbált védekezni, hogy a csapatrészek egységesen támadtak le, így a felívelést követően a támadók – többnyire Wood – számos alkalommal lesen kapták meg a labdát, viszont így is akadt több olyan eset, amikor így el tudtak jutni az Ágyúsok kapuja elé.

Az első félidő végére ráadásul a Burnley fölénybe is került, ami részben köszönhető Bukayo Saka sérülésének is. A fiatal balhátvéd még a mérkőzés elején kapott egy rúgást, majd a félidő felénél emiatt ápolásra is szorult, de a félidő végéig a pályán maradt, holott már messziről látszódott, hogy nagyon bizonytalan a mozgása. Épp ezért a társak nem is keresték gyakran a labdával, ezzel leszűkítve az opciókat a támadások során. Arteta végül a félidőben cserélte le a 18 éves játékost, de valódi balhátvéd hiányában Xhaka húzódott hátra, és Torreira állt be a középpályára. Ezzel megfordult az aszimmetrikus 4-2-3-1, és a korábban a jobb oldalon mélyen helyezkedő Bellerinnek kellett magasan biztosítani a szélességet, miközben Xhaka a bal oldalon hátul maradt harmadik védőnek. Ez azzal is járt, hogy a bal oldalon Aubameyangnak kellett a vonalhoz közel játszani, így el is maradtak azok a keresztbefutások, amelyekkel a Burnley az első félidőben nem tudott mit kezdeni.

A hazaiak ráadásul nagyon jól kezdték a második félidőt, rendre begyűjtötték a lepattanókat és gyors átforgatásokkal, illetve hosszú labdákkal nyomás alá tudták helyezni az Arsenalt, viszont Mustafi és David Luiz többnyire kiválóan takarított. Az Arsenal végül 20 perc elteltével tudta visszaszerezni a kontrollt. Ekkor már Willock szerepelt Özil helyén, és a lendületes, de még kicsit lassan gondolkodó angol játékossal az Arsenal a védekezésből támadásba való átrendeződés során is gyorsabb lett. Viszont ahogy az Arsenal aszimmetrikus felállása megfordult, úgy a Burnleynél is odafigyeltek, hogy lekövessék ezt a változást. Amíg korábban McNeil húzódott vissza, hogy figyeljen a vonal mellé kimozgó Özilre, a második félidőben a bal oldalon Hendricknek jutott ez a feladat előbb Özil, majd Willock esetében. A második félidőben a Burnley több helyzetet dolgozott ki, és kissé furcsa módon Arteta a padon hagyta azt a Nicolas Pépét, aki az elmúlt hetekben rendszeresen játszott, most pedig az Ágyúsokra ráfért volna egy olyan játékos, aki egyénileg képes megverni az ellenfél játékosait.

Az Arsenal tehát jól kezdte a meccset, de Sean Dyche remekül reagált a történésekre, Saka sérülése pedig erősen leszűkítette Arteta opcióit. A londoni csapat így zsinórban már négy döntetlennél jár, viszont az előttük álló edzőtáborban végre lesz egy kis idő a komolyabb felkészülésre, ráadásul ezt követően olyan mérkőzések következnek, amelyeken lassan elvárható lesz a győzelem az Ágyúsoktól.