Taktikai elemzés

Mindössze három hét telt el azóta, hogy Mikel Arteta az első hazai meccsén az Arsenal kispadján elszenvedje első és mindezidáig egyetlen vereségét edzői pályafutása során. Akkor a Chelsea Lampard remek taktikai húzásának, egy kis szerencsének, na meg némi játékvezetői rásegítésnek hála fordítani tudott, tegnap este pedig volt alkalma ismét összemérni az erejét a Premier League két legfiatalabb edzőjének.

Frank Lampard nem meglepő módon abban a 4-3-3-as felállásban küldte pályára a csapatát, amely az Emirates-ben Jorginho beállítása után megfordította a meccs menetét. Bár a teljesítménye ezt nem feltétlenül indokolja, de a kapuban Kepa Arrizabalaga kapott helyet, a védelemben a sérült Reece James helyét Azpilicueta foglalta el a jobb oldalon, így a bal oldalon Emerson jutott lehetőséghez, míg középen Rüdiger párja maradt Andreas Christensen. A középpályás hármasban Jorginho előtt Kovacic és Kanté játszott, a támadósorban pedig Abraham jobbján Hudson-Odoi, míg a bal oldalon Willian kezdett. Mikel Arteta sem húzott váratlant, az Arsenal ezúttal is 4-2-3-1-es formációban kezdett, és a Sheffield United elleni meccshez képest egyedül az immár teljesen egészséges Hector Bellerin került be a védelem jobb oldalára Maitland-Niles helyére. Sokratis nem épült fel a betegségéből, így ismét Mustafi játszott David Luiz mellett, míg Tierney és Kolasinac hiányában Saka maradt a balhátvéd. A védelem előtt Xhaka és Torreira játszott, tízesként pedig Mesut Özil kapott ismét lehetőséget. Gabriel Martinelli is megragadt a kezdőben, így ő kezdett a bal oldalon, Pépé pedig maradt a jobb oldalon, elől pedig Lacazette rohamozott.

Azt Arteta kinevezése óta már megszokhattuk, hogy bár az Arsenal rendre 4-2-3-1-es alapfelállásban kezd, ez labdabirtoklás esetén gyakran 2-3-5-re, 3-2-5-re, vagy ahogy a Sheffield United ellen láthattuk, 3-3-4-re módosul. Ebben az esetben viszont a baszk szakember eléggé konzervatív volt, a tradicionális felálláshoz képest mindössze az jelentette a különbséget, hogy Bellerin rendre hátul maradt a védelmi vonalban, és Saka sem merészkedett a félpályán túlra a támadásépítés első szakaszában. Az Arsenal passzjátékában szintén Arteta érkezése óta hatalmas szerepe van David Luiznak, aki hosszú labdáival remekül tudja forgatni a játékot, illetve számos alkalommal juttatja el a labdát egy vonalakat áttörő passzal a támadóharmadba. Nem véletlen, hogy akárcsak pár hete a Leeds United az FA-Kupában, úgy a Chelsea is a letámadás során őt próbálta elszigetelni, és hibákra rendkívül hajlamos Mustafi felé terelték a labdát, hogy utána elzárjanak előle minden passzopciót.

Ebben komoly szerepet kapott Tammy Abraham, aki rendre Mustafi bal oldaláról indította a letámadást, ezzel a fedezőárnyékában tartva David Luizt, miközben a középpályás Jorginho és Kanté támadta Xhakát és Torreirát, amikor pedig a labda Bellerinhez került, Willian azonnal kilépett rá. Mivel Bellerin elég mélyen helyezkedett, ezért Özil rendszeresen kilépett a bal oldalra, hogy az így megnyíló területen kaphassa meg a labdát, de ekkor a bal oldali középpályásként játszó Kovacic rendre kilépett rá, így szinte soha nem tudott kapura fordulni.

Egy képen a Chelsea letámadási szisztémája. Abraham először blokkolja a passzsávot David Luiz irányába, majd Mustafi mellett helyezkedik, elzárva Bellerin elől a visszapassz lehetőségét. Willian letámadja a jobbhátvédet, ügyelve arra, hogy elzárja előle a pálya közepe felé vezető opciót. Özil ezzel egy időben kimozog a szélre, de Kovacic követi őt, így a hazaiak teljesen a vonal mellé tudják szorítani az Ágyúsokat, érdemi passzopció nélkül.

Hasonló szituációban Özil ismét kilép balra, Kovacic pedig ezúttal is a nyomában lohol. Özil lépése ugyan logikus, hiszen Willian mögött rendre üres terület nyílt meg, de az ő helyét senki sem foglalja el a félterületben, Pépé szintén a vonal mellett helyezkedik, limitálva ezzel a lehetőségek számát, és megkönnyítve a Chelsea dolgát.

Az előző jelenet folytatásaként nem meglepő módon a labda visszakerül Mustafihoz, viszont Xhaka bevonásával egy harmadik emberes kombinációval eljut a labda David Luizhoz. Ekkor következik egy olyan kombináció, amit Arteta érkezése óta már számos alkalommal láthattunk. A bal szélső Martinelli befelé mozog, magára vonva Azpilicueta figyelmét, és területet nyitva Sakának. Igen ám, de mivel ezúttal Xhaka a középpályán helyezkedik, és nem lép vissza a bal oldali félterületbe, ezért Sakának mélyebben kell helyezkednie, ezért mire eljut hozzá a labda, Azpilicuetának van ideje kilépni rá.

A Chelsea már az első fél órában is irányította a játékot, ami egyrészt az eddig taglalt jól működő letámadásnak volt köszönhető, másrészt annak, hogy az Ágyúsok nem tudták hasonlóan jól kivitelezni a presszinget. Arteta csapata a megszokott módon 4-4-1-1-es hadrendben presszingelt, amellyel kezdetben többször is hosszú labdákra kényszerítették a Kékeket, viszont egy idő után Kovacic elkezdett mélyebbre visszalépegetni, extra passzopciót nyújtva a támadásépítés első szakaszában.

4-4-1-1-es alakzatban támad le az Arsenal. Özil feladata Jorginho őrzése, miközben Lacazette úgy támadja Christensent, hogy közben a helyezkedésével elzárja a védőtől a pálya bal oldalát. A Chelsea játékosának így két választása van: felíveli a labdát, vagy megpróbálja Azpilicuetát megjátszani. Utóbbi mellett dönt, de a Kékek kapitányát Martinelli máris megtámadja, és végül sikerül kiharcolnia egy bedobást.

A fentiekre reagálva Kovacic elkezdett mélyebbre visszalépni, hogy elkérje a labdát, és mivel Torreira csak későn lép ki rá a mögötte megnyíló terület miatt, ezért a horvát játékos könnyen megjátszatóvá válik.

A mezőnybeli dominancia ellenére a Chelsea nem igazán tudott akcióból komolyabb helyzeteket kialakítani. A legkomolyabb riadalmat Hudson-Odoi okozta, akinek a lendületes játéka párszor gondot okozott Saka számára. Lampard csapata az első félidőben leginkább pontrúgások után veszélyeztetett, ami nem túl meglepő az Arsenal előző mérkőzéseit figyelembe véve. Egyelőre úgy tűnik, hogy Arteta számára a legkomolyabb feladat most a támadójáték hatékonyabbá tétele mellett a pontrúgások elleni védekezés javítása lesz.

Mustafi borzasztó hibája, majd David Luiz piros lapja és Jorginho tizenegyesből szerzett gólja után úgy tűnhetett, hogy ez a meccs innentől sima lesz a Chelsea-nek, és valljuk be, ha még mindig Unai Emery lenne az Arsenal edzője, akkor ez valóban így lett volna. Ehhez képest az Arsenal a továbbiakban 4-4-1-es hadrendben Xhakával a bal oldali középhátvéd pozíciójában, valamint Torreira oldalán továbbra is rendkívül fegyelmezetten védekezett. „Gondolkodtam azon, hogy lecserélem Martinellit és behozom Holdingot, de nem akartam ilyen üzenetet közvetíteni a csapat felé.” – nyilatkozta a meccs után Arteta arról, hogy miért nem változtatott emberhátrányban. Ennél látványosabb változást mentalitásban aligha kell mutatni az előző edzőhöz képest, ugyanakkor az is igaz, hogy amikor már Holding beálláshoz készült, az Arsenal tíz emberrel is egyre többször tudta hosszabb ideig megtartani a labdát, és a Chelsea továbbra sem igazán tudott veszélyeztetni.

Épp ezért a második félidőben is változatlan összeállításban futott ki az Arsenal, az első cserénél pedig Özil ment le a pályáról, akit azonban nem egy védő váltott, hanem Matteo Guendouzi. Arteta bízott Xhakában a védelem közepén, aki mindezt klasszis teljesítménnyel hálálta meg, immár nem először az új edző kinevezése óta. Özil lecserélése viszont indokolt volt, hiszen ha ennyire mélyen kell védekezni, akkor nem feltétlenül ő a legjobb megoldás. A Chelsea legtöbbször a széleken próbált áttörni, és bár Martinelli és Pépé rengeteget segített hátul, lezárva ezzel a megnyíló területeket, Özil többször is csak késve lépett hátra biztosítani a kilépő társ mögé. Az igazi nagy fordulatot az elképesztően nagyot melózó, és összesen 26 sprintet produkáló Gabriel Martinelli semmiből lőtt gólja jelentette, ami után a Chelsea-nek még komolyabb erőket kellett mozgósítania, míg az Arsenalnak már volt is mit őriznie. Lampard épp ezért be is hozta Barkley-t és Mountot Kovacic illetve Kanté helyére, és bár nagy volt a nyomás az Arsenal kapuján, igazi változást ez sem hozott.

Mindezt látva végül Mikel Arteta is változtatásra szánta el magát, és Nicolas Pépé-t Rob Holding váltotta, az Arsenal így immár 5-3-1-es felállásban játszott. Nem sokkal ezután viszont Azpilicueta ismét vezetéshez juttatta a Chelsea-t, nem meglepő módon egy pontrúgás után. Jorginho tizenegyesét is beleszámolva Arteta érkezése óta az Arsenal immár 7-ből 4 gólt pontrúgás után kapott. Mindez pedig talán nem is meglepő azt figyelembe véve, hogy a Manchester Citynek is sokáig ez volt a legnagyobb gyengesége. Hátrányban Arteta ismét változtatott, Martinelli felment Lacazette mellé, és az Arsenal 3-4-2-ben támadva ismét nyomást tudott gyakorolni a Chelsea védelmére, és épp mielőtt már Nketiah váltotta volna Mustafit, Bellerin egy remek bal lábas tekeréssel kiegyenlített. Hozzá kell tenni, hogy az Arsenalnak itt is szerencséje volt abban a tekintetben, hogy Emerson mellé az az Abraham zárt vissza, aki egy korábbi balszerencsés sérülése miatt lépni is alig tudott, így Bellerinnek volt ideje és helye is ellőni a labdát.

Ezután azonban ismét a Chelsea percei jöttek, és ekkor látszódott meg igazán, hogy Holding becserélése és az öt védős rendszerre való átállás nem volt túl jó ötlet. Ekkor Batshuayi beállása után már 4-4-2-ben játszott a Chelsea, Lampard pedig arra utasította Hudson-Odoi-t, hogy maradjon az oldalvonal mellett, kimozgatva Sakát a helyéről, miközben Azpilicueta aláfutásokkal igyekezett ígéretes helyzetbe kerülni. Mivel Martinelli ekkor Guendouzi és Torreira mellett játszott a középpályán, ezért a Kékek könnyen tudtak kettő az egy elleni helyzetet kialakítani Sakával szemben.

Martinelli a középpályás hármas bal oldalán helyezkedve nem tud időben besegíteni a szélen Sakának, aki kilép a vonal mellett helyezkedő Hudson-Odoira, miközben Azpilicueta beindul az így megnyíló területre.

Az előzőhöz hasonló a szituáció, de ezúttal Saka nem lép ki Hudson-Odoira, akinek viszont így bőven van ideje pontosan középre csavarni a labdát Batshuayinak, aki viszont mellé lövi a meccslabdát.

Az Arsenalnak kétségtelenül rengeteg szerencséje volt ezen a mérkőzésen, ugyanakkor az a fajta küzdőszellem és elhivatottság, valamint intenzitás, amiről Arteta hetek óta beszél, az ismét abszolút meglátszódott a csapata játékán és hozzáállásán. Bár az Ágyúsok tizenegy emberrel most játszottak talán a leggyengébben Arteta érkezése óta, ebből a meccsből hosszú távon mégis sokat profitálhatnak, ugyanis nem csak a játékosok, de a reakciójukból ítélve a szurkolók is hisznek ebben a projektben. A Chelsea pedig továbbra is képtelen elég hatékonyan játszani hazai pályán a felállt védelmek ellen, mindezt pedig tetézi a pocsék helyzetkihasználásuk is, ami most újabb 2 pontjukba került.